Emlékezni jó
Látogatók száma: 71
Szüleimtől kapott minta, az együttélésről, a párkapcsolatról.
Emlékezni jó.
Szüleim közös életüket Cegléden az Ugyeri szőlőkbe kezdték. Édesapámnak és édesanyámnak egészen mást jelentett az akkori élet. Sok fájdalom és természetesen öröm is kötődött ahhoz az időkhöz. Otthonunk az Őrkényi út végén volt, ott ahol a busz megfordult. Fontos volt, hogy a kovácsműhely az út szélén, könnyen megközelíthető helyen legyen. Előfordult, hogy leesett kerékráfot kellett visszatenni a helyére, vagy egy meglazult, leesett patkó miatt zörgettek az ablakon.
- Mester uram, segítsen.
És a mester segített, sokszor fizetség nélkül, mert a szegénység akkor is nagyúr volt. Vagy ígéretet kapott egy-egy nagyobb munka elvégzésekor, majd csak aratáskor tudnak fizetni. Nem volt kétség, hogy az adósságát mindenki lerótta, akkor amikorra ígérte. Élt mindenki, ahogy tudott, a paraszti élet nem volt könnyű. Termelt mindenki magának, annyit, hogy a megélhetése a családnak meglegyen és esetleg egy kicsit még eladásra is. Igaz mi nem voltunk paraszt emberek, de a szüleimnek mégis volt malac, fejőstehén, borjú, apró lábas jószág, meg bevetett föld.
Apai nagyanyám, nagyapám halála után, egyedül maradt tüdőbeteg nagynénémmel. Természetes volt, hogy szüleim magukhoz költöztették őket. Amikor meghaltak, temetésük nagy terhet rótt az amúgy is szegény anyagi körülmények között élő szüleimre.
Azután jöttek az oroszok. Bevették magukat a Jáger dűlőbe. Jöttek a repülők, bombázva a várost. Bátyám fölmászott a ház mellett levő hatalmas eperfára, hogy magasabbról láthassa, hiszen nem értette gyerek fejjel, hogy a repülőből, mért jön ki a kis repülő. Az volt a láncos bomba. Anyám pedig, ha volt még idő, menekült a disznóól padlására. Csupán egy 100-as szög volt segítség a láb megkapaszkodására a falban, s ha megcsúszott, iszonyatos munkát végzett, s ömlött a vér.
Ebbe a borzalmas időszakba született két nővérem. Kicsiny életük nagyon rövid volt. Az anyukám távol a háztól a marhatök levelei alatt keresett menedéket, hasa alatt szorongatva apró, párhetes gyermekét. Amikor megbetegedett, az orvos azt mondta:
- A nyugodt anyatej megmenthetné a gyermek életét. De hiszen én férfi létemre sem vagyok nyugodt, hogy várhatnám el egy édesanyától, aki a családjáért, a gyerekeiért retteg.
Majd édesanyám várandós lett velem. Félelemmel élte a hónapokat, s amikor eljött az idő, azt mondta az édesapámnak:
- Szólj a Bakos bácsinak, fogjon be, indulunk a szülőotthonba
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
remélem sokat olvas6ok még tőled:-)
KŐNIG ! köszönöm
"igazi életkép a régmulból, ügyseen megírva.
gratula.
:) Üdv köztünk Klári! :)
gratula.
gratula.
Kedves Klári!
Nagyon tetszik az írásod, szeretem olvasni a régmúlt időkről szóló történeteket. Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! :)
Pussz,
Tündér
Pussz, Klári
Nagyon tetszik az írásod, szeretem olvasni a régmúlt időkről szóló történeteket. Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! :)
Pussz,
Tündér