újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Erotikus

Ikerlángok - pályamű

2011. július 28. - Látogatók száma: 918

„Oldjon fel az ég önző vágyaim alól....” Vannak érzések, amelyek sosem múlnak el. Vannak képek, amelyek sosem fakulnak meg, és vannak érintések, amelyeket sosem felejtek el. Még hiányzol.

Ezen a kora nyári esős estén, mikor sétálni mentél, hosszan álltam az erkélyen. Néztelek a fák lombjai között. Lassan ballagtál cigarettát keresve, és valahonnan a nadrág mélyéről gyufát. A mosolyom simogatta már őszbe hajló buksidat. Többé nem látjuk egymást. Csak egyszer találkozhattunk. Ma délután.

Álmaimból határtalan világot építettem fel. Életre keltettelek benne téged. Azt mondtad, csak egy hologram vagy, sohasem lehetünk együtt. Nem akarsz tönkre tenni. Berendezkedtem a szíved palotájában. Ott vártalak. Álompillangók szárnyán jöttél el hozzám. Éjjelente a fantáziánk ölelkezett, mígnem megszeppentünk.
Egyszer találkoznunk kell! – kértelek, mert szeretlek.
Csak egyszer láthatnálak! – kérted, mert szeretsz.
Azt nem lehet. De igen. Őrülten.
Bejártuk együtt az elképzelt birodalmunkat, megéltük, mint egy kalandregényt. Szenvedéllyel szerettünk minden fejezetben. Időtlenül, egymásba feledkezve. Hétköznapi álmaink voltak. Papírból kivágott jelmezekből ruházkodtunk.
Most vetkezünk.
Akartuk már ezt a percet, hisz sosem láttuk még egymást. Mindjárt megérkezem.
Már vársz rám.

Melyik fejezetet játsszuk el, melyik álmot keltsük majd életre? Talán azt, amelyikben fáradtan értél haza, és fürdettelek. Amelyben az első gyengéd csókot adtam a szádra, és rajta hagytam. Kinyúltál a kádból. Kerestél, és végre megtaláltál.
Már vártam rád.
Imádtam azt is, ahogy beszéltettél, míg ruhátlanra csókoltál. Mikor a parton sütkérezve apró pettyeket nyomtál rám a tubusból, és nem kented el, - had vágyakozzam az érintésedre. Játszottál velem.
A kedvencem mégis egy téli álom volt. A forralt boros bódé előtt melengetted az átfagyott ujjaimat. A kabátod szárnyai alá vontál, hogy ne remegjek. Teát főztél, raktál a tűzre. Ruhástól parancsoltál az ágyba, majd úgy hagytál.
Mert szeretsz.

Megszeppent kislánynak érzem magam, aki először találkozik a Télapóval. Tudom, hogy gyönyörű lesz veled. Nem tervezhetünk, mégis itt vagyunk. Pár perc, és meglátjuk egymást. Abban a pillantásban minden benne lesz. Vagy összetörnek az álmok, vagy térdig járunk a csillagporban.

Egyre gyorsabb léptekkel haladok feléd. Magas sövény rejt az utolsó méteren is. Alig nézek szét az úton, már szaladok. Belépek az életedbe. Felismerjük egymást. Boldogságvigyor fut körbe rajtunk, fülig ér a szánk. Két mohó szempár becézi egymást. Pozitívan gondolkodtunk, rosszabbra számítottunk.

-De édes pofid van - mondja a szád.
-Csak elvakít a napsütés - mondja a szám.
-Gyönyörű vagy, ellenállhatatlan - mondja a szemed.
-Végem van - mondja a szemem.
-Érezni akarlak – simogat a kezed.
-Nem biztos, hogy szabad – kulcsol át a kezem.
Markáns tekintet. Férfias, érzéki. Gyengéden simogató. Ezektől a szikráktól féltettem a szívemet. Késő, már meztelen. A lelkem ruhája következik. Együtt bontjuk le burkait. Nincs egy szál kelme sem rajta, amiben elrejthetném.

Simogató ölelésben ismerkedünk. Vetkőztetnélek, de nem hagyod. A magasba emelsz. Hangosan kacagom, szédülök. De jó. Végre együtt nevethetünk. Gyönyörködve kutatom az arcod, homályos a túl közeli kép. Két puszit kapok a fáradt szemekre. Odaadom a szám, elfogadod. Szeretem. Kalimpáló lábaim biztonságot keresnek, a derekadra fonom őket. Az ölünk megszólítja egymást. A felgyülemlett erő két pólusban feszül, összekapaszkodik, nem engedi el a másikat. Mindketten izzunk belül. Lecsúszom rajtad, a földre engedsz, pedig a mennybe vágyom. Oda már együtt megyünk.

-Csordultig van veled a szívem – hajol fülemhez a szád.
-Ne félj, Kicsim – nézek fel rád.

Alig találsz meg a karodban. El vagyok veszve. Vágyakozva nyúlunk egymás ruhái alá. Keresed a szívemet. Megtalálod. Az első csókot ő kapja, megcirógatod, megpuszilod a bimbóját. Csendben vetkőzünk. Nem sietünk. Ünnepelünk, ez az ajándékozás napja. Fölém hajolsz, szerelemmel bújsz a szemembe. Felfedező útra indul a szánk, mesésebb, mint az álom. Még lassítunk, ameddig lehet. Eddig lehetett. Forróság remeg körülöttünk, egymásnak rohanunk, mint két mágnes. Csókolva engedlek magamba. Alig mozdulunk, de már szédülünk. Elenged a szád, fogva tart a szemed.
-Nézz rám gyönyörűm. Engedd, hogy lássalak – súgod. Élvezed, ahogy a pupillám remeg. Félrefordítanám a fejem, ne lásd a gyönyöröm. Megállsz egy pillanatra, a tekintetünk szeretkezzen tovább. A boldogságtól hevülten ragyog a szemed. Szemérmetlenül becézel. Rosszalkodsz. Oldalra fordítasz, úgy bújsz mögém. Szinte betakarsz, ahogy újra összeforrunk. Élvezek, viszlek magammal. Összekulcsolt kézzel indulunk. A Tejútra léptünk. Mint két láng, úgy lobbanunk egybe, egy sóhajban lüktetve. Eltévedek a térben, az időt már nem ismerem. Megszépülök a gyönyörben, kifeszít a mámor. Már tudjuk, hogy szeretünk. Végtelen simogatásban, ölelésben alszunk el. Ez most álom, vagy valóság?
Nem tudhatom.

Ébredezem, lassan nyitom ki a szemem. Finom inger fut végig a gerincem mentén. Kezem még a combjaim között, belealudtam megint az egyedüli szerelembe. Félálomból emlékként izzik fel egy érintés, a testem a gondolatra odaadóan feszül. Megsimítom az arcom, visszahoznám az érzést. Ez most álom, vagy valóság?
Nem tudhatom.

–Itt vagy, Kicsim?
- Mennem kell, Hercegnőm.
–Találkozhatunk még?
-Az álmainkban, igen. Te egy csoda vagy.
-Veled álmodtam, veled ébredtem. Mert szeretlek.
-Hogy hol jártál álmodban, nem tudhatom, de az biztos, közben fogtam a kezed. Mert szeretlek.

Halk nyikorgással csukódik a lépcsőház ajtaja. Valaki elment. Langyos eső hull rám, ahogy az erkélyre lépek. Nézlek a fák lombjai között. Lassan ballagsz cigarettát keresve, és valahonnan a nadrág mélyéről gyufát. A mosolyom simogatja már őszbe hajló buksidat. Többé nem látjuk egymást. Csak egyszer találkozhattunk. Ma délután.

http://indavideo.hu/video/Demjen_Ferenc_Hianyzol

ide is írhatsz: jetaime6969@gmail.com

A cikket írta: Je t'aime

14 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
2015. december 25. 16:03
Hm.
Újraolvastam. Nem semmi. :)

Mit össze nem írtam, évekkel ezelőtt. :D

Azóta kikoptak a szavak, elfogytak a betűk. :/

Elaludt a láng, az ikrek is külön utakon járnak.
Néha egy gondolat találkozik a Mátrixban valahol, feljön a de ja vu érzés, láttalak már valahol? Te lennél az? Az Igazi? A Nagybetűs Ő.

