- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Igen, az vagyok.
Amióta megvan, most először, én is leültem a csodaszép, kopottas zongoránk elé, és úgy gondoltam, megismerkedem vele.
Kotta volt, a család zenei reménysége, házi feladata, ott hevert, várva, hogy valaki eljátssza, az igazán könnyűnek tűnő egy soros darabot.
Előtte még soha nem foglalkoztatott a kotta olvasása, de most figyelmesen tanulmányoztam, már van némi fogalmam, na nem sok, de a gyerektől hallok ezt azt.
Rövid idő alatt, rájöttem, ez kétkezes, mikor jobb és mikor bal, igaz azt nem tudtam, hol kéne elfelezni a zongorát, de sacc per kábé, húztam egy középvonalat. Azt is tudom, ahol a 3 fekete van, na annak az első fehérje a C, ami az én ismereteim szerint a do. Így kiszámoltam, mi lehet a többi a kottán, és nekiláttam gyakorolni.
Először a jobbkezes részt. Már egész jól ment. Jöhetett a bal kéz. És összehangol. És egész jól hangzik. Azt ugyan nem tudtam, mi a tempo, az hogy 2/4 nekem semmit sem mond, mindig hülye voltam matekból. De jól hangzott ...
fel
le
Lefoglaltuk az utazást, áprilisra. Csodás, de most beszélni kéne Jóanyámmal, ami nem egyszerű, tekintve, hogy egy nemrégi veszekedést követően, mélyen megsértődött, és azóta nem telefonál minden reggel, mindenféle ostobasággal.
Merthogy a lányokra felügyelő kell. Anyós tárgytalan, csak anyu jöhet szóba.
Majd az ember elintézi. Anyu úgyis imádja. Kicsit szerelmes belé, olyan idős nősen, odavan érte. Szeretik az idős nők. Neki nem mondana nemet, sőt, megtiszteltetve érezné magát.
Naná, hogy megint hajnalban megy a gép. Imádom ha ilyen koránra foglal... egyetlen előnye, hogy még nappal odaér az ember. Más előny nincs.
És kint kell lenni indulás előtt min. 2 órával. Mert férj nem késik. Ez is hülyeség. Szerintem. :)
Mindig valami földönkívüli érzés a reptéren lenni, annak ellenére, hogy sokat repültem, és nem tartogat újdonságot.
Egyszer, nagynéném pesztrálta a kisebbik lányom, és beszélgettek. Megkérdezte tőle, mi szeretne lenni ha nagy lesz. Na igen, tipikus felnőtt ...
fel
le
Szokatlan reggel.
Tegnap későn értem haza, és a kisebbik azzal várt, hogy fehér kiskendő kell a fellépésre... tényleg! azt elfelejtettem. Jellemző rám. Ki is találtam a mentő ötletet, de reggelre hanyagoltam.
Úgyhogy ma reggel, az ágyban kávé, híradóval ízesítve után, kendőt varrtam hirtelen. Amióta itt lakunk, azaz november közepe, még nem kapcsoltam be a varrógépet. Na most de. És lőn, kendő, kicsi, egész szabályos négyzet, fehér, és rózsaszín cérnával van varrva :))) Na igen. Az volt befűzve. Mikor utoljára használtam a gépet, épp a kisebbik függönyét varrtam. Az meg rózsaszín.
Lehozta a fellépőruháját is. Elég megviselt volt, biztos rosszul aludt a blúza, mert elég gyűrötten ébredt. Tudni kell, én nem vasalok. Tényleg nem. Első randin is megmondom, 3 dolog, ami nagyon fontos: 1. a megcsalás = kapcsolat vége, 2. a hazugságot egyszer nézem el, adok még egy esélyt, ha megint hazudik, akkor vége és 3. nem vasalok.
Nem szokták elhinni. Eltelik x idő, együtt éldegélünk, és ...
fel
le
A mai nap fénypontja, az új gépem :) Még nem vettem kézbe, még nagyon friss, még Office kell rá, és elég váratlanul alakult, hogy meglett, úgy tűnt még hónapok kérdése, hogy magamévá tegyem.
Azt hiszem Almának fogok hívni, igaz nem túl kreatív név neki, majd találok jobbat. Mindig furán néztem azokra, akik megkeresztelik a tárgyaikat, aztán nem tudom, hogyan, de amikor meglett az álomautó, én is elneveztem, csak úgy jött. Simogatom, beszélek hozzá, néha hangosan is, nem csak gondolatban, és elég cicababás neve lett szegénynek, de szerintem szereti. Tütü, ugyanis nem panaszkodott még rá.
Alma, ő egy Macbook Air. Könnyű, ultravékony, és sokáig bírja töltés nélkül, tökéletesen hordozható. Mindig is utáltam a laptopot vinni az utazásokra, mert kurva nehéz, és amúgy is sok a cucc. Nos ez mostantól nem gond :)
Már csak meg kell szokni a Mac Ost, de nem tűnik olyan vészesnek, mint amilyennek gondoltam korábban.
Úgyhogy megyek is, ismerkedni vele :)
fel
le
és szeretem is.
Nagyon nehéz volt felébredni. Nagyon nehéz. Pedig nem is feküdtem későn.
Nálunk az a szokás, hogy a párom rendszerint jóval korábban kel, mint én, és dolgozgat a dolgozóban. Ha elérkezik az idő, készít nekem egy lattet, behozza és felébreszt, és visszabújik mellém. Tv bekapcsol, Híradó ON, és a bögre felénél kezdek ébredezni.
Sokan irigyelnek az ágybakávé miatt, és kérdezik, hogy értem el. Sehogy. Minden eddig együtt élős párom, ágyba hozta a kávét reggel. Mert én kávé nélkül totálisan használhatatlan vagyok. Mindenre rábólintok, beleegyezek mindenbe, csak épp nem emlékszem ezekre.
Ha nincs reggeli kávé, így indul a reggel:
nyűglődések közepette, ráveszem magam, hogy kibotorkáljak a konyhába, és főzzek magamnak kávét. Kávéfőző bekapcsol. Első körben, vagy a víz marad ki vagy a kávé, és igen sok idő mire rájövök mi a gond. Víz betölt, fele mellémegy, de ez tök normális, bal kezes vagyok. Végre lejön a kávé, tej mikróba, kávé a tejbe, és egy mozdulattal az ...
fel
le
A mai nap olyan elmélkedős nap. Amikor nem sok mindenhez van kedve az ember lányának, még fel sem öltözött, pedig már délutánt mutat az óra.
Igaz könnyű a gép előtt felejteni magad, ha írsz. Csak abból érzékeled az idő múlását, hogy már harmadszor kortyolod a nagy semmit a kávésbögréből, hogy nem találsz már helyet a hamutartóban, és hogy egyre jobban feszít a hólyag, és menni kéne a dupla 0ás helyre.
Mikor végre felállsz, és nyújtózol egyet, bekapcsolod a kávéfőzőt, amíg az feléled, letudod a mosdót, aztán kávé, tejgőzölés, és újra leülsz.
Kép is megvan, feltöltöm a cikkhez, nem az igazi, hiába méretezem, nem illeszkedik megfelelően a kis kockába, ahol megjelenik, de két próbálkozás elég volt, jó lesz ez így is.
Erről eszembe jut, profilkép kéne, vagy avatar, erről meg az, vajon milyennek képzelnek azok, akik nem tudják milyen vagyok :) Soványnak? Kövérnek? Szőkének? Feketének? Netán vörösnek? A kis narancssárga lobogó hajú árnykép nem sokatmondó.
Nemrég megkértem ...
fel
le