- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
nagycsoporttal kezdtünk, aminek keretein belül a közösségünk hétköznapi problémáit, vagy a csoportban felmerülő esetleges konfliktusokat beszéljük meg. Egyelőre béke van és remélhetőleg meg is marad.
Művészetterápián zenére festettünk. A téma szabadonválasztott volt, a zene meg gondolom azért szólt, hogy ellazuljunk, de ez is relatív, mert amíg az egyik ember valóban lazul tőle, a másikban elindít dolgokat. Relaxációs zene volt elvileg, mégis sírvafakadt egy nő, mert állítása szerint felhozott belőle negatív gondolatokat, meg érzelmeket és kérte, hogy kapcsolják ki. Másik zenét kaptunk és az már neki is megfelelt. Nem szokták hagyni, hogy kihátráljunk a kellemetlen dolgokból, de gondolom most azért nem kényszerítették rá az adott zenét, mert egyrészt az nem egy lényeges eleme volt a terápiának, másrészt nem az volt a céljuk, hogy bárki rosszul érezze magát és kiakadjon.
A mai nap kemény volt pár embernek a sématerápia után, mert repkedtek a pánikrohamokra kiosztott bogyók. Aki ...
fel
le
eléggé takarékon működtem egy egésznapos migrén + magas vérnyomás miatt. Mozgásterápia (amit ki kellett hagynom, mert nem bírtam talpon lenni és ezért jelezték is, hogy repülök, ha rendszeresen nem veszek majd részt a foglalkozásokon), mindfulness és kiscsoport volt a tegnapi program, köztes időkben pedig pihentem. Aludni mondjuk nemsokat tudtam a járkálás, zörgés, beszéd, stb. miatt, de már az is számított, hogy feküdhettem, meg el-elszenderedtem kis időkre. Hétfőn délután végül nem jött görcsroham, csak aludtam egy órát. Tegnap már egy fokkal jobban voltam, leszámítva a fent említett migrént és magas vérnyomást. Mára viselhető mértékű fejfájás maradt, de már az is elmúlt nemrég. ¾ 3-ig jól voltam, de akkor valami miatt legyengültem és úgy éreztem, hogy felgyulladok, izzadtam is, mint egy versenyló. Azt hittem csak simán melegem van, de a nővér megérintett és mondta, hogy melegebb vagyok, mint kéne. Hozott lázmérőt és az hőemelkedést mutatott. Lepihentem, de csak a következő ...
fel
le
Nem vagyok kipihent (finoman szólva), mert eleve rosszul alszom hetek óta a macskák hajnali bulija miatt és ma is hajnali ébresztő volt, csak most az indulás miatt. Ugyan este már 10 óra előtt aludtam, de 2× random felébredtem éjjel és 4-kor már kelni kellett, hogy letudjuk az indulás előtt szükséges teendőket. A kajálásra nem kellett időt szánni, mert raktunk be szenyákat (bár egyet sem ettem meg, mert hányingerem volt a stressztől egész úton). ¾ 5-kor szálltunk be a kocsiba és ¼ 8 körül nálam lemerült az akku, elaludtam, de csupán félórányi alvás jutott, mivel keltett apám ¾ 8-kor, hogy mindjárt kiszállunk. Azt se' tudtam melyik bolygón vagyok és a közérzetem is elég szar volt, azóta sem jó, de erre biztosan rátesz a szervezetet terhelő hőség is, mert már tegnap is leginkább fekve volt jobb a létezés. Már nem akartam lemondani a terápiát, gondolom 1-2 nap és jobban leszek, addig meg csak végig tudom ülni a foglalkozásokat, beszélgetéseket. Muszáj lesz bírni, meg a szervezetem sem ...
fel
le
A napokban rájöttem, hogy itt az öregség. Sârka, a kolléganőm megmondta, hogy fizikailag negyventől már csak lefelé mehet, de kihúztam negyvennégyig. Már nem tudok csak úgy kipattanni az ágyból reggel ötkor, mint öt-tíz éve, és kilencig lenyomni egy fél műszakot még a kánikula előtt és estére meghagyni a műszak másik felét, a kettő közt pedig benti dolgokat művelni. Kemény küzdelmet kell vívnom az ágy visszatartó erejével. De most betolom a (szerencsés esetben) napi egy tejeskávét, megküzdök a hagymafelszedéssel, a nyúltrágyázással és hátat fordítok minden aggasztó félelmemnek. A jó hír, hogy a borzasztó személyiségemet negyven felett már kifejezetten élvezni kezdtem. Mert jót tenni jó, de gonosznak lenni meg sokszor vicces. Mert a szőkék mind gyanúsak, a barnáktól viszont bármi kitelik. Mondta Olivia W, és nőként ő csak tudta!
- Zöldujj - Grüner Daumen -
fel
le
csak nem igazán van kedvem írkálni sem.
Nem is kaptam pénteken akkora lecseszést a kimaradásért. Szóbakerült az a 30.-i őrület, meg elmondtam, hogy a 'gyerek rész' kimondott ezt-azt. Reméltem, hogy ez előrelépést jelent és valóban, mert kicsit oldódott a blokkja. A héten próbált megint leteríteni a pokol, de nem adom magam könnyen és egyelőre elvagyok, mert vannak nyugodtabb napok, de pl. ma is mindent be kellett vetnem, hogy lekössem az agyamat. Nem tudom mi van, hogy ennyire kibillentem a viszonylag tartós, nyugodtabb állapotból, de azon vagyok, hogy visszanyerjem. Meg lettem dicsérve, hogy alkalmazom a tanultakat és hogy tartom magam, bár azt mondta a doki, hogy egy ponton már túltolom és azzal ördögi körbe sodrom magam, hiszen az is csak növeli a feszültségemet. Oké, de ha nem megyek el a végsőkig, akkor sosem leszek képes kontrollálni magamat. Ha mindig engednék a dolgoknak, akkor az őrület uralna engem és nem fordítva. Ő erre azt mondta, hogy már megint a "mindent, vagy ...
fel
le
Ha van hozadéka annak, hogy tudsz írni, akkor az az lehet, hogy ilyenkor világba írhatod a boldogságod (na meg a félelmeidet).
Boldogság?
Talán csak egy olyan érzés, amit akkor érzünk, ha velünk valamA mi kis tanárunk pályára i felszabadító történik.
Hét év vagy nyolc, vagy száz? Fogalmam sincs. Talán csak Bill Murray és a mormotája tudja, hogy mennyi szenvedés volt, hogy sikerüljön.
A lányom megcsinálta.
Két lányom van, tudjátok. Nem akarom egyik érdemeit sem kisebbíteni, mert a nagyobb is félelmetes, amit végigcsinált, és ahova eljutott.
Kósza pillanataimban rá is csodálkozom, hogy micsoda kis zseni lett belőle.
Büszke vagyok rá, hogy ilyen embereket sikerült felnevelnünk.
Mindkettő nyitott a világra, jobboldali liberális demokrata. Hogy ilyen nincs a (magyar) köztudatban? Ja, az nem az én hibám, valamikor volt, csak a nagy olvasztótégely magába olvasztotta (kisajátította és eltüntette). Én és a családom ezt az értékrendet vallja, ebben mi nem változunk, mint a ...
fel
le
Fater megtudakolta, hogy mikor van Szegedre (és visszafelé is) busz és berakja a sofőr a széket a csomagtartóba, így elvileg már csak a megfelelő időjárásra várunk, mert az elkövetkezendő napokra viharokat jósolnak. A közérzetem egyelőre nem gáz, szóval ha ígymaradok, akkor bírni fogom az utazgatást és a többórás ücsörgést (meg annyi járkálást, amennyit a lábam enged). Természetesen most sem veszem készpénznek a menetelt, mert eddig sem lett belőle semmi. Csakis akkor hiszem el, ha elindulunk.
