Ballagok
Látogatók száma: 43
Egy régebbi vers. Talán már itt is fent volt, nem tudom de most ilyenem van.
Ballagok....Mögöttem... fakulnak.... szerelmes sóhajok.
Lépteim pengetik életem húrjait,
Szívemnek bús ez a dallam.
Nincs megállás.Nincs, nincs visszaút.
Nehéz a zsák.Emléked hordom magamban.
Sárral teli a föld amelyen járok.
Lucskos csizmám gúnyosan hagy nyomot lelkemen.
Kevély az éj,didergős kalapban osztja melegét.
S én csak megyek, mindent feledve,
Fanyar mosollyal múlatva életem.
A cikket írta: Pumukli56
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem tetszik a versed! Mindenki cipeli a maga zsákját, sárban, homokban, fagyban..Most éppen hóban..)))