újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Két lövés

2011. július 3. - Látogatók száma: 211

A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

A nő ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül sötétvilágos képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A nő elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A nő ijedten nézett végig a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta az ijedten kapálódzó gyermekeit elsodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Hol a derekáig ért a víz, hol a feje felett csaptak össze a hullámok. Nem tudott tovább menni. Nem tudott úszni. Veszetten, őrjöngve ordított. - Segítség! Segííítség! - kiáltozta a reménytelenségtől elcsukló hangon. Már nem is látta, csak sejtette gyermekei vesztét. Nem segíthetett nekik. Visszafordult... Felemelte a homokból fegyvert, és lőtt.
Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki.

A férfi ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül világossötét képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A férfi elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A férfi gyorsan végig nézett a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta az ijedten kapálódzó gyermekeit elsodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Úszott minden erejét összeszedve. A feje felett összecsaptak a hullámok. De ő úszott tovább. Összeszorította fogait, és még vadabbul szelte a vizet.
- Gyertek! Itt vagyok, segítek! - kiáltotta, és megmarkolta az egymásba kapaszkodó két gyereket. Kiérve a partra mindhárman összeesve, hanyatt zuhantak a homokba.
- Életben maradtunk - mondta a nagyobb fiú lihegve.
A férfi felállt, nem szólt semmit. Elsétált a fegyverig. Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt. A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította.
Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem...

A cikket írta: Pinokkió

13 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 6. 07:49

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. július 5. 13:21

Szia Pinikkió!

Nagyon elgondolkodtató valóban, de a lényeg az életben maradás. Véleményem szerint, a legfontosabb minden körülmények között az élet. A halál és az elmúlás sohasem lehet megoldás semmire.... Tetszett...:-)

Üdvözlettel: Zaríta

Sza Zarita!
Köszönöm, hogy olvastál és gondolkodtál. az íráson.
Üdv,
Pinokkió
2011. július 5. 20:29
Szia Pinokkió!

Ez nagyon jó!
Hatásvadász lett :) (remélem, ezért nem haragszol meg)
Tetszett, elolvastam néhányszor.

Szép napot! :)

Inga
2011. július 5. 16:56
Szia Pinokkió! Örömmel olvastam egy számomra nagyon is minőségi kiváló írást. Szinte éreztem hogy be kell kukk :-) Gratulálok. Látom az öngyilok téma feszületét ívelten. Részemről tömören ez a dolog a legrövidebben. Ha már a büntető bolygón fagyok miért foglalkoznék ilyennel értelmetlen. Amiért nem tenném . A. újjászületés (Minek siettessem ha újra ide deportálnak.) B. Kárhozottként szellemként itt kószálni. (Na ne nem kell MÁTRIX élmény.) C. Kampec és semmi csak a THE END. (A semmitől még a legrosszabb is jobb.) és a legfontosabb D. Rengeteg szép és jó van ezen a sárgolyón és lelkemnek fontos lelkek. Szóval player élet és nekem mivel ez már bonus pálya főleg imádok élni. Probléma van volt lesz, azért vagyunk hogy +oldjuk. De azt már tudom sírva születtem mosolyogva halok meg. Mert látom az értelmét és tudom mit hagyok magam után és ez számít (most a gyermekeimre gondoltam nem a műveimre akik a gyermekeim :-) ) A fegyver témáról tényleg röviden. Fegyver nem öl, hanem az ember aki mögötte áll és attól nem ravasz hogy meghúzza. A történet nagyon jó közel áll hozzám ez a stílus. Azon meg belső virtus ne legyen soha hogy ki azonosul belefordulva. Aki negatívra húzna abban már benne a vírus és a történet csak egy eszköz egy (fegyver) de nem te húzod meg másoknak a ravaszát. (Olvastam a naplód arra írom ezt ezen ne pörögj felesleges.) Ami személy szerint a földhöz vág ha olyat írok ami nekem fantázia másnak valóság arra egy időre én is blokkolok. Várom a további szupi írást nekem ezt valósággal igazán púder nélkül öröm volt olvasni. Szóval végre egy fektetett nyolcas csillagocskás valóságpontocskás értékelést adhatok részemről. (Yo nyarat én még nem írok semmit nincs rá időm annyira lazulICE van fennforgásban.) PEACEtelettel baráti üdv. Black Ice
Ajándék szám :-)

CrisStyle & Crazy-X - Gyilkosság
"Dobd el a stukkert! A kib@szott stukkert! Ez Gyilkosság!"

http://www.youtube.com/watch?v=Su-LU-cphmY&feature=related
2011. július 5. 13:45

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 5. 12:28

Kedves Bianka!

Bár nehezen olvasom a hozzászólásaidat, a rövidítéseid miatt, azért megbirkóztam velük. Elővettem a fantáziámat! ( Meg a nyelvtani ismereteimet is. )

Az eszmecsere jó dolog, a vélemények ütköztetése is, viszont a vitatkozást felesleges energiapocsékolásnak tartom.

Prométheuszt meg inkább hagyjuk, mert még a végén Stephen King - nél kötnénk ki, az pedig nem lenne rövid meccs. :)

Üdv.,
Ada

Ada, rendszerint csak a hogy szócskát rövidítem "h"-val.
Örülök, h. ezzel együtt ki tudtad bogarászni balga betűimet. :)
:)
Én nem ellenzem h. leírd a gondolataid, elvárom, h. te se tedd. (Ha én Prométheuszra asszociálok, engedd meg kérlek, h. leírjam. Utána, te természetesen "hagyhatod"- figyelmen kívül hagyhatod. )
Mivel ez Pinokkió társalgója, max. az ő kérésére korlátozom az írással kapcsolatos hozzászólásaimat.
2011. július 5. 13:21
Szia Pinikkió!

Nagyon elgondolkodtató valóban, de a lényeg az életben maradás. Véleményem szerint, a legfontosabb minden körülmények között az élet. A halál és az elmúlás sohasem lehet megoldás semmire.... Tetszett...:-)

Üdvözlettel: Zaríta
2011. július 5. 12:28

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 20:03

Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.

Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".

Kedves Bianka!

Bár nehezen olvasom a hozzászólásaidat, a rövidítéseid miatt, azért megbirkóztam velük. Elővettem a fantáziámat! ( Meg a nyelvtani ismereteimet is. )

Az eszmecsere jó dolog, a vélemények ütköztetése is, viszont a vitatkozást felesleges energiapocsékolásnak tartom.

Prométheuszt meg inkább hagyjuk, mert még a végén Stephen King - nél kötnénk ki, az pedig nem lenne rövid meccs. :)

Üdv.,
Ada
2011. július 4. 23:45

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 23:28

Párhuzamok, ellentétek , gondolkodásbeli és érzelmi különbségek. Az egyik kétségbeesésében elfelejt figyelni a gyerekeire,s már nem ura a cselekedeteinek. Nincs benne kitartás, nem hajtja a mindenáron... a gyerekeimért. Eltörött benne valami.

A férfi erős, harcos, nem adja fel. Küzd az ár ellen , a gondjait is legyőzi, mert tudja, hogy felelőssége van. Abban a pillanatban érti meg az élet lényegét, a küzdelem fontosságát, amikor veszélyben látja a gyermekeit. A pisztoly csak egy pillanatnyi gyengeség volt...

Az én megközelítési módomban a fegyvernek kevésbé tulajdonítottam jelentőséget. Tudom, hogy hangsúlyos., ... de már esett róla szó.

Elgondolkodtató írás, nem biztos, hogy nem mélázok tovább...

Szia Elina!
Köszi, ha tovább gondolkodsz "rólunk"...
Nem csalódtam.
Üdv,
Pinokkió
 
2011. július 4. 23:28
Párhuzamok, ellentétek , gondolkodásbeli és érzelmi különbségek. Az egyik kétségbeesésében elfelejt figyelni a gyerekeire,s már nem ura a cselekedeteinek. Nincs benne kitartás, nem hajtja a mindenáron... a gyerekeimért. Eltörött benne valami.

A férfi erős, harcos, nem adja fel. Küzd az ár ellen , a gondjait is legyőzi, mert tudja, hogy felelőssége van. Abban a pillanatban érti meg az élet lényegét, a küzdelem fontosságát, amikor veszélyben látja a gyermekeit. A pisztoly csak egy pillanatnyi gyengeség volt...

