Utolsó a sorban
Látogatók száma: 62
Dübörög bennem a bizonytalanság,
kétségek és lelket maró kérdés,
miért én vagyok az utolsó a sorban?
Kegy ez, vagy büntetés? Választ ki ad?
Előttem az ősök vonulnak az égi sorban,
a nagy családból már csak én élek
egyedül a földi porban,
mögöttem a fiatalság, a sarjak sora,
legyen bár életük örömteli vagy mostoha,.
kérdéseikre választ már csak én adhatok,
de előttem is oly sok még a múltidejű titok...
Nem jó utolsónak lenni, nagy a teher!
De fentről már csak visszainthetek...
most rajtatok a sor, gyerekek,
kérdezzetek, kérdezzetek!
Ma még itt ballagok e sáros úton,
bár sok kérdésre a választ én sem tudom,
dübörög bennem is a bizonytalanság,
mégis,- hogy megértsétek, kik vagytok,
válaszra nincs már más,
csak én, a gyökerekből egy hajtás,
utolsó a sorban..
Ilona
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mi lehet az egyetlen fontos? Szerintem a család..
Nem mindenkinek egyformán ezt jelenti, hogy "honnan jöttünk" nem igazán érdekli. Egyre inkább a van, a vagyok, a leszek, ami kimeríti a családhoz való viszonyát többekben. Sokan vannak. Mi csak ketten. Elég szomorú ez!
Bennem még szerencsére ott van a honnan jöttem, és hová tartok kérdése...
Kedves Yolla! Milyen igazad van! Nem igazán értem ezeket a gyerekeket, el is vagyok keseredve. Én komoly kutatást végztem és majd az 1500-as évekig visszavezettem a családfát. De ezeket nem igazán érdeklik az én kutatásaim. Annyira csak a mai világban élnek! Talán majd később jönnek rá(remélem), hogy fontos az, kik voltak az elődeink, mert hiszen ha ők nem lettek volna, most ők sem lennének..