újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ők tudják a nagy titkot ...

Látogatók száma: 63

Régi keletű írás. Újra olvasva felkavar.

Azok, akik boldog, jó és kiegyensúlyozott házasságban, párkapcsolatban élnek, talán nem is tudják, milyen nagy kincs birtokosai.

Oly sok rossz kapcsolatot figyelhettem meg, hallgathattam végig! Olyankor mindig összeszorult, összeszorul a szívem. Kár, hogy nem lehet megmenteni!

Akiknek sikerült, azok hogyan csinálták? Kiktől tanulták, hogy a jó kapcsolat megtartásában csak önmagukra számíthatnak? Egyáltalán tanulni, ellesni lehet-e?

Nem tudom rá a választ.
Élő példa előttem szeretett szüleim házassága. Hatvanhat évvel ezelőtt mondták ki az "igent". Milyen hosszú idő, egy egész emberöltőnyi. Nap, nap után figyeltem és csodáltam őket. Szinte szertartásosak voltak a napjaik kora reggeltől késő estig. Az édesapám szavait tudnám idézni: „Csókra kelünk, és csókra fekszünk”.
Egymást ébresztették reggel. A kávé, teafőzés a papa dolga volt, amit a mamának az ágyba vitt. Érte a dicséret és a köszönet sosem maradt el. Ami munka a háznál akadt, azt vállvetve ketten végezték. Igaz, már délelőtt lepihentek, hogy azután a megmaradt teendőket újult erővel, délután még megcsinálhassák. Dolgos kezük munkáját dicsérte a kamrába télire elrakott befőtt, savanyúság és paradicsom sokasága.

Esténként pedig soha, szívükben haraggal, nem tértek nyugovóra. "Mert ki tudja, mit hoz a holnap" - hallottam tőlük oly sokszor, hozzátéve, hogy ezt a megszívlelendő jó tanácsot annak idején ők is a szüleiktől tanulták.

Sajnálom, hogy a jó példa láttán mégsem tudtam a látottakat jól elsajátítani. De tudjuk, hogy a jó kapcsolat két emberen múlik. Csak így lehet, hogy együtt megöregedjenek.

Visszatekintve elmondhatom, a gyerekkorom nem volt italos hőbörgésektől zajos, asszonyi sikoltozás, átkozódás tőlük idegen volt.
Kár, hogy az ilyen életet egyre kevesebben tudhatják magukénak.

/Sajnos már régen nincsenek velem./

A cikket írta: D Klári

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Ez egy nagyon szép visszaemlékezés. Ritka, mint a fehér holló.
A mi generációnk, ha látta is, nem tette magáévá, ebbe más, mások is beleszóltak. Sok minden megváltozott.
Más irányt vett az élet. Egy törtetőt, egy sokkalta nehezebben megélhetőt.
Nagy kár, hogy az általad lefestett élet már csak a múlté. Követni nagyon kevés embernek sikerült. Talán nem is ezen a földön járnak... Szomorú. Mert ennek lenne, egyedül értelme. Visszatekintve már én is elmondhatom.

Sok minden kavarog a fejembe ...
Jó vissza emlékezni, milyenek is voltak a szüleim, pedig az ő életük sem volt könnyű. Sőt!!!

Igen, a fene nagy szabadság is hozzá járul, hogy a társak hamar abba hagyják az együtt élést, ha probléma akad.
Valami nem tetszik, szét nézek máshol.
Na persze, ha az sem jobb, szebb, indulok tovább.
Az együttélés és az egymás mellett élés, valahogy divattá vált, ha lehet papír nélkül.
Ez nem titok. Egyszerű életérzés. Az én szüleim is egymásból merítették az erőt. Összetartotta őket a nehézség, nem pedig szanaszét szórták a feles energiájukat. Sok fiatalt indítottak útjukra, közöttük engem is, harmadikként, de ott volt még kettő, a többi már nem rajtuk múlott...
Ez egy nagyon szép visszaemlékezés. Ritka, mint a fehér holló.
A mi generációnk, ha látta is, nem tette magáévá, ebbe más, mások is beleszóltak. Sok minden megváltozott.
Más irányt vett az élet. Egy törtetőt, egy sokkalta nehezebben megélhetőt.
Nagy kár, hogy az általad lefestett élet már csak a múlté. Követni nagyon kevés embernek sikerült. Talán nem is ezen a földön járnak... Szomorú. Mert ennek lenne, egyedül értelme. Visszatekintve már én is elmondhatom.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: