újabb események régebbi események további események
10:58
Kőnig új cikket töltött fel
08:19
Új cikk került fel a weboldalra
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Évfordulóra

2011. június 15. - Látogatók száma: 86

Drága Mama!

Elmentél és veled ment egy darabka élet. Ott fenn egy angyallal több, itt lenn egy Emberrel kevesebb lett.
Alig egy éve volt, hogy kislányos vakorcsba fogtam hófehér hajad. Nevettünk. Aztán fánkot ettél, mohón, mosolyogtál a szalagok láttán. Jó volt nézni. Szád sarkában megült a baracklekvár. Alig nyelted le az utolsó falatot, már indultál. Nem maradhatsz, mondtad, - a kutya, a macskák, a ház is hideg lesz - Amikor hazavittünk, elbúcsúztál. Ahogy szoktad. Örökre. Nem vettelek komolyan, játéknak hittem, ostoba, öreges játéknak, mint két éve minden alkalommal. Honnan tudhattam volna, hogy ez már nem játék? Honnan tudhattam volna, hogy szorosabban kellene magamhoz ölelni soványka testedet? Miért nem mondtad, hogy nem lesz legközelebb?
Látod? Megint csak nyafogok, mint gyermekkoromban annyiszor. Türelmetlen vagyok és nyaggatlak ostoba kérdésekkel. Emlékszel? Hányszor vittél kézen fogva misére? Aztán gombát szedtünk a réten, cseresznyét a hegyen. Megmutattad, hogy kell tollat fosztani, virágot bújtani, fonalat gombolyítani, tyúkot etetni, krumplit kapirgálni.
Meg tudod számolni hány gyereknek énekelted a „Rossz a Jézus kiscsizmáját”, vagy hánynak tanítottad meg az esti imádságot? Látod? Azok a gyerekek ma összekulcsolják a kezüket, és veled vannak, hogy az utad, az a leghosszabb könnyebb legyen.
Drága Dédikém! Most Veled vagyok gondolatban, homlokodra festem a jelet, Isten jelét. Füledbe bátorító szavakat suttogok, és Isten kegyelmébe ajánlom szívedet. Tudom, hogy Ő akarta így, mégis nagyon hiányzol.

A cikket írta: Nurse

13 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 8. 20:18
Kedves Nurse!

Szívbemarkolóan megható a megemlékezésed, mély érzéseket takar! Köszönöm, hogy olvashattam!

Szeretettel:

heleenke
2011. július 1. 22:04
Megható! Én a 10* valóságpontot adnák ha lehetne!!!
Üdv,
Pinokkió
2011. június 16. 06:12
Szia Nurse! Minden szavából a szeretet árad, szívedbe továbbfog élni!

Millió pusz Orsolya
2011. június 16. 01:02
Ez nagyon kedves írás. Szép és megható. Mintha a nagymamámról szólna....köszönöm.
2011. június 15. 20:51

megtekintés Válasz erre:   - 2011. június 15. 20:42

Nagyon jó a cikked
joboszi

Köszönöm, Jóboszi
( a jóboszi nem egyenlő a tündérrel?)

Nurse
 
2011. június 15. 20:42
Nagyon jó a cikked
joboszi
2011. június 15. 20:38

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2011. június 15. 20:11

Ez gyönyörű és nagyon nagy öröm olvasni, érezni + (emlékezni.)
Pux. Üdv. Lacó

Köszönöm Lacó!
Nekem öröm, ha valamit adhatok . Ma ennyi telt.

Puszi: Nörszi
2011. június 15. 20:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. június 15. 20:07

Kedves Nurse!

Nagyon szép és megható írás, mint mindig, amit tőled megszoktam. Köszönöm.
Nagyon szerethetted, azt végig érezni a sorok között.

Puszillak,
Éva

Igen, Éva! Nagyon hiányzik. Tudod engem szinte Ő nevelt fel - amíg iskolába nem kezdtem járni szinte mindig, utána nyári szünetekben az ő gyerekei voltunk. Akkor még nem volt Gyes, meg ilyesmi. 8 gyereke volt, plusz még egy fogadott is - a bátyja gyereke árván maradt, magához vette - aztán meg mi hárman.
Egy csoda volt.
Köszönöm, hogy olvastál!

Nurse
2011. június 15. 20:11
Ez gyönyörű és nagyon nagy öröm olvasni, érezni + (emlékezni.)
Pux. Üdv. Lacó
2011. június 15. 20:07
Kedves Nurse!

Nagyon szép és megható írás, mint mindig, amit tőled megszoktam. Köszönöm.
Nagyon szerethetted, azt végig érezni a sorok között.

Puszillak,
Éva
2011. június 15. 20:07

megtekintés Válasz erre:   - 2011. június 15. 20:05

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Köszönöm, István.
A jók mindig elmennek... aztán meg nagyon hiányoznak.
 
2011. június 15. 20:05
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: