Emlékezni jó 2. rész Életem első esélye.

Látogatók száma: 42

Bakos bácsi nem tétovázott, lovat fogott a kocsi elé, a kocsiderékba szalmát, a szalmára pokrócot tett, mert a vajúdó asszony mégsem ülhet a bakon. Elindultunk hát a szülő otthonba. Az Őrkényi úton szép lassan poroszkáltak a lovak, nekik aztán nem volt sürgős. Amikor megérkeztünk, azonnal ágyba is parancsolták a gyermekét mindjárt világra hozó anyát.

- Jaj, már jön is. - szólalt meg csendesen.
- Tartsa vissza! - adta az utasítást az orvos.
- Nem bírom! – kétségbe esett fájdalommal kiáltotta.

És a lópokróc alatt, megszületett egy új élet.

Az anya csak nézte, és elkeseredetten csak annyit mondott:
- Istenem! Ő sem marad meg. Olyan piros.
Majd a kezére nézett, halkan maga elé mormolta.
- Milyen feketék. – érezte, a melegség lassan már a háta alatt jár.
Távolról hallotta, amint az orvos kiabál, azonnal hozzanak injekciót, s a szülésznő válaszát, hogy mindössze három darab van belőle.
- Nem érdekel. Menjen már, meg kell menteni az anyát!

És én olyan kétségbeesetten ordítottam, mert nem értettem mi ez a hirtelen változás.

A cikket írta: D Klári

előző cikk következő cikk

3 szavazat