Apám még nem is rendelte meg a medencét, nekem viszont úgy adta elő, hogy "vettem egy medencét". Kérdeztem tőle, hogy akkor miért így mondta, mire elkezdi, hogy "mert az volt a szándékom, hogy veszek". Mondom neki, hogy akkor azt kellett volna mondani, mert totál félreérthető volt! Persze nem a medencén van a hangsúly, hanem az elven, hogy félreérthetően fogalmazott megint. -.- Mondta, hogy nem tudja, hogy érdemes-e megvenni, ha ilyen változékony lesz az időjárás egész ...
fel
le
Olyan régen történt az én esküvőm. Még a múlt században. Pontosabban 1982 júliusában. Szép nyári napra ébredtünk, szombatira. A férjem akkor már nálunk aludt, én külön lakásban éltem a kislányommal, - így együtt ébredtünk. De mire? A kislányom komolyan belázasodott. Mit tagadjam? A hátam közepére nem kívántam az egész napból semmit. Aggódtam Laukámért. Az anyai ösztöneim erősebben dolgoztak bennem, mint más. Ráadásul ezer helyre kellett még menni, intézkedni. Anyósom vállalta kislányom ápolását, így kicsivel nyugodtabb voltam, de igazán még sem. Ebéd után vissza kellett mennünk a lakásomba valamiért, és párom szerette volna a testiséget. Próbáltam megértetni vele, hogy most nem is kívánom, kislányom is beteg, aggódom érte és minden miatt.
- Hagyj, kérlek! - kértem, de éreztem és láttam is, hogy neheztel érte.
Együtt készülődtünk a fürdőben pár óra múlva társammal, kislányom láza megszűnt, így jelentősen oldódott bennem is a feszültség. Pontban hatkor ott álltunk az anyakönyveztető ...
fel
le
nem mentem a pszichológushoz, mert abban a helyzetben nem jót, hanem rosszabbat tett volna a beszélgetés. Mondjuk így sem úsztam meg az őrületet, de legalább közönség nem volt hozzá és pontosan ezért nem mentem. A szégyentől képtelen volnék visszamenni legközelebb, szóval esélyt sem adtam annak, hogy beégjek.
Szokásos állapotkövető rizsa:
Mint mondtam a legutóbbi jegyzetben, épp'hogy sikerült felülkerekedni a kitörni készülő vulkánon, de valameddig (kb. egy hétig) legalább sikerült, mindenféle figyelemelterelést és csúcsrajáratott önkontrollt alkalmazva. Még tegnap is úgy voltam vele, hogy felszívom magam és megyek délután beszélgetni a dokihoz, de a helyzet addigra méggázosabb lett és ahogy fentebb írtam, jobbnak láttam nem fokozni a dolgokat, meg nagyon el tud durvulni a helyzet és Isten ments', hogy bárki lássa-hallja. Azt hittem, hogy majd segít egybenmaradni, ha nem megyek házhoz a pofonért (ami nyilván nem az, de az adott helyzetben annak felelt volna meg, mivel pont abba ...
fel
le
Már egy ideje élhető volt a helyzet, szokás szerint megint nem jártam péntekenként a dokihoz sem, amiért meg is fogom kapni a magamét holnapután, mert elvileg akkor is kéne járni, amikor tudom kezelni a létet. Kb. egy hete már érzem, hogy próbálkozik a poklom, de természetesen és szokás szerint nem adtam át magam neki, hanem minden necces alkalommal igyekeztem/igyekszem azonnal lekötni az agyamat, ami időnként segít is. A gond az, hogy nem mindent és nem is a végtelenségig vagyok képes uralni. Durva mértékű a hangulati hullámvasutazás, csak az a pech, hogy erről a masináról ilyenkor nem lehet leszállni. Random kap el az eufória ok nélkül, ahogy a gyászos hangulat is. Képes ez megtörténni néhány perc különbséggel, de ami ennél is meredekebb, hogy egyszerre is tudom érezni a nagyon nagyfokú boldogságot (már-már valami lebegésszerű állapot, mert totál túlpörög bennem valami) és a mély, meg többmázsás bánatot. Egyik percben folyamatosan dumálok (nekem nem tűnik fel, apám szól rám, hogy ...
fel
le