újabb események
régebbi események
további események
15:57
mlJDXuYx regisztrált a weboldalra
17:27
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:25
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
01:47
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
Feleségek.hu
új cikk írása
interaktív online női magazin
http://www.eset.com/hu
Címlap
Cikkeink
Naplóink
Kérdezd a férfit
Események
Írásaim
Naplóm
Kedvenceim
Üzeneteim
Csevegő
Klubok
Bejelentkezés
Regisztráció
Naplóírók
Tündér
Arnold91
wadbikaiy
Anyu
Virág
Horoszkóp
Ilpaki
D Klári
Ilona
Gaya
Visszafogott Vénusz
Divi Éva
zsoltne.eva
peonia
Nurse
Pillangó
Sark Csillag
Zsüsztin
kalozlány
Főnix Madárka
Yolla
Hanna Firkál
KiralyCsilla1965
Black Ice
L. Alexa
Ada
Dildaln
Orsolya
m.lilla
Sharon
Horoszkóp
Fotópályázat
Szavazások
Képeslap küldő
Pontverseny
Múlt heti top 10
Toplista
Programajánló
Videók
Pályázat
E-könyv
Vendégkönyv
Blog
Naptár
«
2024. október
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Napló bejegyzések
Virágzunk
Gyönyörű nap volt ma, minden virágzásnak indul lassan és a fű olyan zsenge zöld, amilyen csak ilyenkor tavasszal tud lenni, amikor megindul az élet. Ilyenkor itthon szeretek lenni legeslegjobban a kertemben. Lenyűgöznek a nárciszok élénk sárga színei, mintha a napsugár a földre szállt volna, a kankalinok gyengéd rózsaszín árnyalata, az őszibarack rózsaszín szirmai és a kajszi feslő bimbói... Felmentem a szőlőbe, Gyuribácsi épp metszette a barackfáit. Hosszú nadrágban és pólóban voltam. Rám néz és megszólal: - Virág, de nyáriasan van! - Nyár van - vágom rá. - Magának mindig tavasznak kellene lennie. Mindig szerelmesnek kellene lennie - mondja. - Az is vagyok! - válaszolom. - Én is mindig azt vagyok! - dicsekszik. - Én is! Aztán megmutattam neki, hogy melyik ágat hagyja meg és melyiket vágja le a fájához, hogy újra be tudjam oltani, mert a tavalyit kikötözte és így letört. Az én oltványaimnak nem kell kötelék, szabadon szeretnek nőni, mint én. Ha kikötözik őket, ...
fel
le
Várakozás
Tél van. Tavaszról álmodnak az almafarügyek. S amikor eljön az idő, először a kis virágbimbók indulnak meg. Kezdetben mint egy szemérmes nő szorosan összezárt ajkai pironkodnak a csalóka áprilisi időjárásban. Vajon tényleg tavasz van? Hihetek benne? De nincs menekvés és lassan megduzzadnak a napsugár követelőző csókjától, s mikor a langyos tavaszi szellő felhevíti őket, megadva magukat kipattannak a szirmok, hogy felkínálják édes nektárjukat a méhek csábító zümmögésének, hogy gyümölcsözővé és termékennyé tegyék a virágokat. Ilyen a szerelem, lassan kopogtat be, szelíden, de mégis kitartóan. Majd a virágok mellett a fa lombot nevel, hogy óvja és ringassa a gyümölcskezdeményeket a hűvös éjszakákon, a viharos nyári napokon, és otthont nyújtson a fészket rakó madaraknak. S a kis rigók még nem is sejtik, hogy a nyár után ősz jön. A fa odaadja termését és illatozó almákkal telik meg a kamra, a szívünk pedig örömmel. Azután újra beköszönt a tél. A idősebb rigók összebújva a faágakon a ...
