újabb események régebbi események további események
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Erotikus

Pályázat: Vörös krizantém

2011. augusztus 20. - Látogatók száma: 134

Beköszöntött az ősz. A fák napról-napra más színekben pompáztak. A széltől felkapott, színes, levélkavalkád forgatagában Joshihiro Katonak nehezére esett a gyakorlás. A fiatal szamuráj nagyon szerette ezt az évszakot. Inkább hosszan sétált volna a kertben, de nem tehette. Egykedvűen forgatta bokkenjét, él nélküli fakardját, s közben gondolatai folyton elkalandoztak.

Az edói kastély titokzatossága ellenére meglehetősen unalmas hely volt a férfi számára. A tekervényes folyosók, tárgyalótermek, fogadócsarnokok, kormányirodák, a külső nyilvános helyiségek láttán csak a kötelesség, az engedelmesség és a hűség jutott Joshihiro eszébe.
Már egy éve Tokugawa Ieyasu sógunt szolgálta. Azon kevés ifjak közé tartozott, akik rögtön az iskolái befejeztével a sógun szamurájai lehettek. Ahogy telt az idő, a napok egyformává kezdtek válni, mígnem megérkezett Akiko, Ieyasu legújabb ágyasa.

Akiko egy vidéki, szegény daimyo második leányaként látta meg a napvilágot. Eredetileg nővérét szánták a sógunnak, de a nő szépsége meglepte Ieyasu embereit, így őt hozták Edoba. Akiko rögtön a többi ágyas intrikáinak célpontjává és a sógun kedvencévé vált. Joshihiro eleinte nem foglalkozott a nővel, ám egy tavaszi, éjszakai őrjárat során megpillantotta a őt a cseresznyefák alatt. Akiko kiszökött a Belső Palotából, ahol az ágyasok éltek, és keservesen zokogott. A fiatal szamuráj először kérdőre akarta vonni, mit keres ilyen késői órán a sétakertben. A nők engedély nélkül nem mehettek sehová, büntetés vagy akár rosszabb járt a szabályok megszegéséért.
A férfi a holdvilág fényénél megpillantotta a meleg, barna szemeket, a piros cseresznyeajkakat, melyeket azután többé nem tudott elfelejteni.
Joshihiro jól ismerte a kert rejtett zugait. Megkérte az Akikot, menjen vele a titkos helyére. A szamuráj legbelül tudta, emiatt nagy bajba kerülhet, de hirtelen jött érzéseinek nem volt képes parancsolni. A nő szépsége megbéklyózta, és akkor bármit megtett volna érte, ez viszont meg is rémisztette. Homály borult minden célra, minden elvre, amiért addig küzdött.
Akiko könnyek közt vallott a férfinak, az ágyasok bosszújáról, a sóguntól elszenvedett erőszakról és megaláztatásokról. Joshihirot pedig elöntötte a vágy, hogy megérintse őt, de nem merte megtenni. Így is túl sokat kockáztatott. Inkább megkérte a nőt, lopakodjon vissza a Belső Palotába, nehogy kint meglássák.

***

Az idő múlásával Akiko és Joshihiro megtanulták, hogyan értsék meg egymást szavak nélkül.
Tekintetükkel simogatták egymást, mikor senki sem látta. A hosszú hónapok lassan teltek.
Végre újra elérkezett az ősz, a momiji ideje. Ieyasu nagylelkűen megengedte ágyasainak, hogy egy napra elhagyhassák a Belső Palotát, és részt vehessenek a természet ünnepén. Akiko nem tartott velük, helyette a sétakert felé vette az útját. Joshihiro pedig a nyomában járt.
Már besötétedett. A juharfák levelei hangosan zizegtek a lágy szellőben. Valahol a távolban háromhúros gitár, egy samiszen hangja csendült fel.

