- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
- Anyu, játszhatok azzal a kis zöld labdával, itt ebben a medencében?
– Megkérdezzük Tibikét, hogy odaadja-e neked, jó?
– Jaj, ne hülyéskedj már, Éva, persze hogy játszhat vele a Katinka.
– De anya, az a kislabda az enyém!
– Igen, Tibike, de most te úgyse játszol vele, elvagy az új vízipisztolyoddal, amit most vettünk neked, meg aztán ott van még a másik két labdád is, hadd legyen ez a kicsi a Katinkánál, amíg velünk maradnak.
– De hát az akkor is az enyém, nem adom!
– Jaj, ne légy már ilyen irigy megint, Tibike, add csak oda szépen!
– Hagyd csak, Emese, látod, már játszik is vele a fiad. Katinka majd talál magának valamit a kosarában.
– Ne haragudj, Éva, olyan akaratosak vagyunk, pedig kinőhetné már, de egyszerűen nem tudom kinevelni belőle… Egyébként ti mikor jöttetek le a strandra, meddig maradtok? Mi csak leugrottunk, mert Tibike nyafogott, hogy vízbe szeretne menni, holnap már megyünk is vissza a Balatonra.
– Most jöttünk az előbb. Ádám jött le úszni, szenior edzése van ...
fel
le
Helyszín Svájc, szállásadóm, s egy asztalnyi idős közt péntek este, a söröző kerthelységében. Dialektusban beszélnek, csak akkor értem, ha akarják. Nagyjából.
Hetvenkedő bácsika rám néz, majd önmagára utalva megszólal tiszta németséggel:
- Egy szép férfi néz téged.
Nem figyeltem épp, háborítatlanul elvoltam köztük a legbenső világomban, úgyhogy megismételte lassan és tagoltan:
- Egy - szép - férfi - néz - téged.
Mindenki elhallgatott, mind az öt szempár rajtam, mire egy kissé előrehajolva a székben, ugyancsak lassan és tagoltan visszakérdeztem németül:
- Hol - van - itt - szép - férfi?
Abban a pillanatban kitört a hatalmas röhögés, kétrét hajtotta az embereket, hárman majdnem a székről is leestek úgy nevettek, és az egész Blumengasse zengett tőlük este fél tízkor, én pedig egy győztes macska elégedett, széles mosolyával szemléltem őket.
Másnap a szállásadó nénim azt mondta, hogy ritkán szólalok meg, de akkor hatalmasat szól.
- Virág -
fel
le
Akkoriban hittem színeknek valóját,
zöldfülűek igaz, őszinte vágyálmát:
Piros színben siklott szerelem ladikja,
ringatózott lágyan rózsaszín habokban.
Reménynek a kékje ragyogott az égen,
repceszínben jártunk boldogságmezőben.
Évek múltán hitem erejét vesztette,
fejem lágya benőtt, leszálltam a földre.
Szemem elől sorra eltűntek a színek:
narancssárga hajó hányódott a vízen.
Dühöngött a tenger vörös Nap fényében,
rohantak a felhők viharnak képében.
Színehagyott ábránd, csalóka remények,
szürkeségben napnak sugara ölelget.
Eldöntöttem végre, hiszek a mesében:
Újra festek mindent "zöldfülű" színekkel!
- Clara62 -
fel
le
Gyengéden ölelj át és ringass, szerelem...." - dúdolom magamban az ezeréves nótát. Pár napja megfogalmaztam magamban, hogy életemben először úgy érzem, hogy van társam.
Nem úgy társ, mint egy szerelmespár, az most lényegtelen, hogy "bele vagyok zúgva teljesen, reggel, délben, este csak őt kereseeeem..." - váltott bennem a beépített rádió új dallamra. Mert ez az ősz férfi bár nagyon kedves és segítőkész, sőt hosszú távú tervei vannak velem, mégsem nyúl hozzám egy ujjal sem. Tehát így a szó legszorosabb értelmében inkább munkatársam mintsem bármi más, de ez nem zavar. A szeretőim úgysem szoktak túl sokáig tartani. Az adrenalin mégis azonnal heves szívdobbanást okoz, amint csak megpillantom az én plátói lovagomat.
A minap hét virágzó hunyort hozott nekem ajándékba a kis virágoskertembe. Volt valami varázslatos abban, ahogyan én kijelöltem a helyüket, ő kiásta a lyukakat, majd a helyére tettem a virágokat és közösen húztuk a hunyorok tövéhez a földet, hogy betakarjuk. ...
fel
le
A múló idő, az emlékek, a napi viharok nem hogy szétzilálták a közösséget, inkább összekovácsolták azt. Ilyen is van, remélem, hogy egyre több!
Azzal kezdeném, Budapesthez közel vidéken nőttem fel. Sokan 3 éves korunktól ismerjük egymást, hisz az óvodát együtt kezdtük.
Sok-sok találkozót rendeztünk az elmúlt évtizedekben, csak úgy örömből.
Az idei viszont megérdemelte, hogy kiemelkedjen.
40 éves Ballagási évfordulót tartottunk!!!!
Olyan hihetetlen gyorsan sikerült mindenkit megtalálnom, elég volt a hangom, és öröm felelt a másik oldalon.
Már régóta évfolyamban gondolkodunk, tehát A és B együtt.
Hol van már az a gyerekkori "utáljuk az A-sokat" dilink???
Mindenki egyet akart csak: együtt lenni, örülni egymásnak!!
Aki csak tudott, tett valamit, ki a helyet intézte el, többen azt előkészítettük, ünnepivé varázsoltuk, más az innivalót rendezte-bizományba.
No és bográcsban főztünk. Senkit nem érdekelt, hogy szakad az eső!
Képzeljétek délután 4-től -éjjel 2-ig ...
fel
le
"Eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett”
(a Star Trek mottója)
Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből. Te, a korábbi Spirifiú, alászálltál az Enterprise csillaghajóval ötös görbületi sebességgel hozzám, a puszta anyaföldből erőt merítő egyszerű boszorkányhoz, hogy Rettenthetetlenné válj.
S a kedvemért, még a földi nyelvet is megtanultad, pedig nem rossz a vulkáni sem, de azért nem vagyok klingon. Énérettem, aki heves temperamentummal van megfűszerezve, s kezdetben nem árulta el, hogy volt némi természeti boszorkányos múltja, de most is beszél a növények s az állatok nyelvén. Esetleg még Spock parancsnok, mint az első félvér vulkáni se áll távol tőle, de személyes kedvence Doktor, a holografikus figura.
S találkoztunk úgy, hogy előtte nem láttam az arcodat, mert a spirifiú nem engedi energetikailag, de én elfogadtam, mert mindenkinek lehet bogara, de kérdeztem, kancsal vagy fültágító fülbevalós ugye nem vagy? Tetko? Piercing? Szinte felháborodtál, hogy teljesen ...
fel
le
Emlékképek, amelyek bekerülnek a képzeletbeli albumomba, hogy üres óráimban újra elővegyem őket és emlékezzek arra, hogy akkor sem vagyunk egyedül, ha néha ez olybá tűnik.
Nem volt mit tenni, mint behúzódni az esőcseppektől védett sarokba, ha már találkozásunk színhelyéül, a kertre és ezen időpontra esett a választás ez egy alkalommal. Erre a legmegfelelőbb hely az ereszcsatorna alatt álló kis asztal volt a számunkra, fenekünk alatt egy-egy kispárnával.
Húgom és jómagam kényelmesen elhelyezkedtünk egymás mellett. Szélvédett is volt, és elég árnyékot, meleget adó ahhoz, hogy az általa készített és nagy becsben tartott családi albumot megmutathassa nekem és megóvhassa az esőcseppektől. Hol másutt lehetett volna erre sort keríteni, mint a nagy diófa árnyékában, ott, ahol, ha sütött volna a nap, sem lett volna élvezetesebb, helyette azonban elkezdett cseperegni az eső, és oda száműzött bennünket.
Lányom és a sógorom miközben mi elkezdtük nézegetni az albumot, hogy ne is zavarjanak ...
fel
le
Jó, kinek van még édesanyja,
simogató kezét magához vonhatja.
Az én édesanyám régen itt hagyott,
kedves szavát már sosem hallom.
Nap-nap után könnyem gördül,
fájó hiánya sosem csendesül.
Boldogan fognám remegő kezét,
ősz haját óvatosan bontanám,
botladozó lépteit féltőn követném,
csak itt lenne még az édesanyám.
Kezembe egy csokor virággal,
sírja mellett, hálaimát mondok.
Édesanyám, ha tudnád,
mennyire hiányzol.
- D Klári -
fel
le
Züm - züm… Napok óta fülembe cseng a méhek zümmögő kórusa, mintha talpig védőszerelésbe öltözve pöttöm gyerekként ismét nagyapának segédkeznék a mézpergetésben, csupán az arcomon lévő maszktól könnyebb a lélegzetvételem. Miért nem jön értem nagyanyám? Kimenekíthetne e nem veszélytelen tevékenység alól. Ám, ha nincs méz, nem tud nekem nagy kerek, fahéjillatú mézest sütni, közepén fél szem dióval, amit nagyon szeretek. Uzsonnára egy findzsa forró tejet is kapok hozzá. Zzzzzzzz… A méhek igazi összetartó családban élnek. A királynő az édesanya, aki hagyja, hogy számtalan utódját mások neveljék. Anyukám is méhkirálynő! Hagyja, hogy a nagyszüleim neveljenek, mert ő elmegy az apukámmal a városba, gyárban dolgozni, munkásszálláson lakni. A faluban én vagyok az egyetlen óvodás, aki havonta egyszer látja a szüleit, mégis úgy élek, mint egy királylány. Szép ruhákban járat a nagyanyám, még gombos cipőt is vesz nekem és minden nap más színű szalagot fon a hajamba. Nagyapa sajnálja, hogy nem fiúnak ...
fel
le