újabb események régebbi események további események
03:19
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:40
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:33
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:56
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
05:35
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:28
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
14:31
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:26
Divi Éva új bejegyzést írt a naplójába
13:26
Divi Éva új bejegyzést írt a naplójába
07:29
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:18
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:16
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
02:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:40
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:57
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:14
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Esőgyermekem 1.

2010. május 16. - Látogatók száma: 67

Amikor elhatároztam, hogy megírom történetünket, nem az a cél vezetett, hogy pszichiátriai vagy tudományos szempontból mutassam be az autizmust, mint állapotot inkább saját megtapasztalásaimat arról, milyen egy ilyen különleges gyermekkel élni.

Megszületett Imola, rémisztően lassan vánszorgó másodpercek után sírt csak fel.
Harmadik gyermekként érkezett családunkba fiú és lány testvére után.
Csodaszép gömbölyű, nyugodt kisbaba volt angyalszerű szépséggel, csak evett és aludt.
Ahogy teltek a hónapok semmi különöset nem tapasztaltunk, szépen fejlődött, de feltűnően csendesen viselkedett.
Valami nem volt rendben vele , éreztem.
Csak egy anya tudja megérezni a megfejthetetlent, erre utólag jöttem rá.
Külsőre minden rendben volt , de sokszor kaptam azon magamat, hogy nézem és valami megmagyarázhatatlan gondolat kerített hatalmába.
Volt olyan helyzet, amikor nem követte a szemével a játékokat, elrévedezett, mintha ott sem lenne, nem gagyogott és nem gügyögött ...csendben volt.
Ahogy teletek a hónapok, egyre inkább voltak számunkra ok nélküli sírásai, nevetései.
Nyűgös és inkább sikítás szerű megnyilvánulásai de nem beszélt.
Akkoriban legtöbbször csak a kakaót fogadta el táplálékként , engem ellökött magától csak egy meghosszabbított kéz voltam számára. Nem nézett a szemembe , sokszor befogta fülét két kis kezével.
Kétségbeestem.
Háziorvosunk egy édes doktornéni, nyugtatgatott semmi baj nincs, megkésett beszédfejlődés lehet nála, majd helyrejön.
Az időtájt még egy furcsa jelenséget figyeltem meg nála , nem reagált különféle zajokra, amelyekre mi rendszerint összerezzenünk.Ugyanakkor ha mese ment a tévében , szaladt és figyelt.
Két és fél éves volt , amikor ismerős által eljutottunk egy szakemberhez, azt gondolva talán a hallásával lehet probléma.
Kérdések , beszélgetések után a férfi ránézett a gyermekre, aki éppen színes golyókkal játszott, majd hatalmasat rácsapott a mellette lévő székre...Imola csendben játszott tovább.
Döbbenten néztünk, majd- összegezve a történéseket születésétől fogva- közölték velünk, nagy valószínűséggel autista a gyermekünk, de majd csak 3 éves korában tudunk pontos diagnózis végett bejelentkezni az Autizmus Kutatócsoportba.
Első kérdésem az volt, ezt ki lehet -e nőni, lehet -e tenni valamit?
A válasz - nem , ez egy egész életen át tartó fogyatékos állapot, valamilyen szintig fejleszteni lehet, de ez később 5- 6 éves kor körül derül ki, hogy súlyosabb -Kenneri, vagy enyhébb - Aspergeri - irányba tendálódik.


Egyszer egy könyvben olvastam ezt a mondatot " ha fájdalmad már nem tudod elviselni, az Isten egy jótékony köddel borítja lelkedet, s ahogy múlik a fájdalom, ez a köd felszáll, s kisüt a Nap".

Úgy emlékszem vissza erre az időszakra, hogy robotként tettem a dolgomat a három kisgyermek körül.
Próbáltam felfogni a felfoghatatlant, néztem a gyönyörű gyermeket, aki tudomást sem vesz rólam, s Én nagyon vágytam a szeretetére.
Éjjel, amikor már mélyen aludt sírva dajkáltam, s szorítottam magamhoz, hogy érezzem kicsi teste melegét, közelségét, s féltem, nagyon féltem a jövőtől.

A cikket írta: juanitasenorita

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 27. 19:18

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2010. augusztus 11. 19:34

megrendítő történet, fantasztikusan leírva
sok erőt kívánok
:)

Köszönöm.Kedves vagy!
2010. szeptember 27. 19:18

megtekintés Válasz erre: Virág - 2010. június 16. 16:01

Nagyon... nincsenek szavak...

szavak nélkül is értelek köszönöm:)
2010. augusztus 11. 19:34
megrendítő történet, fantasztikusan leírva
sok erőt kívánok
:)
2010. június 16. 16:01
Nagyon... nincsenek szavak...
2010. május 24. 20:42

megtekintés Válasz erre: Farkas Margit - 2010. május 24. 17:57

Megható!Köszönöm,hogy olvashattam!

Én is köszönöm,hogy olvastad!
2010. május 24. 17:57
Megható!Köszönöm,hogy olvashattam!
2010. május 18. 21:14

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 18. 09:00

Imolának a legfontosabb, hogy biztonságba érezze magát, és szeressed. Erőt és egészséget kívánok ehhez a hatalmas feladathoz. Folytasd!!!

Igen , nagyon szeretem Őt!
Köszönöm szépen!
puszi
2010. május 18. 09:00
Imolának a legfontosabb, hogy biztonságba érezze magát, és szeressed. Erőt és egészséget kívánok ehhez a hatalmas feladathoz. Folytasd!!!
2010. május 17. 17:26

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2010. május 17. 08:55

Nagyon megható, Te remek ember lehetsz!

Köszönöm a kedvességed s hogy olvastad !:)
2010. május 17. 17:25

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. május 17. 16:00

Azt gondolom én is,mint az előttem szólók: nálad jobb anyát nem kaphatott volna Imola.
Minden tiszteletem a Tiéd!

puszi

Köszönöm , kedves vagy!

puszillak:)
2010. május 17. 17:24

megtekintés Válasz erre: huthanita - 2010. május 17. 09:02

Te is tudod milyen magányodban sírni egy kicsit....

Te vagy a legjobb akit Imolának adhatott az ég

Gondolok rátok :-)

Köszönöm te nem csak a barátnőm vagy sokkal többet jelentesz mert lelki társak is vagyunk a barátságban.

Én is gondolok Rád!
2010. május 17. 17:23

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 16. 23:18

Én tudom, hogy mekkora erőre volt szükséged, hogy megnyomd a küldés gombot, miután megírtad...hogy írni tudsz róla.
Várom a többi írásod is Imola mindennapjairól!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Vigyázzatok egymásra! :)

Köszönöm,hogy olvastad .
Jól látod, felzaklatódtam de jót tesz talán az erőtlenségemmel és őszinteségemmel másoknak erőt adok:)
Vigyázunk egymásra.
2010. május 17. 17:21

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. május 16. 12:43

Hidd el Anita, hogy Ő téged ezerszerte jobban szeret, mint sem azt valaha is gondolnád, vagy kimutatni tudná neked. Szellemi magányba burkolózva élnek, de biztos vagyok benne, hogy legbelül nagyon hálás az odaadó törődésedért és hatalmas szeretetedért. :-)

Pussz,
Tündér:-)

Igen tudom és köszönöm hogy olvastad!:) Ő a nappali álmodozó sokszor szeretném tudni mi jár a fejében.
Tanulok Tőle sok mindent az igazi szeretetről amely önzetlen.
2010. május 17. 16:00
Azt gondolom én is,mint az előttem szólók: nálad jobb anyát nem kaphatott volna Imola.
Minden tiszteletem a Tiéd!

puszi
2010. május 17. 09:02
Te is tudod milyen magányodban sírni egy kicsit....

Te vagy a legjobb akit Imolának adhatott az ég

Gondolok rátok :-)
2010. május 17. 08:55
Nagyon megható, Te remek ember lehetsz!
2010. május 16. 23:18
Én tudom, hogy mekkora erőre volt szükséged, hogy megnyomd a küldés gombot, miután megírtad...hogy írni tudsz róla.
Várom a többi írásod is Imola mindennapjairól!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Vigyázzatok egymásra! :)
2010. május 16. 12:43
Hidd el Anita, hogy Ő téged ezerszerte jobban szeret, mint sem azt valaha is gondolnád, vagy kimutatni tudná neked. Szellemi magányba burkolózva élnek, de biztos vagyok benne, hogy legbelül nagyon hálás az odaadó törődésedért és hatalmas szeretetedért. :-)

Pussz,
Tündér:-)
2010. május 16. 11:51

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 16. 11:45

Köszönöm, hogy elkezdted, folytasd!

Igen, folytatom !
Köszönöm ,hogy olvastad!
2010. május 16. 11:49
Nagyon köszönöm , kedves vagy!
:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: