újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Születésem története 2

Látogatók száma: 45

Áthúzta az ágyat, majd beszólt a másik szobába a kisebbik lányának.
- Kijöhettek már. Vidd ki a gyereket az udvarra, amíg kitakarítok.
A nagyobbik unoka is lány volt, alig két éves. Szőke, göndör hajú kislány a szobába kukucskált, ahol most nagyanyja serénykedett.
- Baba!
De a kis Rozi már felkapta és elvitte onnan.
- Most nincs baba, gyere, megnézzük a pipiket!
A nagymama takarítás közben megtörölgette a szemét. Amikor nagyobbik unokája megszületett, a lánya a saját nevét adta neki! Haragudott rá, de nagyon. A saját nevét akarta adni az unokának, mint ahogy Ő is az anyja nevét kapta, amikor a világrajött. A legnagyobbik lánya csak azért lett Magdolna, mert a grófné akarta így, akinél akkor szolgált. S, Ő nem mert neki ellentmondani, inkább lenyelte anyja haragját. De a következő lány már Róza lett, így megbékült az anyja is! Egy pillanatra leült az ágyra.
A Surányiak jutottak eszébe. A büszke família, akik főzőasszonyokat neveltek a lányaikból! Mari nénje Pestre került egy zsidóhoz, Őt a hédervári grófok fogadták fel. A Lajos, akkor már udvarolt neki, de mennie kellett, mert a grófék kikötötték, hogy még azon a héten munkába kell állnia!
Alig volt 17 éves!
Aztán alig két hónapjára Lajos is megjelent az intézőnél és fel is vették kocsisnak. Egy év múlva a gróf engedélyével össze is házasodtak. Elégedettek voltak a munkájával, a régi öreg szakács mellett tanult a grófék szája íze szerint főzni. Kaptak a cselédsoron egy kis lakást. Egy szoba volt, meg egy kicsi konyha, de Ők milyen boldogok voltak benne!
Közben megszületett Magdus, utána Lajos, aztán Ferenc, majd a legkisebb lány, a Rozál.
Felriadt a gondolataiból. Az udvaron kiabálást hallott. Kinézett és látta, hogy a kisebbik lánya a kutyát kergeti. Ez a beste dög megint elkapott egy csirkét! Lajos hátul almozott a lovak alól. A csirkeritkításra csak annyit mondott.
- Ha a csirke a kerítésen kívül van, akkor a kutyáé! Majd máskor jobban odafigyeltek!
Kemény akaratú volt az ura, Roza néni már megszokta, nem is felelt neki. Tudta, hogy ha perlekedik, akkor abból nagyobb veszekedés lesz.
Végzett a takarítással, az ágyneműt beáztatta, és most felvette az ünneplőjét és elindult a városba, a kórházba. Sosem volt templomos, de most magában suttogott.
- Maradjon meg az a kis jószág! Ha már egyszer a világrajött!
A kanyarban feltűnt a pöfögő busz, ami mindig tele volt. Az öregasszony felszállt és jegyet vett a kalauztól. Leült a busz hátuljában.
Csak pár éve költöztek ide, a faluból. Idegenek voltak itt, senkit sem ismertek. A veje származott erről a vidékről, vámosi volt. Ők annak idején Kilitiben telepedtek le. Lajosnak sok rokona lakott ott. Amikor a férje szülei elhaltak, Lajos után jött mind a négy leánytestvére, csak a legkisebbiket vették magukhoz az öreglányok Bécsben. A négy leány aztán férjhez ment ott, ki egy béreshez, ki egy sváb legényhez. Volt, aki Mosonba ment férjhez, egy bognár fiához. Beérkezett a városba és leszállt a buszról. A kórházig még elég sokat kell gyalogolni, de Roza néni megszokta a gyaloglást. Egyenletes tempóban haladt az utcákon, át a vasúton, majd rövidesen ott állt a kórház kapujában.
- Hová, hová ténsasszony? – kérdezte az öreg portás.
- A lányomat, meg talán az unokámat jöttem meglátogatni! Már, ha megmaradt! Délelőtt hozta be a mentő Őket.
A férfi körülnézett.
- Még nincs látogatás, csak negyedóra múlva, de Én nem láttam, hogy maga bement!
Azzal rákacsintott.
Roza néni elmosolyodott, majd elindult a szülészet felé.
Az épület komor volt a szürke falaival. Ahogy belépett az ajtón, a feliratok szerint a második emeletre kellett mennie.
A második emeleten az ajtók melletti táblát böngészve jutott a lánya nyomára. A teremben 12 ágy volt. Lánya középen feküdt az egyik ágyon. A haja kócosan szétterülve feküdt a párnán.
- Jaj, Mama! De jó, hogy ideért! Mi van a kicsivel? Nem mondanak semmit! Máshova vitték, amikor beértünk!
- A folyosó végén van a gyerekosztály. Ott, biztos megtalálják. – kotnyeleskedett bele a beszélgetésükbe egy nő a másik ágyról.
Roza néni a folyosóra lépett és elindult a vége felé. A falon egy tábla hirdette:
CSECSEMŐOSZTÁLY IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!
Tétovázott, majd bekopogott. Hallotta, hogy valaki az ajtóhoz megy, majd kinyitja. Idősebb, szigorú tekintetű nővér állt az ajtóban. Amolyan apácafajta. A háború után, amikor megszüntették a rendeket, sok apáca állt be ápolónőnek.
- Mi tetszik? - nézett le a sovány, fekete fejkendős öregasszonyra.
- Az unokámat szeretném látni! – motyogta Roza néni.
- Menjen az üvegablakhoz!- felelt a nővér. – Mi a gyerek neve?
Roza néni tétovázott.
- Nem tudom mi lett a neve, a mentő hozta be délelőtt a lányommal együtt. Otthon született meg!
A nővér szeme megszelídült és felnevetett.
- Ó, hát az a baba! Olyan kis pindurka, hogy csoda, ha gyerek lesz belőle! A doktor úr azt mondta rá, ha nem lennének olyan életrevaló szemei, egy garast sem adna érte! Azóta is csak nézeget, de nem sír. Mintha nem lenne hangja. Menjen az ablakhoz néni, megmutatom egy kicsit, aztán úgyis viszik ki szoptatásra Őket. Akkor majd jobban megnézheti!
Roza néni megkönnyebbült!
- Tehát él! Akkor nincs nagy baj, majd megnő itt kint, ha bent már nem akart!
Továbblépett és egy nagy üvegablak előtt találta magát. A nővér, akkor emelt ki a rácsos kiságyból egy csomagot. Az ablakhoz vitte, és úgy tartotta, hogy a néni lássa a baba arcát. A csecsemő teljesen kopasz volt a fény csúszott a kis fején. A szemei nyitva voltak és ide - oda tekingetett. Roza néni tudta hogy még nem lát, de az, hogy ilyen élénk csak jót jelenthet. A nővér felemelte a kis kezet, hogy el tudja olvasni a szalagot a vékony kis csuklón.
Rozália!
Betűzte ki Roza néni a kusza írást. Elmosolyodott! Tehát Rozi lett! Megköszönte a nővérnek a kedvességét és visszaindult a szobába a lányához.
Közben nyílt a nővérszoba ajtaja, és egy fiatal orvos lépett ki rajta. Roza néni hirtelen elhatározással odafordult hozzá.
- Doktor úr! Ne haragudjon a zavarásért, de ma délelőtt otthon született meg az unokám! Ugye semmi baja nincsen?
A fiatal férfi ránézett, látszott rajta, hogy gondolkodik, de a nyomában kilépő nővér már mondta is melyik babáról kérdez a néni.
- Gratulálok néni! Szépen ellátta a gyereket! Sajnos eléggé kicsike, 2. 30 deka, fejletlen is, de reméljük, majd idekint összeszedi magát! Életrevaló szemei vannak, az biztos!
Roza néni megköszönte a tájékoztatást és most már megkönnyebbülten indult vissza a lányához.
- Na! Megnéztem! Úgy néz ki, lesz gyerek ebből a kis vakarcsból! Eléggé kicsi, de az orvos azt mondja, majd megnő idekint!
Magdus is megkönnyebbült! Amikor látta, hogy a baba nem mozdul, nem sír fel, azt hitte nem fog megmaradni.
Közben a folyosó csendjét kerekek zörgése és csecsemősírás zaja verte fel. Az ajtó előtt megállt egy pólyákkal megrakott kocsi, amiről a nővérek sorban hordták be a szobába az újszülötteket. Megérkezett az Ő batyujuk is. A kis Rozi elveszett a pólyában. Mivel kicsi volt, lecsúszott a pólya mélyére. Roza néni kibontotta és a falun alkalmazott módszerrel gondoskodott arról, hogy a baba ne süllyedjen bele a pólyába. A pólya végét visszahajtotta egy rakással, és szorosan rákötötte az utolsó madzagot. Így a pólya alja szoros lett, a baba nem tudott lecsúszni bele. A pici most sem sírt, csak nézegetett. A két nő a babát vette szemügyre, de nem tudták megállapítani, hogy kire hajaz!
- Meg kell etetni!
Magdus oldalra fordult és megpróbálta szoptatni a lányát. De az nem mutatott hajlandóságot kinyitni a száját. Roza néni erre befogta az orrát. Na, erre már kinyílt a pici száj, és ahogy a nyelvén megérezte az anyatej cseppjeit, mohón szopni kezdett. Nem is hagyta abba, vagy félórán keresztül. Aztán, mint aki rettentően elfáradt, el is aludt anyja mellén. Roza néni felsóhajtott.
- Nem lesz itt semmi baj lányom! Igaz, korán született, de ha így folytatja, egykettőre megnő majd.

Hát, itt vagyok, megmaradtam! :))))

A cikket írta: Babenko

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Hála az égieknek! Örülök, hogy jól alakult és itt vagy nekünk. ;-):-) Nagyon tetszett mind a két rész. 5*

Pussz,
Tündér:-)
Hát eléggé siettél erre a világra..de még jó, hogy vagy nekünk:-))
Nekem is tetszik, mint mindig tök jó!
Köszönöm nektek! Tényleg eléggé siettem. :))
De életem során sokszor elgondolkodtam, nem lett-e volna jobb, ha akkor nem visz el az a mentő. :(((
Babenko,szerintem jó,hogy bepakoltak abba a mentőbe :)!Szeretem írásaidat olvasgatni!
Mondtam, hogy olvastam. :))))

Nem is voltál aprócska! Nekem egy ismerősöm 1.80 volt, és ma 100 kiló is van. Szintén ötvenes korosztály. Amikor megtudtam róla ezt, mármint a születési súlyát, ha láttam egy zacskó 2kg-os krumplit gondolatban kivettem egy szemet. Na. Nálad meg hozzáteszek egy nagyobbat. :))))
Ment a flanc nálad már akkor is. :))))))))))))) Mentő.

Ezt majd akkor érted meg, ha megtudod én milyen körülmények között születtem.

megtekintés Válasz erre: Laura

Ment a flanc nálad már akkor is. :))))))))))))) Mentő.

Ezt majd akkor érted meg, ha megtudod én milyen körülmények között születtem.

Hát írd le Laura! :))))) Várjuk a történetet. Én szeretek ilyen életmeséket olvasni! :)

megtekintés Válasz erre: Babenko

Hát írd le Laura! :))))) Várjuk a történetet. Én szeretek ilyen életmeséket olvasni! :)

Felbujtóvá váltál. :))))
tetszik, ahogy használod a szavakat, ahogy bánsz velük
grat.
:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: