- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
A napokban eszembe jutott egy emlék, még abból az időből, amikor kamaszként az ember lelke telve szeretettel, amikor úgy érzi, hogy kinyílik előtte az egész világ, s egyre nagyobbakat harap a tudás fájának gyümölcséből, amelyből minél többet fogyaszt, annál többre éhezik, és lelkesen keresi az újabb ízeket, felfedezve az emberi tudás számára újabbnál újabb élményeket adó forrásait, s úgy érzi, ismereteinek bővülésével szeme előtt egyre csak tágul horizont, ezzel együtt nő benne a szabadság élménye, mert energiával telve keresi saját útját és hangját, hiszi, hogy bármit elérhet, megtanulhat, befoghat, befogadhat, miközben keveredik benne az álom és a valóság, a vágy és remény, csak az biztos, hogy nem ismer lehetetlent.
Családi házunk, melyben a szüleink felneveltek bennünket, egy jászkunsági faluban áll, két utca kereszteződésében, amely bizony azt jelenti, hogy elég hosszú kerítés veszi körül, melyet Apukám ötven évvel ezelőtt, tavasszal készíttetett. Akkoriban nem lehetett készen ...
fel
le
Szorongok, olyan közönyösek
a mindennapok,
még Isten sem kegyelmez, illatos május helyett
csak a könnye csorog,-talán engem sajnál.
Békák brekegnek a szögedi tónál...
- Jobb, ha most maradsz a négy fal között,
intett, -mert csak ő lehetett, s beletörött
a kulcsom a zárba, még kitörni sem tudok,
zaklatottan, beletörődve várakozok.
Mert ez az én sorsom már, gubbasztok,
mint szárnyain sebzett madár.
Valamit kéne tennem, hisz van még időm,
terveket szőni, célokat kitűzni,
de nem megy, nem megy...
Jég veri az ablakot, kopog,
a sok kis gyöngyjég, mint régen falusi utcán
kisbíró dobjának pergése, hirdetné tán,
hogy van itt egy öreglány,
terveket sző, de mit, az talány...
Majd holnap, ha kisüt a nap,
agytekervényébe egy gondolat belekap,
s a méhek sem hullanak le hajnalban fagyottan
a pünkösdi rózsa nyíló szírmairól.
- Bartha Tóth Ilona -
fel
le
4 tagja ma lett 5 éves. Az Oszkár sajnos még a második évét sem élte meg, de a többiek megvannak és jól vannak. Remélem hosszú életük lesz, lehetőleg egészségesen. 2 hete kiköltöztek a teraszra, kivéve a Danit, de ha elkerül az útból a bazi nagy pad, akkor az ő rezidenciája is elfér majd és mehet ki ő is. Ugye én nem emelhetek nehezet, nem is tudok, fater meg egyedül nyilván nem tudja elvinni azt a marha nagy padot, szóval várja, hogy az unokaöcsém ráérjen és átjöjjön, hogy elvigyék az útból. A szervezetemnek megint egy pacsi, mert ismét együttműködött, pedig ahogy az aznapi reggel indult, nem úgy tűnt, mintha használható lennék. Szokás szerint rendezni akartam az etetés-almozás kört, de a légszomj és a pörgő szív az első 1-2 percben behúzta a féket, majd már a szegycsontomnál, meg a bal karomban is szorítást éreztem és le kellett feküdnöm. Rosszul lettem és jegesre hűlt mindenem, meg a hányinger és az adrenalinfröccsök is megérkeztek. Megijedni ilyenkor sem idő, sem energia nincs, ...
fel
le
Emlékképek, amelyek bekerülnek a képzeletbeli albumomba, hogy üres óráimban újra elővegyem őket és emlékezzek arra, hogy akkor sem vagyunk egyedül, ha néha ez olybá tűnik.
Nem volt mit tenni, mint behúzódni az esőcseppektől védett sarokba, ha már találkozásunk színhelyéül, a kertre és ezen időpontra esett a választás ez egy alkalommal. Erre a legmegfelelőbb hely az ereszcsatorna alatt álló kis asztal volt a számunkra, fenekünk alatt egy-egy kispárnával.
Húgom és jómagam kényelmesen elhelyezkedtünk egymás mellett. Szélvédett is volt, és elég árnyékot, meleget adó ahhoz, hogy az általa készített és nagy becsben tartott családi albumot megmutathassa nekem és megóvhassa az esőcseppektől. Hol másutt lehetett volna erre sort keríteni, mint a nagy diófa árnyékában, ott, ahol, ha sütött volna a nap, sem lett volna élvezetesebb, helyette azonban elkezdett cseperegni az eső, és oda száműzött bennünket.
Lányom és a sógorom miközben mi elkezdtük nézegetni az albumot, hogy ne is zavarjanak ...
fel
le
Anyám (is) lelkes
Randira készülök. Mesélem anyámnak, hogy Titán szereti a házi pitét. S bármit el lehet nála érni vele. (Csak csendben megjegyzem, hogy még nem tudom, hogy el akarok-e érni bármit is, de szeretem, ha vannak nyitott lehetőségeim.) Erre anyám elkezdi egyből sorolni, hogy: tojássárgája, liszt, margarin...
- Hékás!!! Nincs az a férfi, akinek én nekiállok pitetésztát gyúrni. Majd veszek boltit.
- Boltit???
- Azt mondta, hogy azzal már szépítettem a helyzetemen...
Mai anya-lánya napon...
A hűtős részlegnél ott figyel a pitetészta, rásandítok, hogy oké, majd hamarosan velem jöhet. Majd jövő héten.
- És milyen pitét sütünk? - kérdem anyámat.
- Grízes-meggyest, zsemlemorzsás almásat, túrósat, de jobb úgy, ha fel van verve a fehérje kemény habbá...
- Anyám, te nagyon lelkes vagy, szerintem neked kéne randiznod Titánnal - mondtam nagylelkűen, de azért bedobtam egy csomag mazsolát a kosárba, mert én azzal szeretem a túróspitét.
Utána anyám elvonszol a ...
fel
le
Önmagamnak (is)
Tudjátok vannak ilyen posztok néha, hogy mit üzennél gyermekkori önmagadnak, én még hozzátenném, hogy mit köszönnél meg gyermekkori önmagadnak? Visszafelé üzengetni amúgy kicsit fura és értelmetlen, ha az idő lineális, hacsak nincs mégis időutazás, vagy épp nem hipnoterápián ülnék, szóval egyelőre... de komolyabbra fordítva a szót!
Köszi Kisvirágom, hogy soha nem vetted túl komolyan azokat, akik azt mondták, hogy sosem leszel közepesnél jobb tanuló, mert túl lassú vagy hozzá.
Ha igazán láttak volna, ha érdekelt volna bárkit is, akkor látják azt is az idő előrehaladtával, hogy néha tényleg nehezebb volt, mint másnak, de többnyire inkább az volt, hogy ami nem érdekelt, arra nem voltam hajlandó több energiát szánni, míg ami érdekelt, azt elég volt egyetlen egyszer hallani.
Sose leszek jobb közepesnél - ezzel kb beprogramoztak (volna), hogy gyári munkásnak épp elvegyülhetsz majd az átlagos közepesen rosszak közt, pedig az sem lett volna a világvége, mert nem ...
fel
le
tegnapelőtt a rohammentességet, ugyanis tegnap este jött egy görcsroham, de mentségére szóljon, hogy a lightosabb változat volt, nem altatott be és nem rángatta mindenemet, valamint csak 1 adag jött és nem volt erős sem. Halmoztam az élvezeteket, mert migrén is boldogított, illetve a fülfájás is és a ketyegőm izgága volt, fektemben is rohangált, de mindezt betudom a hidegfrontnak, meg a viharnak, mert amint ideért, akkor erősödött fel minden finomság. Csak végső esetben veszek be fájdalomcsillapítót, de éjjel kénytelen voltam, viszont utána tudtam aludni, megszűntek a fájdalmak és el ne kiabáljam, azóta sem tértek vissza.
Tegnap szinte egyáltalán nem tudtam kajálni, de ma már az is ment, igaz, nem a szokásos bélpoklos módjára. :-D Fater meghozta a Nutridrinket is tegnap, napi 3-at kell innom, szóval azt is legurítottam, plusz két joghurt is lement, meg milánói. Ma már egy fokkal jobb volt a közérzetem és kevésbé voltam Darth Vader, amikor fel kellett állnom, de ma is csak fekve volt ...
fel
le
csak az utóbbi időben nem akaródzott írni.
Történt megint egy váratlan dolog, ugyanis még valamikor a hó' elején hozott a postás egy paksamétát, amiben az állt, hogy az anyám ágáról örökösök vagyunk a húgommal, 3 földterületből örököltünk részt. Anyánk örökölte volna, de ugye mivel nem él, ránk szállt át az örökség. Mivel arról az ágról nagy a család és sok az örökös, így nyilván sok részre oszlik az örökség is, vagyis nyilván senki nem kap földterületet, hanem akkora összeget, amennyit ér az adott rész. Fater már húzta az orrát, hogy "gombokat fogsz kapni". Neki nem mindegy? (Naná, hogy nem, mivel gondolatban valószínűleg már el is költötte azt is, mégha köze sincs hozzá.) Fogalmam sincs, hogy ki után maradtak ránk azok a területek, mert a távolabbi rokonsággal nincs kapcsolatunk. Ugye fater intézheti az ügyeimet és a pénzemet is ő kezelheti, így rápörgött a dologra. Előre látom, hogy bármennyi is lesz, nemsokat fogok látni ebből sem. Egyszer már egy örökségemet felélt, én ...
fel
le
Barka bontja bolyhát. Feltámadás!
Napragyogásban égő virágos rét,
Itt van tavasz legszebb ünnepe, Húsvét,
Öröm, élet zenéje, harangzúgás!
Díszes villő ág hullámzik a szélben,
Szalmabábú ég, száműzve a telet,
Már elindult a húsvéti körmenet,
ételszentelés templom hűvösében.
Húsvét fénye ragyog át zöld ágakon,
Piros festék a hímestojásokon,
Kosárkában hozza nyuszi család.
Készülődik a vidám fiú csapat,
Locsolják a sikongó lányokat,
Terített asztalon kalács, bor, tojás.
/BI/
Bartha Ilona RIP
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
fel
le