- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ha ősszel szeretnénk növényeket ültetni, akkor az ezekhez szükséges növényeket már most előjegyzésbe kell venni, a beszerzésükről gondoskodni. Jó, ha körülkémlelünk a faiskolákban.
Augusztus közepétől van a szamóca ültetésének ideje. A termő szamócatövekről az indanövényeket le kell szedni, nedves talajban gyökereztetni, majd helyére ültetni.
Szárazságba az őszi és téli gyümölcsfajták fáit öntözni kell. A gyümölccsel megrakott fák ágait támasszuk alá. Ne feledjük, hogy az alma és a körte csak úgy áll el a kamrában, ha még valamennyire éretlenül szedjük le. Hűvös, száraz helyen sokáig eltartható. Ebben a hónapban a csonthéjasok termésének leszedése után meg lehet ritkítani a fákat. Kevesebb dolgunk marad tavaszra.
A málna letermett vesszőit kivágjuk, csakúgy mint a felesleges hajtásokat és a gyümölcsfák gyökér és tősarjait is. Így a málnát sok betegségtől megóvjuk, a gyümölcsfáktól pedig a sarjak nem veszik el az erőt.
Zöldségeskertünkben is sok munka van, lassan kezdhetjük ...
fel
le
Amit csak kipoénkodok félig a számon... mert minden vicc fele igaz!
Amikor néha szememre vetik, hogy sose fázok, és sose fázok meg, akkor se, ha sose húzok se sálat, se sapkát, és nincs rajtam ötven réteg ruha mínusz harminc fokban, és télen is órákat filmezek este nyitott ablaknál, mínusz tíz fokig papucsban sétálok egy órát téli estéken anyámmal egészségügyileg büntetlenül, akkor arra szoktam hivatkozni, hogy azért vagyok ilyen ellenálló, mert húszéves koromig csak pottyantós budira jártam, míg otthon éltem. Volt fürdőszobánk, de angol wc-nk nem volt, mert apámnak volt egy fix ideája, hogy nem sza.... szavazunk bent a házban. Értitek. Huszonöt voltam, mire először hazaköltöztem, addigra apám is megadta magát a kor szellemének.
De! Valahányszor rácsodálkoznak, hogy milyen ellenálló vagyok, mindig a pottyantós budira hivatkoztam, hogy bizony ott a tyúkudvaron apám 46-os papucsában keresztülgázolva a pottyantósig, kitéve a fenekemet hidegnek, fagynak, mindenféle fel- és megfázás ...
fel
le
Tegnap éjjel a ventilátort betettem az ablakba, hogy fújja befelé a hűvösebbb levegőt, persze nem ért el a konnektorig a vezetéke, a hosszabbítók közül meg hirtelen csak a harminc méteresnek a helyét tudtam, ezért aztán feladtam, hogy bedugjam, amúgy sem volt annyira hőség édenkerti öltözetben.
Mire éjféltájt elaludtam volna, az eb, aki Sherlock pokoli kutyájának vehemenciájával őríz engem, elkezdett ki-be rohangálni az ágy és a kerítés közt. Mire elaludtam volna, hangosan ugatva kéretőzött ki, majd mire visszaaludtam volna, kaparta az ajtót, hogy vége az őrjáratnak, majd ez az egész félóránként váltakozott. Legközelebb kutyaajtót szereljek be... Az egész utcában az összes kutya mind összeszaladt és mint azt kiabálta:
- A mi házunk előtt is jár valaki! A mi portánt előtt is jár valaki! A mi utcánkban is jár valaki! Idegen jár a mi utcánkban is!
Lucy a kutyaközösség aktív tagjaként éles hangjával versenyt ugatott a többi ebbel. Felettébb örvendtem, mert másnapra vevőket ...
fel
le
- Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében?
– Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó?
– Jaj, ne hülyéskedj már, Éva, persze hogy játszhat vele a Katinka.
– De anya, az a kislabda az enyém!
– Igen, Tibike, de most te úgyse játszol vele, elvagy az új vízipisztolyoddal, amit most vettünk neked, meg aztán ott van még a másik két labdád is, hadd legyen ez a kicsi a Katinkánál, amíg velünk maradnak.
– De hát az akkor is az enyém, nem adom!
– Jaj, ne légy már ilyen irigy megint, Tibike, add csak oda szépen!
– Hagyd csak, Emese, látod, már játszik is vele a fiad. Katinka majd talál magának valamit a kosarában.
– Ne haragudj, Éva, olyan akaratosak vagyunk, pedig kinőhetné már, de egyszerűen nem tudom kinevelni belőle… Egyébként ti mikor jöttetek le a strandra, meddig maradtok? Mi csak leugrottunk, mert Tibike nyafogott, hogy vízbe szeretne menni, holnap már megyünk is vissza a Balatonra.
– Most jöttünk az előbb. Ádám jött le úszni, szenior edzése van ...
fel
le
Helyszín Svájc, szállásadóm, s egy asztalnyi idős közt péntek este, a söröző kerthelységében. Dialektusban beszélnek, csak akkor értem, ha akarják. Nagyjából.
Hetvenkedő bácsika rám néz, majd önmagára utalva megszólal tiszta németséggel:
- Egy szép férfi néz téged.
Nem figyeltem épp, háborítatlanul elvoltam köztük a legbenső világomban, úgyhogy megismételte lassan és tagoltan:
- Egy - szép - férfi - néz - téged.
Mindenki elhallgatott, mind az öt szempár rajtam, mire egy kissé előrehajolva a székben, ugyancsak lassan és tagoltan visszakérdeztem németül:
- Hol - van - itt - szép - férfi?
Abban a pillanatban kitört a hatalmas röhögés, kétrét hajtotta az embereket, hárman majdnem a székről is leestek úgy nevettek, és az egész Blumengasse zengett tőlük este fél tízkor, én pedig egy győztes macska elégedett, széles mosolyával szemléltem őket.
Másnap a szállásadó nénim azt mondta, hogy ritkán szólalok meg, de akkor hatalmasat szól.
- Virág -
fel
le
Akkoriban hittem színeknek valóját,
zöldfülűek igaz, őszinte vágyálmát:
Piros színben siklott szerelem ladikja,
ringatózott lágyan rózsaszín habokban.
Reménynek a kékje ragyogott az égen,
repceszínben jártunk boldogságmezőben.
Évek múltán hitem erejét vesztette,
fejem lágya benőtt, leszálltam a földre.
Szemem elől sorra eltűntek a színek:
narancssárga hajó hányódott a vízen.
Dühöngött a tenger vörös Nap fényében,
rohantak a felhők viharnak képében.
Színehagyott ábránd, csalóka remények,
szürkeségben napnak sugara ölelget.
Eldöntöttem végre, hiszek a mesében:
Újra festek mindent "zöldfülű" színekkel!
- Clara62 -
fel
le