- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ugyan nem szoktam az Öcsémről írni, de attól függetlenül gyakran eszembejut. Ma is, mivel névnapja lenne. Hiába volt viszonylag kevés alkalmunk találkozni, azok a találkozások jók voltak, mert attól függetlenül, hogy nem együtt nőttünk fel, jól megértettük egymást. Amennyire megismerhettem, az alapján jó ember volt. Persze csinált baromságokat, koránál fogva is, de alapvetően egy jószívű és intelligens srác volt, aki mindenkivel barátságosan viselkedett. Ugye a húgom kilépett a családból, meg engem is leírt a borderline miatt, ezért is esett jól, hogy mégis lehetett egy testvérem, a Gábor személyében. Persze itt a fogadott Tesóm, de most a vérszerinti testvérekről beszélek. A Gábor mindig jó volt hozzám és ez nyilván kölcsönös volt. Mikor ideengedte 2019-ben az öreg, nagyon örültem és látszólag az Öcsém is boldog volt. Ami közös emlékem van vele, az mind pozitív. Nagyon könnyen eldurran az agyam, ő mégis ritkán érte el, hogy berágjak rá. Mikor idejött lakni, akkor sem sokszor húzott ...
fel
le
Szinte minden hónapban megtörténik errefelé, vagy ha nem is megy el teljesen, de ingadozik. Tegnap késő este is teljes sötétség borult a környékre. Fater felhívta az Ildit, hogy mi újság feléjük (kb. 600 méterre laknak tőlünk) és állítólag ott is ez volt, szóval nagy területet érintett a kimaradás. Apám elemlámpát fogott és bringára ült, hogy megnézze, távolabb mi a helyzet? Utána is ki-be mászkált, hogy nézelődjön, bár nem tudom minek. Kb. negyed óra után elkezdett haldokolni, hogy nem lehet tv-t nézni és a mobilja is lemerült, unatkozik. Ha nincs tv, meg mobil, már szenved, mint valami kütyün felnőtt kölyök. Mondtam neki, hogy esetleg beszélgethetnénk is, nem gondolja? Választ nem kaptam. Azt üzente a viselkedése, hogy a társaságom nem ér semmit. Mondom neki, hogy sosem beszélgetünk, most itt lenne az alkalom (persze máskor is lenne, ha akarná), de továbbra sem reagált, szóval nem is próbálkoztam tovább. Innen látszik, hogy abszolút nincs arra igénye, hogy kapcsolat legyen köztünk, ...
fel
le
Végre anélkül lehet szellőztetni, hogy nagyon lehűlne a kéró (sőt, mostanság már kint jobb az idő, mint a házban :-D) és miközben szellőztettem, pihentem csukott szemmel, mert a tegnap esti fejfájás makacsul kitartott. Nem hallottam, hogy idejött bárki is az ablak elé, mert itt fut a főút előttünk és a forgalom zaja elnyomta a lépteket. Arra nyitottam ki a szemeimet, hogy megcsörrent az ablakpárkányon tartott vaslap, amivel az ablakot szoktam kitámasztani. A csóka félig be volt már hajolva (igen, fényes nappal és főút mellett...), meg volt vele egy nő. Kipattantam az ágyból, mint a kenyérszelet a pirítóból és jeleztem, hogy ha nem akar ingyen ruhaszabást, meg arcplasztikát, akkor azonnal tolja el a bringát, mielőtt beengedem a szobába a kutyát (aki sajnos ugye nem él már, de neki ezt nem kellett tudni), de először tőlem fog kapni. Akkor szólalt meg és kiderült, hogy nem is magyarok. Gőzöm sincs milyen nyelven magyarázott a nőnek, aki vele volt, talán szerbül, vagy tudomisén, de nem ...
