újabb események régebbi események további események
17:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
21:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:35
Nfejdekofhofjwdoe jirekdwjfreohogjkerwkrj rekwlrkfekjgoperrkfoek ...

Engedj el...befejezés

Látogatók száma: 64

Minden véget ér egyszer, de nem mindegy, hogy hogyan.

Ági vidáman, mosolyogva ébredt, már amennyire mosolyra tudja húzni a száját, ami a betegsége miatt már nem akar engedelmeskedni. Lassan minden izma sorvad, előbb a végtagok, majd a többi is, nem tud nyelni, beszélni, és a végén lélegezni sem. Tudja jól, hiszen egy éve, mikor nagy nehezen diagnosztizálták, elolvasott erről mindent. 1-3 év, amit a cikk jósolt .

Ma valahogy a nap is szebben süt be azon a keskeny résen át az ablak és a szekrény között. Az injekció sem fáj úgy a morcona nővértől, aki pedig mindent elkövetett annak érdekében, hogy a betegek vérnyomása felmenjen. Semmi nem volt jól elpakolva, ki tudja, otthon a férje bosszantotta fel, vagy csak az elrontott életén siránkozik? Megigazította nagy bőszen Ági ágyát is, akinek közben egész másutt jártak a gondolatai. A reggeli rigó éneke Vikiéket juttatta eszébe , akiket olyan jó volt látni tegnap. Viki pár éve madarászni jár, és mióta mesélt neki a madarakról, észre is szokta őket venni. Néhányuk nevét megtanulta és ahogy régen mindegy volt, rigó, vagy veréb az illető, ma már egész sokat meg felismer, párat már a hangjáról is. Ha a darvak vonultak a suli felett, mindketten az ablakba rohantak, persze Viki előbb, de a hangjukat hallani és a csodás repülésüket látni olyan jó volt közösen. Tavaly vitték erdei iskolába a nyolcadikosokat, majd a tábor után Viki ajándékba festett neki egy képet, a Fülemülesitkéről, aki igazán szépen mutat otthon a szobában.

-Szia Ágika! Megjöttünk! -köszönt be Inci az ajtón izgatottan. Mindig izgul, vajon mi fogadja a kórházban.
-Látom, vidám vagy, ugye örültél tegnap a vendégeknek. Mondani akarsz valamit?- kérdezte végül és innen egy lavinát indított el, hiszen Áginak rengeteg mondanivalója lett volna, azt sem tudta, hogy rövidítse.
-Magánhangzó? Pislants, ha igen!
-Akkor mássalhangzó?-pislantás.
-Elején van?-
-Akkor a végén? -pislantás.
Ezzel a módszerrel nagy sokára kitalálta Inci, hogy Ági meg akarja kérni Vikit, fessen egy képet a kereszt anyjáéknak, amin egy fa van, egy szép tó, vagy folyó, csónak és vízimadarak, mert ez a kedvence. Ezt adná ajándékba keresztszüleinek, akiknek már egy búcsúlevelet is elkezdett diktálni Inciéknek.

Viki , miután meghallotta Ágika kérését, azonnal nekilátott a tervezésnek. Ha segíteni nem tud rajta, legalább a kérését teljesítse!Rajzolt, vázlatokat kezdett, majd miután végre alapanyagot is tudott szerezni, nekifogott a festménynek. Elsőre a kompozícióval meg is volt elégedve, de a fa, a kép legfontosabb elemének szánt egy száradóban lévő, kidőlni készülő fa lett. Ahogy a színeket kezdte feltenni, egyre fehérebb, viaszosabb, kicsavarodottabb, szinte fájdalmat sugárzó érzést keltett. Festés közben Ágika járt az eszében, ahogy ott fekszik, magatehetetlenül, kiszolgáltatottan. No, ez nem lesz így jó ajándéknak, lefestette fehérre az egészet, majd újra kezdi később, gondolta, bár az ígérete kötötte és sietni is akart.

-Viki, Ágika kérdezi, mikor leszel kész a képpel?
-Talán karácsonyra meg lesz, már elkezdtem.-Mondta Viki, de arról, hogy lefestette az egészet, inkább mélyen hallgatott. No, ma nekilát újra. Valóban, az új verzión lett egy híd, amin már emberek is állnak, megvolt a nagy kócsag pár. Ez biztosan menni fog és jó lesz. Jönnek a színek, a háttér fái csodásan besimulnak az égbe, szándékosan őszi hangulatot akart, mert ebben gyönyörűek a színek és Ágival is ekkor voltak a kiránduláson. De, ahogy halad és közeledik a befejezés, eszébe jut, ha kész lesz, és odaadja a képet, Ági feladja majd. Őrá vár, majd vége, nem küzd tovább. De mi ez? Élet ez még? Jobb is lenne tán, ha vége lehetne? Na, nem, nem megy ez a festés!

-Tudtátok, hogy Ági lánya akarta, hogy ne legyen senki a temetésen? De nekünk ki kellene menni legalább utána valamikor. Olyan hirtelen történt az egész.
-Még hogy hirtelen? Hiszen hónapok óta küzdött már.
-Nagyon sajnálom őt. Mindent megtett a lányáért, ő meg, meg sem látogatta, mióta beteg.

Így beszélgettek a tanáriban reggel, mikor Viki belépett. Tompa fájdalom járta át, mikor belevágott a felismerés, hogy a kép, a viaszosan fénylő, újra és újra csak kitekeredni akaró fényes szürke fatörzsekkel, a miszikussá alakuló tájjal, soha nem kerül a gazdájához. Ahhoz, hogy ecsetet fogjon újra, kell majd egy hosszabb idő....
_

A cikket írta: vikibal

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Yolla

Gratulálok, nagyon jó!

Köszönöm szépen Yolla!
Érdekes játék ez az írás, és vannak,
akik iszonyúan jól csinálják!
Nem magamra gondolok!
:-)
Gratulálok, nagyon jó!
Kedves Müszélia!
Ez volt a legnagyobb dicséret, amit írhattál, még soha nem írtam ilyesmit. Köszönöm szépen! :)
Miért is lett vége? Erre több verzióm is van.

1. A történetben felvetődő nehéz kérdésekre nem tudom még a választ. Talán érdekes lenne a lánya szerepe a sztoriban, hogy miért juthatott idáig, mintha nem törődne semmivel. De azt hiszem ebben is valahol az mozog, ha valaki nap mint nap a saját anyukájánál tölt felnőttként órákat, a saját lányával ki beszélget vajon? Megtalálta-e a lelki békéjét? Mikor fog Viki festeni újra? Mi lett Inciékkel, Zsoltival? No erről pl. lehetne még írni, de sajna most már nem igazán lesz időm, mert elkezdődött a suliban az értekezés. :(

2. Fogalmam sincs, valaminek mikor van vége ? Hiszen minden nap történik valami érdekes ....legalábbis Vikivel azóta is, ismerem, szóval ....jövök, ha lesz egy kis időm.
Köszi, addig is jó írogatást nektek!
:)
de most miért lett vége?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: