- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Nem volt miről írnom, aztán ugyan lett volna, de akkor meg erőm nem volt ahhoz, hogy írjak a dolgokról.
Alakul a zombi külső és működés, ugyanis a bundás csapat ismét Duracellel működik 2-3 hete, így legjobb esetben is 4 órákat alszom és ha egyben sikerül annyi, az már jónak számít. Negatív rekordot döntöttek a napokban, 2 részletben aludtam kemény 2 és ¾ órát, így igencsak idegbeteg voltam hajnalra.
A kennelépítésbe a jelenlegi fázisban nem tudok besegíteni, mert a szívem miatt nem emelhetek (nem is tudok) 2-3 kg-nál nehezebb dolgot, viszont most majdnem 7 kilókat kellene emelgetni, szóval fater a Gézát kérte meg. Nem haladt a kennel és kérdeztem, hogy miért, mire elkezdte, hogy a melegházat építik, meg hogy a Géza mindig mást, meg a teraszt akarja csinálni a kennel helyett. Lezsibbadt az agyam. Mondom neki egyrészt nem a melegházat kéne csinálni, amikor az a nyüves kennel jóideje arra vár, hogy elkészüljön, meg amikor tudod, hogy nem tudok pihenni a bandától, másrészt te vagy ...
fel
le
Kinéztem az ablakon, mielőtt lehúztam a redőnyt, világít a telihold...
Kellemes délutánom volt, végre szívhattam egy kis kinti levegőt a szomszédom jóvoltából, akinek sikerült a kocsimat beindítani. Sajnos már hetek óta itthon rostokoltam.
Első utam öreg és sántikáló kutyám társaságában a temetőbe vezetett, az arra menő út menti fasor most virágzik, valami csodálatos! Mégis szép a tavasz, párja nincs, cáfolva időnkénti szomorkás legyintésemet, mikor mindenki a tavaszt dicsőiti és én kérdezem magamtól, jelent ez még nekem valamit? Igen, a természet újra -és újra bebizonyítja szépségével,hogy képes derűt, békét, frissitést varázsolni szívűnkbe.Csak nem mindig veszük észre...
- B. Tóthné lona -
fel
le
Tegnap úgy szomorúságnak indultam délután, amikor a kertemen körbesétálva megláttam, hogy a kertlábszomszéd kivágta a két hatalmas cseresznyefája közül a finomabbat. Igaz, a fa idős volt. Amikor 18 éve először megláttam, már akkor is idős és hatalmas volt. Mostanra két-háromszor olyan vastag lett a dereka, mint az enyém, pedig én sem vagyok egy nádszálkisasszony, de mégis... szívem hasadt bele a látványba. Felkuglizva hevert a helyén.
Ő volt az, aki legkorábban érlelte meg hatalmas cseresznyéit a környék összes cseresznyefája közül, mintegy megnyitva a cseresznyeszezont és akkor az ember már tudta, hogy hamarosan az övéi is sorra kerülnek a pironkodásban. Olyan volt, mint egy iránytű, mint egy kedves öreg szomszéd, akit jó volt üdvözölni, és most nincs többé. Törzse legyőzetve vár, hogy egyszer még egy kandalló éhségét csillapítva meleget adjon egy családnak, majd hamuvá váljék. De mi, akik ott nőttünk fel felnőtt emberré a szeme láttára, sosem fogjuk elfelejteni azt az ízt, amit ...
fel
le
Éltesse a bor és a pálinka...
Miért az Isten? Ugyan már.
Amikor kilépett a lépcsőházból, azonnal elütötték. Egy terebélyes matrónával koccant.
- Elnézést hölgyem - mondta, majd egy kis sasszéval kiszabadult a nő öleléséből.
Ahogy tovább ment az utcán, csinos női tekintetek követték zaklatóan. Nézett magára, nézte, hogy mi lehet rajta olyan különleges, hogy miért vonzza ennyire a másik nem prominózikus képviselőinek tekintetét, de nem tudta. Ahogy leszaladt az aluljáróba, a lépcsőn ismét egy hölgy karjaiba rohant.
- Uram! - mondta a nő, emelve hangját. De már a nagy "U" betűnél ellágyult, majd az "a"-nál már egyenesen elbicsaklott a torkában az összes hangszála.
Ádám látta a hölgy olvadozó tekintetét, de nem tudta mire vélni.
- Mi lehet ez, mit történt velem?
A mozgólépcsőn előtte két csodálatos hölgyemény állt. Nem kellett sok, pár lépcsőcsúszás, és a lányok visszafordultak, majd őt nézve, sugdolózni kezdtek. Ádám zavarában hátrafordult. De mögötte is ...
fel
le
(Köszöntök minden kedves errejáró Hölgyet a mai nap alkalmából!)
Szerdán voltam a szokásos, heti terápiás ülésen és a doki szerint újabb fejlődés történt nálam, mégpedig abban, hogy mostanság két alkalommal is képessé váltam a határaim védelmére. Ugye a magamfajta arról (is) híres, hogy nem képes határokat tartani (úgy a sajátjait, mint másokét), bár ez személyfüggő lehet, mert én pl. nem szoktam nyomulni, érzékelem másokét, azonban a sajátjaim állítólag szinte teljesen hiányoznak. Mostanság viszont 2 esetben is meg tudtam húzni őket a saját érdekemben, szóval úgy néz ki elkezdett ez a terület fejlődni, gyógyulni és a doki szerint ez nemcsak ezt igazolja, hanem azt is, hogy a totálisan 0 önbecsülésem is kezd elmozdulni a fejlődés felé, mégha egyelőre nem is vagyok a tudatában, mert 2× is kiálltam magamért, megvédtem azt a figurát, akit amúgy ki nem állhatok és értéktelennek tartok, ezért eddig sok esetben hagytam (szintén nem tudatosan), hogy tegyen vele bárki, amit akar. Másokat ...
fel
le
Black Ice : Nőnapi köszöntő
2016. MÁRCIUS 8.
Csókkal ölelők, békeszirmaink,
zöldellő sorsmezőn a virágaink.
Földre szállt, drága angyalaink,
életünk beragyogó lélekvágyaink.
Családi köralkotó, igaz párjaink.
nyílt rózsaajkaikról mosolyaink.
Fénnyel áldott, szűzi tündéreink,
csodálatos világra szabadítóink.
Igen ők a nők, éltető reményeink,
köszönve, mind gyöngyszemeink.
Köszöntve együtt most létálmaink,
boldog nőnapot kívánunk társaink!
- Black Ice -
fel
le
2024. február 16.-i jegyzet:
Mostanság nem igazán volt okom panaszra, persze volt/van némi ezmegaz', de kicsire nem adok, azonban most este meglátogatott az a merevgörcsös roham és mindjárt 2 kanyart is lenyomott. Mivel aludtam miattuk, így most nem tudok, hiába lesz lassan éjjel 1 óra, szóval firkálok. Általában megérzem, ha jön, de most nem voltak meg azok a jellegzetességek, csak nagyon elálmosodtam (az is mindig megvan előtte, de most csakis az volt, ezért nem vágtam le, hogy mi készülődik) és le kellett feküdnöm, mert kb. ájulás szintjén lettem hirtelen álmos. El is aludtam másodpercek alatt, aztán valami robajra ébredtem másfél óra múlva, de akkor már éreztem azt a jellegzetes ízt a számban, ami roham előtt van, meg továbbra is kómás voltam. Nagyon nyugtalan, izgatott is lettem (ez is mindig társul a roham kezdetéhez) és akaratlanul izegtem-mozogtam akkor már félig bambán, aztán forróság öntötte el a szívtájékomat, meg a gyomrom környékét és ki kellett takaróznom, de akkor meg ...
fel
le
2024. február 14.-i jegyzet:
Valamelyest többet tudok aludni kb. 2 hete, így már nem vagyok idegbeteg. Továbbra sem vagyok kipihent, de annyi minimum alvásmennyiség (kb. 4-5 óra) összejön, hogy tudjam azonosítani melyik bolygón vagyok és hogy ne a fertőtlenítős flakonból akarjak az üdítős helyett inni, meg ne úgy kezdjek öltözni reggel, hogy le sem vettem az alvós szerkót, stb.-stb. és ne akarjam a feszültségtől az egész világot megkajálni reggelire.
Ha már az alvásnál tartok; írnom kell az álmaimat és megpróbálni elemezni, ezt a házit kaptam ma a dokitól. Mondanám, hogy jobban örültem volna egy 50 fokos házinak, de utálom a páleszt. Szó volt a múltkori dilihoppról is, nem lettem megdicsérve a falba és ágytámlába öklözés miatt, viszont azt értékelte, hogy előtte próbáltam visszafogni a robbanást, meg hogy amikor a fater ordítozott, nem ordítottam vissza és megerősítette, hogy fejlődésről árulkodik az is, hogy sikerült elejét venni a BPD-s 'roham' eldurvulásának. Mivel az írás ...
fel
le
2024. január 27.-i jegyzet:
Hetek óta alig alszom, így mostanra igencsak feszült vagyok és faterom még meg is fejelte délután, holott szóltam, hogy ne idegesítsen, mert ígyis nagyon feszült vagyok. Mintha nem is neki beszéltem volna, bosszantott tovább és még akkor is visszafogtam magam, megkértem, hogy hagyjon békén, mert el fog szakadni a cérna. Nem hagyott békén, amire persze a fék kioldott és begőzöltem. Leordítottam, hogy miért nem lehet békénhagyni, ha megkértem, meg nem kell mindenbe beleártania magát, mert nem 3 éves vagyok, hanem 33 leszek (kontrollmánia befigyel, mindent ő akar megmondani, megcsinálni, kb. fingani sem hagyna önállóan, ha ő szabályozhatná), erre hergelt tovább és olyan mondatokat mondott ki, meg úgy viselkedett, amiktől mindig egyből bekattanok, mert megalázóak, nem is jogosak, meg túl sokszor hallottam őket/túl sokszor viselkedett úgy. Ilyenkor mintha megnyomna egy gombot, ami aktiválja a keserűséggel vegyült gyilkos dühöt. Olyan iszonyatos erősségű düh és ...
fel
le
2024. január 17.- jegyzet:
Úgy néz ki, hogy végre lesz valami a kéróból, így 5 év után. Faterom pénteken elment a Tomival megvenni a kéményt, meg mindent, ami szükséges hozzá. Mivel nagyon jó áron sikerült vásárolnia (Szerbiában, mert itt rohadt drága lett volna a holmi), így amit a kéményre kalkulált, annak a maradékából meg tudja venni az ablakokat is, mert azok is olcsóbbak ott. Jövőhónapban azokat is megveszi (most akarta, de nem fértek volna fel az utánfutóra). Kell egy másik budi is, mert ami van, annak szar a konstrukciója és állandóan eldugul. Bekerül az eredeti szobámba a kémény, cserélve lesznek az ablakok, le lesz parkettázva a talaj, újak lesznek a vezetékek a falban, lesz egy festés és végre visszaköltözhetek a rezidenciámba. Jó lesz már némi függetlenség, mert kényelmetlen így, hogy kb. egymás szájában vagyunk, mivel csak egy üvegezett ajtó választ el bennünket. Abból a szempontból hasznos csak, hogy amikor a kórság fetrengős időszakában segítség kell, vagy rosszul ...
fel
le
2023. december 31.-i jegyzet:
Nem leszek népszerű, de vállalom a gondolataimat. Nyilván akinek nem inge, nem fogja magára venni a soraimat. Ilyenkor elvileg ünnepelni, lazulni kellene, de mindig ezer a vérnyomásom! Minden rohadt évben hemzseg a fészbúk' az olyan felhívásoktól, hogy ne petárdázzon a jónép, mert halálra rémülnek az állatok (van, amelyikük szó szerint halálra!), mégis minden rohadt évben megy a durrogás/robbanás és nemcsak 31.-én, hanem már napokkal előtte elkezdik egyesek! -.- Szereti hangoztatni az ember, hogy a miénk a legintelligensebb faj, ehhez képest egy réteg még mindig nem fogja fel, hogy mit okoz a zajongásával, még úgy sem, hogy mindig el van mondva! Az embernél önzőbb faj nem létezik. Egyeseknek csak a saját szórakozásuk számít, magasról leszarnak másokat, legyenek azok emberek, vagy állatok. Tegnap a balf@sz szomszéd este 10 után kezdett robbantgatni (mert az már nem durrogás volt), amire eldurrant az agyunk és kimentünk. Fel lett világosítva, hogy még csak ...
fel
le
Kinéztem az ablakon, mielőtt lehúztam a redőnyt, világít a telihold...
Kellemes délutánom volt, végre szívhattam egy kis kinti levegőt a szomszédom jóvoltából, akinek sikerült a kocsimat beindítani. Sajnos már hetek óta itthon rostokoltam.
Első utam öreg és sántikáló kutyám társaságában a temetőbe vezetett, az arra menő út menti fasor most virágzik, valami csodálatos! Mégis szép a tavasz, párja nincs, cáfolva időnkénti szomorkás legyintésemet, mikor mindenki a tavaszt dicsőiti és én kérdezem magamtól, jelent ez még nekem valamit? Igen, a természet újra -és újra bebizonyítja szépségével,hogy képes derűt, békét, frissitést varázsolni szívűnkbe.Csak nem mindig veszük észre...
- B. Tóthné lona -
Tegnap úgy szomorúságnak indultam délután, amikor a kertemen körbesétálva megláttam, hogy a kertlábszomszéd kivágta a két hatalmas cseresznyefája közül a finomabbat. Igaz, a fa idős volt. Amikor 18 éve először megláttam, már akkor is idős és hatalmas volt. Mostanra két-háromszor olyan vastag lett a dereka, mint az enyém, pedig én sem vagyok egy nádszálkisasszony, de mégis... szívem hasadt bele a látványba. Felkuglizva hevert a helyén.
Ő volt az, aki legkorábban érlelte meg hatalmas cseresznyéit a környék összes cseresznyefája közül, mintegy megnyitva a cseresznyeszezont és akkor az ember már tudta, hogy hamarosan az övéi is sorra kerülnek a pironkodásban. Olyan volt, mint egy iránytű, mint egy kedves öreg szomszéd, akit jó volt üdvözölni, és most nincs többé. Törzse legyőzetve vár, hogy egyszer még egy kandalló éhségét csillapítva meleget adjon egy családnak, majd hamuvá váljék. De mi, akik ott nőttünk fel felnőtt emberré a szeme láttára, sosem fogjuk elfelejteni azt az ízt, amit ...
Éltesse a bor és a pálinka...
Miért az Isten? Ugyan már.
Amikor kilépett a lépcsőházból, azonnal elütötték. Egy terebélyes matrónával koccant.
- Elnézést hölgyem - mondta, majd egy kis sasszéval kiszabadult a nő öleléséből.
Ahogy tovább ment az utcán, csinos női tekintetek követték zaklatóan. Nézett magára, nézte, hogy mi lehet rajta olyan különleges, hogy miért vonzza ennyire a másik nem prominózikus képviselőinek tekintetét, de nem tudta. Ahogy leszaladt az aluljáróba, a lépcsőn ismét egy hölgy karjaiba rohant.
- Uram! - mondta a nő, emelve hangját. De már a nagy "U" betűnél ellágyult, majd az "a"-nál már egyenesen elbicsaklott a torkában az összes hangszála.
Ádám látta a hölgy olvadozó tekintetét, de nem tudta mire vélni.
- Mi lehet ez, mit történt velem?
A mozgólépcsőn előtte két csodálatos hölgyemény állt. Nem kellett sok, pár lépcsőcsúszás, és a lányok visszafordultak, majd őt nézve, sugdolózni kezdtek. Ádám zavarában hátrafordult. De mögötte is ...
Black Ice : Nőnapi köszöntő
2016. MÁRCIUS 8.
Csókkal ölelők, békeszirmaink,
zöldellő sorsmezőn a virágaink.
Földre szállt, drága angyalaink,
életünk beragyogó lélekvágyaink.
Családi köralkotó, igaz párjaink.
nyílt rózsaajkaikról mosolyaink.
Fénnyel áldott, szűzi tündéreink,
csodálatos világra szabadítóink.
Igen ők a nők, éltető reményeink,
köszönve, mind gyöngyszemeink.
Köszöntve együtt most létálmaink,
boldog nőnapot kívánunk társaink!
- Black Ice -
