Legjobb reggeli.
Látogatók száma: 67
Legalábbis nekem az volt ma.
Nem nagy valami, de tele emlékekkel.
Elég szerény körülmények között éltünk a szüleimmel. Dolgos emberek voltak, mindig arra gondoltak valami kerüljön másnap is az asztalra. Édesapám kovács volt, igen keményen megdolgozott a mindennapi betevő falatért. Először „maszekként”, később ktsz-ben, az ’50-es évek elején. Nagy kertünk volt, több mint 800 négyszögöl, abban is megtermelt mindent, amire szükségünk volt. A felesleget az édesanyám vitte a piacra eladni.
Ebben a nem könnyű életben, sokat ettem cukros kenyeret. Anyukám a szelet kenyér tetejét kis vízzel „megszentelte”, hogy a cukor rajta maradjon. A korombeliek talán szintén emlékeznek még hasonló finomságokra. Szerettem még a földből alig kibújt, magról vetett, cérnavékony zöldhagymát, zsíros kenyéren.
A nyári reggelik viszont feledhetetlenek voltak. A kertben termett zöldpaprika. Az anyu megdinsztelte zsíron, amikor már majd nem készen volt, apróra kockázta a foghagymát és meghintette vele a paprikát. Csak éppen átforgatta vele, és a hagyma finom íze, illata átjárta. Milyen volt a paprika? Zöld színű vastaghúsú, olyan alakú, mint az ökörszív paradicsom.
Valahogy kifogytunk a magból és nem is tudtam sehol sem venni. Persze később is megmaradtak a dinsztelt paprikás reggelik az anyuval, de az nem volt olyan finom, mert fehér húsú paprikából készült.
Néha megengedtem magunknak két kaliforniai paprikát és azt készítettem el, de hát az kissé drága volt.
Régen szerettem kertészkedni, de az elmúlt évek alatt nem volt rá lehetőségem. Most újra kezdtem, persze csak annyit, ami a konyhára elég.
Ebben az évben paprika palántákat vásároltam és vártam milyenek lesznek a termések. Volt benne erős, tölteni való fehér, paradicsom paprika meg kaliforniai. Amikor már szép nagyok voltak, nem bírtam megállni, bizony levettem zölden a kaliforniai paprikát. Szép apróra daraboltam, úgy, mint sok évtizeddel ezelőtt az anyukám, persze nem zsíron, olajon megdinszteltem és két szép nagy gerezd foghagymát apróra kockáztam és rádobtam a végén.
Még forró volt, de nem tudtam várni, muszáj volt megkóstolni. Az íze pont olyan volt, mint annak idején, amit az anyukám készített. Szinte azt éreztem, hogy ő is velem van.
Régen nem ismerték a kaliforniai paprikát, csak paprika volt. Ebből a finom paprikából pár darabot betettem a fagyasztóba, átmentve ezzel a nyár finom ízét.
Ma drága pénzen árulják a kintről behozottat az üzletekben.
Szép pirosra érlelem a paprikákat és szedem a magokat, jövőre többet ültetek. Palántát nem veszek, mert a kert tele lett lisztecskével
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nálunk a káposztaféléket lepte el az a "lisztecske"! Az idei nedves nyár nagyon kedvezett nekik.
Valahol olvastam, néhány tő levendulát kell a kertbe telepíteni, azt nem szeretik!
A nagymamám lógatott fel a kamrába egy egy csokrot, a ruhásszekrénybe is tett vékony rongyba csomagolva pár szálat.
Ez a legjobb reggel! Máris tudom miért vagyok... A szellőztetésben lehet a gond, mert a lányom zárkózott, én meg nyitott vagyok, a kettő sokszor keresztezi egymást... Nem beszélve a spejzról, ahol a szellőzőt időszakonként elzárom a külső szélsőséges időjárás miatt, arról néha megfeledkezem, hogy odébb toljam... nem nagy dolog, egy kemény karton... na ezt sürgősen pótolom. Az összes többi tanácsot köszönöm, bár magam is gondoltam rá, de hát két dudás egy csárdába nem fér el... érted, amit mondok. Majd teszek erről is! :-)))
Néha azért jót is tesz. Kidobta pl. a tavalyi diót... megszűnt ez a probléma... Ki hitte volna? :-)
Kamrai mollyal nekem tavaly gyűlt meg a bajom.Szellőztetéssel és megelőzéssel lehet védekezni.Sokszor a bolti lisztben már benne vannak a petéi.És behurcoljuk.Akármilyen tiszta az éléskamránk.Amiben pókhálószerű képződményt látsz,az sajnos fertőzött,ki kell dobni,csak így szabadulhatsz meg tőle.Mindent át kell nézni,lisztet,prézlit,mákot,diót grízt.A hőmérséklet változását nem szeretik,jó néha átszellőztetni,egy kis huzatot csinálni.Én is akkor olvastam utána a neten,amikor már nyakig voltam a problémában,de sikerült megszabadulnom ezektől az ocsmány kis élősködőktől.
Néha azért jót is tesz. Kidobta pl. a tavalyi diót... megszűnt ez a probléma... Ki hitte volna? :-)
De jó, hogy elmondjuk egymásnak! Én is tapasztaltam, de nem kint a kertben, hanem pontosan az éléskamrámban, keresem az okát... Nem egy zárt hely, hiszen gondoskodtam róla, hogy nyitott legyen.
Az ajtót megszüntettem és csak egy tolóajtó van rajta, ami rendszerint nyitva van, hiszen állandóan bejáratos vagyok a "spejzba".
Tapasztaltam a spejzomban apró muslicákat... azt tudom, csak egy rothadó félben lévő gyümölcs, vagy darabka okozhatja, de nem kívánatos.
Keresek, kutatok, megszüntetem az okát, mert rendszerint megtalálom, akkor meg előjön egy nem várt molylepke. Az mi a fenét keres ott, ahol nem kéne?
Szóval gondoskodik róla, hogy miért is vagyunk, mármint a molylepke. A két tenyerem között végzi. De ez nem lehet végső megoldás? Valamit tennem kell, de mit? Nagyobb rendet? Ez is igaz...
Úgy szeretnék mindent elölről kezdeni!!! A minap pl. kívántam az édességet, nem találtam semmit... mit csináltam? Kristálycukrot kis tálba tettem és azt nyalogattam. Hová jutottunk? De még jó, hogy eszembe van, mert megszűnt ez az ínségem.
De jó, hogy elmondjuk egymásnak! Én is tapasztaltam, de nem kint a kertben, hanem pontosan az éléskamrámban, keresem az okát... Nem egy zárt hely, hiszen gondoskodtam róla, hogy nyitott legyen.
Az ajtót megszüntettem és csak egy tolóajtó van rajta, ami rendszerint nyitva van, hiszen állandóan bejáratos vagyok a "spejzba".
Tapasztaltam a spejzomban apró muslicákat... azt tudom, csak egy rothadó félben lévő gyümölcs, vagy darabka okozhatja, de nem kívánatos.
Keresek, kutatok, megszüntetem az okát, mert rendszerint megtalálom, akkor meg előjön egy nem várt molylepke. Az mi a fenét keres ott, ahol nem kéne?
Szóval gondoskodik róla, hogy miért is vagyunk, mármint a molylepke. A két tenyerem között végzi. De ez nem lehet végső megoldás? Valamit tennem kell, de mit? Nagyobb rendet? Ez is igaz...
Úgy szeretnék mindent elölről kezdeni!!! A minap pl. kívántam az édességet, nem találtam semmit... mit csináltam? Kristálycukrot kis tálba tettem és azt nyalogattam. Hová jutottunk? De még jó, hogy eszembe van, mert megszűnt ez az ínségem.
Olyan jó ez a múltidézés!Évám én mikor rámtör az édesség utáni vágy kevés margarinnal keverek ki cukrot és kakaóport és az így összekutyult krémet kiskanállal elnyalogatom.Anyáink valóban sokat tudtak.Volt részük sok rosszban,amit azért nem irigylünk,megtanultak túlélni.
De jó, hogy elmondjuk egymásnak! Én is tapasztaltam, de nem kint a kertben, hanem pontosan az éléskamrámban, keresem az okát... Nem egy zárt hely, hiszen gondoskodtam róla, hogy nyitott legyen.
Az ajtót megszüntettem és csak egy tolóajtó van rajta, ami rendszerint nyitva van, hiszen állandóan bejáratos vagyok a "spejzba".
Tapasztaltam a spejzomban apró muslicákat... azt tudom, csak egy rothadó félben lévő gyümölcs, vagy darabka okozhatja, de nem kívánatos.