Az én megközelítési módomban a fegyvernek kevésbé tulajdonítottam jelentőséget. Tudom, hogy hangsúlyos., ... de már esett róla szó.

Elgondolkodtató írás, nem biztos, hogy nem mélázok tovább...
2011. július 4. 23:05

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:37

Én soha nem vitázom, ha nem bántanak (max még, ha a barátaimat bántják) :-)

Én tudom, hogy vitázol, mert én a barátod vagyok. :-)
2011. július 4. 22:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. július 4. 22:33

Mint a rosszpénzt! :-)

Én soha nem vitázom, ha nem bántanak (max még, ha a barátaimat bántják) :-)
2011. július 4. 22:33

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:33

Édes;-)

Ismersz:-)))

Mint a rosszpénzt! :-)
2011. július 4. 22:33

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. július 4. 22:31

Mi lett volna, ha megpróbálod, hogy kimaradj? :-)

Édes;-)

Ismersz:-)))
2011. július 4. 22:31

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:27

Jaj dehogy!
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió

Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.

Mi lett volna, ha megpróbálod, hogy kimaradj? :-)
2011. július 4. 22:27

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 22:21

Pinokkió,
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)

Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)

Nincs harag, ugye?

Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)

Jaj dehogy!
Kedvellek!
Csak ha vitázol, akkor felveszem a kesztyűt, de ha akarod, akkor nem;-)
Az ugye nem baj?
Úgy érzed én haragszom?
Akkor nem ismersz!
Puszi,
Pinokkió

Az elején még kicsit próbáltam kimaradni, de bevonzottál.
2011. július 4. 22:22
Mint ahogy Ada leírta az ő gondolatmenetét, látásmódját, hogy látta a sztorit, mit olvasott ki belőle, úgy én is. Ennyi:)

(Meg egy bambi:))
2011. július 4. 22:21

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 22:16

Ezért írtam az egészet, hogy el lehessen gondolkodni a történeten. Ki, hogy reagálna, mit tenne, mit tart erősnek és gyengének?! Mi tenne máshogy?!

Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)

Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.

A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).

A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)

A jellemes fejtegetésedben igazad van.

Pinokkió,
én sem itt, sem máshol nem akarok, szeretek vitatkozni.
(Na jó, néhol, de akkor az nem egy ilyen jellegű írás kapcsán lesz.)

Nem bántani akartalak, sem sérteni, Adát sem, egyszerűen ez a véleményem, érzésem, logikám, én így látom, gondolom, érzem, "élném meg". :)

Nincs harag, ugye?

Még puszit is küldök, jó?:)
p*:)
2011. július 4. 22:16

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 21:26

Én nem tudom, h. férfi, vagy női aggyal gondolkozom
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.

Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)

Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)

Ezért írtam az egészet, hogy el lehessen gondolkodni a történeten. Ki, hogy reagálna, mit tenne, mit tart erősnek és gyengének?! Mi tenne máshogy?!

Amit írtam, az a fegyverhasználatra vonatkozott, nem az öngyilkosságra.
(A fegyverhasználatos rész volt az első problémád, azt még a kedvedért javítottam is -levegőbe lőtt-, bár nekem egyértelmű volt.)

Új probléma, amit felvetettél: Miért a gyerekei jelenlétében?
Te nem akkor lennél amikor ott vannak..., mert te talán nem is lennél. De aki igen, az nem gondolkodik logikusan (pl leugrik a 10-edikről és nem gondol arra, hogy ráesik egy többmillás terepjáróra, amit majd a gyerekeinek kell kifizetnie; rossz esetben agyonüt egy öngyilkosnak készülő embert; még rosszabb esetben egy kisiskolás csapatra zuhan). Talán példát is találnánk rá, hogy a gyerekek előtt nyírja ki magát valaki; sőt előbb a gyerekeket, majd magát, de ahhoz 3 golyó kellett volna, és akkor is jól kellett volna céloznia, tehát mondjuk egy tár golyó...
Védtelenség probléma:
Nem tudhatjuk a hátteret..., hisz azt nyitva hagyta az írás... Minden esetre akkor még jó idő volt, napsütéses öngyilkosságot gondoltak ki főszereplőink. Nem voltak előrelátóak.

