Az élet
Látogatók száma: 38
szerelemszálakból vágyakkal összekötött
csóva tüzében jöttünk a világra,
felnőttünk, s élünk a nagy világmezőn,
hajladozva jobbra-balra, előre-hátra,
kitéve süvöltő szelek kénye-kedvének,
magokat szórunk, melyek idővel beérnek...
s kit a villámcsapása nem döngöl a földbe,
learatja a kaszás, s köt egy nyaláb kévébe...
lélekladikkal evezünk egy soha nem látott
másik világba,
megpihenünk olykor egy-egy pandal áramába',
gyékényszőnyegen nesztelen lépkedve
elérkezünk a távoli égi mennyországba,
vagy a pokolba....ki tudja?
hozzám nem jött se ördög, se angyalka...
a szétszórt magokból majd termés lesz
és az örök körforgásban
ők is bejárják majd ezt az utat
- idő fogságában...
/BI/
Kép:net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Ilona!
Annyira szép képekben írod le az emberi élet körforgását.
Nagyon tetszett!
Puszi, Grace
Puszi, Ilona
Annyira szép képekben írod le az emberi élet körforgását.
Nagyon tetszett!
Puszi, Grace
Szép versed kertészeti szempontból is teljesen hiteles. :)
Már tegnap este is akartam írni, csak túl fáradt voltam. :)
Puszi!
Kedves Ilonka!
Mindig egy elvarázsolt világba repítenek a verseid...
Köszönöm az élményt!
Pussz, Tündér
Puszi, Ilona
Mindig egy elvarázsolt világba repítenek a verseid...
Köszönöm az élményt!
Pussz, Tündér