Van, ami nem változik
Látogatók száma: 56
Tegnap mostam és a szép, napos időnek köszönhetően minden megszáradt, én azt szoktam mondani, hogy a ruhák napillatúek lettek. Mert a napon száradt ruháknak illatuk van.
Ma délelőtt tehát nekiálltam a vasalásnak. Szeretek vasalni, de az utófázisától mindig ódzkodom. nem tudom, miért, de a kivasalt ruhák elpakolásáért már nem rajongok. Úgy vagyok vele, mint a bevásárlással. Megveszem a szükséges termékeket, hazahozom, aztán két órát fújtatok, mert azokat is el kell pakolnom.
Vasalás után még egy kicsit vakaróztam, aztán rutinos mozdulatokkal mindent a megszokott helyére tettem. Ma nem tudom, mi volt velem, talán nosztalgiáztam, mikor szememet két másik kupacra vetettem, amikhez már évek óta hozzá sem nyúltam a szekrényben.Kicsit elgondolkodtam, mik is pihennek itt nagy békességben. Mert a húsz éves ruháimat látva felismerem őket, ahányszor rájuk nézek, mindig eszembe jut az a mondás, hogy mihez tíz évig hozzá sem nyúltál, azokra nincs is szükséged, kidobandók. De én ragaszkodó természet vagyok...
Visszatérve a két kupachoz, gondoltam, megnézem a tartalmukat. Kiderült, hogy rengeteg terítő, hímzett kézimunka, kézzel szőtt törülköző, konyharuha a tartalmuk, amiket még nagyanyámtól örököltem, testvérek között is lehetnek vagy százhúsz évesek. A kezembe is akadt egy hímzett falvédő, ami valamikor a sparhert fölött viríthatott, a következő szöveggel: "Sütni, főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz". A csodába! Nem én írtam ezt a mondatot? Akár a holnapi ebéd készítésemre is vonatkozhatna! Ó, mony, mony(mani, mani) mamikám! Hát már akkor is...?
Aztán egy másik falvédőt betűztem: "Hol van a boldogság mostanában? Barátságos, jó meleg szobában!".No, ez télen születhetett, elképzeltem, ott lóghatott a kemence környékén, miközben dérvirágok vonták be az ablakokat és kint süvölthetett a fagyos tél. Ami azt illeti, ezt én is kitehetném télen a cirkó mellé, vagy a radiátor fölé imádságként a Gáz művekhez. Mert jön ugyan a gáz, de valahogy nem melegít. Egyébként sem tudom, ki lehetett az a nagyokos, aki kitalálta, hogy hideg szobában kell és lehet jót aludni.Sajnálom, de én ezzel nem értek egyet. Ha nincs meleg, a boldogságom és az álmom is oda.
Tovább már nem mertem turkálni, mert soha nem lenne vége az írásomnak...
A korok, rendszerek jönnek, mennek, de mégis van valami, ami nem változik. Mi, emberek és viszonyulásunk a bennünket közvetlenül érintő dolgokhoz. Sőt, van, hogy a tárgyak még száz évek elteltével is üzennek nekünk...
Ilona B.T.
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Na jól van, lányok, egy titkot elárulok.
Amit nincs szíved kidobni, de per pillanat felesleges, azt egy dobozba kell rakni.
Ha egy évig nem nyúlsz hozzá, akkor már nyugodtan kidobhatod.
Ezt már többen is kitalálták... csak éppen nincs helye a doboznak, jól is néznénk ki, ha doboz hegyek vennének körül egy amúgy rendezett, tiszta környezetben... éppen elég a porszívó, a gőzmasinám, a kerekes bevásárló eszközöm, egy "pedálos" gyalogtúra alkalmatosság, egy szárító..., egy kis lépcső, hogy elérjem a magasabb pontokat, hogy adjak a mozgásnak is egy kis teret, tehát nem ez lehet a megoldás... szerintem a "Fogd és vidd!" drasztikus módja, máskülönben soha sem szabadulsz meg a már régről nem használt dolgaidtól...
Na ez volt eddig a "szöveg"... most megyek selejtezni! :-)
Miért? Amikor "kirakatba" tettem a tv-met és megfújták, meddig tartott a sajnálat?... Késő bánat. Elfelejtettem, talán még jót is tett velem a delikvens, hogy megszabadított egy felesleges, csak a gond, darabtól...
Na jól van, lányok, egy titkot elárulok.
Amit nincs szíved kidobni, de per pillanat felesleges, azt egy dobozba kell rakni.
Ha egy évig nem nyúlsz hozzá, akkor már nyugodtan kidobhatod.
Na ez volt eddig a "szöveg"... most megyek selejtezni! :-)
Miért? Amikor "kirakatba" tettem a tv-met és megfújták, meddig tartott a sajnálat?... Késő bánat. Elfelejtettem, talán még jót is tett velem a delikvens, hogy megszabadított egy felesleges, csak a gond, darabtól...
Amit nincs szíved kidobni, de per pillanat felesleges, azt egy dobozba kell rakni.
Ha egy évig nem nyúlsz hozzá, akkor már nyugodtan kidobhatod.
Igen, Anyu...Én mindenre azt mondom, majd még jó lesz valamire...Aztán vannak hely-határok, mikor már nem lehet mit hova tenni és hirtelen elhatározással kidobálok dolgokat. Aztán, mit ad Isten, pont utána adódik olyan apropó, ami miatt megbánom..
Puszi
Évikém, nekem is egyre csak növekszik a készletem...Már előre sajnálom a jövőbeli örökösöket...Bár ők majd könnyebb szívvel kidobják a "lomokat", nem úgy, mint én..:-)
Az utóbbi időben többen is hasonló problémákkal küszködnek, nem tudnak mit kezdeni a ruhatárukkal, nagy előszeretettel osztogatnak alig használt, akár új ruháiktól megszabadulni... és senkit sem akarsz megbántani, hogy visszautasítod... nem rád illő, nem rád szabott, de jó lesz valakinek továbbadni gondolattal elfogadod... okozva ezzel újabb problémát magadnak...
Hányszor járok én is így!Pedig én is selejtezek,és aztán én sem találom pont azt ami éppen kellene:) Ilyenek vagyunk.
Puszi
Puszi
Valahol én is így vagyok ezekkel a dolgokkal... pedig már néhányszor szortíroztam és a régi szomszéd kislányokat is kistafíroztam a tini kori ruháimmal, meg amiket az óta "kinőttem"... mégsem akarnak fogyni...
Bezzeg, ha valamire szükségem van, azt véletlenül sem találom meg ott, ahová utoljára sejtettem, hogy van... így jártam, hogy nem volt ott, azon a helyén a nadrágom, ami még rám jöhetett volna...
Puszi
Puszi
Valahol én is így vagyok ezekkel a dolgokkal... pedig már néhányszor szortíroztam és a régi szomszéd kislányokat is kistafíroztam a tini kori ruháimmal, meg amiket az óta "kinőttem"... mégsem akarnak fogyni...
Bezzeg, ha valamire szükségem van, azt véletlenül sem találom meg ott, ahová utoljára sejtettem, hogy van... így jártam, hogy nem volt ott, azon a helyén a nadrágom, ami még rám jöhetett volna...
Puszi
Puszi
Bezzeg, ha valamire szükségem van, azt véletlenül sem találom meg ott, ahová utoljára sejtettem, hogy van... így jártam, hogy nem volt ott, azon a helyén a nadrágom, ami még rám jöhetett volna...
Puszi