R.i.P.

Látogatók száma: 58

Arthur Rimbaud, Radnóti Miklós

két öklöm két rongy a rohadtulüres zsebemben
foszlik a köpeny sovány vállamon
már eszmévé szakadt
szolgáltalak Múzsám menvén az ég alatt
nem álmodott Szerelmet még
senki szebben
féltett nadrágomon egy nagy lyuk
a fenekemen
csillaghad döngicsél lágyan
egy nyirkos árok lesz ma az ágyam
homlokomra holnap mint frissitő ital
a hajnali harmat csöppje hull
s mint lanton a méla húr
elpendülök örökre
viszlát
földilamúr

insp.:
Arthur Rimbaud : Kóborlásaim

Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!

Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.

Hallgattam züm-zümük, s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homlokomra lágyan
mint frissitő ital, estharmat csöppje hullt;

rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!

Radnóti M. fordítása