- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Emlékeztek milyen jókat „játszottunk”… szavakból kellett kialakítani egy-egy történetet… Nekem tetszett. Ma sem felejtettem el, csak hát, mint minden, ez is az életből hozta a valóságot számomra… De most megfordítom, mert ez egyszemélyes játék most már a részemről és kiragadok öt szót és ezt a történetet köré helyezem… Ne kövessétek a példám! Veszélyes!
(nárci, kémia, improvizáció, kétely, perverz)
X „A nárcinak van egy belső, rejtett tulajdonsága, csak azok a nők tudják, akiknek át tudja küldeni a kémiát, kontaktusba vannak, és a nő azonnal küldi neki vissza… reagál, mert mind a ketten perverzek…, aki meg ugyan észre vette? de elküldi a jó k anyjába. A legtöbb telitalálat és így cserélgeti partnereit,! év10ken nem tudtam, mindig a kételyek voltak bennem, sajnos megtudtam az igazszágot!”
Y „Az energiát "a kémiát átküldte rendesen", ha nem is volt azonnal fogadtatása, de eltelt egy kis idő és a dolog működni kezdett... Tartott is egy évig a kapcsolat és egy bizonyos ...
fel
le
Advent. Szívem kinyílt,
magányomban zajtalan a várakozás,
asztalomon halványan világít a gyertyaláng..
A víz befagyott a vizeshordó felszínén,
kimeregetem, nehogy az égiek hidege
szétfeszítse,
mint engem a kavargó gondolatok.
Töprengtem, vajon a mai világban
mit jelent ez az ünnepi várakozás.
Mert sok a nyüzsgés, a faarc, a vásárlás,
tülekedés és leárazás..
Fáradt tekinteteken bizonytalankodás,
telefoncsörgés és adománykérés ide-oda,
szépen vagy agresszíven.
TV, rádió harsog mindig csak egy nevet,
mert ő, csak ő a hibás, hogy a magyarokat
balsors fenyeget...
Talán mindnyájan tettünk (nem tettünk)
valamit, hogy e lüktető modernségben
elvesztettük a lenkünk.
Mert bárhogy kutatom, keresem a meghitt csendet,
nem érzem, nem találom az Adventet...
Nem késő még, van idő a születésig,
csak lenne bennünk egy parányi hit,
s még azok is, akiknek légüres térben
úszik a lelkük,
legyen egy pici pont, egy porszem,
amit a gyertya fénye megvilágít..
Még mindig hullanak ...
fel
le
nemcsak nassolnivalókat hozott, hanem haladást is, holott úgy tűnt, hogy ki tudja meddig nem tudunk továbblépni, de tegnap este hívta a Tomi fateromat, hogy ma reggel már tudnak jönni az apósával (már 2 hete is kellett volna jönniük). Jöttek is és kiszedték a szobám, meg a leendő konyha ajtaját, illetve a szobám előtti kis helyiség folyosóra nyíló ajtaját, hogy bekerülhessenek majd az újak. Ami a leendő konyhán volt, az kétszárnyú, de a Tomi befalazta az egyik szárny helyét, mert egyrészt csak szimpla ajtót tudott venni az öreg, másrészt nem is kell duplaszárnyú, elég a szimpla is. Mivel csak két ajtót tudott venni az öreg és azok üveg nélküliek, de a szobámra üveges kell, hogy a kis helyiségbe menjen át tőlem fény, így úgy volt, hogy a szobámon egyelőre nem lesz ajtó, de időközben a Tomi is bontotta maguknál az ajtókat, mert ő is cserélt, így elhozott nekünk egy üvegeset, szóval az lesz a szobámon. Persze hogy ne menjen simán a történet, mert nálunk az nem szokás :-D, kiderült, hogy 5 ...
fel
le
Nincs baj, legalábbis nem vagyok beteg, csak nehezen veszem rá magam az írásra az utóbbi időben.
Október végefelé jöttek megint a Tomiék és felhúzták a kéményt, igaz akkor még nem tudták befejezni, mert hozzánk híven nem mentek simán a dolgok. Hiányzott egy idom és ugye kellett egy kéményajtó is, hogy lehessen tisztítani a kéményt, csak kiderült, hogy a Tüzépen a fazon nem jót adott, cserélni meg nem tudta, mert nem volt olyan nekik, amilyen megfelelt volna, szóval Szerbiából hoztak november első hetében, faterom is ment, mert úgyis kellett menni ajtókért is. 15.-én befejezték a kéményt. A szobám idén nem lesz készen, de talán már lakható lesz. Vakolás és festés egyelőre nem lesz, laminált padló sem, hanem marad a beton és ideiglenesen szőnyeg lesz rajta, meg a villanyszerelés meglesz, hogy legyen ott is áram, valamint megvan az ágyam. Emeletes ágyat vett fater, mondván "ha vendég jön, legyen hol aludnia". A magánszférámnak tehát olyankor is szevasz, bár amilyen " ...
fel
le
E tél friss havas estéjén
-Advent első vasárnapján-
kutyámmal bandukolok az út szélen,
fehér a drótkerítés rácsa a kis közben,
a járdalapokon totyog a léptem,
fekete nyomot hagy. Örültem.
Szűk kis én-világomban a köddel
gomolygott bennem a leülepedett csend,
érzékeimben halk szimfónia zeng..
Jó érzés ez a békesség, az utcalámpa fényében,
-mint ezer pillangó, hópelyhek lebegnek,
majd rámszállnak tisztán, fehéren,
beborítanak csendes várakozással,
miközben utamról lassan hazaérek.
Te tőlem messze is tudod, mit érzek...
Bartha Tóth Ilona
fel
le
Érzem ha jössz. A méz illatát érzem, a fánk fölé szitált porcukorfelhőt.
Illatfoszlányok- porcukor... tenger... frissen mosott ruha...
Csokoládét, málnát, áfonyát koppannak lépteid.
Golgotavirágot s Iriszeket adsz nekem, mikor rám nézel
Virágaidnak, esőt s szivárványt csókolok, jöttödért áldást mondok
Csókodért cserébe, szíved fölé hajlok... Lélegzem szívveréseddel
Neked vagyok
Álmod ébren, földön- égben, viszlek magammal, veled megyek
Ujjaim verset írnak bőrödre, válaszként érintésedre- akrosztichon
A versből dallam lesz, a dallamból fények. Fények és színek születnek mikor szeretsz.
Mikor szeretsz- látom a Földet érezni, hallom a virág örömét mikor nyílik...
Mikor szeretsz élet leszek- vágyom hogy általad, gyönyöröd általam, véred véremmé- vérem- véreddé váljon
- Gaya -
fel
le
Nem vers, nem próza, csak kiömlött...
Valami forgatókönyv ez, mihez nekem kellene
dramaturgiát szabni, de tehetetlen vagyok,
a múltidőbe hiába kapaszkodok és keresek
valami állandót, hiszen a pillanat
mindig hozhat új és új varázslatokat,
amikkel egymást (lehet az is: önmagunkat)
lepjük meg, aztán megfut a szó, a való
megbúvik a hazudott igazban, ez lenne jó?
Valahol a pengeélen táncolni izgató
és egyben megnyugtató, ha megússzuk,
aztán meg bámulunk bele a világba,
tágra nyitva szemünk - de hát mindhiába
mert látni csak lelkünkkel tudunk, holnapra
talán a tegnappá vált mánk is szégyelljük,
csak éjsötét magányunk tudja: szerettünk!
(Négy sor közhely lehúzta már a normális
szószövést, vagy ennyit még elbír a kritikus
befogadó képesség? Érdekel egyáltalán?)
Nem forgatókönyv ez, hiszen a pillanat
nem ismétli újra a mát, de teremt újat.
Kin kérjük számon a hazudott tegnapot?
(mit a fellobbanó tűz lángja álmodott)
-megint közhely, de néha kell az, szembe-
...
fel
le
Életünk felezőpontján túl, már halványulnak emlékképeink a gyerekkoról. Egyre gyakrabban kutakodunk a múltba, próbálunk belekapaszkodni foszladozó, picinyke darabkájába.
Ránézek egy régi fényképre, nagyanyám imádságoskönyvére, anyám horgolta terítőire, vagy a szobám polcán szép rendbe sorakozó könyveimre. Mind közül szívemnek a legkedvesebbike az 1969-ben, akkor már tizennegyedik alkalommal megjelent könyv. Viseltes már a borítója, de tisztán látszik még a távoli kékségben három fekete madár, az aprócska, hósapkás háztető, mellette egy-egy magányos fa, melyeknek ágkezeire fehér kesztyűt húzott a tél. Ott elől az az aprócska fiú, ködmönben, kucsmával fején, jobb vállán batyujával, térdig gázol a hóban. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön.
Nyolc éves voltam akkor. Drága édesanyám szerint azért hozta nekem a Jézuska ezt a nagyon értékes és különleges ajándékot, mert az öreg tanító néni azt mondta:
„Bármi lehet ebből a gyerekből Böském, csak könyvet adj a kezébe!”
Drága jó édesanyám ...
fel
le
Mindenszentek napja, ahogy én látom
Más néven, halottak napja. Mindenki másképp látja, másképp éli meg. Elmesélem nekem mit és hogyan jelent.
Tegnap voltam nagyiéknál. A temetőben. Furcsa, de ilyenkor szépnek látom. Este mentünk, égtek a mécsesek, szeretet járta át a lelkeket, némi gyásszal, szomorúsággal, de a melegség dominált. Vittem én is a kis koszorúcskámat, a mécsesekkel együtt. Lekuporodtam nagyiék mellé, és meséltem.
Meséltem az életemről, az érzéseimről, a problémáimról, és minden másról. Fontos és csacska dolgokról. Mintha csak a nagyszobában ülnénk. Meg kellett velük osztanom mindent, mint mindig. Ugyan nem szólnak, nem beszélnek, nem tanácsolnak, de érzem, hogy velem vannak, és fogják a kezem, simogatják a fejem.
Megkérdeztem tőlük sok mindent. Választ nem kaptam, nem is fogok soha.
Sajnos nagypapámat csak fényképről, és Anyukám meséiből ismerem, nagymamámról pedig csak halvány emlékeim vannak. Az amikor a fotelban ül, és az ölébe kucorodok, közben simogatja a ...
fel
le