- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Piroskának válaszoltam arra a felvetésére, hogy falun sok a dolog, nehéz pihenni, mert mindig van valami tennivaló, hogy én már eléggé tudatosan pihenek, amióta teljesen világos, hogy úgyis egyedül kell (szinte) minden fizikai dolgot megcsinálnom, és ahhoz sok erő kell hosszú távon. És azt úgy nem lehet, hogy kicsinálom magam rövid távon. És azért "szinte", mert csak néha kérek segítséget, mert a sváb büszkeség nem engedi. És főképp, mert az ember megtanulta, hogy végeredményben úgyis csak önmagára számíthat.
És dolgozok a megélhetésért, dolgozom a saját birtokomon, dolgozok az otthoni látszólagos renden, bár azon a tökéletesség igénye nélkül. Lassan már nem kérem senkitől, hogy ne nézzen körbe, hogy egy kis rendetlenség van a dzsungelemben. Egyrészt munkaterület, másrészt élettér, harmadrész pedig valóban "szinte" teljesen magamra maradtam az udvari tennivalókban. Lassan büszke leszek rá, hogy csak kis rumli van. Azért tegnap még lesöpörtem a járdáról a földet, ...
fel
le
vettem oly' sietősre a figurát, hogy 3 hónappal hamarabb csekkoltam le a világot, mint kellett volna. Állítólag azt mondták anyáméknak, hogy "ebből nem lesz gyerek". Már akkor is lázadtam és csakazértis' megmutattam, hogy bizony, lesz. Aki nem tudja a sztorit, az meg sem mondja, hogy durván koraszülött voltam, mert Isten kegyelméből nem szenvedtem olyan súlyos károsodásokat, mint sok sorstársam. A dolog természetéből adódóan persze én sem úsztam meg ilyen-olyan járulékos problémák nélkül, de még azokkal együtt is piszkosul szerencsés vagyok! Na, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt vagyok, egy újabb születésnapot éltem meg és lázadok tovább, újra megmutatom, hogy a jóslatokra rá lehet cáfolni, mert ugye elvileg nem fogok megöregedni. De igen! Ahogyan mégis lett belőlem élő és a korai érkezéshez képest jól funkcionáló köl'ök, úgy lesz belőlem ősz öregúr is. Nem szoktam tortát kapni, de most valamiért kaptam egy párszeletes süteményt, amin a 34-es szám állt két gyertyából és ...
fel
le
Valami hasonló zajlik most bennem... kapaszkodom... régi emlékekbe, amik szórakoztattak és azok a percek nem múltak el, hiába mondják azt, hogy "minden elmúlik egyszer..." Nem! Azok nem! Mindannyiunkban lehet egy kis zsiványság, ami csak úgy menet közben derül ki, vagy lehet, hogy utólag, de előbb-utóbb kiderül egy hosszabb kapcsolatban... vagy eleve úgy készültünk rá, hogy semmit sem vettünk véresen komolyan... De most komolyan!... egy "társkeresőt" "Vica-varsa" komolyan lehet venni? Ha az esetemre gondolok..., semmiképp! Nem is volt több puszta keresésnél, de az egészen sokáig kitartott, majd öt évig ez a kapcsolat volt a következménye... és gond belőle? Egy szál se! A hozzáállás az, ami mindennek az elrontója lehet... Esetemben megúsztam 10 év távolságtartással, amióta vége lett! És most, ebben a pillanatban is úgy gondolok vissza azokra a "pillanatokra" mint valami mentsvárra..., kapaszkodóra... Hinnéd?! Mindketten eközben igen jól ...
fel
le
Ózdi barátnőmmel beszélgettünk múltkor kutyafuttában, hogy a gyerekei full introvertáltak, ő az ellentétük, és kérdezte, hogy én épp hogyan állok, és mondtam, hogy egy jó ideje már rájöttem, hogy nem introvertált vagyok, hanem ambivertált.
És megegyeztünk abban, hogy ambivertáltként azt a személyiségemet veszem épp elő, amelyikre szükségem van. Mert introvertáltként tuti nem tartottam volna úgy előadást Telkiben, hogy azt én annyira élveztem, hogy szerintem az volt életem egyik legjobb napja, hanem semennyire, nemhogy stand upos előadásmóddal folyamatosan nevettetni a közönséget. Boldog voltam! S ugyanakkor mire a vonathoz értünk, már végtelenül kimerültnek éreztem magam.
Mikor még nem ismertem az ambivertált fogalmat, már akkor gyanús volt, hogy a gyakorlati életben inkább introvertált, de online meg extrovertált vagyok. De utóbb átgondolva, itt is a hullám hegyek- völgyek jellemzőek rám kezdettől fogva.
És egy kis összefoglaló, mert ígértem valakinek:
Introvertált: ...
fel
le
Akadályok és nehézségek mindig is voltak az életünkben... de csak azért, hogy megoldjuk őket, különben hol tartanánk... nem itt biztos.
Ha már egyszer beleugrottam ebbe a kapcsolatba, az legyen olyan, amilyennek én szeretném... na itt jön be, hogy lehet "önző vagyok..." de csak egy kicsit.
Muszáj a dolgok jobbik oldalát nézni... Most, ez nem az az alkalom, amikor kvázi helyes döntéseket hozok. Egyszerűen nem érek rá holmi nehézségeken gondolkodni... Éppen elég nehéz nekem a mindennapok történéseit feldolgoznom, lehetőleg úgy, hogy ne én húzzam a rövidebbet, ezért inkább húzom az igát és elfoglalom magam, mégpedig melóval múlatom a drága időm!
Az imént kaptam egy hívást a távolból és egy ígéretet, hogy az "üveggolyót" hamarosan megkapom, csak legyek egy kis türelemmel... hát persze, az a gyengém, a türelem... Tudja ő is, de már nagyon akar és jönne akár ma is hozzám, ha nem lennének azok az akadályok... Belátom, barátom. Különben is dolgom van. Irány a kert. és ...
fel
le
Már volt olyan, aki mondta, hogy mostanában keveset írok. Na, nem azért mert nem lenne mit mesélni a majd 10 centis hónapos és jégcsapretkekről, amiknek egyelés közben azok a disznó malacok csak a levelét eszik meg... Vagy az erős levelű cukorrépáról amit szinte már augusztusban vetettem el és gyönyörű nagy leveleket hoz malackáék örömére. Vagy a dísztökökről is mesélhetnék, amik az aszály alatt eldobták a termésüket, de elég volt az a pár esős-viharos nap augusztus közepén, hogy most tele legyen kisebb-nagyobb dísztökökkel. A sütőtökökkel hasonló a helyzet. De mesélhetnék a répáról, petrezselyemről, cékláról, amik a májusi aranyat érő esők előtt lettek vetve és így lett is belőlük valami, míg a korábbiaknak nem volt ilyen szerencséjük. Arról is mesélhetnék, hogy a négy malacka, a két kacsa, a megszámlálhatatlan sokaságú nyúl és csibecsapat is igen jól van, bár utóbbiak néha dezertálnak a virágoskertbe.
Szótlanságom oka talán az, hogy bizony nehéz elindulni itthonról az idegenbe, ha ...
fel
le
hogy azt hitte fater, hogy ellopták a tárcáját, mert hiába kereste mindenhol, nem találta és azt hitte, hogy a szomszédban felejtette, ahonnan aztán lába kélt. Le is tiltatta rögtön a bankkártyáját. Másnap reggel boldogan közölte, hogy megvan a tárca, az ágyneműhuzatba (!) volt valahogy belegabalyodva. :-D Nem tudom hogy' a viharba sikerült neki ez a mutatvány, de a fő, hogy végül nem kellett minden okmányunkat újracsináltatni, csak a letiltott bankkártyája helyett kapott egy újat.
Szokásos állapotkövető rész:
A többhetes, gyakran anyázós és néha könnycsorgatós, éjszaka alig alvós szintű élvezet végre lekoccolt, egy hete elmúlt az a folyamatos, erős idegfájdalom. Remélem egy ideig megint békénhagy. Semmire sem tudtam tőle figyelni, úgyhogy felüdülés újra nélküle létezni.
A fülem is be volt gyulladva, abba fülcsepp került és jobb is lett, de megint kezd fájni. Nem tudom mi van, sosem volt gond a fülemmel, de újabban állandóan begyullad az is.
Valahogy sikerült felfáznom is, vagy ...
fel
le
Pár napja már nem pattanok ki reggel ötkor vagy fél hatkor az ágyból, mint nyári napokon, hanem reggel hétkor fejvesztve rohanok ki a házból kiengedni gyorsan a tyúkjaimat az ólból, mielőtt összeverekednek a fenti ólban a kakasok, vagy a lenti ólban a kacsák a tyúkokkal, vagy kiugrálnak a kotlósok a dobozból, mert nem kakkantanak a kiscsibék közé.
Tegnap kivételesen ébresztőt állítottam be ma reggelre, mert Jé barátnőmhöz készültem reggel hétre, hogy a maradék öt kakasából kettőt ismét rávezessek arra, hogy életét és vérét adja a család fennmaradásáért.
Majd segítettem Jének, és míg feltette az ebédet és elnyargalt dughagymáért, az eperágyások közt csináltam helyet a dughagymának és az őszi fokhagymának. Közben elbuktam a csemegeszőlő tilalmában, mert ugye a cukor... de cserébe semmi más büntetendővel nem tömtem magam.
Majd jöttek a pulyák is, a lányok segítettek paradicsomot, paprikát szedni, a kisfiú öntözte a duggandó hagymaféléknek húzott sorokat, bár olykor ...
fel
le
Azt még nem is meséltem, hogy tegnap este már olyan fáradt voltam, hogy amikor befejeztem a tökös-sajtos tócsni sütését az öregkonyhában, én nem lekapcsoltam az indukciós főzőlapot, hanem rátettem a fedőt a serpenyőre. Oszt jóvilág, mentem enni. És utána, amikor kijöttem később az udvarra valamiért, akkor lett gyanús, hogy hallom működni a főzőlapot, holott én lekapcsoltam... és akkor megéreztem!
Mert addigra elkezdte füstbe borítani a konyhát és a mellette levő szobába is jócskán beszivárgott a füst.
Elvettem az ajtóból az akadályokat, a kerti széket és a ruhaszárítót, amiket odahalmoztam az eső elől, és kisétáltam a füstölgő serpenyővel az udvarra és letettem a betonra.
De hogy ez se az uramnak, se Ró'nak nem tűnt fel, hogy majdnem sikerült rájuk gyújtanom a házat! Esküszöm, nem direkt lett volna!
Cserébe ma egyszemélyes hálóingpartit tartottam, csak a jószágokhoz mentem ki, és sütöttem magamnak egy négygabonás kenyeret. Zabpehelyből őröltem zablisztet, és ezúttal vele őröltem ...
fel
le
Igen!... éppen most "támadom" azzal, hogy rákérdezek, hol a "büdös..." van... had tudjam már meg én is... meddig az addig... meddig várjak még? Egyáltalán ebben az évben még ideér hozzám? Szörnyű kínokat kell az ember lányának kiállni egy kis "szeretetért"... a többit gondold hozzá!... De most nagyon ráfázik, mert érzem az erőt és nem engedek, csak akkor, ha könyörög... Nem fog? Majd elválik... Mindenesetre kell a bizonyosság... amit még nem tudhat, milyen az a nő, aki erre tette fel a maradék energiáját!... Ugyan már! Minden eshetőséggel számolok... hiszen ismerem magam!... Persze! "Én könnyen vagyok - mondja, itthon kell "csak" navigálnom... de ő veszélyes utakon halad... figyelnie kell, nem akarja hullazsákban végezni... ami érthető részemről, csak azt nem tudja milyen az "bizonytalanságban élni", az a tudat, talán nem is látom többé!... Szóval ne becsülje alá, le azt az "állapotot" amit mi nők, mondjuk én kiállok... a ...
fel
le
Továbbra is létezem, csak nem volt kedvem írkálni és nem is igazán volt miről, aminek olyan szempontból pozitív oldala is van, hogy nem történt akkora horderejű negatív esemény sem, ami kikívánkozott volna belőlem.
Pár hete a két unokaöcsém felment a tetőre és lebontották a nagy szelekben mozgó kéményt, mert félő volt, hogy egy izmos szélviharban elnyeklik és beszakítja az amúgy is szar tetőt. Simán le tudták bontani, szóval alig volt már egyben, úgyhogy mákunk volt, hogy kitartott.
Lett egy új hobbim, mégpedig a novellaírás. "Kellemeset a hasznossal" ugyebár, ugyanis ilyen formában könnyebb kifejeznem magam, úgyhogy fogok írni a vágyaimról, félelmeimről, megtörtént és elképzelt helyzetekről, vicces történésekről, traumákról, meg a frász tudja mi fog még kipattanni a fejemből, de az írást legalább élvezem és jó terápia is. Pár hete született meg az első novella, 'természetesen' a repülésről ;-), akkor nagyon lelkes voltam, hogy írni fogom őket, azóta viszont nem tudtam ...
fel
le
Piroskának válaszoltam arra a felvetésére, hogy falun sok a dolog, nehéz pihenni, mert mindig van valami tennivaló, hogy én már eléggé tudatosan pihenek, amióta teljesen világos, hogy úgyis egyedül kell (szinte) minden fizikai dolgot megcsinálnom, és ahhoz sok erő kell hosszú távon. És azt úgy nem lehet, hogy kicsinálom magam rövid távon. És azért "szinte", mert csak néha kérek segítséget, mert a sváb büszkeség nem engedi. És főképp, mert az ember megtanulta, hogy végeredményben úgyis csak önmagára számíthat.
És dolgozok a megélhetésért, dolgozom a saját birtokomon, dolgozok az otthoni látszólagos renden, bár azon a tökéletesség igénye nélkül. Lassan már nem kérem senkitől, hogy ne nézzen körbe, hogy egy kis rendetlenség van a dzsungelemben. Egyrészt munkaterület, másrészt élettér, harmadrész pedig valóban "szinte" teljesen magamra maradtam az udvari tennivalókban. Lassan büszke leszek rá, hogy csak kis rumli van. Azért tegnap még lesöpörtem a járdáról a földet, ...
Ózdi barátnőmmel beszélgettünk múltkor kutyafuttában, hogy a gyerekei full introvertáltak, ő az ellentétük, és kérdezte, hogy én épp hogyan állok, és mondtam, hogy egy jó ideje már rájöttem, hogy nem introvertált vagyok, hanem ambivertált.
És megegyeztünk abban, hogy ambivertáltként azt a személyiségemet veszem épp elő, amelyikre szükségem van. Mert introvertáltként tuti nem tartottam volna úgy előadást Telkiben, hogy azt én annyira élveztem, hogy szerintem az volt életem egyik legjobb napja, hanem semennyire, nemhogy stand upos előadásmóddal folyamatosan nevettetni a közönséget. Boldog voltam! S ugyanakkor mire a vonathoz értünk, már végtelenül kimerültnek éreztem magam.
Mikor még nem ismertem az ambivertált fogalmat, már akkor gyanús volt, hogy a gyakorlati életben inkább introvertált, de online meg extrovertált vagyok. De utóbb átgondolva, itt is a hullám hegyek- völgyek jellemzőek rám kezdettől fogva.
És egy kis összefoglaló, mert ígértem valakinek:
Introvertált: ...
Már volt olyan, aki mondta, hogy mostanában keveset írok. Na, nem azért mert nem lenne mit mesélni a majd 10 centis hónapos és jégcsapretkekről, amiknek egyelés közben azok a disznó malacok csak a levelét eszik meg... Vagy az erős levelű cukorrépáról amit szinte már augusztusban vetettem el és gyönyörű nagy leveleket hoz malackáék örömére. Vagy a dísztökökről is mesélhetnék, amik az aszály alatt eldobták a termésüket, de elég volt az a pár esős-viharos nap augusztus közepén, hogy most tele legyen kisebb-nagyobb dísztökökkel. A sütőtökökkel hasonló a helyzet. De mesélhetnék a répáról, petrezselyemről, cékláról, amik a májusi aranyat érő esők előtt lettek vetve és így lett is belőlük valami, míg a korábbiaknak nem volt ilyen szerencséjük. Arról is mesélhetnék, hogy a négy malacka, a két kacsa, a megszámlálhatatlan sokaságú nyúl és csibecsapat is igen jól van, bár utóbbiak néha dezertálnak a virágoskertbe.
Szótlanságom oka talán az, hogy bizony nehéz elindulni itthonról az idegenbe, ha ...
Pár napja már nem pattanok ki reggel ötkor vagy fél hatkor az ágyból, mint nyári napokon, hanem reggel hétkor fejvesztve rohanok ki a házból kiengedni gyorsan a tyúkjaimat az ólból, mielőtt összeverekednek a fenti ólban a kakasok, vagy a lenti ólban a kacsák a tyúkokkal, vagy kiugrálnak a kotlósok a dobozból, mert nem kakkantanak a kiscsibék közé.
Tegnap kivételesen ébresztőt állítottam be ma reggelre, mert Jé barátnőmhöz készültem reggel hétre, hogy a maradék öt kakasából kettőt ismét rávezessek arra, hogy életét és vérét adja a család fennmaradásáért.
Majd segítettem Jének, és míg feltette az ebédet és elnyargalt dughagymáért, az eperágyások közt csináltam helyet a dughagymának és az őszi fokhagymának. Közben elbuktam a csemegeszőlő tilalmában, mert ugye a cukor... de cserébe semmi más büntetendővel nem tömtem magam.
Majd jöttek a pulyák is, a lányok segítettek paradicsomot, paprikát szedni, a kisfiú öntözte a duggandó hagymaféléknek húzott sorokat, bár olykor ...
Azt még nem is meséltem, hogy tegnap este már olyan fáradt voltam, hogy amikor befejeztem a tökös-sajtos tócsni sütését az öregkonyhában, én nem lekapcsoltam az indukciós főzőlapot, hanem rátettem a fedőt a serpenyőre. Oszt jóvilág, mentem enni. És utána, amikor kijöttem később az udvarra valamiért, akkor lett gyanús, hogy hallom működni a főzőlapot, holott én lekapcsoltam... és akkor megéreztem!
Mert addigra elkezdte füstbe borítani a konyhát és a mellette levő szobába is jócskán beszivárgott a füst.
Elvettem az ajtóból az akadályokat, a kerti széket és a ruhaszárítót, amiket odahalmoztam az eső elől, és kisétáltam a füstölgő serpenyővel az udvarra és letettem a betonra.
De hogy ez se az uramnak, se Ró'nak nem tűnt fel, hogy majdnem sikerült rájuk gyújtanom a házat! Esküszöm, nem direkt lett volna!
Cserébe ma egyszemélyes hálóingpartit tartottam, csak a jószágokhoz mentem ki, és sütöttem magamnak egy négygabonás kenyeret. Zabpehelyből őröltem zablisztet, és ezúttal vele őröltem ...
