Engedj el...2.

Látogatók száma: 56

A mindennapok rohanásában sokszor a barátainkra nincs elég időnk.

Vége, kicsengettek a hatodik óráról. Zsolti az otthoni elemózsiával a kezében már a tanári konyha felé igyekszik. Mindig rohan. Ma is hat órája volt, enni meg jóformán 10 perce van, hiszen kezdődik a délutáni tanszoba. Utána suli disco, hiszen a Mikulást valahogy meg kell ünnepelni. Szegény Miklós püspök, ha tudná, milyen lavinát indított el akkor.Hosszú hajú szőke lány állítja meg az osztályából.
-Zsolti bácsi! Melyik teremben pakolhatjuk le a cuccunkat a buli előtt?

Na, ebből sem lesz ebéd egyhamar, gondolja, de persze szívesen válaszol.
-Gyertek az ötösbe, de én csak fél öt körül leszek. Addig várjatok, vagy kérjétek el a kulcsot!

-Lesz idő felvenni a kellékeket? Az élőképhez nekem még a szánkóért is haza kell mennem.
-Nyugi minden rendben lesz, csak had egyek előbb egy kicsit!

Nagy a nyüzsgés a folyosón, minden gyerek a délutánt várta egész nap. Vikit is az osztálya követi, miközben robog a kis konyha felé.

-Viki néni, nekem délutános papírom van, anyukám bejön kocsival, és elvisz a fodrászhoz még a buli előtt. Odaadjam?
-Persze, add ide nyugodtan, beviszem a napközisnek. Ki is lesz ma veletek délután?
-Éva néni azt hiszem.
-Rendben. Aztán szép legyen a frizurád!

Szép lassan minden kérdés megoldódik, a két tanár fáradtan zuhan be a konyhába. A kis konyha, mert így nevezik a méretei miatt legtöbbször nem nagyon alkalmas a nyugodt ebédelésre, mert kb. 2 méter széles és 4 méter hosszú. Benne egy asztal, négy székkel, amit alá be kell tolni, ha beljebb akarsz lépni. Mosogató, kávéfőző, ami életet ment egy-egy fárasztó óra után. A falon képek, alpesi tájakról, legyen hova elvágyódni, hiszen síszünetről ebben az iskolában csak álmodozni lehet.Esetenként 6-8 tanár is szorong benne, és persze mindenki rohan. De kivételesen most csak ketten vannak.

-Hű, de jó ez a kis csend!-szólal meg hosszú percek után először Viki.
-Ja, azt hittem, soha nem ér véget ez a délelőtt. Még egy szülő is berontott a második szünetben, kitalálták, hogy mégsem az a középiskola lesz az első helyen, hanem a második és írjam már át a papírt ötödjére is.
-Te, mi van a hurka fesztivállal? Idén is megrendezik nálatok? - a kérdés inkább szólt a nyugi, most ebédelsz, ne gondolj már most is a munkára témának, mint a komoly kíváncsiságnak. Ki kell zökkenni egy időre, hiszen így nem lehet nyugodtan enni. Viki jól ismeri Zsoltit, hiszen együtt jöttek az iskolába, és valami fura egyértelmű barátság alakult köztük az első pillanat óta. Kedvelik egymás párját, családját, barátait, össze is járnak időnként.
-Ja, indulunk a tesómmal és Taki barátommal. Nagyon készül a csapat, Gergő még egy névre szóló kötényt is csináltatott mindenkinek.
-Te, ugye mára beszéltük, hogy meglátogatjuk Ágikát?-kérdezte Zsolti, kissé bizonytalanul.
-Igen. De tudod, most nem mondjuk le, megbeszéltük, lesz ami lesz!
-Tudom, de ma annyi dolog van és nem lenne jobb inkább a jövőhéten?
-Ne csináld ezt! Már háromszor csúsztattuk a témát. Ági biztosan nagyon vár minket, a múltkor is emlegetett, azt mondták Inciék. Kérdezte, hogy vagyunk? Haladnak-e a próbák a zenekarral? Ő a mentorunk, nem hagyhatjuk egyedül. Meg ki tudja, meddig mehetünk még be hozzá?
Hosszú csend ült közéjük. Ági sokkal idősebb volt tőlük, de a suliban ő volt az egyik mókamester. Megértette magát a fiatalokkal és a gyerekekkel is. Furcsa humorát mindenki hiányolja, mióta beteg. Sokan azt hitték, csak viccel, mikor néha szünetekben ugrándozva, szökdécselve lépkedett. Pedig már akkor érezte, valami nincs rendben ezekkel a lábakkal. Biciklivel járt, mert egyre többször a sétánál nem engedelmeskedett neki a lába, keze, az utolsó időben gyakran elesett. Persze ezt mindig nagy viccelődve mesélte mindenkinek. Nyáron a lányáéknál úgy elvágódott a teraszon, hogy a szemüvege összetört része a szemét majdnem kivágta. Ekkor ment először kivizsgálásra, mert már nem tudta eltussolni a dolgot. Soha nem volt beteg, orvosnál sem volt sokat, pedig már csak pár év lenne a nyugdíjig. Az életét pedig jórészt ebben az iskolában töltötte.

-Na, jó menjünk! De nagy rohanás lesz az egész!- zárta le végül a témát Zsolti és elindultak a kórház felé........(folyt.)