újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Honnan

Látogatók száma: 53

Ronda latyakos idő van, csupa sár minden, de legalább a hó alatti jégpáncél elolvadt. Ki kellene már mennem, a készleteim kimerültek, igen ám, de mint minden télen a legrosszabbkor, a kocsi tesz az én mehetnékemre és nem indul.Itt szaladgálok, mint pók a falon és dühöngök. Aztán leülök és töprengek.
Emlékszem, a háború után milyen nehéz idők voltak, bár én sokat nem érzékeltem ebből. Mikor már kicsit nagyobb voltam, akkor sem volt könnyebb, mindkét szülőm dolgozott és emellett a három gyereket maradéktalanul ellátták és neveltek bennünket a szépre és a jóra. Akkor még voltak telek, kemények, apám szánkóval huzigált minket és ha valami bajunk volt, szaladt, csúszott az orvosért, aki rövid időn belül ott is volt. Nos, ezen elmélkedtem most, no, meg életem során annyiszor. Mert nem emlékszem, hogy valaha is legalább kenyér ne lett volna az asztalon, pedig akkor nem járt az utcában a kenyereskocsi. Mikor anyám késő délután hazaért a munkából, nekiállt főzni.
Nem tudok rájönni, hogyan csinálták, honnan volt bennük az energia.Honnan??
Én meg itt ülök és törengek, dühöngök, mert nem indul a kocsi. Pedig már egyedül vagyok, magamat és a kutyámat kell ellátnom, mégis mindig fáradt vagyok és sokszor olyan gyenge, mint a légy. Hol van az én energiám? Csak a fele szorult volna belém a szüleiméből!Azt nem mondom, én is megtettem a magamét az életben, de mégis, most amikor már nyugodtan élhetnék, mindig akad valami megoldhatatlan probléma. Dehát nekik is volt és megoldódott.Hogyan csinálták? És hogyan van az, hogy a felnőtt gyerekeket nekünk kell segíteni és nem fordítva?
Néha úgy érzem, az idő haladtával elkorcsosulnak az emberek, köztük én is.Ha nem így lenne, nem kellene ilyesmin töprengeni, kérdéseket tenni fel magamnak megválaszolatlanul. Mert mindezt csak magamnak teszem fel, de ha valaki tud rá válaszolni, annak örülnék..

Ilona B.T.
Kép:Net

A cikket írta: Ilona

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Köszönöm, Yollám!
Én is a sejtésig jutottal el, de amit az elmagányosodásról írtál, azzal teljesen egyetértek, mert így igaz. Hozzáteszem, az is lehet magányos, akik körül családtagok nyüzsögnek. Ez megint egy érdekes és figyelemre méltó téma lehetne. Aki meg idős korában egyedül marad, az nagyon nem jó. Szépíthetem én, hogy szeretek egyedülleni, igaz is, de mégis társas lények vagyunk, kell az odafigyelés, közös élmény. De az emberek közömbösek, mindenkit lefoglal a saját baja. Ha tudnád, én már mennyit kísérleteztem, mióta ittvagyok. Hiába. És az ember elfárad egy idő után..

Puszi, Ilona
Kedves Ili!
Hasonló gondolatok foglalkoztattak engem is és nem jutottam sokra a megfejtésükkel. Pusztán sejtéseim vannak, mint például az, hogy a mi szüleink, nagyszüleink nagyon sokat dolgoztak, állítom, összehasonlítatlanul többet, mint mi, ám mások voltak az életkörülményeik, onnan kezdve, hogy nem E betűs élelmiszereket fogyasztottak, megadták az időt a beszélgetésekre, mert nem voltak tv és telefon függők, nem érte őket annyiféle hatás, mint bennünket, sokkal nyugodtabban éltek, és még egy dolog, nem volt elmagányosodás, mint most, mert több generáció élt együtt, melyben meg volt mindenkinek a feladata, családon belüli szerepe, s ez tartotta a lelket az idős emberekben is.

Puszi: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: