- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Talán rosszkor, rossz időben találkoztunk, a körülmények nem kedveztek nekünk. Egyszer azt olvastam az egyik portálon, hogy két sérült lélek találkozott egy szerelemben. És ez igaz lehet, mert több trauma is ért, és talán a nagy Őt is.
Egy olyan történetet szeretnék megosztani, ami talán mással is megtörtént, valószínüleg nem egyedi eset.
Az én történetem ez év január 8-án kezdődött, és ez az eset felforgatta az életemet.
Éppen a pihenőnapomat töltöttem otthon, amikor az egyik közösségi portálon egy jóképű, fiatal férfi - nevezzük Jánosnak - ismerősnek jelölt. Mivel egyébként nem ismertem őt,így a fotója alapján döntöttem el, hogy elfogadom a baráti felkérést. Az adatlapján az szerepelt, hogy szingli, 1985-ös születésű, 39 éves. Én 1967-es születésű vagyok, 57 éves.
Amint visszaigazoltam, rögtön írt is. Megköszönte, hogy elfogadtam a jelölését, és válaszoltam neki, hogy szeretek barátkozni, új embereket megismerni. Írtam neki, hogy csak a barátságomat tudom felajánlani, mivel ő ...
fel
le
Ne várd a csodát, nyisd ki a szíved és adj új esélyt önmagadnak. Bízz benne, hogy a nem hitt kapcsolatok fáiba is élet költözhet...
1991 szilveszterén egy barátjukon keresztül ismerték meg egymást. Majd másfél év szerelem és együtt járás után, 93 szép meleg nyarán házasodtak össze. Az ezt követő pár évüket a két gyermekük születése festette csodálatossá. Előbb Klárival, rá két évre egy fiú gyermekkel, Petivel ajándékozta meg őket a sors.
Az első időkben minden szép volt, a világukat idillinek érezték. Luca a gyerekekkel otthon maradt és többnyire egyedül gondoskodott róluk. Eközben Róbert az egyetemi kötelességeit próbálta maximálisan teljesíteni. Férj-feleségként sokat dolgoztak kapcsolatuk- és kis családjuk boldogságán. De ahogy teltek az évek, a nap mint napi küzdelmek felőrölték erejüket. A belső nehézségek mellett, a külső körülmények se nekik kedveztek. A gyerekekkel töltött idők után, a kétezres évek elején rájuk tört a válság. Luca előbb visszament dolgozni, de nem sokra rá ...
fel
le
Tegnap sem agysejtem, sem időm nem volt arra, hogy a 2024-es évemre visszatekintsek. Szita az agyam, de ezé' jó a blog; tudok puskázni. :-D Fejből csak 1-2 dolog rémlett, de a posztok segítettek visszaemlékezni.
2024-ben:
- Fater megvette a kéményt és az ablakokat, bár semmi nem lett ezek közül beépítve, a szobám nem haladt semennyit. Idén elvileg fel lesz újítva, de hiszem, ha megtörténik. Jó lenne már a saját szobámban létezni, elszeparálódni apámtól. Most csak egy ajtó választ el minket és nincs nyugtom, meg fűteni sem tudok rendesen, mert állandóan nyitva kell lenni az ajtómnak, hogy menjen hozzá meleg, így viszont nálam is lehűl a szoba, szóval nemsokkal vagyok előrébb azzal, hogy van nálam fűtés. Jégverem már nincs ugyan, de meleg sem. 6 év alatt nem volt képes magánál megoldani a fűtést sem.
- Történtek pozitív változások, ami a mentális állapotomat illeti, mert fejlődtem 1-2 dologban. Bőven van még dolgom magammal és ez így lesz, amíg élek, bár megint nem járok terápiára ...
fel
le
Újévi haikuk
Szilveszter napján
búcsúztatjuk az évet,
kívánunk jobbat
Új év kezdődik
mindenki reménykedik
jobb lesz, - mint eddig
- emillio -
♡☆♡☆♡☆♡☆♡
Székely újévi köszöntő!
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót
Isten adjon minden jót!
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/tiQiBBU7Lug ...
fel
le
Karácsony másnapján reggel hétkor arra ébred, hogy az ablakpárkányon dobol az eső. Felkel, odamegy az ablakhoz, felhúzza a redőnyt. Valóban borús az ég, valóban esik az eső, akkor pedig nem álmodta, mert ez a valóság. A földeket vastagon beborító hó kellene és legalább mínusz tíz fok, hogy elpusztuljanak kertjében a kártevők. Sajnos, ez nem kívánságműsor. Az időjárást nem tudja befolyásolni, legfeljebb alkalmazkodhat hozzá, amennyire erejéből és tehetségéből telik.
Úgy érzi, késésben van, mert ma biztosan eljönnek a fiáék, mert úgy ígérte Kornél: Anyuskám karácsony másnapján meglátogatunk. Szerencsére előző nap megfőzte fia kedvenc karácsonyi ételeit, kacsaaprólékból gazdagon zöldségelt húslevest, metélt tésztával, és a töltött káposztát, mely alá, az aprókáposzta közé tett négy nagyobb darab füstölt oldalast is. Süteményként mákos és diós bejglit, valamint mézes lepényt sütött. A menyének és az unokájának kedvéért gesztenyemasszát is vett, meg két flakon tejszínhabot, mert ők a ...
fel
le
Szokott mód' békében telik és ez nekem már elég. Nem tudom, miért csak ilyenkor tud normálisan viselkedni az öregem, de legalább ilyenkor nyugi van. Tegnap koraeste jött értünk az Ildi kocsival. Nem akartam átmenni, de egyedül lenni sem akartam, úgyhogy mentem. Most jobb volt a légkör, mint amilyen lenni szokott, de kifejezetten jó azért most sem volt. Kicentizve az időt, de megérkezett az öregnek és a Gabinak az ajándék, örültek, szóval idén sem nyúltam mellé. Bennem most nagyjából nyugi van, mert az öreg ilyenkor normálisabb, meg tudtam beszélni a Tesómmal és a másik fogadott Tesómmal is mindig jó légkörben beszélgetünk. Mindez nekem elég, hogy legyen miért, kikért kitartani. Most igyekszem az ünnepre figyelni, egy kicsit próbálok ellazulni. Ma ebben nem partner a búrám, mert reggel óta migrén boldogít és hiába aludtam, nem múlt el, nem is enyhült, de estére már biztos megszűnik. A rendszeres Olvasóimnak, de az idetévedőknek is békés, boldog Karácsonyt kívánok!
fel
le
Miért gondolja bárki is, hogy az ünnep közeledtével sokaknak csak a szép és a jó jut az eszébe, arra tudnak csak gondolni? Ilyenkor hozza felszínre a legrejtettebb frusztrációkat, a bizonyítási kényszert, amit oly sokáig sikerült elnyomni.
Megint eltelt egy év. Mi változott ez alatt az egy év alatt? Nyilván nagyon sok, de alapvetően nem mindegy milyen irányba. Azok a családok, emberek, akik okkal, vagy ok nélkül egy régen elkövetett rossz döntésük következményeként egyedül kényszerültek végig csinálni nem egy, de sok-sok évet, rosszabb esetben több gyerekkel, apa nélkül, társ nélkül, egyedül, hogyan mondhatják azt, hogy hely de jó kedvem van így ünnepek közeledtével?!
Induljunk ki abból, hogy az ünnepeket azok a családok sem ússzák meg, akik gondolni sem akarnak rá. De hát miért is ne akarnának gondolni rá? Elkerülhetetlen. A körülöttünk zajló, nyüzsgő események emlékeztetnek rá, és lassan, de biztosan ráhangolódnak azok is, akik valamilyen okból nem akarják az ünnepeket. ...
fel
le
A lányom kitalálta néhány hete, hogy idén ne nálunk legyen a vacsi Szenteste, hanem a nagymamájánál, vagyis az én édesanyámnál. Ő egyedül él, mi vagyunk a szűk családja: a lányom, a fiam és én.
Megbeszéltük ki mit főz. A menü nagyjából ugyanaz volt, mint mindig, csak nem mindent én készítettem el. Este ötre már mindent megcsináltam, és a kaját, mint egy málhás szamár cipeltem ki az autóba. A nagy tál, amit hússal pakoltam meg majdnem kicsúszott a kezemből miközben battyogtam kifelé, csaknem a szívbaj jött rám. Előtte az ajándékcsomagolástól kaptam frászt. Az árcédulát képtelen voltam levakarni, a csomagolópapír csúszkált össze-vissza, a cellux mindenhova ragadt csak oda nem, ahova kellett volna…
Ahányan vagyunk annyi felől érkeztünk. A lányom a barátjától, a fiam az édesapjától. Anyukám csengőszóval köszöntött, az asztal káprázatos színekben pompázott, a CD lejátszóból jól ismert muzsika szólt. A terülj-terülj asztalkát ellepték a finom falatok, és vacsora után mint az ovisok, ...
fel
le
Gyepűrózsa, csipkerózsa, Rosa canina, ki hogy ismeri?
Az első csipkebogyó- vagyis vadrózsa bokrom, a szőlőhegyi ház mellett úgy lett, hogy volt egy szál, amit apám lekaszált, amiből így azonnal lett négy szál, majd az eltelt 18 évben többször is térdig visszavágtam, ha már nagyon kezelhetetlenné vált miatta az egész terület, mert most is mininum 3-4 méteres vesszői hullnak alá a rézsűn, amelyek rózsaszín fátyolként leomló virágesőbe borítják a kert egy részét.
Tapasztalva a drasztikus nyírásra adott enyhén szólva is erőteljes növekedési reakcióját, a második telkemen a már alapból ott lévő 3 méteres sűrű bokorhoz a vadcseresznye tövében, már hozzá sem nyúltam. Madárfészket szoktam fotózni rajta.
Általában rózsaszín, de nálam van fehér virágú is. Virágzáskor láttam, hogy az elvadult szomszédos kertekben a rózsaszínnek több árnyalatában is játszanak, de ami igazán izgalmas nekem, hogy a bogyóik mérete és íze sem teljesen egyforma. Van, amelyik sokkal "kövérebb" és ...
fel
le
Csodás kertem arborétum #fenntarthatókert #fenntarthatókert posztjánál most így a beszélgetéseikbe beleolvasva, megfogalmaztam magamnak, hogy nekem igazából csalamádé kertem van. Mert nem csak hogy van (igazából nincs) dísz- és haszonkerti része, de az egész olyan szinten van keverve, mint egy jó csalamádé alkotóelemei. Ettől se nem haszonkert, se nem díszkert és semmilyen szinten nem tematikus kert.
Még csak egyes részeit sem tudnám külön behatárolni vagy elkülöníteni, még a mélymulcsos zöldségesben is van díszfaiskolai sor is, kékszakállak, akik ott nevelődtek őszig a paprika mellett, majd kiültetésre kerültek. Az almafa alatt a nőszirmok citromfűvel, hóbogyóval. Mellette a füge, körülöttük tavaszi hagymások és bogyós gyümölcsűek. A japánbirs váltakozik a jostával sövényt képezve és védi az északi szelektől a cseresznyefát. A klemátisz második évben virít a szőlősbarackon. A ház mellett a kajszi árnyliliomot óv, a magnólia tövénél eper keres árnyékot, galagonya, feketeberkenye ...
fel
le