Az ágyas tarka, selyemkimonót viselt, színes övvel, obival a derekán. Parfümének illatát a férfi mélyen magába szívta, mikor a közelébe ért. Karnyújtásnyira megállt előtte, és – akkor először – megérintette a nő márványfehér arcát. Akiko belehajtotta fejét a szamuráj hatalmas tenyerébe, majd közelebb tipegett hozzá. Megölelték egymást. A férfit végtelen nyugalom árasztotta el, s rögtön valami megmagyarázhatatlan izgalom is követte. Joshihiro azon tűnődött, mindezt merje-e megengedni magának, hiszen megszegi az urának fogadott esküt, ám Akiko puha csókja hamar elhessentette józan gondolatait.
Kezdetét vette a kezek tánca, a zene nélküli balett két egymásba forrni készülő testen. A színes obit felkapta a szél, messzire röpítette. Lekerült a tarka selyemkimonó, és a férfi hitatare is. A nő lehanyatlott a fűbe, s Joshihiro behunyt szemmel követte őt.
Abban a pillanatban a fiatal szamuráj bátor, lovas harcossá változott, aki ismeretlen tájakat vágyott felfedezni. Elindult, s gyönyörű vidékre érkezett. Szilaj lovát lecsitította, hogy hosszan, apró léptekben bejárja a harmatos dombok csúcsait, s visszatérve a dombok közötti szűk ösvényre, továbbügetett a hamvas réten, átugratott a vízzel teli dolinán, majd vágtába ugrasztotta lovát, és a dús növényzetű völgy felé tartott. Tudta, a fák közt tiltott kincsre lel. A férfi leszállt a pejről, gyalog folytatta útját, amerre belső térképe vezette. Végre megtalálta, amit keresett.
Szíve egyre jobban dobogott, vére fellobbant, s mint amikor lángra kap a száraz avar, úgy söpört végig testén a tűz. Mellkasa dübörgött, erei vadul lüktettek. Mikor már azt hitte, hogy a száguldó forróság végleg felemészti, hirtelen elárasztották tajtékzó érzései. Ellenállás nélkül sodródott az árban. Lelke akkor Akikoéba olvadt. Mindez rövid ideig tartott.
A férfi visszazuhant saját testébe, saját gondolataiba. Bár maradhatott volna még! Kinyitotta szemét. Akiko csendesen pihegett mellette. Látványa újból felkorbácsolta vágyait. Váratlanul kuncogás törte meg a meghitt csendet. Joshihiro felpattant, rendbe szedte magát, és gyorsan a hang irányába iramodott, magára hagyva az ágyast.
A telihold megvilágította a környéket. A szamuráj lázasan kereste a leselkedőt, mindhiába. Mire ráeszmélt, hogy Akiko egyedül maradt, késő volt. Megfordult, hogy visszatérjen az édenbe, de az őrök útját állták.

***

A felkelő Nap erőtlen sugarai beszűrődtek a tárgyalóterem ablakán. A Tokugawa Ieyasu sógun bosszúsan tekintett az előtte térdeplő szamurájra.
– Joshihiro Kato, csalódtam benned! – dörögte a sógun. – Ígéretes jövő állt előtted. Néhány év elteltével akár hivatalt is kaphattál volna, ehelyett elárultál! Az ágyasommal háltál! Engedtél a csábításnak, pedig tudtad, ez helytelen cselekedet! Szégyent hoztál mindannyiunkra! Tekintettel fiatal korodra és a családjaink között lévő barátságra, engedélyezem a rituális öngyilkosságot, amire ma délben kerül sor. Most menj! Készülj fel a szeppukura!
A fiatal férfi felállt, meghajolt, majd elhagyta a termet.
– Most hozzátok elém Akikot!
Kisvártatva megjelentek az őrök, köztük az ágyassal. A ráncigálástól kimonója szétnyílt, fehérneműje láthatóvá vált. A nő leborult Ieyasu előtt. A sógun remegett a dühtől. Lehajolt, megragadta ágyasa állát, és maga felé fordította arcát.
– Mit tettél, Akiko? Idehozattalak, ételre, italra nem akadt gondod, ruhákkal, ékszerekkel halmoztalak el. Bármit megadtam volna neked! Olyan kegyben részesítettelek, amiről a többi ágyas csak álmodik. Szerettelek! És te… hűtlen lettél hozzám. Elcsábítottál egy szamurájt, hogy még több testi élvezetben legyen részed!
Könnyek szöktek a nő szemébe.
– Könyörögj az életedért, Akiko! – suttogta a sógun. – Mondd, hogy szeretsz, és engem képzeltél szolgálóm helyébe, amikor vele szeretkeztél! Kérj bocsánatot! Ígérd meg, ezentúl nem nézel más férfira!
– Én Joshihirot szeretem – rebegte a nő.
Ieyasu haragra gerjedt.
– Engedetlen vagy, és ezt nem tűröm! Ma délben meg fogsz halni te is! Vigyétek a szemem elől!

Délben, a tárgyalóteremben egymással szemben térdelt a fiatal szamuráj hitataréban, oldalán fegyvereivel, és az ágyas díszes kimonóban, összekulcsolt kezében a holtig tartó, hűséges szerelmet jelentő vörös krizantémmal.
Joshihiro felemelte a mellette fekvő tőrét, gyors mozdulattal hasa bal oldalába döfte, majd egy cseppnyi fájdalom kimutatása nélkül lassan jobbra húzta. Mikor az ájulás határára ért, előrehajolt, s ekkor a magaválasztotta barátja lesújtott kardjával. Néhány másodperccel később Akiko feje is elvált testétől. Vér öntötte el a padlót.
A jelenlévők egy ideig mozdulatlanok maradtak, majd ünnepélyes ábrázattal felemelkedtek és elhagyták a helyszínt.
A bűnösök meglakoltak tetteikért, becsületük újra visszanyerte régi fényüket.

A cikket írta: Mab Tee

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
2011. augusztus 26. 08:49
Kedves Zsizsik!

KÖSZÖNÖM. Ez a hozzászólás olyan, mintha a sivatagban eltévedt ember hirtelen vizet találna. Végre valaki, aki értékeli (kor)hűséget is, és megerősíti, hogy ez a történet a valóságban tényleg nem végződhetett volna másképp. Köszi.

Üdv: Cikkíró
Cikkíró
2011. augusztus 26. 08:38
Kedves Orsolya!

Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólást.

Üdv: Cikkíró
Anonymus
2011. augusztus 25. 21:43
Kedves Pályázó!

Gésák, szamurájok, cseresznyefa virágok....engem már ezzel lekenyereztél. Nagyon szép történet volt, s a legszebb az volt benne, hogy mindenki hű maradt magához, mert igenis ezért sajnos halálbüntetés járt. Gratulálok.

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
2011. augusztus 25. 18:43
Kedves Cikkíró! Teccet a történet, szép és szomorú is egyben...!

Üdv Orsolya
Anonymus
2011. augusztus 24. 19:59
Nagyon szívesen, kedves Tudomhogykivagy! :)
Cikkíró
2011. augusztus 24. 19:52
Kedves Maggoth!

Abszolút nem vettem kötekedésnek, amit írtál. Továbbra is hálás köszönetem minden egyes megjegyzésedért. Ezt az írást hagyom pihenni, és később újra átolvasva a hozzászólásokat átírom.
Tényleg köszönöm, hogy ennyi időt szántál erre a törénetre. Véleményem szerint sok használható ötletet írtál le. Nekem ez kincset ér. :)
Anonymus
2011. augusztus 24. 19:41
A férfit végtelen nyugalom árasztotta el, s rögtön valami megmagyarázhatatlan izgalom is követte. - ellentmondasz önmagadnak, és az izgalma sem annyira megmagyarázhatatlan, minden normális pali begerjed, ha egy nőci a tenyerébe hajtja a fejét. Inkább a dolgok következzenek egymásból, ami adna egy dinamikát is a szövegnek. - A férfi nyugalmát izgalom váltotta fel. - Nem végtelen nyugalmát, mert ha végtelen a nyugalma, akkor nem lehet felhúzni.

Joshihiro azon tűnődött, mindezt merje-e megengedni magának, - meg merje-e engedni magának, ez a merje-e megengedni túl mekegős, és pongyola is

Lekerült a tarka selyemkimonó, és a férfi hitatare is. - muszáj ez a hitatare? Nem lenne elég simán a köpenye? Olyan, mintha a műveltségedet fitogtatnád az olvasóval szemben, hogy bibi, tudok olyan szavakat, amiket te nem, és ezt nem mindenki veszi jó néven. A kimonó beköltözött a köztudatba, de a hitatare nevű cuccról a kutya se hallott, csak megakasztja az olvasást pont az akció közepén. És mivel úgy hangoztatod, hogy férfi hitatare, ez arra vall van női is, ami végképp összekutyulja a dolgokat, vagy csak elfelejtetted ragozni; a férfi hitataréja is. Amúgy a szórend sem az igazi, én az elejére tenném a mondat két alanyát a kimonót meg azt a másik izét, és a végére raknám az igét. - A tarka kimonó és a férfi hitataréja is lekerült.

A nő lehanyatlott a fűbe, s Joshihiro behunyt szemmel követte őt. - és ha ráesik? Behunyt szemmel elég kockázatos követni egy fűbe hanyatlott nőt. Ráadásul én inkább kitágult szemmel beinnám a befogadásomra kész nő látványát, még csak oldalra sem pillantanék, de persze nem vagyunk egyformák, ez úgy látszik egy szégyenlős szamuráj, de mint ilyen, nem tűnik hiteles karakternek.

Abban a pillanatban a fiatal szamuráj bátor, lovas harcossá változott, aki ismeretlen tájakat vágyott felfedezni. Elindult, s gyönyörű vidékre érkezett. Szilaj lovát lecsitította, hogy hosszan, apró léptekben bejárja a harmatos dombok csúcsait, s visszatérve a dombok közötti szűk ösvényre, továbbügetett a hamvas réten, átugratott a vízzel teli dolinán, majd vágtába ugrasztotta lovát, és a dús növényzetű völgy felé tartott. Tudta, a fák közt tiltott kincsre lel. A férfi leszállt a pejről, gyalog folytatta útját, amerre belső térképe vezette. Végre megtalálta, amit keresett. - ez tetszetős hasonlat, de pont a dolina az, ami fájóan kilóg belőle. Mit keres egy ennyire specifikusan európai fogalom, egy totál távol-keleti környezetben; nagyon illúzióromboló, és tönkre teszi ezt az amúgy tényleg tök jó, hangulatos képet. Már csak az hiányozna, hogy valaki a távolban jódlizni kezdjen...

Mellkasa dübörgött - ezt hogy érted? Ha a szíve lázasan dübörgött volna a mellkasában, azt még megértenem, de a dübörgő mellkas sajátos fogalomzavarnak tűnik.

Szíve egyre jobban dobogott, vére fellobbant, s mint amikor lángra kap a száraz avar, úgy söpört végig testén a tűz. Mellkasa dübörgött, erei vadul lüktettek. Mikor már azt hitte, hogy a száguldó forróság végleg felemészti, hirtelen elárasztották tajtékzó érzései. Ellenállás nélkül sodródott az árban. Lelke akkor Akikoéba olvadt. Mindez rövid ideig tartott. - az utolsó mondat megint csak rombolja a hangulatot, szerintem felesleges. Inkább a következő mondatba írhatnád, hogy amikor ez az átszellemülés hirtelen véget ért vagy ilyesmi, ez bőven elég utalás lenne rá, hogy az egész rövid ideig tartott.

A Tokugawa Ieyasu sógun bosszúsan tekintett az előtte térdeplő szamurájra. -
szerintem nem kell a névelő a hapsi neve elé.

– Joshihiro Kato, csalódtam benned! – dörögte a sógun. - ide meg nem kell a sógun, mert szóismétlés, plusz az előző mondatban már megnevezted, hogy ő az, elég annyi, hogy dörögte, mivel tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy ki teszi ezt.

Engedtél a csábításnak, pedig tudtad, ez helytelen cselekedet! - kell bele egy hogy az ez elé, mert élő szóban rosszul hangzana nélküle

– Most hozzátok elém Akikot! - ezt kiknek mondta, eddig azt írtad, hogy csak ketten vannak a tárgyalóteremben. Már az elején közölnöd kellett volna, hogy mások is a helyiségben tartózkodnak.

Joshihiro felemelte a mellette fekvő tőrét, gyors mozdulattal hasa bal oldalába döfte, majd egy cseppnyi fájdalom kimutatása nélkül lassan jobbra húzta. - a mellette fekvő tőrt... majd anélkül, hogy fájdalmát kimutatta volna, jobbra rántotta. - azért nem csinálták ezt olyan olyan lassan, elszántság és vasakarat kellett hozzá, de azért meg kellett rántani azt a pengét, lassan ez nem megy

A bűnösök meglakoltak tetteikért, becsületük újra visszanyerte régi fényüket. becsületük visszanyerte régi fényét.

Nem kötekedni akartam, ahol tréfálkoztam, ott csak tréfáltam, nem akartalak bántani. Gondoltam, jól jön a segítség, ha pályázatokon akarsz nyerni. Nem az írás jellegével van sajnos a legfőbb gond, hanem egyelőre még a fogalmazásbeli dolgokkal

Üdv
Maggoth
Cikkíró
2011. augusztus 24. 19:28
Kedves Anonymus!

Ezért a véleményért érdemes volt ma felkelni! Hálás köszönetem az útmutatásokért, megfogadom őket.

Megjegyzés az edói kastély leírásához: először is abban a korszakban, amiben a történetem játszódik, nem élt császár az edói kastélyban, hanem a sógun. Utánaolvastam, hogyan nézett ki belül, több helyen írtak kormányirodát. A császárnak vajmi kevés hatalma volt, inkább csak tekintélye. A sógun, azaz a kormányzó vezette az országot.

A többi megjegyzéseddel maximálisan egyetértek. Köszönöm mégegyszer.
Anonymus
2011. augusztus 24. 18:43
Akadnak benne apró hibák, fogalmazásbeli zavarok, mutatok neked néhány példát, mert úgy érzem téged tényleg érdekel, miken lehetne korrigálni.

Joshihiro Katonak nehezére esett a gyakorlás - ha rövid is o-s nevet ragozol, hosszú ó-vá válik. a Kato Katóvá lesz, a Naruto Narutóvá, legalábbis a magyar helyesírás szerint.

A fiatal szamuráj nagyon szerette ezt az évszakot. Inkább hosszan sétált volna a kertben, de nem tehette. - ez ha összekötöd egy éssel, nyugodtan egy mondatba is mehetne. Felesleges így szétszabdalni a gondolatokat, ami tulajdonképpen összetartoznak, illetve egymásból következnek.

Egykedvűen forgatta bokkenjét, él nélküli fakardját, s közben gondolatai folyton elkalandoztak. - Ezt másként írnám le, túl szájbarágós, olyan mint egy lexikon szócikk. - Egykedvűen forgatta a bokkent. A tompa élű fakard monoton suhogása közben a gondolatai elkalandoztak. - mondjuk így, de ez csak egy példa.

A tekervényes folyosók, tárgyalótermek, fogadócsarnokok, kormányirodák, a külső nyilvános helyiségek láttán csak a kötelesség, az engedelmesség és a hűség jutott Joshihiro eszébe. - itt a kormányirodák egy kicsit megzavartak. Először is túl modernnek tűnik a szöveghez, ráadásul nem tudom, hogy akkoriban így nevezték-e ezeket a dolgokat. Nem vagyok túl járatos a feudális Japán történelmében, de szerintem a császár vagy akárki uralkodott a hivatalnokai meg a szamurájai révén. Nem hiszem, hogy azt a fajta hatalmi felépítést kormánynak lehetne nevezni, illetve lehet, de szerintem nem fedi a valóságot. Én inkább hivatalnokok irodáit írnék helyette, nem akarok okoskodni, mert igazából nincs meg hozzá a kellő alapom, hogy a véleményemben teljesen biztos legyek.

Akiko egy vidéki, szegény daimyo második leányaként látta meg a napvilágot. - Akiko egy elszegényedett, vidéki daimjo második leányaként látta meg a napvilágot. - szerintem így jobban hangzana, mert a szegény daimjó olyan, mintha sajnálnád szerencsétlent.

Eredetileg nővérét szánták a sógunnak, de a nő szépsége meglepte Ieyasu embereit, így őt hozták Edoba. - a nővérét, és Edóba.

Joshihiro eleinte nem foglalkozott a nővel, ám egy tavaszi, éjszakai őrjárat során megpillantotta a őt a cseresznyefák alatt. - ide viszont keveredett egy kósza a betű.

A nők engedély nélkül nem mehettek sehová, büntetés vagy akár rosszabb járt a szabályok megszegéséért. - mi lehet rosszabb a büntetésnél? - szigorú büntetés vagy akár halál is járhatott a szabályok megszegéséért. - gondolom, valami ilyesmi lehetett a szándékod.

A nő szépsége megbéklyózta, és akkor bármit megtett volna érte, ez viszont meg is rémisztette. - ezt szebben is megfogalmazhattad volna. - A nő szépsége lenyűgözte; rémülten döbbent rá, hogy bármit megtenne érte.

Az idő múlásával Akiko és Joshihiro megtanulták, hogyan értsék meg egymást szavak nélkül.
Tekintetükkel simogatták egymást - az egymást szóismétlés, és lehet ezt egyszerűbben is - Ahogy múlt az idő, Akiko és Joshihiro már szavak nélkül is értették a másikat; a tekintetükkel simogatták egymást, stb...

Parfümének illatát a férfi mélyen magába szívta, mikor a közelébe ért - parfümje illatát, és mindig mikort írsz amikor helyett. A mikor az egy kérdőszó (Mikor jössz haza?), az amikor pedig egy időhatározó (Amikor lement a nap.).

Akiko belehajtotta fejét a szamuráj hatalmas tenyerébe, majd közelebb tipegett hozzá. - ez így megint nem hangzik jól, a mondat eleve logikátlan, mert előbb hajtja a tenyerébe a fejét, és aztán tipeg közelebb, ami úgy állítja be szegény nőt, mintha zsiráf lenne. Plusz még egy szamurájnak sincs akkora lapáttenyere, hogy valaki az egész fejét bele tudja hajtani. Gondold át, amit leírsz. - Akiko közelebb tipegett a szamurájhoz, és a tenyerébe hajtotta az arcát. - Ez egyszerűbb, ésszerűbb, és benne van minden, anélkül, hogy külön ki kéne hangsúlyozni, a pasasnak akkora keze van, hogy a görögdinnye üveggolyónak látszik benne.
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 23. 13:55

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 23. 13:41

Kedves Bianka!

Köszönöm szépen a hozzászólást és az olvasást. Ez olyan tipikus japános történet, szavaiddal élve: szakzsargonnal teli, hűvös, elbeszélő és tragikus. :) Nem mindenkinek jön be.
Örülnék, ha kifejtenéd, mely ismeretlen szavakat nem értetted. Ugyanis a legtöbbjének jelentése bele van szőve a szövegbe.
Átfutottam gyorsan az írásom. A következő japán szavak valóban nem lettek megmagyarázva: sógun, daimyo (dajmjó), hitatare. A hitatare-t tényleg jobban meg kellett volna magyaráznom, a másik kettőről nem gondoltam, hogy kellene. Ja, igen, a dolina szó sincs megmagyarázva, mondjuk az nem is japán szó. Mivel Európában több dolina is van, erre sem gondoltam, hogy illene.
Összeségében valóban négy szó magyarázata hiányzik. Jogos a felvetés részedről. Majd legközelebb számozok és szótározok. :)

Üdv: a Cikkíró

Igazad van, felületes voltam, de szorított az idő.:)

Bianka
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 23. 13:41

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 23. 12:10

Ennyi "szakzsargont"... :P

Nem fogott meg a sztori, túl hűvös, és elbeszélő volt, ezenkívül ért.szótárt kellett volna alkalmaznom hozzá.

Kedves gyermekkori olvasmányom az Édes anyaföld, Kínában játszódik, gyönyörűen írja le az akkori viszonyokat, kultúrát, stb, és én, naiv tinédzser értettem minden szavát.
Vagy számozd meg, és szótárazd ki az ismeretlen jelentésű szavakat, vagy írj úgy, hogy érthető legyen, derüljön ki a szövegkörnyezetből.

Engem nem fogtál meg.
Tragikus volt, egy tipikus szépen rajzolt japán fametszet.


Bianka:)

Kedves Bianka!

Köszönöm szépen a hozzászólást és az olvasást. Ez olyan tipikus japános történet, szavaiddal élve: szakzsargonnal teli, hűvös, elbeszélő és tragikus. :) Nem mindenkinek jön be.
Örülnék, ha kifejtenéd, mely ismeretlen szavakat nem értetted. Ugyanis a legtöbbjének jelentése bele van szőve a szövegbe.
Átfutottam gyorsan az írásom. A következő japán szavak valóban nem lettek megmagyarázva: sógun, daimyo (dajmjó), hitatare. A hitatare-t tényleg jobban meg kellett volna magyaráznom, a másik kettőről nem gondoltam, hogy kellene. Ja, igen, a dolina szó sincs megmagyarázva, mondjuk az nem is japán szó. Mivel Európában több dolina is van, erre sem gondoltam, hogy illene.
Összeségében valóban négy szó magyarázata hiányzik. Jogos a felvetés részedről. Majd legközelebb számozok és szótározok. :)

Üdv: a Cikkíró
Anonymus
2011. augusztus 23. 12:10
Ennyi "szakzsargont"... :P

Nem fogott meg a sztori, túl hűvös, és elbeszélő volt, ezenkívül ért.szótárt kellett volna alkalmaznom hozzá.

Kedves gyermekkori olvasmányom az Édes anyaföld, Kínában játszódik, gyönyörűen írja le az akkori viszonyokat, kultúrát, stb, és én, naiv tinédzser értettem minden szavát.
Vagy számozd meg, és szótárazd ki az ismeretlen jelentésű szavakat, vagy írj úgy, hogy érthető legyen, derüljön ki a szövegkörnyezetből.

Engem nem fogtál meg.
Tragikus volt, egy tipikus szépen rajzolt japán fametszet.


Bianka:)
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 21. 22:14

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 21. 21:24

Szia Cikkíró!
Én is a zsűri tagja vagyok (személyes véleményem, amit itt írogatok neked);-) Talán értek is picit az olvasáshoz, de (1) nem én döntök egyedül; (2) később ezeket az írásokat ki kell tenni az oldalnak a facebookra stb. helyre és ott a nagyközönség olvassa (nem feltétlen a szakértők vagy a rétegközönség), mondd véleményt az oldalon nyertes írásokról. Így a zsűrinek ügyesnek kell lennie, hogy a kecske is elfogyjon a káposztával együtt.
(Ne aggódj! Szakmailag a legjobb fog nyerni -legalább is próbáljuk megtalálni-, de majd a verseny lezárása után keress és értekezzünk erről a problémáról. Szerintem ezt itt kint már túlbeszéltük!)
Üdv, Pinokkió

Kedves Pinokkió!
Első és második mondatodra a válasz: tudom. A harmadikra: értem és megértem. A zárójeles részre pedig: remélem és rendben.
Üdv: Cikkíró
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 21. 21:24

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 21. 17:48

Tehát, ha jól értelmezem, akkor jobb egy sablonos, populista írást odadobni a közönségnek. Most az itt a kérdés, hogy a zsűrinek is a populista, agyonrágott sztori jön-e be, vagy inkább a nem átlagos, esetleg rétegolvasókat gyűjtő?
Természetesen szeretnék győzni, de ha annak az a feltétele, amit írtál, akkor legközelebb inkább nem próbálkozom.

Szia Cikkíró!
Én is a zsűri tagja vagyok (személyes véleményem, amit itt írogatok neked);-) Talán értek is picit az olvasáshoz, de (1) nem én döntök egyedül; (2) később ezeket az írásokat ki kell tenni az oldalnak a facebookra stb. helyre és ott a nagyközönség olvassa (nem feltétlen a szakértők vagy a rétegközönség), mondd véleményt az oldalon nyertes írásokról. Így a zsűrinek ügyesnek kell lennie, hogy a kecske is elfogyjon a káposztával együtt.
(Ne aggódj! Szakmailag a legjobb fog nyerni -legalább is próbáljuk megtalálni-, de majd a verseny lezárása után keress és értekezzünk erről a problémáról. Szerintem ezt itt kint már túlbeszéltük!)
Üdv, Pinokkió
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 21. 17:48

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 21. 17:23

Ha győzni szeretnék, akkor olyat próbálnék írni, amit egyébként utálok, ha magamat szeretném adni, akkor megosztanám a közönséget, és nem nyernék. A te cikked nem egy (európai) populista írás; réteg olvasókat gyűjtesz vele. Ennyi.

Tehát, ha jól értelmezem, akkor jobb egy sablonos, populista írást odadobni a közönségnek. Most az itt a kérdés, hogy a zsűrinek is a populista, agyonrágott sztori jön-e be, vagy inkább a nem átlagos, esetleg rétegolvasókat gyűjtő?
Természetesen szeretnék győzni, de ha annak az a feltétele, amit írtál, akkor legközelebb inkább nem próbálkozom.
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 21. 17:23

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 21. 10:17

Kedves Pinokkió!

Értem a különbséget, viszont úgy érzem, mintha azt akarnád mondani, egy kicsit már túl sok, jobb lett volna talán egy "light"-osabb kivitelű alkotás.
A japán kultúrát - írás szempontjából - a merev szabályai miatt szabályai miatt szeretem, ezért választottam.
Erre a pályázatra és az oldalra a kihívás miatt jöttem, ugyanis erotikus vonulatú novellát még eddig nem írtam. Romantikus írásom is kevés van. Elismerem - röviddel a beadási határidő előtt találtam rá erre a pályázatra - több idő esetén lehetett volna még az íráson lágyítani, finomítani, hogy fogyaszthatóbb legyen.
Úgy érzem Japánban egy kicsit "otthon" vagyok, valahogy mintha átérezném egy kicsit a japán miliőt. A történetemet görcs nélkül írtam, mert mondhatnám "lényemből jött", Te meg valószínűleg ezt láttad meg.
A másik dolog, amire rendkívül kíváncsi vagyok az az olvasók, hozzászólók véleménye, hogy érdemes-e ehhez hasonló történeteket írnom.

Üdv: Cikkíró

Ha győzni szeretnék, akkor olyat próbálnék írni, amit egyébként utálok, ha magamat szeretném adni, akkor megosztanám a közönséget, és nem nyernék. A te cikked nem egy (európai) populista írás; réteg olvasókat gyűjtesz vele. Ennyi.
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 21. 10:20

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 21. 08:35

Eltér a tartalom és a stílus is, az általam eddig olvasott pályázatoktól. Nekem tetszett. Szerettem benne a leíró részeket. Így, sikerült láttatni a fiatalokat, a történéseket.
Finoman, alig - alig érintve az erotikát, inkább a romantika felé hajolva íródott, és drámai vége lett.
Mássága, különlegessége miatt (számomra) adok jó pontot!

Kedves Hozzászóló!

Köszönöm szépen a véleményt és a pontokat.

Üdv: Cikkíró
Cikkíró
párbeszéd
2011. augusztus 21. 10:17

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. augusztus 21. 07:22

Ha már csak egy embernek mondunk valamit, akkor nem keltünk fel hiába;-)
(Persze, hogy az olvasónak akartál élményt adni(!), de a "megfelelés" kényszere nélkül, érezd a különbséget!)
Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió!

Értem a különbséget, viszont úgy érzem, mintha azt akarnád mondani, egy kicsit már túl sok, jobb lett volna talán egy "light"-osabb kivitelű alkotás.
A japán kultúrát - írás szempontjából - a merev szabályai miatt szabályai miatt szeretem, ezért választottam.
Erre a pályázatra és az oldalra a kihívás miatt jöttem, ugyanis erotikus vonulatú novellát még eddig nem írtam. Romantikus írásom is kevés van. Elismerem - röviddel a beadási határidő előtt találtam rá erre a pályázatra - több idő esetén lehetett volna még az íráson lágyítani, finomítani, hogy fogyaszthatóbb legyen.
Úgy érzem Japánban egy kicsit "otthon" vagyok, valahogy mintha átérezném egy kicsit a japán miliőt. A történetemet görcs nélkül írtam, mert mondhatnám "lényemből jött", Te meg valószínűleg ezt láttad meg.
A másik dolog, amire rendkívül kíváncsi vagyok az az olvasók, hozzászólók véleménye, hogy érdemes-e ehhez hasonló történeteket írnom.

Üdv: Cikkíró
 
2011. augusztus 21. 08:35
Eltér a tartalom és a stílus is, az általam eddig olvasott pályázatoktól. Nekem tetszett. Szerettem benne a leíró részeket. Így, sikerült láttatni a fiatalokat, a történéseket.
Finoman, alig - alig érintve az erotikát, inkább a romantika felé hajolva íródott, és drámai vége lett.
Mássága, különlegessége miatt (számomra) adok jó pontot!
Anonymus
párbeszéd
2011. augusztus 21. 07:22

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. augusztus 20. 22:10

Kedves Pinokkió!

Köszi, hogy kifejtetted mire gondoltál. Azért kértem, hogy fejtsd ki, mert nem ismerem még a gondolkodásmódodat. Ahogy nézem, meg kell tanulnom a soraid között olvasni, mert oda rejted el a véleményed, ami egyáltalán nem baj. Maximum, ha nem értem, akkor meg foglak kérni, hogy fejtsd ki. :)
Ma tanítottál nekem valami újat, köszönet érte. Saját belső világ építésén még nem gondolkoztam el, legalábbis tudatosan nem. Mindenestre még elrágódom - jó értelemben - a hozzászólásodon.
Viszont a célom most is az Olvasók szórakoztatása volt. Hogy ez mennyire sikerült, az majd kiderül.
Persze a pályázat, az megint más kérdés...

Üdv: Cikkíró (de furcsa így aláírni)

Ha már csak egy embernek mondunk valamit, akkor nem keltünk fel hiába;-)
(Persze, hogy az olvasónak akartál élményt adni(!), de a "megfelelés" kényszere nélkül, érezd a különbséget!)
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: