Fekete ceruza
Látogatók száma: 112
Egyszer egy gonosz copfos mondta neki az oviban: -Te nem is tudsz olyat, mint ő, bibí! Nem értette, miért mondta ezt neki. Hisz ő rajzolja a legszebbeket. Olyat, mint apa. A többiek mind olyan csúnya színeseket rajzolnak...
Pillangó ült a széken, és magában számolgatta a kezében lévő színes ceruzákat. Nem szerette, olyan buta libáknak valóknak gondolta azokat, copfosaknak.
- Nem tudom mi ebben a jó? - töprengett. Ilyennel még a dedósok is tudnak firkálni. Apa is mindig a feketét használja. Kilestem.
Nézegette a színeseket, de csak fitymálóan - kinyújtott jobbkezében távol tartva magától -, hunyorogva nézett rájuk. (Nagyapjától leste a mozdulatot.) - Na jó, rajzolok nekik - mondta magának, és csakazértis elkezdte színekkel megtölteni az alkotását.
Negyedik éve járt már óvodába. Jövőre iskola, de ő még csak fekete-fehér rajzokat készített. Most először gondolta meg magát. Elkezdett színes világot építeni az A4-es lapjára.
- Ez csodás, pillangó! Eddig miért nem rajzoltál ilyeneket? - kérdezte az óvónő, aki régóta aggódva figyelte a kis fekete pillangó sötét színű szárnybontogatásait. (Volt, hogy már pszichológus segítségére is gondolt...)
Pillangó csak nézett - nagy barna szemeit rámeresztette Klári nénire -, és belül nem értette a felnőttet. - Miért ilyen buta ez? Nem látja, hogy ez csúnya? Neki is ez tetszik, mint a copfos libának?
- Szép?! - kérdezte a pillangó kétkedő vékonyka hangján.
- Igen, ez gyönyörű! Kirakjuk a faliújságra. A héten a te rajzod a legszebb! - örvendezett az óvónő, és megsimogatta a lányka fejét.
A pillangó valami turpisságot sejtett. - Ez most miért? Apának ez nem tetszene. Ő ilyent nem rajzol. De látva az óvónő mosolygós, jóllakottóvódás arcát, belenyugvóan bólintott.
- Köszi Klári néni!- és futva elszaladt játszani a többiekhez.
A szülőértekezleten Klári néni anya kezébe adott egy csomagot. Nagy boríték, rajta a lánya neve, benne A4-es rajzok.
- Tessék csak megnézni - mondta mosolyogva az óvónő.
Anya gépiesen kezdte kiszedni a lapokat a borítékból. Az első lap félig kihúzása közben rápillantott a rajzra. - Ez színes! - szólalt meg benne a belső anyahang ijedten, és kivette a rajzot a tartójából. Hosszú másodpercekig csak nézte a gyerekrajzot. Szép volt. Színes volt. Pillangós volt. Szép színes pillangós volt, mintha nem is az ő lánya rajzolta volna. Nézte. Az ég kékje, a fák harsány zöld lombja, a virágok sokszínűsége könnycseppeket csalt a szemébe.
- Igen. Pillangó már ilyeneket is rajzol nekünk! - mondta büszkén Klári néni.
- Deee... Miért? Hogyan?!
Anya nem hitte, hogy az ő lánya valaha is színesben látja majd a világot. De most ott volt előtte a kép. A pillangójának gondolatai. Sokszínű, papírsíkba zárt gondolatok.
...És anya fejében hirtelen felrémlett egy három héttel azelőtti, ebéd közbeni beszélgetés.
- Apa, a felnőttek miért felejtettek el színesen rajzolni?
- Nem felejtettek el kislányom.
- De te soha nem rajzolsz színessel.
- Mert műszaki rajzokat csinálok, ezek olyan tervek. Ez a munkám. Tudod? Azt feketével illik csinálni.
- Igen? És ha megkérlek, tudnál színessel is rajzolni nekem?
- Nem is tudom - mondta apa elgondolkodva. (Persze nem a tudást, az időt fontolgatva.)
- Szivárványt tudsz, sok házzal és emberekkel? Igazi színes emberekkel. Néger, meg kínai emberekkel...
- Ebéd után jó lesz kislányom? - adta meg magát apa.
...És akkor délután apa rajzolt a lányának egy gyönyörű színes szivárványt, sok házzal és színes nevető emberekkel.
Anya ennyit tudott. Ebből persze azt következtette, hogy a pillangó apa után rajzolt ilyen gyönyörűt. - Hm, mindig az apjának akart megfelelni... - ugrott be a fejébe az anyagondolat.
***
...És amit anya nem tudott...
- Apa is tud színeset rajzolni. Nem csak én. De jó - gondolta. A felnőttek mégsem felejtették el teljesen, amit az oviban tanultak - állapította meg a pillangó a hatévesek őszinte örömével. -Apa utánoz engem. Nemsemmi! - és az apja rajzát gondosan a fiókja mélyére rejtette.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon mély mondanivaló van elrejtve a sorok között.
Sokszor elrejtjük magunkban érzéseinket és nehezen engedünk teret annak, hogy megnyíljunk a külvilág felé. Talán nem véletlen az sem, hogy elfelejtünk szépen lassan színeset rajzolni.
Üdv,
Pinokkió
Igazad volt, tényleg tetszett. :)
Nagyon sok minden el van rejtve a sorok között. Jó olvasni, hogy más családban is Apa a Király! :)
Mondhatunk mi bármit szülők, tanárok nevelés címén: a leghatékonyabb az hogyan, s mit teszünk.
Ezt az írásod is nagyon köszönöm! Ez a reggel is jó kezdődött a jóvoltodból.
Flo
Szia Pí!
Nagyon sok minden el van rejtve a sorok között. Jó olvasni, hogy más családban is Apa a Király! :)
Mondhatunk mi bármit szülők, tanárok nevelés címén: a leghatékonyabb az hogyan, s mit teszünk.
Ezt az írásod is nagyon köszönöm! Ez a reggel is jó kezdődött a jóvoltodból.
Flo
A gyerekek - elsősorban - a szülői mintát utánozzák vagy épp tükrözik őket. Mivel két szülő van (többnyire), így a kisemberek, összetettebbek lesznek, mintsem egyik vagy másik szülőre hasonlítanának. De részben eszerint alakítják ki az életstratégiájukat... Máshol mondtam már neked, az én lányaim elég jól engem próbáltak másolni, némi anyamintával keverve...
Máskor is hasonló szép reggelt!
Üdv,
Pí.