Biztos. Újabb évek, újabb körök futnak az égen. Lángok, szikrák lobbannak, hogy legyen minek kihunynia. Besötétül, elhidegül, elidegenedik a világ.
Elzárkózunk, hogy kinyílhassunk.

Zsöti
Cikkíró
párbeszéd
2011. december 28. 22:24

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. december 17. 19:33

Tisztelt Zsötem!
Elkezdtem elemezni, de annyi stílushiba van benne, hogy az előző után, nekem most ez egy csalódás. Ha lesz idő, egy magánlevélben leírom a kifogásaimat.
Bokor

Kedves Bokor Úr!

Ismerem az írásom hibáit. Egy valódi szakember 2,5 oldalon keresztül kielemezte privát levélben, még a pályázat folyamán. Arra rávilágítva, hogy írjak egy másikat, mert ennél tudok jobbat is.
A szakmai tanácsokat kamatoztattam a következő írásokban, ezt viszont így hagytam, mementónak.

Ha ideje engedi, ide kérném az észrevételeit, kifogásait. Had tanuljanak belőle az olvasók is.
Köszönettel: Zsötem
2011. december 28. 00:16

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. december 17. 19:33

Tisztelt Zsötem!
Elkezdtem elemezni, de annyi stílushiba van benne, hogy az előző után, nekem most ez egy csalódás. Ha lesz idő, egy magánlevélben leírom a kifogásaimat.
Bokor

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. december 28. 00:16

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. december 17. 19:33

Tisztelt Zsötem!
Elkezdtem elemezni, de annyi stílushiba van benne, hogy az előző után, nekem most ez egy csalódás. Ha lesz idő, egy magánlevélben leírom a kifogásaimat.
Bokor

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Anonymus
2011. december 17. 19:33
Tisztelt Zsötem!
Elkezdtem elemezni, de annyi stílushiba van benne, hogy az előző után, nekem most ez egy csalódás. Ha lesz idő, egy magánlevélben leírom a kifogásaimat.
Bokor
Anonymus
2011. szeptember 6. 17:43
Én is köszönöm az olvasás adta élményt!

Szép estét kívánok és millió pusz Orsolya
2011. szeptember 6. 16:29

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 6. 15:11

A szerelem-ízekre gondolsz. :))
Puszillak Szőlőszemem.
Zsöti

Igen, pontosan arra. :)

Szőlőszemed. :)
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 6. 15:11

megtekintés Válasz erre:   - 2011. szeptember 6. 08:07

Igen, azért is írtam már, hogy puszillak… :)))
Olyan volt, mint az anya-jel szó. :)

A szerelem-ízekre gondolsz. :))
Puszillak Szőlőszemem.
Zsöti
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 6. 15:04

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 6. 08:22

Szia Zsöti! Gratulálok neked szívből!

Millió pusz Orsolya

Köszönöm szépen Orsika!
Ölellek, Zsöti. :)
Anonymus
2011. szeptember 6. 08:22
Szia Zsöti! Gratulálok neked szívből!

Millió pusz Orsolya
2011. szeptember 6. 08:07

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 5. 22:11

Most talán beugrik, honnan vagyok olyan ismerős. :)

Puszillak, Zsöti :)

Igen, azért is írtam már, hogy puszillak… :)))
Olyan volt, mint az anya-jel szó. :)
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 5. 22:11

megtekintés Válasz erre:   - 2011. szeptember 5. 15:39

Szerelem-ízek…
Tetszenek a szavaid. Ha vége lenne a pályázatoknak és fel lehetne már fedni a kilétet, akkor megkérdezném, hogy honnan vagy nekem olyan ismerős. :)
Puszillak! :)

Most talán beugrik, honnan vagyok olyan ismerős. :)

Puszillak, Zsöti :)
2011. szeptember 5. 15:39

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. szeptember 5. 15:18

Szia Donna!

Nagyon örülök, hogy a szókincsem a segítségedre volt-van. :)
Ezek olyan szerelem ízek. :)

Az ikerlángok képesek lobogni egymásért az időtlenségben, távolságtól, körülményektől függetlenül. Valóban tele vannak szerelemmel, és ez annak könnyedén átjön, aki épp szerelem állapotban van. :) Nincs miért harcolni, mert az elbúcsúzás nem szakítás.

Köszönöm, hogy olvastál.
:)

Szerelem-ízek…
Tetszenek a szavaid. Ha vége lenne a pályázatoknak és fel lehetne már fedni a kilétet, akkor megkérdezném, hogy honnan vagy nekem olyan ismerős. :)
Puszillak! :)
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 5. 15:18

megtekintés Válasz erre:   - 2011. szeptember 5. 10:11

Szia!

Nekem is tetszett és nem volt sok, bár én amúgy is sok romantikust olvasok, krimivel fűszerezve.

Levettél az elején még ezzel a két szóval:

"ruhátlanra csókoltál"

Sokat tanultam tőled a szókincset bővíthető leírásokat illetően. Köszönöm! :)

Szépen átadtad a szomorú-szenvedélyt, olyan érzésem volt, hogy tele van szerelemmel és mégis lemondással. Mondtam volna a szereplőknek, hogy harcoljanak meg egymásért, ne hagyják elmenni a másikat. Szóval harmadikként láttam és így is beleéltem magam.

Pussz, Donna Juanna

Szia Donna!

Nagyon örülök, hogy a szókincsem a segítségedre volt-van. :)
Ezek olyan szerelem ízek. :)

Az ikerlángok képesek lobogni egymásért az időtlenségben, távolságtól, körülményektől függetlenül. Valóban tele vannak szerelemmel, és ez annak könnyedén átjön, aki épp szerelem állapotban van. :) Nincs miért harcolni, mert az elbúcsúzás nem szakítás.

Köszönöm, hogy olvastál.
:)
Cikkíró
párbeszéd
2011. szeptember 5. 11:12

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. szeptember 5. 00:21

Kedves Pályázó!

Tetszett, de egy icipicit 'túl romantikus' lett.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik

Köszönöm Zsizsik. :)
Ez most így jött ki belőlem. :)
 
2011. szeptember 5. 10:11
Szia!

Nekem is tetszett és nem volt sok, bár én amúgy is sok romantikust olvasok, krimivel fűszerezve.

Levettél az elején még ezzel a két szóval:

"ruhátlanra csókoltál"

Sokat tanultam tőled a szókincset bővíthető leírásokat illetően. Köszönöm! :)

Szépen átadtad a szomorú-szenvedélyt, olyan érzésem volt, hogy tele van szerelemmel és mégis lemondással. Mondtam volna a szereplőknek, hogy harcoljanak meg egymásért, ne hagyják elmenni a másikat. Szóval harmadikként láttam és így is beleéltem magam.

Pussz, Donna Juanna
Anonymus
2011. szeptember 5. 00:21
Kedves Pályázó!

Tetszett, de egy icipicit 'túl romantikus' lett.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 23. 18:21

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 23. 16:17

Erről tényleg nem én tehetek. :)
Pedig első hozzá(m)szólóként júli. 28-án még át tudtál lényegülni tőle. :)

Valóban a beteljesült álom, maga a valóság. Egy jó írás képes elhitetni az olvasóval a tiszavirág-sztorit. Hogy jól is van-e megírva, az a jövő kérdése. :)

Köszönöm, hogy ismét olvastál. :)

Én mindig mondtam, hogy a hangulattól is függ egy sztorit olvasva, mit hoz le bennünk. Nem kéne, de van ilyen. :-)
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 23. 16:22

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 23. 10:40

Tetszett.

Bianka:)

Bár valóban kezd csömöröm lenni már. :D

Köszi Bianka!

Túl sok romantikust olvasol mostanában. :D
Kettő között kapcsolódj ki egy krimivel. Kicseréli a szájízt, az édest a keserű. :))
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 23. 16:19

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 23. 00:46

http://erettsegi.com/nyelvtan/a-stilus/
"A megszemélyesítés a metafora egyik fajtája , hasonlósági névátvitel . Elvont dolgot , élettelen tárgyat , természeti jelenséget emberként cselekedtet , emberi érzéssel , tulajdonsággal ruház fel."
persze, nem lehet mindenkinek erettsegi.comja

Köszönjük a linket, hasznos tudnivalók vannak benne, aktuális olvasónak, írónak egyaránt. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: