újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Így tanultak mások

Látogatók száma: 24

Egy 80 éves, 4 gyermekes, vidéki, nyugdíjas özvegyasszonnyal készített interjú alapján.

Az özvegyasszony vidéken élt és dolgozott, 4 felnőtt gyermeke van, 10 unokája és 3 dédunokája.
6 elemit végzett, mert akkoriban ennyi volt az általános iskola, ezután még 3 év gazdasági iskolát, ahol főzni, varrni, kötni, gazdálkodni tanították őket. Ezeknek mind hasznát is vette, ha nem is mind a munkája során, de élete különböző területein igen. Alanyunk szeretett volna bal kezes lenni, de akkoriban a jobb kezet hívták szép kéznek és igyekeztek minden gyereket „áttanítani” a jobb kezére. Ez alanyunknak elég rosszul esett és nehezebb is volt miatta megtanulni bizonyos dolgokat.
Alanyunk édesanyja 6 elemit végzett, utána varrónőként dolgozott szinte egész életében, na meg otthon állatokat tartott és földet művelt családjával együtt.
Édesapja szintén elemi iskolát végzett, azután egy malomban dolgozott, majd gazdálkodott és olykor halászott.
Szülei nem értek rá a tanulásban segíteni neki, édesanyja sokszor még éjszaka is dolgozott. Anyagi helyzetük nem engedte meg hogy kevesebbet dolgozzanak így nem volt idejük.
Alanyunk az elemi elvégzése után summásként illetve napszámban dolgozott, sőt ő még grófoknál dolgozott a határnál. De mondhatjuk, hogy kreatív egyéniség volt, mert munka mellett is járt színjátszó szakköre illetve hímzett, varrt, kötött, táncolni tanult szabadidejében és nagyon szeretett énekelni. Szeretett volna bekerülni a templomi kórusba, de erre sem volt lehetősége, mert állandóan dolgoznia kellett. Ezt a mai napig sajnálja.
Iskola éveire ha visszaemlékszik akkor legjellemzőbben annyit tud mondani, hogy akkoriban nem gondolkoztak azon, hogy az iskola rendszer vajon jó-e és a tanárok szigorúak-e vagy sem, és hogy hogy lehetne jobb, mert minden iskola ugyanolyan elven működött és ugyanolyan tanrendet követett. Mindenhol egyforma volt. Talán még nem is volt akkora jelentősége az iskolának abban az időben, inkább a munkának. Az osztálytársait szerette, akkoriban nem voltak gúnyolódások sem egymáson, sem a szegénységen, sem az öltözködésen és semmi máson. Alanyunknál volt, hogy felváltva hordták egymás cipőjét a testvérével, mert nem volt pénzük másikat venni. Ilyenkor egyik nap ő ment iskolába másik nap a testvére. A tanárokat szerette, bár voltak köztük szigorúbbak is, de nem volt különösebb gondja ezen a téren. Iskola előtt minden reggel templomba mentek, alanyunk elsőáldozó is volt.
Háború után gyors-és gépírást tanult, ezzel aztán el tudott helyezkedni a tanácsházán irodai munkán. Azután férjhez ment, gyerekeket szült. Alanyunk 4 gyermek mellett is dolgozott, volt hogy 3 műszakban. Egy erőműben volt pár évig, utána orsózóban dolgozott, onnan ment nyugdíjba 61 évesen.
Iskolával kapcsolatban azt jegyezte meg egyetlen nehézségként, hogy nem tanulhatott állandóan. Ő szeretett iskolába járni, szeretett tanulni is, ami leginkább abból állt, hogy miután hazament az iskolából utána dolgozni ment, mint minden gyerek akkortájt, utána még otthon is el kellett látnia az állatokat. Ezután jutott odáig, hogy este lefekvés előtt tanulhatott egy kicsit kislámpánál.
Szerinte a felnőttek tudnak tanulni, de ő már nem, főleg mert már nem jó a szeme, no meg mióta nem dolgozik, kevésbé tartja magát alkalmasnak tanulásra.
Ezt a felnőtteknél több dolog is befolyásolja, például a munkahely. Ha ott elküldik iskolába vagy tanfolyamra, akkor megy és megpróbálja végig csinálni, vagy ha elvárásként kitűznek az ottmaradás feltételeként valamilyen végzettséget. Egyszóval a kényszer miatt sokan tanulnak.
Alanyunk most szabadidejében olvasni szokott leginkább és rejtvényt fejteni.
Gyermekei egyedül tanultak vagy egymással, neki nem volt ideje rájuk és nem is befolyásolta őket a döntéseiben. Kicsit hason volt a helyzet, mint az ő gyermekkorában. Ő is sokat dolgozott, így nem sok ideje marad gyermekeivel foglalkozni.

A cikket írta: Monchery

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Nagyon jó meglátás! Egyet értek! :-)
példaértékű életút
nagyon jó írás

más

nem is szabad a gyermekekkel együtt tanulni, a mai napig vallom Vekerdi Tamás azon tanácsát, hogy a gyermek - míg az anya főz, s látja, ha megakad a tanulásban, akkor segíthet, de nem szabad együtt tanulni, rá kell vezetni, hogyan és miként tanuljon

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: