Soha semmit nem kaptam a szüleimtől!

Látogatók száma: 71

Visszaemlékezve gyermekkoromra, semmi jó nem jut az eszembe, annál több rossz. Nem is szívesen emlékszem vissza, mert olyan rossz családi háttérben nőttem fel, hogy még ennyi idő elteltével is fáj mindaz, ami akkor történt.

Tudom, hogy nem egyedi eset a problémám, nyilván több ilyen is megtörtént.
Apám durva, erőszakos, agresszív ember volt, de csak akkor amikor IVOTT! Ilyenkor előbújt belőle a vadállat, senkit és semmit sem kímélt. Anyámat ilyenkor úgy verte, mint más a kétfenekű dobot. Volt rá példa - nem egy, nem is kettő - anyám hazajött a fodrásztól, és ahogy belépett az ajtón, hajánál fogva végigrángatta a lakáson, marékszámra tépte ki a haját.
Engem sem kímélt, bár nem tudom, hogy miért - hiszen Én még akkor gyerek voltam - nem tehettem arról, hogy ők rosszul élnek. A verés maradandó nyomait úgy kellett kimagyaráznom az iskolában, hogy elestem, kiestem a hintából stb.
Gyűlöltem hazamenni a suliból, ha lehetett mindig bevállaltam valami plusz programot, mert sohasem tudtam, hogy mire megyek haza.
Egyetlen ember volt, akit sohasem bántott, az az öcsém volt!
Több olyan eset is volt, hogy elindult a munkahelyére, műszak végén mint derült égből villámcsapás, kiderült, hogy a környékén se járt! Senki sem tudta, hogy hol és kivel ivott.
Anyámmal ilyenkor rettegtünk, nem mertünk lefeküdni aludni - félelemtől nem is tudtunk volna - mert tudtuk előre, hogy hullarészegen fog hazaállítani, és agyba - főbe leszünk verve.
Anyám többször elhagyta apámat - visszament a falujába - mindkettőnket apámra hagyva!
Akik már olvasták többi cikkemet, talán észrevették keserűségemet, mert ebből a rossz családi háttérből belemenekültem egy boldogtalan, szerelem nélküli házasságba.
Úgy gondoltam, még ez az élet is ezerszer jobb lesz, mint állandó félelemben élni.
Nem is tudok a szüleimre jó szívvel visszaemlékezni - már mindketten meghaltak - mert úgy érzem, hogy ők az okai fájó gyermekéveimnek és a boldogtalanságomnak.

A cikket írta: Polly

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Babenko

"Az emberek fele azzal tölti a felnőttkorát, hogy próbálja kiheverni a gyerekkorát."

Nem én mondom, hanem egy híres pszihodoki. :((((

nárcisz

Polly, .....azért az anyukádra nem kellene haragudnod.
Valószínűleg nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy kilépjen ebből a rettegett hátasságból. Bár, abban az időben lehet, hogy nem is tudott hová vinni titeket, vagy anyagilag is függött az apukádtól.
Próbálj túllépni ezen a sok szörnyűségen,....és van még időd a boldogságra,.....szerelemre is. Te legyél bátrabb és bevállalósabb !!