- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Meggyes-mákos lepény:
A tésztához: 40 dkg liszt (ebből 10 dkg rétes), 15 dkg porcukor, 15 dkg margarin, 2 tojás sárgája, csipet só, 1 csom sütőpor.
Linzertésztát készítünk 31 percig pihentetjük hűvösön. Egyik felét kinyújtva a tepsibe terítjük, rákenjük a tölteléket, betakarjuk a tészta másik felével. A tetejét megkenhetjük tojással. Középmeleg sütőben megsütjük.
Töltelék: 25-30 dkg mák, 20 dkg cukor, 1 csom. vaníliás cukor, 20 dkg-nyi magozott meggy, kb. 1,5 dl meggylé 2 tojás fehérje.
A mákot a cukorral és a meggylével átpároljuk, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a vaníliás cukrot, picit meghűtjük, majd belekeverjük a felvert tojásfehérjét is. Ennyi.
Ha a tészta nem nagyon akar összeállni, egy-két teáskanálnyi tejföllel vagy kefírrel lazíthatjuk, de nem kell sok, mert a kezünk melegétől is lazul gyúrás közben.
fel
le
Virág tett fel gyönyörű virágos képeket,mondván erre várunk. Igen,alig várjuk hogy indulhassunk. Nálam azzal kezdődik hogy átnézem a dobozomat,milyen magokat kell vennem. Hát tegnap infarktus közeli állapotba kerültem emiatt,ugyanis nem találtam a dobozt. Hová tehettem? Néztem itt néztem ott,nincs. Tetőtérbe fel,tetőtérből le, egyik szoba,nincs,másik szoba ott sincs,na gondoltam még éjjel is ezen fogok filózni. Aztán úgy döntöttem még egyszer megnézem fent. A lányom régi szobájában aztán elbújva az ajtó mögött,a polc legalsó részén megtaláltam.Micsoda megkönnyebbülés!
Átnéztem a vetési naplómat is,az alapján látom mi termett az elmúlt évben,mi az ami nem sikerült,mi az amit el kell felejteni.
Ezután jön,hogy összeírom milyen magokra lesz szükségem és apránként amikor boltba megyek veszem amit találok. Februárra már nagyjából megvan minden.
Várjuk a tavaszt,de ez nem jelent tétlenséget,készülünk.
Én már nagyon várom hogy mehessek a kertbe.
fel
le
Gyönyörű nap volt ma, minden virágzásnak indul lassan és a fű olyan zsenge zöld, amilyen csak ilyenkor tavasszal tud lenni, amikor megindul az élet. Ilyenkor itthon szeretek lenni legeslegjobban a kertemben. Lenyűgöznek a nárciszok élénk sárga színei, mintha a napsugár a földre szállt volna, a kankalinok gyengéd rózsaszín árnyalata, az őszibarack rózsaszín szirmai és a kajszi feslő bimbói...
Felmentem a szőlőbe, Gyuribácsi épp metszette a barackfáit. Hosszú nadrágban és pólóban voltam. Rám néz és megszólal:
- Virág, de nyáriasan van!
- Nyár van - vágom rá.
- Magának mindig tavasznak kellene lennie. Mindig szerelmesnek kellene lennie - mondja.
- Az is vagyok! - válaszolom.
- Én is mindig azt vagyok! - dicsekszik.
- Én is!
Aztán megmutattam neki, hogy melyik ágat hagyja meg és melyiket vágja le a fájához, hogy újra be tudjam oltani, mert a tavalyit kikötözte és így letört. Az én oltványaimnak nem kell kötelék, szabadon szeretnek nőni, mint én. Ha kikötözik őket, ...
fel
le
Tél van. Tavaszról álmodnak az almafarügyek. S amikor eljön az idő, először a kis virágbimbók indulnak meg. Kezdetben mint egy szemérmes nő szorosan összezárt ajkai pironkodnak a csalóka áprilisi időjárásban. Vajon tényleg tavasz van? Hihetek benne? De nincs menekvés és lassan megduzzadnak a napsugár követelőző csókjától, s mikor a langyos tavaszi szellő felhevíti őket, megadva magukat kipattannak a szirmok, hogy felkínálják édes nektárjukat a méhek csábító zümmögésének, hogy gyümölcsözővé és termékennyé tegyék a virágokat. Ilyen a szerelem, lassan kopogtat be, szelíden, de mégis kitartóan.
Majd a virágok mellett a fa lombot nevel, hogy óvja és ringassa a gyümölcskezdeményeket a hűvös éjszakákon, a viharos nyári napokon, és otthont nyújtson a fészket rakó madaraknak. S a kis rigók még nem is sejtik, hogy a nyár után ősz jön. A fa odaadja termését és illatozó almákkal telik meg a kamra, a szívünk pedig örömmel. Azután újra beköszönt a tél. A idősebb rigók összebújva a faágakon a ...
fel
le
Ónos esővel riogattak mára. A reggeli jégkásás szemerkélésben nem is engedtem ki a tyúkokat. Jól el voltak látva az ólban is mindennel. Véletlenül sem akartam leszánkázni a hátsómon azon a tizenöt betonlépcsőn, ami hozzájuk felvezet az emelkedő parasztudvaron.
Ám ebéd után kisütött a nap és megkönyörültem a szárnyas háznépemen. Kiengedtem őket a verebekkel együtt, és zsebre tettem a mai napi három tojást. A szőlőbe is felengedtem őket. A rózsaszín kabátos, pink kesztyűs madárijesztőt arrébb tettem pár méterrel, mert azért a héják sem hülyék teljesen. Azért remélem, hogy legalább félig azok, és így életben marad pár tyúkom.
A kertben előbukkantak a nyári felszedés elől ügyesen elbújt hagymák, és most már zöldellve kínálják magukat. Az egynyári gyomok is már régen barnára száradtak. Libatop, disznóparéj, acat, egyforma színű ruhát öltött. Egy kúpvirág rikítva, viháncolva sárgállott és nevetett rajtuk, s kinevette az egész telet is, miközben legkorábbi hajtásai végén büszkén ...
fel
le
Tegnap este elindultunk Mohácsra, de nem jutottunk messze, mert szondáztattak Himesen a rendőrök.
Engem egy nagyon fiatal és nagyon jóképű rendőr állított meg, pont mint a filmekben. Autó leállít, ablak leenged. Majd azt kérte, hogy fújjam meg a szondát vagy mit. Ne fogjam meg, csak fújjam! Alkoholellenőzés. Nincs fogdosás! Értem én, semmi kölcsönösség.
Magamban azonnal hálát adtam, hogy még véletlenül se ettem vacsorára a pálinkás meggylekvárból, mert tudtam, hogy vezetni fogok, aztán ilyenkor végképp zéró tolerancia.
Nos, hát megfújtam. Gyengéden. Nem volt elég erős. Aztán nem volt elég hosszan fújva. Aztán meg nem volt jó az irány. Aztán mondta a rendőr, hogy úgy fújjam, mint a gyertyát. Kb az ötödik próbálkozásom után meg is mutatta. Na, most akkor én. Persze megint nem ment. Kínomban már röhögtem, meg megszólaltam, hogy "még sosem csináltam ilyet", mellettem a zuram rögtön kihumorizált, hogy "Bocsi, de neki ez az első..." - és kb akkor kezdett el ...
fel
le