- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2022. október 6.-i jegyzetem:
Tegnap ért véget a terápia, de már nem indultunk el haza, mert a fater nem akart aznap 2× lenyomni egy ~ 5 órás utat. Én sem bántam, hogy nem indultunk még el, szeretek Palotán lenni. Most egész' békés volt a légkör, amiért hálás volt az idegrendszerem. Jó lenne hosszabb időt Pesten tölteni, meg eljutni az Aeroparkba, már csak azért is, mert nemrég érkezett egy új repülőgép. Voltunk élelmiszert vásárolni, de alig vettünk valamit, mert az árak elképesztőek. -.- A bundás banda nagyon örült nekem (és viszont), fejhangon nyávogtak, a kutyák nyüszítettek és mindenki azonnal akarta a simogatást. :-D Most, hogy kicsit enyhül az idő, jó volna ha megoldódna a fűtés, mielőtt újra bejön és akkor már marad is a hűvös. Ugye a kémények rosszak, de sikerült áthidaló megoldásokat találni, csak arra kell várni, hogy a Tomi ráérjen és el tudja vinni fateromat a kéményért. A ház falán lehet végigfuttatni és csak a kályhacső helyét kell majd kimaratni, meg persze kályha ...
fel
le
Helyesebb, mint a fotókon, még én pirulok el a végén, ahogy bemutatkozás közben cseppet sem szemérmesen végigmér tetőtől talpig, míg a fürdővíz nyomaiban tapicskolok egy szál köntösben.
-Egy perc, és rögtön jövök! Addig foglalj helyet - rohanok menedéket és ruhát keresve, bár minek, hisz vetkőzésre készülünk, elméletileg.
-Nem fog menni - hallok egy belső hangot a fejemben.
-Nyugi – jön rögtön a válasz, legfeljebb beszélgetünk egy jót, abból baj nem lehet.
-Már itt is vagyok!
Látom, otthonosan érzi magát, lazán feldobott lábakkal keresi a focit, majd a zenei csatornákat, meg is találja azt, ami épp nem romantikus háttérzene egy kellemes gyertyafényes légyotthoz.
A baseball sapka a fotelba dobva, kissé hosszúra nőtt haja rakoncátlanul takarja a nemrég aprólékosan megtisztított mitesszeres homlok ívét.
-Kinőttem én már ebből – diskurálnak bennem rendületlenül, valami témát azért fel kellene hozni, ami oldja az első percek adta feszültséget.
Nem kérdezem, meddig maradhat, ...
fel
le
2022. szeptember 30.-i jegyzet:
¼ 5-kor egy rosszullét formájában (biztos a kettősfront a ludas, de legalább nem volt vészes), viszont utána nem tudtam visszaaludni. Legalább ott tudtam lenni a fogadott Tesómnak, mert ő sem tudott aludni és öntöttem bele egy kis lelket. Nem vagyok kipihent. Max. agyilag pihent. :-D Próbáltam aludni a foglalkozások közt, de valaki, vagy valami mindig felkeltett. Nem gáz, majd este. Úgy tűnik, mintha visszaestem volna 5 hónapnyi remisszió után, de még bízom abban, hogy csak a kettősfront tett oda a szervezetemnek. Megint nem tudok enni, vannak görcsrohamok, érzem a heves szívdobogásomat, stb. Mindegy, szerdán már megyek haza, szóval ha lerobbanok, nem akadályoz már a terápiás foglalkozásokon és üléseken való részvételben. Egyet-egyet már ki kellett hagynom. Azért remélem, hogy vaklárma.
Ma egyéni terápián belementünk a dokival a borderline(om) kialakulásába. Érdekes, hogy csak most, a terápia végén, de lehet hogy azért, mert megvárta, amíg össze ...
fel
le
Toporog az óév előre,
papucsot cserélt cipellőre.
Régi kabátja már megkopott,
mely tavaly ilyenkor csillogott.
Gondolat siklik föld peremén
s visszatekint idő kerekén.
Felidézve sok pillanatot,
amit az esztendő adhatott.
Közeleg a búcsú órája,
érkezik újév fénycsóvája.
Táncolnak az illatos gyöngyök,
bájosan szövődnek a flörtök.
Ölelkező óramutatók,
mint régi ismerős utazók,
kik, szenvedélyes csókot lopva,
indulnak és haladnak tova.
Kristálypohár tartalma pezsdül,
a népünk Himnusza felcsendül.
Áldás és békesség érkezzen,
szeretet szívekben létezzen.
Utunkon szerencse kísérjen,
egészségünk legyen bőségben!
Álmuk s vágyuk beteljesüljön,
boldogság madara repüljön!
2022. 12. 31.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
2022. szeptember 24.-i jegyzet:
nem történik itt semmi, szóval most megint lesz 2 unalmas nap. Haza lehet menni ilyenkor, de nekem nem érné meg, mivel ~ 200 km-re lakom, szóval épphogy hazaérnék, indulhatnék vissza. Nem gáz, mert már csak egy hétvégét töltök itt, mivel 5.-én vége a terápiának. Nem igazán haladtam most sem. Annyiban, hogy 9.-én a doki rávilágított dolgokra, de ennyi, nem tudok úgy haladni, ahogy a többiek. Akkor pokolian éreztem magam és úgy hittem, hogy nem tudnak majd összerakni, meg hogy nem tudok a doki általi megvilágosodásokkal tovább élni, de a pszichém megint fogta magát és mindent leblokkolt, le van minden bénítva, ezért látszólag már jól vagyok. Jó nagy kamu még magam előtt is, de nem én irányítok. Mivel véd ez a blokk, elkezdem a gyerekkort feldolgozni, amit a leírásra értek, de vehető ezáltal szó szerintinek is. Megnyitom azt a naplót, aztán majd jutok valamire. Először még úgysem lesznek nagyon kemény részek érintve, szóval a kezdet nem lesz nehéz, nem ...
fel
le
2022. szeptember 22.-i jegyzet:
nagycsoporttal indult, aztán volt meseterápia, majd sématerápia, ami alatt üvöltözött az egyik csaj, mert kiakadt valamin, mire egy másik kirohant, hogy hív nővért. Közvetlenül utána kirohant a Zoli is, jól bevágva maga mögött az ajtót. Akkor már többen ordibáltak, fasza volt. Megakadt a terápia. Kezdett a séróm égnek állni a feszültségtől és a sok ingertől zsongani a fejem, szóval elindultam a szobánkba, bár ahhoz sem volt humorom, hogy a Zoli idegesítsen. Nemhogy nem genyózott, de teljesen ki volt akadva, már a szoba előtt hallottam, hogy bőgve magyaráz magának. Azért bementem, gondoltam ha zavarom úgyis szól, vagy kimegy. Ott gubbasztott a sarokban, BPD-s rohamozott. Komoly volt így látni a nagyszájú csávót, aki mindenkinek beszólogat, meg leperegnek róla dolgok. Van azért gyenge pontja, mint látszik és az telibe lett kapva. Zavarban voltam a helyzettől, mert feszélyez, ha valaki sír a közelemben, a 'roham' meg nem is egyszerű sírás,.de azért ...
fel
le
2022. szeptember 16.-i jegyzetem:
nagycsoporttal kezdtünk, aminek keretein belül meg lehet beszélni az esetleges konfliktusokat, vagy akármit, ami a csoporttal kapcsolatos. A Zoli (szobatársam) erősen nárcisztikus, senki nem csípi, mert mindenkire degradáló megjegyzéseket tesz, amit nagycsoporton meg is említett a banda, de mindent tagadott. Annak ellenére, hogy mindenki kerüli, ő tök nyugodt és nem magában keresi az okot, hanem mindenki másban. Egyből az apámat juttatta eszembe és erős dühöt éreztem. Volt aznap meseterápia is, meg mindfulness, ami segít a jelenre koncentrálni és a stresszt is csökkenteni.
Kedden a szokásos művészetterápia volt, ezúttal festettünk. Az alkotáson keresztül be kellett magunkat mutatni, mire én többfélét alkottam a lapra, szimbolizálva minden oldalamat. Kommunikáció óra is volt kedden, amin olyan helyzeteket kellett szimulálni, amikben nehezen kommunikálunk. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy melyek azok, mivel kb. minden helyzet ilyen. :-D
Szerdán ...
fel
le
2022. szeptember 9.-i jegyzetem:
Ezúttal hozzáfért az egyéni terapeuta egy-két gázos területhez, amikbe bele is ásta magát a napokban és a ma délelőtti egyéni ülésen sikerült atomjaimra robbantania. Onnantól szégyenszemre szinte végigsírtam a napot, persze nem folyamatosan és a mérték is széles skálán mozgott, de nem sokszor voltam 'nyugodt' (inkább fásult). Ezt máskor elhallgattam volna, de már minden mindegy. Nem voltam egyedül ezzel a szép teljesítménnyel, mert ma kollektív 'kínzás' volt. Ahogy elnézem a bandát, leforgathatnánk egy The walking dead részt, a zombiként kóválygás befigyel. Egyrészt fárasztóak a BPD-s 'rohamok', másrészt vannak, akik gyógyszert kaptak, hogy lenyugodjanak és attól vannak 'beállva'. Minden erőmmel igyekeztem talponmaradni, de a földdel tett egyenlővé az egyéni ülés. A terapeuta telibekapott egy-két kényes területet, azzal pedig rámzúdult a hozzájuk kapcsolódó eltemetett/addig fel nem ismert pokol. Majd' belepusztultam/belepusztulok dolgokba. Nehéz ...
fel
le
2022. szeptember 8.-i jegyzetem:
zenélnünk kellett. Körbeültünk, mindenki kapott valamilyen hangszert és először egyénileg kellett valamit összehozni, aztán közösen úgy, hogy rá kellett hangolódni egymásra. Pl. elkezdett valaki furulyázni, aztán valaki elkezdte kísérni a saját hangszerén és így tovább. Nem számított, hogy nem mindenki tud jól zenélni, mert az egymásra hangolódáson volt a hangsúly. Komoly volt, hogy az improvizált dallamokból mennyire érzékelhető volt sokak számára az adott dallamot létrehozó illető hangulata. Én nem tudtam 'kiolvasni' a hangulatot a dallamokból. Ma a csoportos ülésen a csoport összetartó ereje volt a téma, most is bevetette Unoka doki a spárgás szemléltető módszert, amit az előző ittlétemkor is, mert ugye a csoport egy része először van itt. A kezére kötötte a végét és a gombolyagot odadobta valakinek, akinek el kellett mesélnie miért van itt. Aki elmondta a magáét, az továbbdobta valakinek a gombolyagot, aki szintén elmondta az ittléte okát és így ...
fel
le
2022. szeptember 6.-i jegyzetem:
megvolt az első konfliktus és a durva 'rohamokat' produkáló csaj ki is borult. Mivel most 'vegyes' a csoport (régiek, 1 hete bentfekvők és tegnap érkezettek alkotják), ezért a régiek hőzöngtek, hogy az 1 hete érkezettek miatt borultak a megszokott dolgaik, ettől pedig kiakadt a csaj, mert elmondása szerint azt élte meg ezáltal, hogy nem fogadják be. (Tipikus borderline 'trigger'.) Egyből elkapta a sírásroham és ki akart menni, de nem engedték. Senki nem szeret beégni, de egy BPD-s emberben alapból erős szégyenérzet működik. Direkt nem engedik ki ilyenkor az embert, aminek az okát úgy magyarázták, hogy "hisznek a bentmaradás gyógyító/problémamegoldó erejében". Egy borderline-os személy ha beég, vagy számára túl nagy falatnak ígérkező dologgal szembesül, akkor automatikusan a helyzetből való kihátrálást választja (a megküzdési módok közül ez az ún. elkerülés), de a terápia azon is dolgozik, hogy az ember megtanulja kezelni az olyan ...
fel
le
A modernkori álmoskönyv szerint nem jelent jót, ha az embert egy békés pénteki napon, a munkaidő vége előtt néhány perccel, soron kívül, minden ok nélkül komoly hangon magához szólítja a főnöke, ahogyan velem is tette. Kollégáim kérdő tekintetem láttán belebújtak az előttük fekvő iratokba, lázasan lapozgatni kezdték a nem is tudják mit rejtő akták tartalmát, csakhogy nehogy reagálniuk kelljen e rendkívüli eseményre. Emelt fővel mentem be a főnök irodájába és öt perc múlva úgy is jöttem ki. Szó nélkül összeszedtem a holmimat és kurta köszönéssel ott hagytam az elképedt kollégáimat. Nem gondoltam, hogy magyarázkodnom kell, amiért egy hónap szabadságra küldtek, azzal, hogy a két ünnep között, azaz karácsonytól újévig, egyedül tartom a frontot, ügyeletesként, mert nincs olyan ügy, amiben ne tudnék intézkedni.
Kaptam háromszázezer nettó jutalmat is hozzá, amit nem vallok be a családomnak, megtartom a pénzt különleges alkalmakra, melyek ritkán fordulnak elő. Bizton állíthatom, mert ...
fel
le
Helyesebb, mint a fotókon, még én pirulok el a végén, ahogy bemutatkozás közben cseppet sem szemérmesen végigmér tetőtől talpig, míg a fürdővíz nyomaiban tapicskolok egy szál köntösben.
-Egy perc, és rögtön jövök! Addig foglalj helyet - rohanok menedéket és ruhát keresve, bár minek, hisz vetkőzésre készülünk, elméletileg.
-Nem fog menni - hallok egy belső hangot a fejemben.
-Nyugi – jön rögtön a válasz, legfeljebb beszélgetünk egy jót, abból baj nem lehet.
-Már itt is vagyok!
Látom, otthonosan érzi magát, lazán feldobott lábakkal keresi a focit, majd a zenei csatornákat, meg is találja azt, ami épp nem romantikus háttérzene egy kellemes gyertyafényes légyotthoz.
A baseball sapka a fotelba dobva, kissé hosszúra nőtt haja rakoncátlanul takarja a nemrég aprólékosan megtisztított mitesszeres homlok ívét.
-Kinőttem én már ebből – diskurálnak bennem rendületlenül, valami témát azért fel kellene hozni, ami oldja az első percek adta feszültséget.
Nem kérdezem, meddig maradhat, ...
Toporog az óév előre,
papucsot cserélt cipellőre.
Régi kabátja már megkopott,
mely tavaly ilyenkor csillogott.
Gondolat siklik föld peremén
s visszatekint idő kerekén.
Felidézve sok pillanatot,
amit az esztendő adhatott.
Közeleg a búcsú órája,
érkezik újév fénycsóvája.
Táncolnak az illatos gyöngyök,
bájosan szövődnek a flörtök.
Ölelkező óramutatók,
mint régi ismerős utazók,
kik, szenvedélyes csókot lopva,
indulnak és haladnak tova.
Kristálypohár tartalma pezsdül,
a népünk Himnusza felcsendül.
Áldás és békesség érkezzen,
szeretet szívekben létezzen.
Utunkon szerencse kísérjen,
egészségünk legyen bőségben!
Álmuk s vágyuk beteljesüljön,
boldogság madara repüljön!
2022. 12. 31.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
A modernkori álmoskönyv szerint nem jelent jót, ha az embert egy békés pénteki napon, a munkaidő vége előtt néhány perccel, soron kívül, minden ok nélkül komoly hangon magához szólítja a főnöke, ahogyan velem is tette. Kollégáim kérdő tekintetem láttán belebújtak az előttük fekvő iratokba, lázasan lapozgatni kezdték a nem is tudják mit rejtő akták tartalmát, csakhogy nehogy reagálniuk kelljen e rendkívüli eseményre. Emelt fővel mentem be a főnök irodájába és öt perc múlva úgy is jöttem ki. Szó nélkül összeszedtem a holmimat és kurta köszönéssel ott hagytam az elképedt kollégáimat. Nem gondoltam, hogy magyarázkodnom kell, amiért egy hónap szabadságra küldtek, azzal, hogy a két ünnep között, azaz karácsonytól újévig, egyedül tartom a frontot, ügyeletesként, mert nincs olyan ügy, amiben ne tudnék intézkedni.
Kaptam háromszázezer nettó jutalmat is hozzá, amit nem vallok be a családomnak, megtartom a pénzt különleges alkalmakra, melyek ritkán fordulnak elő. Bizton állíthatom, mert ...