fel
le
Pörögtem mostanság, de ma vége lett, az öregnek hála. Ismét ki mertem mondani, hogy elegem van a szar körülményekből, erre kaptam a sértődött, nehezteléssel teli, bűntudatkeltő szöveget, hogy "menj ahová akarsz, én meg majd vergődöm egyedül..." szöveget. Mikor mondtam, hogy nehogy már én legyek a szar, amiért normális életkörülményekre vágyom, tovább ordított, hogy "mert nekem szerinted olyan kurv@ jó?! nekem még választásom sincs!" Ja, mert nekem volt/van, mi? Mindig is viselnem kellett, ami jutott és nem tudok elszabadulni valami miatt, de arról nem írhatok. Egy csapda az egész és nincs kiút. Mondtam neki, hogy nem az én feladatom lenne fenntartani, erre elkezdi, hogy "2 év múlva oda mész, ahová akarsz, akkor már lesz nyugdíjam és nem döglök éhen!" Egyrészt ez undorító, másrészt nem így van, mert én tartom fenn a dolgokat és minden összeomlik, hogyha elmegyek, de gondolom az le van szarva, hogy mi lesz utána, a lényeg, hogy ő biztosítva legyen, ...
fel
le
– Hány óra? – kérdezted tőlem, ahogy kiléptünk a bérház ajtaján.
– Van még időnk – nyugtattalak meg, és elindultunk a homályos szürkületben.
Nyomasztóan korán sötétedett még mindig, mint rendesen a februári estéken. Az ablakok színesen villództak, bentről a tévék kék fénye festette szépre a kezdődő éjszakát, kint az ereszkedő ködben sárgán sugárzó utcai lámpák darabolták föl körülöttünk a teret. Sötét, csillámló falak, messzire izzó utak, minden olyan álomszerűnek tűnt. Szép lassan ballagtunk. Nem fáztunk túlzottan, hisz fűtött még bennünket a szoba melege, és az a tél szokatlanul enyhe volt, mintha idejekorán szeretett volna beköszönteni a tavasz. Ám az éjszakai fények mégis dermedtté tudták varázsolni a néptelen utcákat, jelezve: azért még a fagy lesz itt az úr.
– Veszünk hot-dogot? – kérdezted, és már indultál is a kellemes melegséget ígérő falatozó felé. Én bólintva követtelek. Megálltunk az üzlet előtt a kis ablaknál, és az eladónőt vártuk. Valahol hátul serénykedett, de ...
fel
le
Kora reggel két feketerigó legény járt egymással fürge táncot a meggyfán, s a mélymulcsnál az oszlopon egy vörösbegy villantotta meg színes mellénykéjét. A tér betelt a madárkórus boldog dallamával, s miközben a kacsák örömittasan hangoskodtak, a tyúkok káráltak, a kakas kukorékolt, az autók távoli zaját csak akkor hallottam meg, ha kifejezetten kerestem. De nem arra figyeltem. A jó dolgokra koncentráltam. Nem nehéz megtalálni a boldogságot, ha reggelente kiülhetek a kertbe. Nektek mi ad örömet?
Tejeskávés, madárdalos giccses szép tavaszi reggeleket kívánok!
Ui.: Igen, tudom, hogy virágtartó állványt használok tejeskávés bögretartónak, de az is virágos!
fel
le
Ma mindketten ön- és közveszélyesek voltunk a dekoncentráltság miatt, már nem is emlékszem a sok baromságra, amit egynapon belül elkövettünk, de még így estére az öregem megkoronázta az egészet. :-D Már feküdtem, amikor szólított a természet és ez volt a mák, ugyanis már a konyhába kilépve hallottam, hogy folyik a víz a wc-ben. Mondom az öregnek, ő b@szdmegelt, persze mentem megnézni, meg jött ő is utánam. Azt mondja csőtörés, én meg azt, hogy lehet, hogy csak elfelejtette elzárni a csapot (ugyanis nemsokkal előtte volt ő is kint). Beléptem a budi előtti kis helyiségbe, de villany egyikben sem ég, szóval nem láttam, hogy már ott is áll a víz, így belegyalogoltam a jéghideg vízbe papucsban, mesztéláb'. Na, akkor én káromkodtam. :-D Fater is, közben hozta az elemlámpát (amit én okos fejjel bentfelejtettem) és láttuk, hogy szerencsére valóban csak úgyfelejtette a csapot. Szidta magát, én csak röhögtem, mert tényleg egész nap bénázott ő is, én is. Úszott mindkét helyiség alja, úgyhogy ...
fel
le
Esedékes volt a kályhacsövek kitakarítása, mert már Omega koncert volt begyújtáskor és mivel nem szeleltek rendesen, fűteni sem tudott jól a sparhelt. Kétemberes meló a szétszedés-összerakás, mert nem passzosak a csövek, ezért kicsit erőszakoskodni kell velük az összeillesztéshez-szétszedéshez, meg tartani kell egyikünknek, míg a másik tol/húz. Fater szokás szerint a sparhelt tetejére állt, én meg egy székre. Olyan tériszonyom van, hogy azon is szédülök. :-D (Főleg felfelé nézve, mert ugye a cső jórésze magasan fut, vízszintesen, mert ugye ez most egy tákolmány a használhatatlan kémény miatt.) Fater elkezdte összeilleszteni őket az egyik végén, én meg a felém eső részt fogtam, hogy legyen ellenerő, aztán mondta, hogy elengedhetem. Úgy tettem, de ottmaradtam, hátha korrigálni kell, mert mint mondtam, az összeillesztéssel játszadozni kell. Észrevette, hogy az ő részén még nem jó és elkezdte egymásba ütögetni a csöveket, amire kifordult a cső felém eső vége a könyökből, mert nem volt ...
fel
le
Néha hiányzik Svájc, ahol dolgoztam. A hegyek közti völgy ölelésében a falu, a folyó, a vízesések. A kertek, amelyeket gondoztunk. De itthon reggel hat őz garázdálkodott a felújítandó kerti tavam körül. A világos fenekük csak úgy pattogott a réten, amikor ág reccsent a lábam alatt egy óvatlan pillanatban és ettől megiramodtak.
Svájc szép volt. De ott nem volt nagy kertem és nem jártak hozzám az őzek. Igen, Svájc nagyon szép volt, Diesbachban az ablakom a fenyőerdőre nézett, a levegő gyógyító volt, s a tehenek kolompoltak az ablakom alatt néha egész éjjel. De itt a rókák kiáltoznak egymásnak éjszakánként nászi éneket, és sötétben a denevérek röpte jelzi, hogy ideje bemennem a házba, mert eljött az éjszakai állatok ideje.
Ó, igen, Svájcban gyönyörűek a kertek, de az enyém itt van. Reggelente kékszajkók repülnek meggyfáról diófára, s ha a szőlőbe felmegyek, a szomszédos dzsindzsásból fácánok reppennek fel olyan hangos rikoltással, hogy majd infarktust kapok. És itt már majdnem ...
fel
le
a fateromnál. Pénteken voltam a szokásos heti beszélgetésen a pszichodokinál és valami kattant az öregemnél, mert végre felfogta, hogy miért kell járnom. Eddig tagadta a borderline-t, mert nem olyan vagyok, mint az egyik ismerősünk volt és ezért nem hitte el, hogy attól még ugyanaz az állapot boldogít. Végre felfogta, hogy nem futószalagon készültünk. Nem tudom, hogy ez a belátása kihat-e majd arra is, amikor legközelebb találkozik pl. egy dühkitöréssel, de remélem tényleg megértette, hogy mi az ok és azt is, hogy esetenként nem szándékosan viselkedem úgy, ahogy épp' viselkedem. Nyilván megteszem a magamét, igyekszem javulni, sosem takarózom a diagnózissal, nem keresek mentségeket, mert nem az a megoldás és nem is volna fair. Dolgozom magamon, de nyilván nem tudok kibújni a bőrömből, ezért nincs mindenre befolyásom, szóval némi megértésre így is szükségem van. Az a gond, hogy nála minden csoda 3 napig tart, de remélem ez most nem addig fog. Sok sérelmem van vele kapcsolatban, ezért ez ...
fel
le
Jó kakasnak párja nincs!
Szomszéd kujonbácsi maszkban bicajozott ma ki a birtokára. Odaérve levette, úgyhogy utána már nem volt olyannyira félelmetes. Azt mondta nekem, hogy hétvégére csináljak fészket.
