újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Négy csomag cigaretta

Látogatók száma: 85

Csodálkozom, hogy még az én koromban is érhet meglepetés.

Ébredek, s hallom, ahogyan koppan a falon a mama botja, így jelzi, szüksége van rám. Szemben, az ablak felső szemén látom, kinn még csak pirkad. Egyre megy, melyik napszakban járunk, cserélni kell a pelenkát, itatni kell és etetni, mint egy gyereket, csak közben dirigál, miért nyitom ki vagy csukom be az ablakot, időben megetetem-e az állatokat, és beszélgessek a kutyákkal, mert igénylik, a tyúkokhoz is legyen néhány kedves szavam, és ha a kacsák félrebillentett fejjel néznek rám, akkor ismerkednének velem.

Számára a két kutya, az öt tyúk és a négy kacsa megetetése fél napot vesz igénybe, bezzeg nekem fél óra is sok, mert csak úgy összevágom az egészet, nem adom meg a módját semminek, hogy minél több időm legyen az olvasásra, mert gyerekkorom óta falom a könyveket.

Hiába kérdezem, mit szeretne ebédre, neki mindegy, és már fő az étel, amikor közli a kívánságát. Sokkal kevesebb húst eszik, mint gondolnám, azt is inkább a levesben, mint pörköltnek vagy sültnek, ezért összekapom magam, s belecsempészem az ételekbe, hogy ne tudja kiválogatni.

Hosszabb időre nem merem egyedül hagyni, ezért általában hetente kétszer vásárolok.
Itthon lassul az idő, ólomlábakon jár, nem kell rohanni, villamosra, buszra szállni. Kocsival félcigarettányi a központ. Gyerekkoromban cukrászda, virágbolt, Röltex, műszaki, ruházati és vegyi áru boltokban is szórhatja a nép a pénzét, az iparszövetkezetben javítathatja, ami elromlik, a közösségi házban színház előadások és táncmulatságok követik egymást, egyetlen mozink is folyamatosan üzemel. Ma már egyik sincs. Igaz, akkor egyszerű alföldi faluként működik a település, ma bezzeg városnak csúfolják. Kár, hogy az országút kátyús, nem javítja senki, az üdülőtelepen meg úgy törik fel a házakat, mint háziasszony a tojás héját.

Megreggelizünk és elindulok a bevásárló körutamra.

Elsőként befizetem a csekkeket a postán, ahol éppen áll a bál, egy korombeli asszony a lánya járadékát szeretné felvenni, de nem adják ki neki, csak a jogosult veheti fel. Az asszony hangja testi méreteinek megfelelően igen erős, ráadásul ki is ereszti rendesen, hátha a várakozók melléállnak ebben a kínos helyzetben:
- Miért nem adja ki? Mi nem úgy vagyunk, mint a magyarok! Nem lopjuk meg egymást!

A pénztáros kisasszony azonban hajthatatlan, köti őt a szabályzat, és nincs az a fenyegetés, ami miatt megszegné.

A postamester asszony is ott lebzsel az asztalánál, figyeli az eseményeket, mégsem siet kolléganője segítségére. Passzivitását nem igazán értem, hiszen azért vezető, hogy tudja kezelni a felmerülő problémákat. Nem mer szembeszállni az erőszakos ügyféllel?

Végül a nagyhangú asszony körülnéz, ám a várakozók egyike sem mer a szemébe nézni, egyedül állom feldúlt tekintetét.

- Ugye, nem akar feltartani bennünket? – kérdem, mire félreáll.
- Nem, dehogy, tessék csak menni!

Mire végzek, már nincs is ott.

Irány a távolabbi élelmiszer bolt, amely errefelé áruháznak tekinthető. Itt veszem meg a zöldséget, gyümölcsöt, tejet, étolajat, tésztákat, lisztet, cukrot, sót, kávét és a háztartási cikkeket, és ha éppen szállítási nap van, négy darab cukrászsüteményt is kérek, mert a mama szereti. Húst, felvágottat nem merek venni, bár olcsóbb, mint a hentesnél, de sohasem friss.

Az öt pénztárból rendszerint csak egy üzemel, s a sorban állóknak elég idő áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy megfigyeljék, ki mit vesz és mennyit fizet. Irígységgel vegyes kíváncsisággal nézik, hogy képes vagyok egyszerre négy hetilapot megvenni, és számos apró tétel ellenértékeként akár hatezer forintot is fizetni.

Visszafelé megállok a hentesnél. Ketten előttem, ketten utánam érkeznek, és int a fejével az eladó, mintegy jelezve, hogy várjak kicsit. Értem én, hogyne érteném, nem kell látniuk a többieknek, miket vásárolok és mennyiért.

Idős asszony hosszan válogat, végül vesz négy kacsanyakat:
- Tudja, aranyoskám, úgy megkívántam egy jó kis húslevest! Most kaptam nyugdíjat, meg is főzöm! Sok zöldséggel…

Az egyenruhás postásnő az olcsóbb árukat böngészi, megkérdezi, mi mennyibe kerül. Végül benéz a mélyhűtő ládába:
- Nézegesse, Etuka, most nagy árengedménnyel adjuk mindegyiket! Hatszáz forint a kétkilós előfőzött pacal.
- Jaj, az nagyon jó lesz! Jönnek a fiamék szombaton és ezer forintból kell ebédet főznöm négyünknek! A pacalt meg mindenki szereti! Tetszik nekem eltenni egy zacskóval? Hazafelé bejövök érte.
- Rendben, eltesszük.

Az utánam érkezők is farhátas csirkecombot vesznek, meg húsos csontot.
Rám kerül a sor.
- Szűzpecsenyés karajunk is van, tetszik kérni?
- Igen, két kilót és egy kiló darált húst, lapockából.
- Hozom a raktárból. Csontot visz a kutyáknak?
- Természetesen, csak nem látom kitéve.
- Félre tettük magának. Mindjárt hozom.

Miközben darálja a frissen bontott lapockát, megkérdezi, hogy van Anyukám, meddig maradok itthon és csak telefonáljak, ha bármi kell, beszerzi.
- Úgy ennék egy jó kis marhapörköltet!
- Ne haragudjon, de még egy negyed marhát sem merek rendelni, mert itt fél év alatt sem tudnánk eladni.
- Tudom, csak viccnek szántam.

A kocsiban azon elmélkedem, ha így folytatom a bevásárlást, lassan elköltök annyit, mint más itteni nyugdíjas nyugdíjának a hatoda.

A gyógyszertárban húsz percet várakozom, hogy megtudjam, természetesen nincsenek készleten azok a gyógyszerek, amelyeket még Pesten írt fel krónikus betegségeimre a körzeti orvosom, ahogyan a Tena felnőtt pelenkát is majd megrendelik, tudod, maszekok vagyunk, súgja nekem az egyik asszisztens, akit még gyerekkoromból ismerek. Két nap múlva itt lesz, biztat és a televízió reklámokban szereplő divatos, semmire sem jó, ám drága bigyó bogyókat ajánlgatja lelkesen, mert kinézi belőlem, hogy megengedhetném magamnak.

De nem engedem meg, inkább megyek tovább a horgászboltba, kutyáimnak beszerezni a szalámit. A tulajdonos srác már ismer, kihozza a kocsimhoz a két bontatlan dobozt, mely gesztus csak a törzsvevőknek jár.

Hosszú idő óta vagyok távol, sietnem kell, de még vennem kell kenyeret, felvágottat és cigarettát a kisboltban, mert ez utóbbit csak ott lehet kapni és náluk a legjobb ízű a kenyér.

Cigarettát az egy szem pénztárnál kapni, de épp kifogyott az én márkám, ezért a korombeli pénztárosnő bemegy a raktárba és onnan hozza. Közben csevegünk, ahogyan szoktunk, az unokákról, a mamáról, az időjárásról. Fizetek és rohanok haza.

- Soká jöttél - fogad a mama – mielőtt kipakolsz, tegyél tisztába.

Fél óra múlva pakolgatom a helyére a bevásároltakat és rádöbbenek, hogy a cigaretta ára nincs a pénztárszalagon, csak a kenyér és a felvágott.

Három nap múlva ismét megyek a kis boltba, kenyeret, tejet veszek. A pénztárban most más van, egy fiatal kislány.
- Legyen szíves még négy doboz cigarettát beütni, mert legutóbb elbeszéltük a mamával az időt és tartozom az árával.

Tágra nyitott, csodálkozó szemmel néz rám, mintha ufót látna, nem pedig egy friss nyugdíjas nagymamát.
- Hát, beüthetem, ha gondolja!
- Gondolom.

Negyvenhat év után visszatérve, hatvanévesen, ufó lettem a szülőfalumban.

Bocsánat, immár városban.

A cikket írta: Yolla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Meg vagy dicsérve! Így is kell!

Pussz: emillio

megtekintés Válasz erre: Tündér

Julika, majd ha kiadod az első lemezedet, megírod az első besztszelleredet, amiben a plasztikáidról, a szeretőidről és egyéb foltjaidról lesz szó, akkor majd kuriózum leszel te is! De minimum, celeb! :)

Pussz,

Tündér

Szia Tündér!
Nagyon úgy néz ki, hogy nem leszek már se kuriózum, se celeb!
Brühühü

pusz
Zokogó Juli
Yolla, ez ismét kiválóra sikeredett!
Próféta lettél saját hazádban/faludban! Sajnos, néha már a becsületes ember a fehér holló...

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre:

Hát, sok minden voltam már az életben, de kuriózum még nem! :-))

Julika, majd ha kiadod az első lemezedet, megírod az első besztszelleredet, amiben a plasztikáidról, a szeretőidről és egyéb foltjaidról lesz szó, akkor majd kuriózum leszel te is! De minimum, celeb! :)

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre:

Hát, sok minden voltam már az életben, de kuriózum még nem! :-))

Ne add fel, még lehetsz! Csak idő kérdése!

megtekintés Válasz erre: Yolla

Szia, Julikám!

Már kezdem megszokni, hogy egyre több szituációban fehér hollóként tekintenek rám. De jó tudni, hogy azért vagyunk néhányan fehérek a feketék között.

Pussz: Yolla

Hát, sok minden voltam már az életben, de kuriózum még nem! :-))

megtekintés Válasz erre:

Szia Yolla!

Módosul a mondás?
A fehér holló olyan ritka, mint a becsületes, friss nyugdíjas nagymama?
:D


pusz
Juli

Szia, Julikám!

Már kezdem megszokni, hogy egyre több szituációban fehér hollóként tekintenek rám. De jó tudni, hogy azért vagyunk néhányan fehérek a feketék között.

Pussz: Yolla
 
Szia Yolla!

Módosul a mondás?
A fehér holló olyan ritka, mint a becsületes, friss nyugdíjas nagymama?
:D


pusz
Juli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: