- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
felment bennem a pumpa, mert felhúzott a doki. Miután lehiggadtam felfogtam, hogy az érdekemben történt a szembesítés. Ha már itt tartok; a komfortzóna fogalma a terápián felejtős és persze ez elmélyíti az ember szorongását, mivel a biztonságérzetnek lőttek, viszont nyilván ez is az ember érdekét szolgálja, mert a világ sem idomul hozzánk, nekünk kell(ene) megtanulni illeszkedni bele. Akár egyetlen mondattól is oda a bizalmam, szóval eldurrant az agyam és mondtam hogy hazamegyek. Azt mondta a doki, hogy ha nem működöm együtt és nem tartom be a szabályokat (kimegyek az ülésről), akkor tényleg távoznom kell, amit gondoljak át, mert nem véletlenül vagyok itt, pláne harmadszor, nyilván szükségem van a segítségre, amit nem fogok megkapni, ha kirúgatom magam, szóval gondolkodjak! Forrt az agyvizem és nem tudtam gondolkodni, aztán lassan észhez tértem és magamra lettem rohadtul dühös, hogy ennyire elcseszett vagyok! Tombolni tudtam volna az öngyűlölettől, a bűntudattól és attól az iszonyatos ...
fel
le
a tesztek kitöltését, amik csomó kérdésből állnak, van, amelyik hatszázvalamennyiből. Azok alapján látják, hogy mi a helyzet jelenleg, kinél milyen fokú a borderline és hogy van-e egyéb kórképe az embernek (többünknek van, de attól még újra megnézik).
Ma mozgásterápián úgy kellett párosával zenére mozogni, hogy csak arra figyelhettünk, nem beszélhettünk. Ez sem új a számomra.
A mindfullness óra az "itt és most"-ról szólt, meg az érzékszervekről. Előbb nyitott szemmel kellett megfigyelni a környezetünket, azután csukottal kellett figyelni az ingerekre, amik az érzékszerveink segítségével jutottak el hozzánk, majd befelé kellett figyelni, hogy milyen érzelmeket, gondolatokat váltanak ki az ingerek.
Kiscsoporton a magány volt a téma. Mint ahogy egy korábbi jegyzetben említettem, a magunkfajta akkor is rohadtul magányos tud lenni, ha ezren veszik körül, persze ez sem mindig a BPD számlájára írható, mert ugye van a társas magány, amikor hiába vannak az ember körül, olyan mintha ...
fel
le
A minap tojást vittem egy családnak, s mikor elhanyagolt apuka a karomból átvette a harmincas kartonpapiros tojástartót, és a karja súrolta az én karomat, mintha villám csapott volna belém.
Remélem, hogy ő ebből semmit sem vett észre. Nálam mondjuk nem első eset, hogy a testem az akaratom ellenére reakcióba lépett olyannal, aki nem az esetem, és meg se volna fordult a fejemben a huncutkodás vele.
És szerintetek? Van olyan, hogy a két ember közül csak az egyik érzi a kémiát? Fiúk véleménye még inkább érdekel, ti mit gondoltok? Egy villanásnyit összeakadt a tekintetünk. Láthatta rajtam, hogy hirtelen kifut az erő a lábamból? Nyugtassatok meg, légyszi, hogy nem vett észre semmit!
- Miss Anonima -
fel
le
nagycsoporttal kezdtünk, aminek keretein belül a közösségünk hétköznapi problémáit, vagy a csoportban felmerülő esetleges konfliktusokat beszéljük meg. Egyelőre béke van és remélhetőleg meg is marad.
Művészetterápián zenére festettünk. A téma szabadonválasztott volt, a zene meg gondolom azért szólt, hogy ellazuljunk, de ez is relatív, mert amíg az egyik ember valóban lazul tőle, a másikban elindít dolgokat. Relaxációs zene volt elvileg, mégis sírvafakadt egy nő, mert állítása szerint felhozott belőle negatív gondolatokat, meg érzelmeket és kérte, hogy kapcsolják ki. Másik zenét kaptunk és az már neki is megfelelt. Nem szokták hagyni, hogy kihátráljunk a kellemetlen dolgokból, de gondolom most azért nem kényszerítették rá az adott zenét, mert egyrészt az nem egy lényeges eleme volt a terápiának, másrészt nem az volt a céljuk, hogy bárki rosszul érezze magát és kiakadjon.
A mai nap kemény volt pár embernek a sématerápia után, mert repkedtek a pánikrohamokra kiosztott bogyók. Aki ...
fel
le
eléggé takarékon működtem egy egésznapos migrén + magas vérnyomás miatt. Mozgásterápia (amit ki kellett hagynom, mert nem bírtam talpon lenni és ezért jelezték is, hogy repülök, ha rendszeresen nem veszek majd részt a foglalkozásokon), mindfulness és kiscsoport volt a tegnapi program, köztes időkben pedig pihentem. Aludni mondjuk nemsokat tudtam a járkálás, zörgés, beszéd, stb. miatt, de már az is számított, hogy feküdhettem, meg el-elszenderedtem kis időkre. Hétfőn délután végül nem jött görcsroham, csak aludtam egy órát. Tegnap már egy fokkal jobban voltam, leszámítva a fent említett migrént és magas vérnyomást. Mára viselhető mértékű fejfájás maradt, de már az is elmúlt nemrég. ¾ 3-ig jól voltam, de akkor valami miatt legyengültem és úgy éreztem, hogy felgyulladok, izzadtam is, mint egy versenyló. Azt hittem csak simán melegem van, de a nővér megérintett és mondta, hogy melegebb vagyok, mint kéne. Hozott lázmérőt és az hőemelkedést mutatott. Lepihentem, de csak a következő ...
fel
le
Nem vagyok kipihent (finoman szólva), mert eleve rosszul alszom hetek óta a macskák hajnali bulija miatt és ma is hajnali ébresztő volt, csak most az indulás miatt. Ugyan este már 10 óra előtt aludtam, de 2× random felébredtem éjjel és 4-kor már kelni kellett, hogy letudjuk az indulás előtt szükséges teendőket. A kajálásra nem kellett időt szánni, mert raktunk be szenyákat (bár egyet sem ettem meg, mert hányingerem volt a stressztől egész úton). ¾ 5-kor szálltunk be a kocsiba és ¼ 8 körül nálam lemerült az akku, elaludtam, de csupán félórányi alvás jutott, mivel keltett apám ¾ 8-kor, hogy mindjárt kiszállunk. Azt se' tudtam melyik bolygón vagyok és a közérzetem is elég szar volt, azóta sem jó, de erre biztosan rátesz a szervezetet terhelő hőség is, mert már tegnap is leginkább fekve volt jobb a létezés. Már nem akartam lemondani a terápiát, gondolom 1-2 nap és jobban leszek, addig meg csak végig tudom ülni a foglalkozásokat, beszélgetéseket. Muszáj lesz bírni, meg a szervezetem sem ...
fel
le
A napokban rájöttem, hogy itt az öregség. Sârka, a kolléganőm megmondta, hogy fizikailag negyventől már csak lefelé mehet, de kihúztam negyvennégyig. Már nem tudok csak úgy kipattanni az ágyból reggel ötkor, mint öt-tíz éve, és kilencig lenyomni egy fél műszakot még a kánikula előtt és estére meghagyni a műszak másik felét, a kettő közt pedig benti dolgokat művelni. Kemény küzdelmet kell vívnom az ágy visszatartó erejével. De most betolom a (szerencsés esetben) napi egy tejeskávét, megküzdök a hagymafelszedéssel, a nyúltrágyázással és hátat fordítok minden aggasztó félelmemnek. A jó hír, hogy a borzasztó személyiségemet negyven felett már kifejezetten élvezni kezdtem. Mert jót tenni jó, de gonosznak lenni meg sokszor vicces. Mert a szőkék mind gyanúsak, a barnáktól viszont bármi kitelik. Mondta Olivia W, és nőként ő csak tudta!
- Zöldujj - Grüner Daumen -
fel
le
csak nem igazán van kedvem írkálni sem.
Nem is kaptam pénteken akkora lecseszést a kimaradásért. Szóbakerült az a 30.-i őrület, meg elmondtam, hogy a 'gyerek rész' kimondott ezt-azt. Reméltem, hogy ez előrelépést jelent és valóban, mert kicsit oldódott a blokkja. A héten próbált megint leteríteni a pokol, de nem adom magam könnyen és egyelőre elvagyok, mert vannak nyugodtabb napok, de pl. ma is mindent be kellett vetnem, hogy lekössem az agyamat. Nem tudom mi van, hogy ennyire kibillentem a viszonylag tartós, nyugodtabb állapotból, de azon vagyok, hogy visszanyerjem. Meg lettem dicsérve, hogy alkalmazom a tanultakat és hogy tartom magam, bár azt mondta a doki, hogy egy ponton már túltolom és azzal ördögi körbe sodrom magam, hiszen az is csak növeli a feszültségemet. Oké, de ha nem megyek el a végsőkig, akkor sosem leszek képes kontrollálni magamat. Ha mindig engednék a dolgoknak, akkor az őrület uralna engem és nem fordítva. Ő erre azt mondta, hogy már megint a "mindent, vagy ...
fel
le
Ha van hozadéka annak, hogy tudsz írni, akkor az az lehet, hogy ilyenkor világba írhatod a boldogságod (na meg a félelmeidet).
Boldogság?
Talán csak egy olyan érzés, amit akkor érzünk, ha velünk valamA mi kis tanárunk pályára i felszabadító történik.
Hét év vagy nyolc, vagy száz? Fogalmam sincs. Talán csak Bill Murray és a mormotája tudja, hogy mennyi szenvedés volt, hogy sikerüljön.
A lányom megcsinálta.
Két lányom van, tudjátok. Nem akarom egyik érdemeit sem kisebbíteni, mert a nagyobb is félelmetes, amit végigcsinált, és ahova eljutott.
Kósza pillanataimban rá is csodálkozom, hogy micsoda kis zseni lett belőle.
Büszke vagyok rá, hogy ilyen embereket sikerült felnevelnünk.
Mindkettő nyitott a világra, jobboldali liberális demokrata. Hogy ilyen nincs a (magyar) köztudatban? Ja, az nem az én hibám, valamikor volt, csak a nagy olvasztótégely magába olvasztotta (kisajátította és eltüntette). Én és a családom ezt az értékrendet vallja, ebben mi nem változunk, mint a ...
fel
le