- Azt meg minek? - kérdezek vissza, mintha nem érteném.
- A nyúlnak!
- Nem most fog fialni a nyulam - tettettem tovább az értetlent.
- Tojást fog tojni! - magyarázza lelkesen.
- Tojást a tyúkjaim tojnak - hűtöm le.
- Nálam most a kakasoknak is van tojásuk!!! Azok is tojnak!
- Ja! Görbét! - legyintettem, és inkább elmentem sarabolni a rózsakertbe. Nagyon be volt ma indulva, de valahogy nem vágytam a pajzánkodására. Bár néha komikus, ahogyan hetvenkedik. S még egyszer valaki találta volt mondani, hogy jót tesz nekem, ha többet vagyok emberek közt. Ma én voltam Miss Goromba.
- Miss Goromba -
– Hány óra? – kérdezted tőlem, ahogy kiléptünk a bérház ajtaján.
– Van még időnk – nyugtattalak meg, és elindultunk a homályos szürkületben.
Nyomasztóan korán sötétedett még mindig, mint rendesen a februári estéken. Az ablakok színesen villództak, bentről a tévék kék fénye festette szépre a kezdődő éjszakát, kint az ereszkedő ködben sárgán sugárzó utcai lámpák darabolták föl körülöttünk a teret. Sötét, csillámló falak, messzire izzó utak, minden olyan álomszerűnek tűnt. Szép lassan ballagtunk. Nem fáztunk túlzottan, hisz fűtött még bennünket a szoba melege, és az a tél szokatlanul enyhe volt, mintha idejekorán szeretett volna beköszönteni a tavasz. Ám az éjszakai fények mégis dermedtté tudták varázsolni a néptelen utcákat, jelezve: azért még a fagy lesz itt az úr.
– Veszünk hot-dogot? – kérdezted, és már indultál is a kellemes melegséget ígérő falatozó felé. Én bólintva követtelek. Megálltunk az üzlet előtt a kis ablaknál, és az eladónőt vártuk. Valahol hátul serénykedett, de ...
Kora reggel két feketerigó legény járt egymással fürge táncot a meggyfán, s a mélymulcsnál az oszlopon egy vörösbegy villantotta meg színes mellénykéjét. A tér betelt a madárkórus boldog dallamával, s miközben a kacsák örömittasan hangoskodtak, a tyúkok káráltak, a kakas kukorékolt, az autók távoli zaját csak akkor hallottam meg, ha kifejezetten kerestem. De nem arra figyeltem. A jó dolgokra koncentráltam. Nem nehéz megtalálni a boldogságot, ha reggelente kiülhetek a kertbe. Nektek mi ad örömet?
Tejeskávés, madárdalos giccses szép tavaszi reggeleket kívánok!
Ui.: Igen, tudom, hogy virágtartó állványt használok tejeskávés bögretartónak, de az is virágos!
Néha hiányzik Svájc, ahol dolgoztam. A hegyek közti völgy ölelésében a falu, a folyó, a vízesések. A kertek, amelyeket gondoztunk. De itthon reggel hat őz garázdálkodott a felújítandó kerti tavam körül. A világos fenekük csak úgy pattogott a réten, amikor ág reccsent a lábam alatt egy óvatlan pillanatban és ettől megiramodtak.
Svájc szép volt. De ott nem volt nagy kertem és nem jártak hozzám az őzek. Igen, Svájc nagyon szép volt, Diesbachban az ablakom a fenyőerdőre nézett, a levegő gyógyító volt, s a tehenek kolompoltak az ablakom alatt néha egész éjjel. De itt a rókák kiáltoznak egymásnak éjszakánként nászi éneket, és sötétben a denevérek röpte jelzi, hogy ideje bemennem a házba, mert eljött az éjszakai állatok ideje.
Ó, igen, Svájcban gyönyörűek a kertek, de az enyém itt van. Reggelente kékszajkók repülnek meggyfáról diófára, s ha a szőlőbe felmegyek, a szomszédos dzsindzsásból fácánok reppennek fel olyan hangos rikoltással, hogy majd infarktust kapok. És itt már majdnem ...