fel
le
Békében
Ónos esővel riogattak mára. A reggeli jégkásás szemerkélésben nem is engedtem ki a tyúkokat. Jól el voltak látva az ólban is mindennel. Véletlenül sem akartam leszánkázni a hátsómon azon a tizenöt betonlépcsőn, ami hozzájuk felvezet az emelkedő parasztudvaron. Ám ebéd után kisütött a nap és megkönyörültem a szárnyas háznépemen. Kiengedtem őket a verebekkel együtt, és zsebre tettem a mai napi három tojást. A szőlőbe is felengedtem őket. A rózsaszín kabátos, pink kesztyűs madárijesztőt arrébb tettem pár méterrel, mert azért a héják sem hülyék teljesen. Azért remélem, hogy legalább félig azok, és így életben marad pár tyúkom. A kertben előbukkantak a nyári felszedés elől ügyesen elbújt hagymák, és most már zöldellve kínálják magukat. Az egynyári gyomok is már régen barnára száradtak. Libatop, disznóparéj, acat, egyforma színű ruhát öltött. Egy kúpvirág rikítva, viháncolva sárgállott és nevetett rajtuk, s kinevette az egész telet is, miközben legkorábbi hajtásai végén büszkén ...
fel
le
Decemberben
Az utcákon már este van fél öt tájt. A sötétben néhány ház ablakából csintalan derűvel szökne az utcára a lámpafény. A tyúkok elégedetten csendesedtek el az ólban, miután kiszabadultak a legelőre még az utolsó világos órában. Ma is megajándékoztak három szép nagy tojással. A nyulak közül kettő már kicsinyeit szoptatja, két másik buzgón hordja a szénát, hogy fészket csináljon a hamarosan születendő nyúlfiknak. Csak egy öreg anyanyúl fekszik békésen a szálazgatva, de ő még ráér. Harmadik napja, hogy naponta látok egy kis ökörszemet az aranyvessző és a feketeszeder hajtásain ugrálgatni, s a szívem szaporábban dobban örömében. Boldogságok. Az élelmes verebek némelyike a tyúkokhoz fészkeli be magát éjszakára. Vidám a csivitelő népség, mert tudják, hogy fittyet hányok rá, hogy megdézsmálják a baromfik eleségét. Messze még a tavasz. Decemberben lapozunk már a naptárban.
fel
le
Megfújtam!
Tegnap este elindultunk Mohácsra, de nem jutottunk messze, mert szondáztattak Himesen a rendőrök. Engem egy nagyon fiatal és nagyon jóképű rendőr állított meg, pont mint a filmekben. Autó leállít, ablak leenged. Majd azt kérte, hogy fújjam meg a szondát vagy mit. Ne fogjam meg, csak fújjam! Alkoholellenőzés. Nincs fogdosás! Értem én, semmi kölcsönösség. Magamban azonnal hálát adtam, hogy még véletlenül se ettem vacsorára a pálinkás meggylekvárból, mert tudtam, hogy vezetni fogok, aztán ilyenkor végképp zéró tolerancia. Nos, hát megfújtam. Gyengéden. Nem volt elég erős. Aztán nem volt elég hosszan fújva. Aztán meg nem volt jó az irány. Aztán mondta a rendőr, hogy úgy fújjam, mint a gyertyát. Kb az ötödik próbálkozásom után meg is mutatta. Na, most akkor én. Persze megint nem ment. Kínomban már röhögtem, meg megszólaltam, hogy "még sosem csináltam ilyet", mellettem a zuram rögtön kihumorizált, hogy "Bocsi, de neki ez az első..." - és kb akkor kezdett el ...
fel
le
Téltagadók
Bárhogy is kapálózunk, tiltakozunk az elkerülhetetlen ellen, jön a tél. Az éjjel kegyetlen szenvedtem. Annyira fájt a gerincem és a jobb kezemen az ujjaim, hogy maj'meghaltam. Csak egy kis hó jött, és még reggel is szállingózott. Most pedig már ragyog a nap. Reumás csiga vagyok, délre kéne vándorolnom. Trópusi szigetekre. Egy biztos... Kanadába nem költözöm! Ti hogy vagytok?
