újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Két lövés

2011. július 3. - Látogatók száma: 211

A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

A nő ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül sötétvilágos képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A nő elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A nő ijedten nézett végig a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta az ijedten kapálódzó gyermekeit elsodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Hol a derekáig ért a víz, hol a feje felett csaptak össze a hullámok. Nem tudott tovább menni. Nem tudott úszni. Veszetten, őrjöngve ordított. - Segítség! Segííítség! - kiáltozta a reménytelenségtől elcsukló hangon. Már nem is látta, csak sejtette gyermekei vesztét. Nem segíthetett nekik. Visszafordult... Felemelte a homokból fegyvert, és lőtt.
Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki.

A férfi ült a napsütésben. Szellő sem fújt. A felhők nem mozdultak. A tenger hullámai is csak finoman fodrozódtak. Gondolkodott. Gondolkodott, miért jutott ide? A fegyver csőre töltve hevert az asztalon. Nézte. Meredten szemezett a pisztollyal. Nem mozdult semmi. Ő sem. Csak a fejében lévő gondolathullámok csapkodták agyának gátjait. Fel kellene emelni a fegyvert. Fel kellene emelni, a fejéhez tartani, és mindennek vége. Egy lövés, és véget ér minden. A nap továbbra is csak sütött. Az agyán átszűrődött a fény. Belül világossötét képek pörögtek. Az álló félhomályban elő-elő bukkant a reménytelenség. - Szar egy film - gondolta. Jó, hogy vége.
Felnézett az égre. Hirtelen elsötétült. A felhők a nap elé kúsztak. Egy pillanat, és máris erős szél kapott bele az asztal napernyőjébe. Az a pisztollyal együtt felborult. Egy nagy dörrenés. A férfi elnézett a tenger felé, és egy hosszú, fényes villám cikázott végig az égbolton. Újabb dörrenés. A férfi gyorsan végig nézett a parton. - Hol vannak a gyerekek? Szaladni kezdett a víz felé. Látta az ijedten kapálódzó gyermekeit elsodródni. Beljebb szaladt a vízbe. Előbb térdig. Majd tovább. Úszott minden erejét összeszedve. A feje felett összecsaptak a hullámok. De ő úszott tovább. Összeszorította fogait, és még vadabbul szelte a vizet.
- Gyertek! Itt vagyok, segítek! - kiáltotta, és megmarkolta az egymásba kapaszkodó két gyereket. Kiérve a partra mindhárman összeesve, hanyatt zuhantak a homokba.
- Életben maradtunk - mondta a nagyobb fiú lihegve.
A férfi felállt, nem szólt semmit. Elsétált a fegyverig. Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt. A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította.
Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem...

A cikket írta: Pinokkió

13 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 4. 21:09

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 12:36

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada

Szerintem egy férfi soha nem egy golyóval lenne öngyilkos, azt gondolom kettőt rakna a pisztolyba (ezért írtam így). Én azt gondolom, hogy egy nő eggyel (ez csak zárójelben gondolom).
Én az Éva és Csilla verzióra gondoltam, amikor írtam, a tied már kicsit nekem is sok, de érdekes, levezethető, nincs vele probléma.
Sokaknak a férfi levegőbe lövésével is problémája volt. Ez meg a férfi férfiasságának kiemelése miatt írtam így. Egy "férfi" (aki volt mondjuk katona, nem a mai puhányokra gondolok), soha nem dobna el egy megtöltött fegyvert (még a tengerbe se).
Pinokkió

Mielőtt megkapom: Szerintem ez nem utólagos magyarázkodás, csak férfi aggyal (is) kellene az írás olvasásakor gondolkodni! (Nem neked)
2011. július 4. 20:52

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 20:03

Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.

Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".

Juj Bianka!
Nem akartam védeni Adát, de...
(a többes számot magamra vettem)
Miért mondod, hogy nem volt benne?
Nem lehet, hogy esetleg te nem olvastad ki belőle;-) ?
/Vagy rossz a helyesírásod (a pont és a nagy betű nem jó helyen van;-))
"Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben". "
Helyesen:
Ergo: Az én "sütimben" nem volt benne. /
Puszi,
Pinokkió

Lányok, már megint igaza van Évának. Mindenki azt olvas bele, amit akar!
2011. július 4. 20:03

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 14:04

Nem, nem érted.
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.

Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.

Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)

Juj...én nem mondtam, h. lenyomtad bárki torkán. Azt írtad, "vállalod a felelősséget, magyarázol", ebből arra következtettem, h. a sztorit úgy kell értelmezni, ahogy te írtad, vagyis arról szól, így értetted/értettétek, stb.

Erre írtam, h. szép, szép, de egy utólagos töltelék(töltet, kiegészítés), csak utólagos marad.:)
Ergo: nem volt benne.
Az én "sütimben".
2011. július 4. 16:01
Akárki, akármit is olvas ki ebből, a lényege ennek az, hogy a problémák, a gondok elől nem lehet megfutamodni. Így nem.
A férfi adott még egy esélyt magának, tökre mindegy hány golyó volt a tárban. Hiszen az elsőt a levegőbe lőtte. A másodikra gyakorlatilag már nem volt szüksége, hiszen addigra megváltoztatta a szándékát.
2011. július 4. 15:41

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 14:06

Nyugi, nekem így tetszik, másnak meg úgy. Mert nem vagyunk egyformák, de ez egyértelmű, és nem probléma. :-)

Szia Ada!
Már gondolkodtam, hogy zárójelbe teszem és megcsillagozom az eredetihez képest beleírt +4 mondatot, és azt mondom, hogy mindenki úgy olvassa, ahogy akarja, csillaggal, vagy anélkül. De a végén hagytam, mert nekem ez tetszik, és ha van egy ember, aki érti mit szerettem volna, akkor talán már nem írtam hiába! Mindenkinek meg nem lehet a kedvence túróslepény, ráadásul abból is a sós, és még az is cukrozva, mint neked, meg nekem!

Ha valaki akarja, olvassa ezek nélkül...
* "A férfi két golyót töltött a fegyverbe…'"
* "A fegyver egyet dördült. Még egyszer meghúzta a ravaszt, de csak egy üres kattanás hallatszott. Kissé csodálkozott, ránézett a kezében lévő pisztolyra, majd egy erős hajítással a tengerbe hajította."
2011. július 4. 14:06

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 12:57

Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)

Nyugi, nekem így tetszik, másnak meg úgy. Mert nem vagyunk egyformák, de ez egyértelmű, és nem probléma. :-)
2011. július 4. 14:04

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 12:50

:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)


Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).

:)

Nem, nem érted.
Ez az én olvasatom. Nem másé. Az én sütim, amit véletlenül sem akarok lenyomni senki torkán, csak kínálok, s ha valaki kér, vesz belőle. Ha nem ízlik, nem eszi meg, nekem tökmindegy, mert én attól még ugyanúgy szeretem.

Egyéni látásmód...vagy egyedi. Nem a sablon-szemüvegen át nézem a világot, nem is azon keresztül olvasok. Viszont nem bánom, ha valaki hordja, ő dolga.

Na, részemről ennyi az "elemzés" . :-)
2011. július 4. 13:22

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 12:57

Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)

Tökmindegy:)

Nem az lényeg, h. ki miatt ilyen, vagy olyan.

Most kb. ott tartunk, mint Donna J. meséjében. Kinek írta, miért, meg ki érti...

Én nem értettem, részemről: ennyi a lényeg.
2011. július 4. 12:57

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 12:50

:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)


Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).

:)

Vicceltem ám azzal, hogy Ada a hibás! Csak hülyültünk, mint ahogy szoktunk! Egy chatelés végeredménye lett a változtatás. Nyugodt szívvel vállalom, hisz nem Ada, hanem én vetettem fel neki, hogy így nem lenne-e jobb?! Ő csak az igent mondta, nem az ötletet adta:-)
2011. július 4. 12:50

megtekintés Válasz erre: - 2011. július 4. 12:36

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada

:) Értem. Sztem bőven elég ha ezeket Pinokkió beleszövi a(egy) novellába.:)


Ez így olyan, mintha te adnál nekem egy (hiányos) sütireceptet, én megcsinálnám, annyira nem lennék elragadtatva tőle (mivel kimaradt a töltelék), te pedig utólag elmondanád a töltelék receptjét is, zárva a sztorit azzal, h. neked (akkor is) ez lett a kedvenc sütid:).

:)
2011. július 4. 12:46
Kedves Pinokkió!
Itt a különbség, és az egyezőség férfi és nő között!
Egyeznek abban, hogy mindketten meg akarják menteni a gyerekeket. A nőnek nem sikerült. Nem volt se ereje, se kitartása. Ezért elveszítette a őket! Így hát ő is inkább meghalt.
A férfinek viszont sikerült..gyorsabb volt, erősebb, és kitartóbb. Sikerült megmenteni a gyerekeket. Van értelme az életének.
A végére pedig érdekesen összehoztad a két történetet. Már az egyik töltény hiányzott a pisztolyból. Amelyik megölte a nőt. Azt a férfi a levegőbe lőtte el.

Nekem ez jött le!
Egyébként tetszett az írásod!

Pussz

Csilla
2011. július 4. 12:36

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 10:42

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!

Ada vállalja a felelősséget, és magyaráz...

- A férfi a pisztolyba két töltényt tölt - nem véletlenül. Az egyiket valaki másnak szánja.
- A nő ebben a dimenzióban már nem él, csak külső szemlélőként van jelen a történetben. Ugyanígy, ugyanebben a helyzetben veszítette el a gyerekeit, s ölte meg magát aztán, amit a férfi soha nem tudott megbocsájtani neki.
- A nő, hogy büntesse magát, folyton visszajön és újra - meg újra "átéli" a történteket. /"Azt hitte megkönnyebbül. De nem. A halál csak kínt okozott neki."/
- A férfi nem tud megbirkózni a szerettei elvesztésével, és eljátssza, ő hogyan cselekedett volna a nő helyében. / "Egy lövés, és véget ér minden"/

S akkor jön a misztikum. Miután képzeletben, ki tudja, hányadszor átélte a gyerekei megmentését, beteljesíti a már előre jól eltervezettet: megöli magát, egy golyót pedig képletesen a felesége fejébe repít, hogy megbüntesse de egyben fel is oldozza őt. Az első lövés neki szól, a levegőbe. A második lövést "valaki" meghiúsította azzal, hogy ő maga vetett véget ennek az őrlődésnek. Persze, a feleség volt az.
/"Megkönnyebbült. - A halál csak kínt okozott volna nekem... "/

Ez a sztori nekem a realitás és a misztikum tökéletes ötvözése, és nyugodtan mondjátok rám, hogy nem vagyok normális. Én nem is akarok az lenni, köszönöm! :-)

Ez lett az én nagy kedvencem itt, örülnék, ha Pinokkió esetleg egy regényt szőne belőle!

Puszi mindenkinek!

Ada
2011. július 4. 12:03

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 11:59

:D:D:D

Akkor mégsem.

Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)

Én is szeretem (ez klappol, csak kicsit tovább kell gondolni), de soha nem fogok mindent a szájba rágni, az nem én lennék... Tudod, ha generikusan is elemezzük az írót, akkor olyan dolgok is világossá válnak, amik egyébként homályban maradnak. ;-)
2011. július 4. 11:59

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 11:03

Ne is igaz;-) És a táncoló betűid?

Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."

:D:D:D

Akkor mégsem.

Akkor úgy mondom, szeretem, ha minden klappol, és a történet jól meg van komponálva, ha misztikus, ha nem.:)
2011. július 4. 11:03

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 10:54

Vmi misztikus izé? Ne légy szomorú, én annyira reális vagyok.

A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)

Ne is igaz;-) És a táncoló betűid?

Beírtam: "Felemelte a homokból, és a levegőbe lőtt."
2011. július 4. 10:54

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. július 4. 10:42

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!

Vmi misztikus izé? Ne légy szomorú, én annyira reális vagyok.

A barátom szerint azért , mert 4 földjegyem is van.
Vagy mi...:P:)
2011. július 4. 10:42

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2011. július 4. 10:38

Én nem értem ezt a történetet.:)

1)Egy történet két esetre, személyre bontva?

2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?

3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?

Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))




***

Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.

Egyébként jól van megírva a cselekmény.

Szomorú lettem:-(
Ada a hibás! Mondta vállalja!
2011. július 4. 10:38
Én nem értem ezt a történetet.:)

1)Egy történet két esetre, személyre bontva?

2)Az előzetes:
A gyerekek beszaladtak a tengerbe...

A férfi két golyót töltött a fegyverbe…

csak még érthetetlenebbé teszi, most mégis egy időben, egy síkban játszódik, van vmi misztikus összefonódás (amit én nem értek, nem látok át)?

3)Amikor a 2. történet végén a férfi először lő, ...hová lő? Csak úgy vhová?

Ha a történet egy, mint ugye a bevezető utal rá, akkor
1 pisztoly volt, ugyanazon asztalon 2 tölténnyel, ...
tehát egymás mellett kellett ülnie a nőnek és a férfinek.
Tovább erősíti ezt a vonalat az is, h. a pisztolyból a második sztori végére hiányzik egy töltény.
(Amivel anyuka megölte magát, bár a hullája rejtelmesen eltűnt.:))




***

Mivel a történetet nem értem, nem tudom értékelni sem.

Egyébként jól van megírva a cselekmény.
2011. július 4. 09:12

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. július 3. 23:22

Szia !

Fantasztikus, s most a jelen állapotomban néha felrémlik, hogy igen hisszük egyszerű, de ha belegondolunk, soha nem egyszerű a döntés. Éreztem a napokban, hogy elég lenne tovább csukva tartania szemem, és elragadna mélység, de belegondolva fájdalom mart a szívembe, hogy akkor mi lenne..... vele, vele, és vele? Ilyenkor valahogyan reflex szerűen kinyílt és életért kiálltott a szemem, lelkem. A sorsunkat valahol azért mi is eldöntjük, és teszünk, vagy tehetünk róla. Nehéz dolgok. Nagyon érdekes volt, a végén én is megkönnyebbültem. Üdv Éva.

Szia Éva!
Tulajdonképpen az elgondolkodtatás miatt írtam. Azért azt hiszem az az üzenet, amit te itt leírtál: "akkor mi lenne..... vele, vele, és vele?" !
Üdv,
Pinokkió
2011. július 3. 23:22
Szia !

Fantasztikus, s most a jelen állapotomban néha felrémlik, hogy igen hisszük egyszerű, de ha belegondolunk, soha nem egyszerű a döntés. Éreztem a napokban, hogy elég lenne tovább csukva tartania szemem, és elragadna mélység, de belegondolva fájdalom mart a szívembe, hogy akkor mi lenne..... vele, vele, és vele? Ilyenkor valahogyan reflex szerűen kinyílt és életért kiálltott a szemem, lelkem. A sorsunkat valahol azért mi is eldöntjük, és teszünk, vagy tehetünk róla. Nehéz dolgok. Nagyon érdekes volt, a végén én is megkönnyebbültem. Üdv Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: