Engedj el..
Látogatók száma: 82
Nagy beteg kolléganőm életének részletei pár éve nyíltak ki számomra. Már nincs köztünk, de sokszor eszembe jut, ...az Úr a legerősebbekre méri a legnagyobb terheket.
Reggel 5.30.Már megint egy este, mikor végig a plafont nézte, s most kezdődik végre a reggeli rutin. Az éjszakás nővérke után frissen cseng a reggeles hangja, ahogy a tálcákra szortírozza a gyógyszereket.
-Irénke néni a bal kettesben meg van még? Kérdezi a váltótársát, aki bágyadtan, még az éjszakai rohangálások nyomait magán viselve unottan válaszolgat. Ja, háromszor csengetett az éjszaka, hogy zöld szörnyek ülnek az ágyán. Marika néni lázas, jelezni kellene a főnővérnek, ha beér.
Jó hallani a hangjukat, hiszen ők vigyáznak rá. Ha nem lennének, már ő sem lenne.
-Remélem a nagy kövér ma nem fogja gyűrötten hagyni a lepedőt, mint legutóbb, mert egész nap nyomta a hátam, legalábbis délutánig, amíg Inciék beértek. Ma disco lesz a suliban, lehet, hogy nem is érnek ide.
Pedig ma eldöntötte, hogy levelet kezd diktálni nekik, kereszt anyjáék olyan sokat segítenek neki, szeretné megköszönni valahogy.
Mióta bekerült a kórházba, két kolléganője minden nap meglátogatja. Törődnek vele, beszélnek hozzá, pedig tudják, ő már nem tud válaszolni sohasem. Elbetűzik neki az ABC-t, ha látják, hogy valamit mondani akar, majd ha pislog, megállnak és örömmel konstatálják, meg van egy betű. Persze rövidebb, mikor megkérdezik, hogy magánhangzó ? Vagy mássalhangzó? Pislogás, akkor jöhet, hogy elől van, pislogás, igen. Kezdődhet: B,C,Cs...Hosszú percek telnek bele, mire egy szót sikerül így megtalálni. De mire végigmondják, már tíz új szó jár a fejében. Hogy lehet így elmondani bármit? Őrület!
-Milyen jó lenne beszélgetni velük, mint régen.Ó bár csak, még egyszer! Most csak tippelgetnek, vajon mire gondolok, mikor rájuk nézek.
A délelőtt viszonylag gyorsan eltelt, hoztak egy új beteget a szemben lévő ágyra, a másik szobából pedig vittek. Innen nem igen lehet csak úgy kimenni, csak egy nem túl vidám helyre, de ebbe most bele sem gondolt! Neki dolga van még! Nagy volt a sürgés forgás az új néninél. Jöttek a rokonok, mindegyik az ágy körül tördelték a kezüket és beszélgetni próbáltak, de kevés sikerrel. Neki is köszöntek, de láthatóan nem értették, miért nem válaszol, hisz értelmesen néz. Aztán zavarukban elfordították a fejüket, és saját tehetetlenségükön próbáltak úrrá lenni.
Délig a falon lévő képeket nézegette jobb híján, hisz volt pár bent kirakva. Inci a kisfiával, akiket nagyon szeretett. Sokat játszott együtt Gabikával, mikor kicsi volt és hosszúra nyúlt egy értekezlet az iskolában. Rendszerint ő vigyázott ekkor rá, mint egy pót unokára, ha már neki még akkor nem volt saját.
Zörög végre az ebédes kocsi, sok beteg nem tud magától enni, úgyhogy, ha van rokon, és bejön, az segít pontban délben megetetni a betegeket. De Pestről, hogy is érne ide a lánya, aki otthon van a két kicsivel, meg a félig vak férjével. Van neki elég baja. Így, ha a nővérkék odaérnek, lehet végre enni.
-Ágika! Itt a finom tyúkhúsleves! Most beteszem a szondát, pislogjon, ha valami fáj, de ne köhögjünk ám, mint a múltkor!.....(Folyt.)
A cikket írta: vikibal
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Puszi
Azert jo am ez, es erdekesnek igerkezik!
Lehet, hogy nem nekem kellene megírnom, mert a történetben van valami mélység, amit jó lenne megfogni úgy igazán.