- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
hogy tegnap megyünk valami programra (amit apám nem akar elárulni, szóval nem tudom mi az), de a hőség miatt is halasztva lett, meg annak a fickónak sem lett volna alkalmas a tegnapi nap mégsem, aki biztosítja majd nekünk a programot. Nem szeretem a meglepetéseket, mert feszélyez a váratlan, meg az idegenektől is feszengek, de fater nem akarja elárulni, hogy mire számíthatok és azt az embert sem ismerem, aki majd lehetővé teszi nekünk a programot. Már nem próbálom megtudni, hogy mi vár rám, mert válasz helyett fater mindannyiszor lehurrogott, nem fogja fel, hogy segítene oldani a szorongást, ha tudnám mire számítsak. Itt megint saját maga a lényeg, mert megmondta, hogy látni akarja a reakciómat, ezért nem fog elárulni semmit. Jó lesz már csinálni valamit, mert mindjárt eltelik a nyár első hónapja és még sehol nem voltunk. Úgy volt, hogy ma reggel kivisz legalább sétálni, de megint nem vitt, elcseszte az időt a szomszédban és mire hazaért, már minden baja volt, hogy hőség van. Dühös ...
fel
le
Tegnap kimentünk Jé barátnőmmel a szőlőhegyre eperfát dézsmálni, és ahogy körbenéztem, megállapítottam, hogy innentől nem kell a dombon kaszálni, ha eddig még nem jutottunk odáig, de a szőlőbe se muszáj, mert nálam nem a magas sás nő, mint a 4 éve gondozatlan szomszédban, és az a pár szál seprence is semmi ahhoz képest, ami azelőtt volt. Nagyjából térdig ér a legmagasabb fű, és az is jófajta, nem a toklászos. Azelőtt embermagas gazok nőttek ki két hónap alatt. És hogy most látja az ember, hogy nem is baj, ha az elhanyagolt területek szaporodnak körülöttem, mert ott legalább elerdősül lassan a terület.
Mert néha azt érzed, amikor a legnagyobb aszályban is négy centisre nyírják az utcában a füvet a közterületeken, mert az a rendezett (mondjuk van értelme, ha idén már nem akarnak nyírni), hogy mindenki vak és süket és önként megy a vesztébe. De tényleg nem látja senki, aki megállíthatná? Tényleg megérettünk a pusztulásra.
Telibemurvázzuk az udvart, a szélén némi levendulával, de ...
fel
le
Jaja, még élek, de nem volt miről írnom, a semmiről meg nem fogok csak azért, hogy írkáljak. A tartalomra megyek, nem a mennyiségre.
Kezdem a szokásos állapotkövetős rizsával:
Továbbra is inaktív az immun finomság és remélem az is marad még jódarabig! Mondjuk a napi imákba bele is foglalom, hogy az Úr tartson meg ebben az állapotban, valamint a gondolataimban is azt engedem csak érvényesülni, hogy jól vagyok és így is maradok. A ketyegőm is meglepően jól bírja magához képest a frontokat és a meleget, persze terhelni nem lehet kb. semennyire, de ez sem új. Görcsroham sincs egy ideje, legutóbb május végén volt, ha jól rémlik. Idegfájdalmak viszont vannak, könnycsorgós, anyázós, katatón állapotban bambulós szintig fokozódva, szóval ez szívás, de még mindig azt mondom, hogy inkább ez, mint a rosszullétek, mert ez legalább nem veszélyes. A lényeg, hogy a ketyegőmet leszámítva működöm még mindig.
Úgy volt, hogy megyünk Szegedre, a Vadasparkba most a hó' elején, de fater begyűjtött egy ...
fel
le
Azt még nem meséltem nektek - na, nem azért mert titok lenne, hanem mert az igazán jó dolgokat szereti az ember egy darabig csak magában dédelgetni... - hogy amikor Telki Közéleti Klub szervezésében tarthattam egy előadást, az nem csak arra volt lehetőség, hogy az ember végre kipróbálja, hogy milyen stand up kertész lenne, hanem arra is, hogy olyan emberekkel találkozzon, akikkel ezeddig az idő és távolság örök harca miatt nem volt eddig lehetőség. Meg nyilván azért sem, mert egyikünknek sincs magánhelikoptere.