A férfi/nő között én nem törtem pálcát (talán az vezetett félre, hogy Évával azonos véleményem hangoztattam; ez az egyszerűség kedvéért volt, nem akartam már ennyire túlmagyarázni az írást, nyilván némi eltéréssel értek vele egyet, ha kíváncsi vagy, akkor priviben leírom, pontosan mit gondoltam).

A beleképzeléses (xy aggyal gondolkodás) fejtegetésed nem osztom, bizonyos műveket nem lehet úgy olvasni (olvasni lehet, érteni nem), ha nincs kellő ismereted a szereplők jelleméről, tulajdonságairól, helyzetéről...
(Ezt már egyszer még az elején írtam, hogy úgy se lehet, ha az írót nem ismered, vagyis környezetét, stílusát, stb.)

A jellemes fejtegetésedben igazad van.
2011. július 4. 21:30
Adának meg nagy a fantáziája. :D

Ebben az esetben baromira sajnálom a férfit, aki újra és újra megmenti szerencsétlen képzelt gyermekeit.

Prométheusz mája, ill. Frida zsepije?:)
2011. július 4. 21:26

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 21:09

Szerintem egy férfi soha nem egy golyóval lenne öngyilkos, azt gondolom kettőt rakna a pisztolyba (ezért írtam így). Én azt gondolom, hogy egy nő eggyel (ez csak zárójelben gondolom).
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió

Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)

Én nem tudom, h. férfi, vagy női aggyal gondolkozom
(sorozatos tesztek eredményeképp: racionális aggyal:P),
de pl. függetlenül attól, h. beleképzelem magam a főhősnő helyzetébe (és itt azt kell, h. mondjam, ahogy mondtam is: az írás ezen része jó) mégsem tudok egyetérteni vele.

Én nem ölném meg magam.
Én, ha lenne két gyerekem, és meg akarnám ölni magam, nem olyan helyzetben tenném, ahol a gyerekeim (utána) védtelenek (áldozatok). Pl. előtte levelet hagynék, lefixálnék mindent, ki, mikor, hová, hol legyen, ki gondoskodjon róluk, stb.
Ha elsodorná őket az ár, erősebb lenne bennem a hajlam, h. megmentsem őket. (Nem írom direkt, h. anyai ösztön, mert nem vagyok anya, viszont tudom, hogy viselkedem, ha bajbajutott élőlényt látok.)

Tehát, nem tudok sem "férfi", sem "női" aggyal gondolkodni, kizárólag a sajátommal. Persze bele tudom élni magam egy-egy szituba, és van bizonyos élettapasztalatom arról, hogy viselkedhet egy nő, egy férfi, vagy csak kizárólagosan egy ember. És sztem ebben a szituban nem a nő és a férfi a lényeg, hanem az, h. a nő, nem tudott úszni.
Ahogy írtad is, mivel nem tudott úszni, a gyerekei is veszve voltak, ez bátorította arra, hogy ő is feladja.
Tehát köze nincs ahhoz, h. nő v. férfi az illető, inkább ahhoz van köze, ki hogy él meg, ki hogy reagál egy helyzetre.
A férfi szerencsésebb volt, ő tudott úszni. A nő nem.
Kérhetett volna segítséget. Persze, értelme, nem lett volna. Ez is igaz. De a két döntést nem lehet egy kalap alá venni, mivel két különböző (nem jellemből!) helyzetből fakadt.
(jellem: mindkettő meg akarja menteni a gyerekeit
helyzet: egyiknek van esélye, másiknak nincs)
2011. július 4. 21:12

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 20:52

Juj Bianka!
Nem akartam védeni Adát, de...
(a többes számot magamra vettem)
Miért mondod, hogy nem volt benne?
Nem lehet, hogy esetleg te nem olvastad ki belőle;-) ?
/Vagy rossz a helyesírásod (a pont és a nagy betű nem jó helyen van;-))
"Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben". "
Helyesen:
Ergo: Az én "sütimben" nem volt benne. /
Puszi,
Pinokkió

Lányok, már megint igaza van Évának. Mindenki azt olvas bele, amit akar!

Oké:
az én sütimben nem volt benne.

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: