Kedvenc Apukámnak - Pályamű
Látogatók száma: 256
Hiszek benned!
Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ennek ellenére már látom is, hogy közeledik.
Régi ismeretség a miénk. Szinte együtt nőttünk fel, bár jóval idősebb nálam. Mindig így van ez. Ő az apám.
Mondják, hogy hasonlítunk egymáshoz. Meglehet. Az ő eszét örököltem. Egy hullámhossz, meg ilyesmik. Szólni sem kell, és már tudjuk egymást folytatni.
Akkor most egy példa rá. Még ide sem ért, de már tudom, mi lesz.
– Szia, apa – mondom fagyosan –, mert elfelejtette a Mikulást.
– Szia, Laci lepi – sóhajtja ő enerváltan.
A Laci lepi onnan van, hogy kicsi koromban meséket írt nekem. Volt egy kedvencem, amelyik egy Laci nevű pillangóról szólt. Akkor megkértem, hogy legyek én a Laci lepke, és azóta neki Laci lepi vagyok.
Szóval, megérkezett. Akkor most vissza a forgatókönyvhöz. Szinte szorul szóra úgy történik minden, ahogy mondtam.
– Apucikám! - és fagyosan a nyakába ugrom. Az ezredik puszinál veszek egy kis levegőt.
– Kicsikém – így ő, és majdnem kettétör.
Hát nem megmondtam? Minden úgy történt, ahogy akartuk.
Elengedjük egymást. Lopva nézem az arcát. Mintha szürkébb lenne, mint legutóbb. De ő ugye soha nem hal meg?
– Apuci, mi van a Mikulással? – említem meg neki.
– Sztornó – mondja határozottan.
– Hogyhogy?
A szemében megpillantom azt az imádott szivárványt. Ilyenkor jön a sziporka.
– Sajnálom, kicsikém, de nagyon úgy néz ki, hogy nem létezik a Mikulás – mondja, és máris folytatja: – Tudod, ezt addig nem mondhattam, míg nem lettél katonaérett.
Megértően bólintok. Eddig még tényleg nem voltam katona.
– Tudd meg a másik igazságot: Miklós bá dialízisen van. Úgy esett, hogy idén már kevesen hittek benne, és ezért megette a nyakán maradt szaloncukrokat. Ezért nem tudott jönni. A rénszarvasok pedig úgy döntöttek, hogy vadas lesz belőlük. És a szánkó is.
– Na, jó, ezt most elhiszem, de csak a kedvéért.
Tisztán emlékszem, hogy amikor a bátyám ötéves-forma lehetett, Miklós-napon hazajött az oviból. Valamit keresgélt, majd apához fordult.
– Apuci - gügyögte sírásra görbülő szájjal –, az oviban mindenkinél járt a Mikulás, nálunk miért nem? Lehet, hogy rossz voltam? – szipogta bánatosan.
Apuci, aki akkoriban még rutintalan szülő volt, rádöbbent, hogy elszúrt valamit.
Az ölébe ültette a kiskrapekot, megsimogatta, és komolyan magyarázni kezdett neki:
– Tudod, fiam, a Mikulás bácsi nagyon öreg, és már csak nehezen bírja a strapát. Így aztán az ábécé elején levők tegnap kapták meg az ajándékot. A többieknek meg ma fogja hozni.
A bátyó ezt el is hitte. A kis butus. Én akkortájt még nem voltam abban a helyzetben, hogy beleszóljak. Hat év van köztünk, így aztán én még csak az anyu pocijában doromboltam.
– Apuci – térek a lényeges kérdésre –, írtam a Jézuskának.
– Rendes tőled. És? – kérdezi.
– Odaadnám neked a levelet – mondom.
– Nekem, miért? – néz rám mosolyogva. – Küldd el e-mailben.
– Nem tudom a címét – védekezem.
– Nézd meg a szaknévsorban!
– És hol keressem?
– Mondjuk, a DHL-nél – feleli halál komolyan.
Majd megenyhül, és mosolyogva folytatja:
– Kicsikém, diktálom a címet: mennyorszag.iktato@gmail.com
–Tudom, hogy van ilyen cím, és mindig jön majd válasz.
Ő elintézi.
Elküldtem a kívánságlistát. A válasz csak ennyi:
Voltál már katona?
Oh Happy Day
http://www.youtube.com/watch?v=SLY7yI1xV-M
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Üde, kellemes írás. Jó volt olvasni!
Üdv,
Janó
Apja lánya:-)
Gratulálok, jó kis írás!
Pussz,
Tündér
Édes kis történet, amiben annyira bele van írva minden apai szereteted, hogy öröm olvasni! Bár csak az én lányaim is... majd 1x...
Apja lánya, mondhatni, de a "több" nekem most az volt, hogy az akartál lenni, és merted vállalni!
Azért egyszer kíváncsi lennék, a nem akarsz az lennire is;-)
Üdv,
Pinokkió
Mert tudom, hogy ő létezik:).
Ilyet érdemelne minden gyermek.
Boldog ünnepeket nektek!
Judit
:)
Az írás nagyon jó, de ez nem újdonság.
Puszi: P.
Tünde
Szép!
Szia Butácska!
Apja lánya:-)
Gratulálok, jó kis írás!
Pussz,
Tündér
Köszönöm tőled a gratulációt.
Mondd csak Tündér, nektek is van apukátok?
Pusz,
Tünde
Szia Butácska!
Édes kis történet, amiben annyira bele van írva minden apai szereteted, hogy öröm olvasni! Bár csak az én lányaim is... majd 1x...
Apja lánya, mondhatni, de a "több" nekem most az volt, hogy az akartál lenni, és merted vállalni!
Azért egyszer kíváncsi lennék, a nem akarsz az lennire is;-)
Üdv,
Pinokkió
Mindennek eljön az ideje. A te lányaid is majd 1x..., na talán 2x...!
Gyereket vállalni sem kis dolog, na de apát...?
Szeretettel
Tünde
:-)-t varázsolsz az arcokra. Ne tévesszen meg, ha mégsem, csak úgy csinálunk, mintha.... pedig dehogy. :-)
Ne tévesszen meg ha úgy teszek, mintha érteném amit írtál, pedig mégsem, na azért talán, pedig dehogy.
Tünde
Irigyellek ezért a nagyszerű apáért!
Mert tudom, hogy ő létezik:).
Ilyet érdemelne minden gyermek.
Boldog ünnepeket nektek!
Judit
Lehet, hogy csak írói szabadság miatt álmodom ezt az apát?
Nem lehet, mert ő ilyen.
Kicsit nagyszerű, de ő a miénk. Az enyém, meg a bátyámé. /Több testvéremről anya eddig nem tud. :-)/
Áldott ünnepeket nektek!
Tünde
Laci lepi, kérlek add kölcsön az apukádat ( csak egy kicsit), az enyém messzire van tőlem...
:)
Az írás nagyon jó, de ez nem újdonság.
Puszi: P.
Van egy apa lízing cég (THM 8.72) valahol Óbudán. Anyu is ott bérelte 25 évre.
Elvileg már átment a tulajdonába, de neki nem kell.
Tünde
Kedves Éva!
Ne tévesszen meg ha úgy teszek, mintha érteném amit írtál, pedig mégsem, na azért talán, pedig dehogy.
Tünde
Szia Tündérka! :-)
Köszönöm tőled a gratulációt.
Mondd csak Tündér, nektek is van apukátok?
Pusz,
Tünde
A tündérek a gondolatból születnek, nekem ezt mondta apám. Így az apaság még egy DNS tesztel is nehezen beazonosítható, ezt is mondta és azóta nem láttam:-(
Pussz,
Tündér
Kedves Postáska!
Van egy apa lízing cég (THM 8.72) valahol Óbudán. Anyu is ott bérelte 25 évre.
Elvileg már átment a tulajdonába, de neki nem kell.
Tünde
P.
Molly