fel
le
Aranyórák és emlékek
Egy ideje elkezdett tudatosulni bennem, hogy nekem heti 3x2órában aranyórám van. Pont mint (ha jól tudom), amit szülés után neveznek egy aranyórának, amikor az édesanya kettesben lehet a purdéjával. Jómagam pedig hetente 3x2órát kettesben lehetek önmagammal, amikor nagyanyámat az idősek napközi szórakoztatójába viszik. Eddig ezeket a délelőtti órákat főzéssel és házimunkával töltöttem, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen élvezhetném jobban is ezt az időt. Így ma, hogy a nyári virágok teleltetőbe kerültek és szinte kiüresedett a gang, kreatív kacatkiállítást állítottam be a bejárati ajtó mellé dísznek. Minden egyes tárgyhoz emlék fűz. A nagy lyukacsos követ egy tengerpartról kaptam egy barátnőm anyjától, a fém éticsigát Schwandenből guberáltam. A hibás, rózsás gyertyatartót Mitlödiből, a szíveket még Diesbachból, a betonból öntött cserepet pedig még az egyik unokahúgom készítette, a libát kertész barátnőmtől, a kanna öreganyáméktól, a nyírfaág a faluból egy kiszáradt fáról ...
fel
le
Macskaságok
Mi volt előbb, a macska vagy az egér? Miután valaki mindhárom macskánkat lemérgezte egy hét leforgása alatt (és többekéit is a faluban), úgy voltunk vele, hogy nem hozunk ide több macskát. De vannak tyúkok, nyulak és persze takarmány is mindig bőséggel, így nemrég olyan egérkolónia szaporodott el a takarmányos helyen és a nyulaknál, hogy azt elmondani nem lehet. Nagyjából velük egy időben megjelent néha az udvaron egy kb 5 centire csonkolt farkú nőstény macska. Le is fialt a szomszéd padlásán. De olyan rettegés volt benne az emberek iránt, hogy hamarabb eliszkolt, mintsem a mobilon a kamerát megtaláltam volna, pedig én aztán gyors vagyok. A kölykei szintén gyorsabbak voltak, mint a villám.. Majd mikor az egérszag a takarmánynál elviselhetetlenné vált, éjszakára kinyitottam rá az ajtót. Reggelente onnan iszkoltak ki a macskák már másnap. Ma már nincs egérszag. És esténként, amikor becsukom a tyúkokat, mindig teszek ki enni a macskáknak. Mert igen jó munkások! Egy hete már ...
fel
le
Madáretetés?
Reggelente, amikor kiengedem a csirkéket, legalább 5-8 veréb repül ki a rácsos ablakukon. Ez egy új dolog, korábban sosem tapasztaltam még ilyesmit. Azt tudtam, hogy rárepülnek a csirkék etetőjére, de azt nem, hogy már a szállásukat is belakják. A cinkék pedig újabban az ablak szúnyoghálójára repülnek rá és kukucskálnak be rám. Ti etetitek télen a madarakat?
fel
le
Bódogságok
Semmittevésre alkalmas, szeles idő Ma olyan szél és hideg volt, hogy semmit nem csináltam. Nem is terveztem nagy dolgot, mert kicsit szúrkált a hasam. Biztosan a széltől, de nem a bélszelektől, hanem ettől az első igazán télies széltől. De komolyan, semmi puffasztót nem ettem. Csupán reggel autóval le akartam ugorni a boltba mielőtt kiengedem a tyúkokat. Majd a baromfiudvarban hónom alá kaptam Antóniát, hogy lehozzam az alsóudvarba, mert Klyden üldözőbe vette, megcsípkedte. Lehoztam Bortushoz. Majd elláttam a nyulakat és bekuckóztam a tévé elé. Kuckóztam volna, mert elláttam mamát, kidekoráltam egy dobozt, megjavítottam az ágyat, de aztán közben elkezdtem sorozatdarálni és így azért pihentem is. Közben eszembe jutott, hogy mindjárt jönnek tojásért, ezért beszedtem a mai hármat. Majd öcsémék jöttek mamához, és hívtam apámat, hogy segítsen bevinni a nehéz cserepeket a fagyérzékeny évelőkkel a nyárikonyhába. Napi cukiság, hogy Antónia új ülőhelyet talált magának estére és ...
fel
le
Beköltözők
Beköltöztek. Az árnyéktűrők a (ki)keleti ablakba zsúfolódtak, akik közül a paprika kivétel, de azt nem akartam a déli ablakba tenni a konvektor fölé. Így most maradt egy ablakom"pucéran" a szellőztetésre. Nálatok mennyire vannak tele az ablakok?
fel
le
« előző
1
...
5
6
7
8
9
10
11
...
865
következő »
támogatóink
https://aktivmacska.hu
http://www.proconer.hu/gdpr
üzenek Tündérnek
segítség
Médiaajánlat
Impresszum
Oldal tetejére
Feleségek.hu csevegő
Online felhasználók:
Privát csevegő
béta
Csevegő partnerek:
Gyönyörű nap volt ma, minden virágzásnak indul lassan és a fű olyan zsenge zöld, amilyen csak ilyenkor tavasszal tud lenni, amikor megindul az élet. Ilyenkor itthon szeretek lenni legeslegjobban a kertemben. Lenyűgöznek a nárciszok élénk sárga színei, mintha a napsugár a földre szállt volna, a kankalinok gyengéd rózsaszín árnyalata, az őszibarack rózsaszín szirmai és a kajszi feslő bimbói...
Felmentem a szőlőbe, Gyuribácsi épp metszette a barackfáit. Hosszú nadrágban és pólóban voltam. Rám néz és megszólal:
- Virág, de nyáriasan van!
- Nyár van - vágom rá.
- Magának mindig tavasznak kellene lennie. Mindig szerelmesnek kellene lennie - mondja.
- Az is vagyok! - válaszolom.
- Én is mindig azt vagyok! - dicsekszik.
- Én is!
Aztán megmutattam neki, hogy melyik ágat hagyja meg és melyiket vágja le a fájához, hogy újra be tudjam oltani, mert a tavalyit kikötözte és így letört. Az én oltványaimnak nem kell kötelék, szabadon szeretnek nőni, mint én. Ha kikötözik őket, ...
Tél van. Tavaszról álmodnak az almafarügyek. S amikor eljön az idő, először a kis virágbimbók indulnak meg. Kezdetben mint egy szemérmes nő szorosan összezárt ajkai pironkodnak a csalóka áprilisi időjárásban. Vajon tényleg tavasz van? Hihetek benne? De nincs menekvés és lassan megduzzadnak a napsugár követelőző csókjától, s mikor a langyos tavaszi szellő felhevíti őket, megadva magukat kipattannak a szirmok, hogy felkínálják édes nektárjukat a méhek csábító zümmögésének, hogy gyümölcsözővé és termékennyé tegyék a virágokat. Ilyen a szerelem, lassan kopogtat be, szelíden, de mégis kitartóan.
Majd a virágok mellett a fa lombot nevel, hogy óvja és ringassa a gyümölcskezdeményeket a hűvös éjszakákon, a viharos nyári napokon, és otthont nyújtson a fészket rakó madaraknak. S a kis rigók még nem is sejtik, hogy a nyár után ősz jön. A fa odaadja termését és illatozó almákkal telik meg a kamra, a szívünk pedig örömmel. Azután újra beköszönt a tél. A idősebb rigók összebújva a faágakon a ...
Ónos esővel riogattak mára. A reggeli jégkásás szemerkélésben nem is engedtem ki a tyúkokat. Jól el voltak látva az ólban is mindennel. Véletlenül sem akartam leszánkázni a hátsómon azon a tizenöt betonlépcsőn, ami hozzájuk felvezet az emelkedő parasztudvaron.
Ám ebéd után kisütött a nap és megkönyörültem a szárnyas háznépemen. Kiengedtem őket a verebekkel együtt, és zsebre tettem a mai napi három tojást. A szőlőbe is felengedtem őket. A rózsaszín kabátos, pink kesztyűs madárijesztőt arrébb tettem pár méterrel, mert azért a héják sem hülyék teljesen. Azért remélem, hogy legalább félig azok, és így életben marad pár tyúkom.
A kertben előbukkantak a nyári felszedés elől ügyesen elbújt hagymák, és most már zöldellve kínálják magukat. Az egynyári gyomok is már régen barnára száradtak. Libatop, disznóparéj, acat, egyforma színű ruhát öltött. Egy kúpvirág rikítva, viháncolva sárgállott és nevetett rajtuk, s kinevette az egész telet is, miközben legkorábbi hajtásai végén büszkén ...
Az utcákon már este van fél öt tájt. A sötétben néhány ház ablakából csintalan derűvel szökne az utcára a lámpafény.
A tyúkok elégedetten csendesedtek el az ólban, miután kiszabadultak a legelőre még az utolsó világos órában. Ma is megajándékoztak három szép nagy tojással. A nyulak közül kettő már kicsinyeit szoptatja, két másik buzgón hordja a szénát, hogy fészket csináljon a hamarosan születendő nyúlfiknak. Csak egy öreg anyanyúl fekszik békésen a szálazgatva, de ő még ráér.
Harmadik napja, hogy naponta látok egy kis ökörszemet az aranyvessző és a feketeszeder hajtásain ugrálgatni, s a szívem szaporábban dobban örömében. Boldogságok. Az élelmes verebek némelyike a tyúkokhoz fészkeli be magát éjszakára. Vidám a csivitelő népség, mert tudják, hogy fittyet hányok rá, hogy megdézsmálják a baromfik eleségét. Messze még a tavasz. Decemberben lapozunk már a naptárban.
Tegnap este elindultunk Mohácsra, de nem jutottunk messze, mert szondáztattak Himesen a rendőrök.
Engem egy nagyon fiatal és nagyon jóképű rendőr állított meg, pont mint a filmekben. Autó leállít, ablak leenged. Majd azt kérte, hogy fújjam meg a szondát vagy mit. Ne fogjam meg, csak fújjam! Alkoholellenőzés. Nincs fogdosás! Értem én, semmi kölcsönösség.
Magamban azonnal hálát adtam, hogy még véletlenül se ettem vacsorára a pálinkás meggylekvárból, mert tudtam, hogy vezetni fogok, aztán ilyenkor végképp zéró tolerancia.
Nos, hát megfújtam. Gyengéden. Nem volt elég erős. Aztán nem volt elég hosszan fújva. Aztán meg nem volt jó az irány. Aztán mondta a rendőr, hogy úgy fújjam, mint a gyertyát. Kb az ötödik próbálkozásom után meg is mutatta. Na, most akkor én. Persze megint nem ment. Kínomban már röhögtem, meg megszólaltam, hogy "még sosem csináltam ilyet", mellettem a zuram rögtön kihumorizált, hogy "Bocsi, de neki ez az első..." - és kb akkor kezdett el ...
Bárhogy is kapálózunk, tiltakozunk az elkerülhetetlen ellen, jön a tél. Az éjjel kegyetlen szenvedtem. Annyira fájt a gerincem és a jobb kezemen az ujjaim, hogy maj'meghaltam. Csak egy kis hó jött, és még reggel is szállingózott. Most pedig már ragyog a nap. Reumás csiga vagyok, délre kéne vándorolnom. Trópusi szigetekre. Egy biztos... Kanadába nem költözöm!
Ti hogy vagytok?
Egy ideje elkezdett tudatosulni bennem, hogy nekem heti 3x2órában aranyórám van. Pont mint (ha jól tudom), amit szülés után neveznek egy aranyórának, amikor az édesanya kettesben lehet a purdéjával. Jómagam pedig hetente 3x2órát kettesben lehetek önmagammal, amikor nagyanyámat az idősek napközi szórakoztatójába viszik.
Eddig ezeket a délelőtti órákat főzéssel és házimunkával töltöttem, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen élvezhetném jobban is ezt az időt.
Így ma, hogy a nyári virágok teleltetőbe kerültek és szinte kiüresedett a gang, kreatív kacatkiállítást állítottam be a bejárati ajtó mellé dísznek. Minden egyes tárgyhoz emlék fűz.
A nagy lyukacsos követ egy tengerpartról kaptam egy barátnőm anyjától, a fém éticsigát Schwandenből guberáltam. A hibás, rózsás gyertyatartót Mitlödiből, a szíveket még Diesbachból, a betonból öntött cserepet pedig még az egyik unokahúgom készítette, a libát kertész barátnőmtől, a kanna öreganyáméktól, a nyírfaág a faluból egy kiszáradt fáról ...
Mi volt előbb, a macska vagy az egér?
Miután valaki mindhárom macskánkat lemérgezte egy hét leforgása alatt (és többekéit is a faluban), úgy voltunk vele, hogy nem hozunk ide több macskát.
De vannak tyúkok, nyulak és persze takarmány is mindig bőséggel, így nemrég olyan egérkolónia szaporodott el a takarmányos helyen és a nyulaknál, hogy azt elmondani nem lehet.
Nagyjából velük egy időben megjelent néha az udvaron egy kb 5 centire csonkolt farkú nőstény macska. Le is fialt a szomszéd padlásán. De olyan rettegés volt benne az emberek iránt, hogy hamarabb eliszkolt, mintsem a mobilon a kamerát megtaláltam volna, pedig én aztán gyors vagyok. A kölykei szintén gyorsabbak voltak, mint a villám..
Majd mikor az egérszag a takarmánynál elviselhetetlenné vált, éjszakára kinyitottam rá az ajtót. Reggelente onnan iszkoltak ki a macskák már másnap. Ma már nincs egérszag. És esténként, amikor becsukom a tyúkokat, mindig teszek ki enni a macskáknak. Mert igen jó munkások! Egy hete már ...
Reggelente, amikor kiengedem a csirkéket, legalább 5-8 veréb repül ki a rácsos ablakukon. Ez egy új dolog, korábban sosem tapasztaltam még ilyesmit. Azt tudtam, hogy rárepülnek a csirkék etetőjére, de azt nem, hogy már a szállásukat is belakják.
A cinkék pedig újabban az ablak szúnyoghálójára repülnek rá és kukucskálnak be rám.
Ti etetitek télen a madarakat?
Semmittevésre alkalmas, szeles idő
Ma olyan szél és hideg volt, hogy semmit nem csináltam. Nem is terveztem nagy dolgot, mert kicsit szúrkált a hasam. Biztosan a széltől, de nem a bélszelektől, hanem ettől az első igazán télies széltől. De komolyan, semmi puffasztót nem ettem.
Csupán reggel autóval le akartam ugorni a boltba mielőtt kiengedem a tyúkokat. Majd a baromfiudvarban hónom alá kaptam Antóniát, hogy lehozzam az alsóudvarba, mert Klyden üldözőbe vette, megcsípkedte.
Lehoztam Bortushoz. Majd elláttam a nyulakat és bekuckóztam a tévé elé. Kuckóztam volna, mert elláttam mamát, kidekoráltam egy dobozt, megjavítottam az ágyat, de aztán közben elkezdtem sorozatdarálni és így azért pihentem is. Közben eszembe jutott, hogy mindjárt jönnek tojásért, ezért beszedtem a mai hármat. Majd öcsémék jöttek mamához, és hívtam apámat, hogy segítsen bevinni a nehéz cserepeket a fagyérzékeny évelőkkel a nyárikonyhába.
Napi cukiság, hogy Antónia új ülőhelyet talált magának estére és ...
Beköltöztek. Az árnyéktűrők a (ki)keleti ablakba zsúfolódtak, akik közül a paprika kivétel, de azt nem akartam a déli ablakba tenni a konvektor fölé. Így most maradt egy ablakom"pucéran" a szellőztetésre.
Nálatok mennyire vannak tele az ablakok?