De ott sikerült találkoznom többetekkel újra, és valakivel, aki évek óta követi mindenféle írói pályafutásomat, velem volt a legszebb és a legrosszabb órákban is hűségesen, mellettem állt, amikor megtaláltam önmagam, amikor először megmutattam az igazi hangomat, amikor szomorú voltam, majd boldog, majd kétségbeesett, majd újra boldog, és bízom benne, hogy valamennyire én is ott voltam neki, amikor szüksége volt rám. S mindezt anélkül, hogy bármikor is legalább csak egymás ...
fel
le
Tudom, keveset posztolok, már feltűnt néhányatoknak.
A himesi kertben a szőlő sorközt időnként lakaszálom valamennyire, és ahol hiányos volt a szőlő, oda veteményeztem és palántáztam paprikákat és paradicsomot, de kibújt a borsó után vetett uborka és a futó zöldbab is. A spárgatökök is bújnak. Jó kései vetés, de tovább lesz friss! Ezeket 3-5 naponta egyszer alaposan beöntözöm a friss szőlőültetésekkel együtt. Ahol nincs zöldség, ott hagyom a gyomokat, s ha folytatódik az aszály, akkor még ennél is magasabbra.
A valahai veteményes helyén a kaszálóra lassan beköltöznek a vadvirágok önmaguktól is, mikrocsiga pedig annyi van, hogy sose úszom meg, hogy ne kerüljön pár a talpam és a papucsom közé. De ahogyan elnézem, itt már őszig nem nagyon kaszálunk. Idén egyszer kellett csak. Örülök, hogy a szomszéd régi birkalegelőjén is derékig érnek a füvek és a vadvirágok, mert szép is, romantikus is, és felettébb hasznos! Nem száradunk ki mi sem annyira gyorsan.
Ma Lucy felengedte a ...
fel
le
A napokban eszembe jutott egy emlék, még abból az időből, amikor kamaszként az ember lelke telve szeretettel, amikor úgy érzi, hogy kinyílik előtte az egész világ, s egyre nagyobbakat harap a tudás fájának gyümölcséből, amelyből minél többet fogyaszt, annál többre éhezik, és lelkesen keresi az újabb ízeket, felfedezve az emberi tudás számára újabbnál újabb élményeket adó forrásait, s úgy érzi, ismereteinek bővülésével szeme előtt egyre csak tágul horizont, ezzel együtt nő benne a szabadság élménye, mert energiával telve keresi saját útját és hangját, hiszi, hogy bármit elérhet, megtanulhat, befoghat, befogadhat, miközben keveredik benne az álom és a valóság, a vágy és remény, csak az biztos, hogy nem ismer lehetetlent.
Családi házunk, melyben a szüleink felneveltek bennünket, egy jászkunsági faluban áll, két utca kereszteződésében, amely bizony azt jelenti, hogy elég hosszú kerítés veszi körül, melyet Apukám ötven évvel ezelőtt, tavasszal készíttetett. Akkoriban nem lehetett készen ...
fel
le
Szorongok, olyan közönyösek
a mindennapok,
még Isten sem kegyelmez, illatos május helyett
csak a könnye csorog,-talán engem sajnál.
Békák brekegnek a szögedi tónál...
- Jobb, ha most maradsz a négy fal között,
intett, -mert csak ő lehetett, s beletörött
a kulcsom a zárba, még kitörni sem tudok,
zaklatottan, beletörődve várakozok.
Mert ez az én sorsom már, gubbasztok,
mint szárnyain sebzett madár.
Valamit kéne tennem, hisz van még időm,
terveket szőni, célokat kitűzni,
de nem megy, nem megy...
Jég veri az ablakot, kopog,
a sok kis gyöngyjég, mint régen falusi utcán
kisbíró dobjának pergése, hirdetné tán,
hogy van itt egy öreglány,
terveket sző, de mit, az talány...