Keresek, kutatok, megszüntetem az okát, mert rendszerint megtalálom, akkor meg előjön egy nem várt molylepke. Az mi a fenét keres ott, ahol nem kéne?
Szóval gondoskodik róla, hogy miért is vagyunk, mármint a molylepke. A két tenyerem között végzi. De ez nem lehet végső megoldás? Valamit tennem kell, de mit? Nagyobb rendet? Ez is igaz...
Úgy szeretnék mindent elölről kezdeni!!! A minap pl. kívántam az édességet, nem találtam semmit... mit csináltam? Kristálycukrot kis tálba tettem és azt nyalogattam. Hová jutottunk? De még jó, hogy eszembe van, mert megszűnt ez az ínségem.
... mindent elölről kezdeni! De végül is honnan és főleg miért?
Nincs rá lehetőség.
Hál' Istennek. Én nem szeretném, nagyon nem. Pedig sok jó volt benne. Én békét, nyugalmat akarok, mert az jár nekem. (járna)
Édesség utáni vágy, néha nekem is eszembe jut... :)
Visszatérve a molylepkére, a spejzba nem találhatsz, illetve, amit találtál az tényleg molypille, csak az olyan világos színű ... Rend van nálad, abba hiba nincs. :)
Szia Éva!
Örülök, hogy Neked is emlékeket idézett fel, ez a számomra feledhetetlen íz.
Azt hiszem, sok mindenben a szülői példamutatás segít nekünk. Talán jó is, hogy annyi mindent sikerült megtanulnunk ... lehet, hogy szükség is lesz rá.
Lisztecske, apró fehér, szálló molylepke (ha jól írom), hiszen nem vagyok szakember. Mindent szeret és számolatlan mennyiség van belőle. Általában, nevelt palántákkal kerül be a kertbe és kiirthatatlan.
Köszönöm, hogy olvastál.
pusz:Klári
Az ajtót megszüntettem és csak egy tolóajtó van rajta, ami rendszerint nyitva van, hiszen állandóan bejáratos vagyok a "spejzba".
Tapasztaltam a spejzomban apró muslicákat... azt tudom, csak egy rothadó félben lévő gyümölcs, vagy darabka okozhatja, de nem kívánatos.
Keresek, kutatok, megszüntetem az okát, mert rendszerint megtalálom, akkor meg előjön egy nem várt molylepke. Az mi a fenét keres ott, ahol nem kéne?
Szóval gondoskodik róla, hogy miért is vagyunk, mármint a molylepke. A két tenyerem között végzi. De ez nem lehet végső megoldás? Valamit tennem kell, de mit? Nagyobb rendet? Ez is igaz...
Úgy szeretnék mindent elölről kezdeni!!! A minap pl. kívántam az édességet, nem találtam semmit... mit csináltam? Kristálycukrot kis tálba tettem és azt nyalogattam. Hová jutottunk? De még jó, hogy eszembe van, mert megszűnt ez az ínségem.
Kedves Klári!
Írásod emlékeket hozott elő a múltból, amit említesz magam is ismerem, úgy látszik anyáink okosabbak voltak, de mi meg jó tanulók,... ma is gyakran sütök paprikát, csak úgy, valóban nagyon finom... szegény bátyám is azzal kínált meg, amikor pihentetőleg lehívott, sült paprikával, jól megfokhagymázva...hmm
Mi az a lisztecske? :-)
Pussz,
Éva
Örülök, hogy Neked is emlékeket idézett fel, ez a számomra feledhetetlen íz.
Azt hiszem, sok mindenben a szülői példamutatás segít nekünk. Talán jó is, hogy annyi mindent sikerült megtanulnunk ... lehet, hogy szükség is lesz rá.
Lisztecske, apró fehér, szálló molylepke (ha jól írom), hiszen nem vagyok szakember. Mindent szeret és számolatlan mennyiség van belőle. Általában, nevelt palántákkal kerül be a kertbe és kiirthatatlan.
Köszönöm, hogy olvastál.
pusz:Klári
Írásod emlékeket hozott elő a múltból, amit említesz magam is ismerem, úgy látszik anyáink okosabbak voltak, de mi meg jó tanulók,... ma is gyakran sütök paprikát, csak úgy, valóban nagyon finom... szegény bátyám is azzal kínált meg, amikor pihentetőleg lehívott, sült paprikával, jól megfokhagymázva...hmm
Mi az a lisztecske? :-)
Pussz,
Éva