- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Az időjárás hidegre fordultával több állati jó téma kerül elő, mint kerti, de ehhez hozzátartozik, hogy nálam nem különül el a csibésudvar a kerttől, és aki ismer már, az tudja jól.
Most, hogy a sötétebb Zsuzsika után a halványvörös Suzy is elült kotlani és megkapta a fele tojását, már csak azt nem tudom, hogy mit adjak majd Hófehérke és Schneewittchen, a fehér ikerlányok alá, ha ők is hajlandóságot mutatnak majd. És hogy hová is tegyem majd őket, hogy háborítatlanul megélhessék anyai ösztöneiket? De megoldom, mert ez a világ legjobb dolgai közé tartozik.
Jé barátnőm mondta, hogy nála nem szaporodnak a tyúkok. De amúgy sem tudná, hogy mit csináljon velük. Mire mondtam, hogy na erről kellene nekem workshopot tartanom majd a távoli jövőben.
Amúgy megeshet, hogy Jé barátnőm tyúkjai tudják, hogy ő még nincs felkészülve erre a feladatra és megkímélik őt tőle. Más magyarázat nem is lehet rá, mert neki is tőlem keltek a tyúkjai, akik az enyéim fél/tesói, nálam meg folyamatos ...
fel
le
Jé barátnőm úgy gondolta, hogy rám fér némi szórakozás. A selyemtyúkokat tartó jóképű, szakállas, flanelinges farmer, a mókuskerékből kiugró, újbéletet kezdeni akaró fiatal nő, új munkahely, új barátok, szerelem, vágy, titkok... többet nem is mondok. De motiválva vagyok, mert ő elolvasta az első fejezetet, és úgy adta kölcsön, szóval nem várakoztathatom meg hónapokig, mert a végén elsorvadna a kíváncsiságban, és azt nem venném a lelkemre. Szóval én ezt most itt ledarálom, mint régen, s mint hosszú idő óta már semmit. Mondjuk, a három fős könyvklubot megnyitom ma itt.
fel
le
Lefeküdtem korábban, hátha el tudok aludni, mert a délután óta boldogító migrén nem múlt el és van, hogy az alvás segít. Éreztem valami furcsa, égett szagot, úgyhogy szimatoltam egy sort a kályha környékén, de ott minden oké volt, szóval megkérdeztem a fatert, hogy ő éget-e valamit (az ajtóm alatt rés van és átjönnek tőle a szagok), de azt mondta, hogy nem éget semmit. A biztonság kedvéért újra körülszaglásztam a kályha környékét, de továbbra sem volt ott gáz, így azt hittem, megint hallucinálok. Visszafeküdtem és már félálomban voltam, amikor az egyik macska alkotott és felébresztett az alomkaparással. (Ez volt a mák.) Felkeltem eltakarítani a produktumot és gondoltam ha már talpon vagyok, rakok egy utolsó adagot a tűzre. A fás doboz mellett volt a hamugyűjtő (ezek a kályhától távolabb vannak, ezért nem éreztem a kályhánál szaglászva, hogy hol van a szag forrása) és ahogy nyúltam a dobozba, megéreztem, hogy meleg száll fel az alkaromra a mellette lévő hamugyűjtőből (ami mellett volt ...
fel
le
fater megpróbálta befogni, de mindig elmenekült. Tegnapelőtt délután még ott aludt a szokott helyén, aztán nem volt ott, de fater szerint mindig elment, azután visszatért, szóval aznap koraeste már készült neki megint a meleg kaja, hogy majd megkapja vacsorára. Fater addig nyilván nem akarta kivinni, amíg a kutya vissza nem jön, hogy ne hűljön ki, meg hogy ne egye meg másik állat. Időnként kiment, de a kutya nem volt ott és azóta sincs. :-/ Eddig az összes kutya ugatott a környéken, ahányszor kóborolni indult, de akkor estétől csend van és a sírását sem halljuk. Ez mind vagy jót jelent, vagy nagyon rosszat. Vagy befogták az állatvédők, vagy valaki más fogta be, netán a gazdája megtalálta. Ha egyik sem történt meg, akkor baja eshetett. Zavar, hogy nem tudom, mi lett a sorsa. :-(
Szokásos 'dokumentáció' a fizikumomról:
Van a bal combom belső felén egy kitágult ér, ami egészen térd alattig kitapintható és jóideje nem fájt már, de 2 napja fáj, főleg ha állok/járok. Talán ez az ...
fel
le
Volt egy kóbormacska, aki idejárt az udvarunkba éhesen, így etetni kezdtem. Hamar hozzámszokott és úgy cikázott előttem keresztbe-kasul, követelve a simogatást, amint megjelentem a teraszon, hogy többször is majd' átestem rajta. :-D Be akartam hozni egy idő után a házba, hogy biztonságban legyen, de nem maradt meg, mindhárom próbálkozásnál keservesen nyávogott és menni akart kifelé, így ki kellett engednem. Nem félt már tőlünk, nagyon barátságos volt, csak a bezártságot nem bírta, mert megszokta a kinti életet. Reméltem, hogy nem esik baja, de sajnos egy nap nem jött haza. :-( Most megint etetek egyet, de ő sem marad meg bent, remélem, hogy neki nem esik baja. Már kölyökként is próbáltam az állatokat megmenteni és most megint van egy bajban lévő, ő egy nagytestű kutya. Remélem sikerül a sorsát elrendezni. Pár napja figyeltem fel arra, hogy a közelben szomorúan vonyít. Először arra gondoltam, hogy talán most került a házhoz és kikötötték, emiatt még a második napon sem gondoltam másra, ...
fel
le
Most, hogy úgy néz ki, hogy Telkiben tarthatok egy tízperces előadást a kertemről március utolsó hétvégéjén, gondolkoztam, hogy fél percben mit is mondhatnék magamról a vadidegeneknek vagy épp a vad idegeneknek, mint debütáló elsőbálozó kislány.
Talán annyit mondhatnék, hogy legelső gyermekkori emlékeim, hogy anyámmal vetettük ketten a kukoricasorokat, közé a két legszélső sorba tarka- és fehérbabot és futó fajta tököket, hogy takarja a talajt és vedje a kiszáradástól, pont mint az indiánok, majd vetettünk krumplit máshová. Egy másik, hogy öregapám mindig megkért, hogy én vessem el a sárgarépa, petrezselyem és paszternák magokat, mert ha én vetem, nem kell egyelni, olyan ügyes kezű vagyok. A dughagymát is mindig velem duggatta el, én meg mindig örültem a kis zsebpénznek, mert rendes sváblány vagyok.
Talán valahogy így kezdeném. A föld szeretetét mezítlábas kislányként szívtam magamba még jóval azelőtt, hogy olvasni tudtam volna.
- Virág -
fel
le
Ma, a délelőtti eső után, amikor el kellett ismerni, hogy cukorból is vagyok és nyúl is, ebéd után Jé barátnőmnek segítettem a kertjében rendbe vágni a szőlőt, a rózsákat, és visszavágni pár évelőt. Közben anyám intézte a temetést. Jövő csütörtök, délután három, himesházi temető.
Mintha még az állatoknak is hiányozna. Lucynak most se keksz, se kuki, már nem kell morognom, hogy nem Csöpi és ne etesse már szegény kutyát mindennel, mert így is hízik, mint a vett malac, és nem, nem fogja megenni üresen a zsemlét, szedhetem utána össze.
- Te mindig csak morogsz! - mondta.
Most már nincs kivel morognom. És reggelente senki se mondja:
- Ideje felkelni!
De. Mert most már én mondom. Furcsa a csend. Hogy hirtelen nagy lett a ház. Hogy nem kell folyton felpattannom, hogy ne menj ki kardigán nélkül, szemüveg nélkül, olvasószemüvegben pláne ne, se éjfélkor hálóingben, se hajnali fél háromkor teljesen felöltözve, se hajnali ötkor, és igen, itthon vagyunk, és nem dolgozom éjjel, mert ...
fel
le
A tegnapelőtti napom ment a kukába, mert délutánig aludtam, olyan fosul voltam a hirtelen felmelegedés miatt. Nem panasz, csak a dokumentáció kedvéért jegyzem le. Már 2 napja boldogított szünet nélkül a migrén, de tegnapelőttre tetőzött és egy görcsroham is járt mellé bónuszba. Azért így sem panaszkodom, mert más bajom nem volt. Azóta sem az igazi a búrám, de ezzel a mértékkel még elvagyok.
A legutóbbi jegyzetben írtam, hogy a lakást nem adta ki apám. Mostanáig. Kb. egy-másfél hete megy a szervezkedés, meg a vita a tulajjal, mert fater már szerzett is bérlőt, aki most vár. Nem értek az ilyen hivatalos dolgokhoz, de természetesen ügyvéd is be van vonva. Kíváncsi vagyok, hogy így, hogy a bérleti díjjal több lesz a pénz, mennyit fog haladni a kérónk... Mondjuk eddig sem az anyagiak miatt nem haladt.
Gyakran eszembejut egy jóbarátom, a Jani. Anno nagyon jókat beszélgettünk, valószínűleg azért, mert nagyon hasonlóan élünk meg dolgokat és sok dologról ugyanúgy vélekedünk. Nincs jogom ...
fel
le