Halvány emlékeim
Látogatók száma: 76
Néztem a szürke szakállú apámat az ágyon. - Már megint nem borotválkozott meg!
Halvány emlékeim… nevető férfi hajol fölém és felkap. Hirtelen magasra emelkedem, megakad a lélegzetem, talán kicsit meg is ijedek.
Újabb emlék. Anyám kinyitja a kaput és a berregő motor lassan begördül. Apám száll le róla. Leveszi a sisakot a fejéről.
- Mi csináltok bogaram? Játszotok?
A majálison a nyakába ültetett, mert fájt a lábam. Jó volt ott fent a magasban. Olyan messzire láttam….
Felültet a motorra… engem előre a nővéremet hátra. Ha kinyitom a számat, felfújja a levegő. Pár kilométer után, a motor felfut az emelkedő udvaron.
- Itt maradnak a lányok Nyanya! – szól apám az apró öregasszonynak, aki az ajtófélfába kapaszkodva állt. Nagyanyám, apám anyja. Bólint egyet.
Mozi után bemegyünk a népbüfébe. Vastag falú pohárban kapjuk a málnát. Apám beszélget valakivel.
Jön haza aratásból, arca szürke a búza porától. Éppen csak megmosakodik, majd vacsorázik. Aztán csak ül és néz maga elé. De sokszor láttam így apámat! Sokszor el is aludt ott a széken.
Anyám megrázza……
Az utcánkban másodiknak vett tévét a családnak, mert bántotta, hogy a gyerekeit nem engedte be a szomszéd tévézni.
Lassan magasabb lettem, mint ő. Vagy az én növésemmel egy időben ő, elkezdett összemenni? Érdekes, ezen sosem gondolkodtam!
Emlékszem, amikor megszületett a húgom. Kései gyerek volt. Apám nevetett.
- Ez is lány? Nem baj!
Vett valahonnan egy öreg traktort. Addig bütykölte, amíg el nem indult. Aranykeze volt! Onnantól kezdve hétvégeken szántott. Háztáji földeket, hétvégi telkeket. Sokan nem fizették ki. Amikor végzett megfenyegették, hogy feljelentik. Anyám dühösen mondta a magáét, apám csak legyintett.
- Több is veszett Mohácsnál!
És ment, ha hívták.
Valamelyikünk esküvőjén a kádban aludt, mert a rokonok miatt csak ott volt hely.
Nyugdíjba került. Sokszor hívták, ha segítség kellett.
A leépülés lassan megkezdődött nála. Mára már egy kisgyerek szintjén éldegélt. Sokszor kiette a cukrot a tartóból. A nővérem mérgelődött. Mondtam hadd egye, úgy sincs neki már más öröme. Ha kimentem sokszor vittem nekik valami finomat. Kekszet, csokit… lassan megeszegette. Tegnapelőtt ült a napon, a széken, és bóbiskolt. Rászóltam.
- Apuka ne üljön a napon, menjen árnyékba.
Engedelmesen becsoszogott a diófa alá.
Tegnap éjjel rosszul aludtam.... Sokat forgolódtam. Hajnalban a telefon csörgése keltett fel. Unokahúgom telefonált.
- Babi! Meghalt a Papa, gyere ki!
Azt sem tudtam hol vagyok, ki vagyok.
Papa? Milyen Papa… nekem csak apuka volt, mióta az eszemet tudom. Érdekes. Anyámat mindig tegeztem, apukát magáztam.
Miért jutnak most ilyenek az eszembe?
Megmosakodtam, fésülködtem és mentem az autóhoz. A szélvédőn nem láttam át.
Apám az ágyán feküdt a hátán. Az álla leesett. Addigra anyám felkötötte neki. Szaggatott mondatok anyám sírásával kísérve.
- Felállt aztán hirtelen visszaesett és nem mozdult. Ráztam, hogy Feri kelj fel, ne szórakozz, de már nem mozdult.
Néztem a szürke szakállú apámat az ágyon.
- Már megint nem borotválkozott meg! – ez jutott az eszembe, de aztán a villant a felismerés is, hogy már senkit nem érdekel, hogy borostás.
Jött az ügyelet, aztán a halottszállítók és elvitték.
Nyugodjon békében Apuka!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
A saját édesapám jutott eszembe erről:-((( Mintha róla írtad volna. Részvétem:-(
Pussz,
Tündér
Pussz,
Tündér
Köszönöm megvagyok! Sokat dolgozom, és itthon is sok a meló! Ritkán írok, de azért meglestem az unokádat is! Tüneményes gyerek! Puszi. Éva
Gyere többször ha lesz időd, sok jó olvasnivaló van itt. :)
Jajj de örülök nektek! Azért a barátok, barátok maradnak! :)Köszönöm Éva! Mi van veled?
Szia Kücsi és Babó!:)
Tegnap találkoztam Tündivel:)Nagy öröm volt számomra!:)Többit majd máshol irom:)
Tegnap találkoztam Tündivel:)Nagy öröm volt számomra!:)Többit majd máshol irom:)
Babó! Fogadd őszinte részvétem! Tudom rég beszéltünk, de azért követlek mindenhová!
Szia Judit! Köszönöm! Régen láttalak!
Fogadd öszinte részvétem!:((
Veled vagyok gondolatilag.
:(((
nagyon tetszett az írásod
grat.
:)