Majd holnap, ha kisüt a nap,
agytekervényébe egy gondolat belekap,
s a méhek sem hullanak le hajnalban fagyottan
a pünkösdi rózsa nyíló szírmairól.
- Bartha Tóth Ilona -
fel
le
4 tagja ma lett 5 éves. Az Oszkár sajnos még a második évét sem élte meg, de a többiek megvannak és jól vannak. Remélem hosszú életük lesz, lehetőleg egészségesen. 2 hete kiköltöztek a teraszra, kivéve a Danit, de ha elkerül az útból a bazi nagy pad, akkor az ő rezidenciája is elfér majd és mehet ki ő is. Ugye én nem emelhetek nehezet, nem is tudok, fater meg egyedül nyilván nem tudja elvinni azt a marha nagy padot, szóval várja, hogy az unokaöcsém ráérjen és átjöjjön, hogy elvigyék az útból. A szervezetemnek megint egy pacsi, mert ismét együttműködött, pedig ahogy az aznapi reggel indult, nem úgy tűnt, mintha használható lennék. Szokás szerint rendezni akartam az etetés-almozás kört, de a légszomj és a pörgő szív az első 1-2 percben behúzta a féket, majd már a szegycsontomnál, meg a bal karomban is szorítást éreztem és le kellett feküdnöm. Rosszul lettem és jegesre hűlt mindenem, meg a hányinger és az adrenalinfröccsök is megérkeztek. Megijedni ilyenkor sem idő, sem energia nincs, ...
fel
le
Emlékképek, amelyek bekerülnek a képzeletbeli albumomba, hogy üres óráimban újra elővegyem őket és emlékezzek arra, hogy akkor sem vagyunk egyedül, ha néha ez olybá tűnik.
Nem volt mit tenni, mint behúzódni az esőcseppektől védett sarokba, ha már találkozásunk színhelyéül, a kertre és ezen időpontra esett a választás ez egy alkalommal. Erre a legmegfelelőbb hely az ereszcsatorna alatt álló kis asztal volt a számunkra, fenekünk alatt egy-egy kispárnával.
Húgom és jómagam kényelmesen elhelyezkedtünk egymás mellett. Szélvédett is volt, és elég árnyékot, meleget adó ahhoz, hogy az általa készített és nagy becsben tartott családi albumot megmutathassa nekem és megóvhassa az esőcseppektől. Hol másutt lehetett volna erre sort keríteni, mint a nagy diófa árnyékában, ott, ahol, ha sütött volna a nap, sem lett volna élvezetesebb, helyette azonban elkezdett cseperegni az eső, és oda száműzött bennünket.
Lányom és a sógorom miközben mi elkezdtük nézegetni az albumot, hogy ne is zavarjanak ...
fel
le
Anyám (is) lelkes
Randira készülök. Mesélem anyámnak, hogy Titán szereti a házi pitét. S bármit el lehet nála érni vele. (Csak csendben megjegyzem, hogy még nem tudom, hogy el akarok-e érni bármit is, de szeretem, ha vannak nyitott lehetőségeim.) Erre anyám elkezdi egyből sorolni, hogy: tojássárgája, liszt, margarin...
- Hékás!!! Nincs az a férfi, akinek én nekiállok pitetésztát gyúrni. Majd veszek boltit.
- Boltit???
- Azt mondta, hogy azzal már szépítettem a helyzetemen...
Mai anya-lánya napon...
A hűtős részlegnél ott figyel a pitetészta, rásandítok, hogy oké, majd hamarosan velem jöhet. Majd jövő héten.
- És milyen pitét sütünk? - kérdem anyámat.
- Grízes-meggyest, zsemlemorzsás almásat, túrósat, de jobb úgy, ha fel van verve a fehérje kemény habbá...
- Anyám, te nagyon lelkes vagy, szerintem neked kéne randiznod Titánnal - mondtam nagylelkűen, de azért bedobtam egy csomag mazsolát a kosárba, mert én azzal szeretem a túróspitét.
Utána anyám elvonszol a ...
fel
le