- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tegnap a pénztárnál állunk anyácskámmal, mögöttünk egy háromkerekűs idős hölgy a szintén szépkorú barátnőjével és annak feltételezett férjével.
A feltételezett férj morog veszettül a zasszonnyal, adogatják egymásnak az ívet, majd mérgében odébbállt rövid időre.
A szépasszonyka férje helyett is szégyellve magát pillantott ránk bocsánatkérő mosollyal. A szemkontaktust felvéve és a pillanatnyi csendet kihasználva megszólaltam:
- Mi otthon hagytuk a férfiakat.
- Csak a pénzt hoztuk el! - kontrázott rá anyám azonnal, és erre kitört a nevetés.
Nem sokkal később a feltételezett férj visszajött, még mindig mogorván morogva, és a zasszony adta is neki egyből:
- Látod, ők otthon hagyták a férjeiket! Csak a pénzt hozták.
- De akkor mire kellek én??? - így a férj.
- Hogy nézegethesse a jó csajokat! - válaszoltam neki egyből, s erre elmosolyodott - De csak csendben! - tettem még hozzá, mire jókedelyű, mosolygós csend ereszkedett ránk.
A következő percben a ...
fel
le
...Nagyon jó a szöveged! Annyira beletrafálsz, hogy na... Pontosan erről van szó! Vagánykodik, erősnek érzi magát a "csávó"... és a modora..., még meg is magyarázza, hogy mert ő egy melós, munkás ember... Most melléfogott, mert én pont egy ilyen családból származom, sosem beszéltek alpári módon a tesók, se az apám! Szóval akkor mi a helyzet ezzel a... - mondtam is neki, te egy egoista... állat (tovább is van... azt nem mondom) vagy... Még tetszett is neki!... Tanulunk Mr.Tájföl!
És ezt csak most mondod?! Ha én ezt előbb tudom..., tudod mikor engedtem volna a 21-ből?! Nagyon nehezen adtam be a derekam, na jó, volt benne egy picike számítás, hátha, talán, tud segíteni!... Az egészből semmi se lett, csak ígéretek... Ő az ígéretek és a be nem tartások "földje"!!! Na ebből lett elegem... Ebből is! Egy tönkrement életet hogyan is tudnék én rendbe hozni, legalábbis az ő elképzelései szerint? Sehogy! A kompromisszum készséget is tanulni kell! Ott még nem tartok! ...
fel
le
Testápolási rutinok? Az miaz?
Ne gondoljatok barlanglakónak, naponta zuhanyzok, s ha 35 fok van, akkor néha napi 4x is. Ha nem trágyázok vagy csinálok nagyok koszos-büdi dolgot, akkor is két-három naponta mosok hajat samponnal és balzsammal, így is úgy nézek ki, mint Merida a bátor kislány. De szeretem, ha tiszta és illatos a testem és főleg hajam, akkor is, ha egy rakoncátlan szénaboglya.
Van szempillaspirálom, amit legalább annyira rapszódikusan használok, mint parfümöt. Amikor eszembe jut. A kézkrémet némileg gyakrabban. De hónaljragasztót, azaz kenőfejes dezodort használok, igaz télen azt sem mindig. Sőt, még Sir Telenítek is! Olykor. És nemrég megvettem életem első nappali arckrémét, mert a nap kicserzi a bőrömet, de legtöbbször este jut eszembe használni, ezért inkább egy éjszakait is veszek. Reggelente nem találkozom a tükörrel, nem nagyon fér bele az időbe.
De! Mégsincs hajápolási-, arcápolási-, sminkelési és kitudja még milyen rutinom. Barlanglakó kőkorszaki ...
fel
le
A Jóisten megint megóvott minket. Jöttem be este az udvarról és nemsokkal azután egy nagy puffanást hallottam a folyosón. Ezúttal a bejárati ajtó feletti részen mondta be az unalmast a mennyezeten egy jókora vakolatdarab. Mákom van, hogy nem csapott agyhelyen (meg fatert sem).
Majdnem teljesen kész' a macskakennel. A banda ugyan használja már, de még nincs befejezve rajta minden, talán holnap - vagyis éjfél elmúlt, szóval ma - meglesz. A hőség miatt napokig nem dolgoztak rajta faterék, engem meg nem is enged az öreg. Többször megjegyezte, hogy milyen sok pénzébe van, persze próbált úgy tenni, mint aki "nem azért mondja", de ismerem is, meg ha "nem azért mondaná", akkor nem mondogatta volna többször, úgyhogy a legutóbbi sóhajtozásnál mondtam neki, hogy visszafizetem az egészet, nekem ez nem kell, hogy folyton az orrom alá dörgöli ezt is, nem leszek az adósa. Azt mondja hogy' akarom visszafizetni, amikor ~ 300 ezerbe került összesen, nekem meg nincs annyi, hogy ...
fel
le
„Nem gyávaság, hanem önszeretet.
Vannak csaták, amiket nem azért nem vívsz meg, mert félsz, hogy elveszíted, hanem azért, mert eleve méltatlan lenne belemenned.
Tudod, vannak azok az emberek, akik leszarják, hogy ki vagy. Leszarják, hogy mennyi küzdelem van mögötted, mennyi értéket adsz a világnak, mennyi áldozatot hoztál másokért, mennyi fantasztikus tulajdonságod van. Ők megalázni akarnak.
Látni, ahogy összeomlasz, aztán vigyorogva keresztülgyalogolni rajtad.
És minél jobban megmutatod magadat a világnak, minél jobban küzdesz egy ügyért, amiben hiszel, ezek az emberek annál jobban várják a bukásodat — és tesznek is érte.
Sunyi agresszióval. Verbális bántalmazással. Folyamatos áskálódással, amivel megpróbálják megfúrni mások beléd vetett hitét és bizalmát. Azokét, akik szeretnek Téged. Azokét, akik elismernek, és akiknek a visszajelzései jelentős hatással vannak az önértékelésedre.
Megértelek. Tudom, hogy rohadtul fáj, amikor igazságtalanul vádolnak, amikor hitelteleníteni ...
fel
le
Mi az, ami elkerülte a figyelmedet
hiszen az első adandó alkalommal
érezned kellett volna
nem ő az álmaid vágya
ajtóstól rontott be a házba
nem volt kegyelem számodra
ne háríts, egyszerűen lehengerelt
nem, nem a modora, az egyszerre
vonzott, majd taszított…
már késő volt, nem tagadhatod
talán egy titkos vágya
mi nálad beteljesülni látszott nála
mivel vonzottad magad sem tudod
hagytad beljebb és beljebb jusson
nem volt menekvés már akartad
tiltakozásoddal vágyait tápláltad
álmodból felébredtél tudtad már
mekkorát tévedtél ez az ember egy csaló
nem az kinek először hittél
ébresztő, mentsd ami menthető
próbáltál szabadulni tőle és lásd
mi lett belőle te lettél egy utolsó pőre
mert megérezte már nem akarod
nem, ez az ember nem hagyja
ha szabadulni próbálsz utánad nyúl
és kegyetlen újra visszaránt
akkor is ha nem akarod már érzed,
ő nem az álmaid vágya, neki célja volt veled
tudnod kellett volna, ezek intő jelek!
fel
le
Csapjunk a lecsóba
töröltél, mit mondjak igen bátor tett volt
és ezután ami belefért kaptam hideget meleget
válogatott ocsmány szavakat, le se merem írni
ki vagyok én, hogy merem egyáltalán megítélni?
Pedig az, egy ocsmány féreg, nem is nehéz kimondani, ki ilyeneket mond
de tőled nem félek
meg kell tanuljad, rossz lóra tettél, ha velem egyszer kikezdtél!
Most akkor mi lesz, össze fogok esni?!.. érdekes hogy meg sem kottyant
pedig nem vagyok az kit mindennek elmondtál, mégis mire számítottál,
erősebb vagyok mintsem hittem, gondoltam...
ezt azért mégsem vártam tőled. Megleptél! Le se merem írni!... talán majd később, egyszer...
fel
le
Amikor ezt olvastam, azt hittem dobok egy hátast... Mekkora lépést tettél előre, de szerintem, inkább hátra... Te nem is sejtetted, de ezzel egyáltalán nem loptad be a szívembe magad, sőt, egyre kijjebb és kijjebb kerültél... de te csak hidd azt, amit először hittél. Megfogtál, behálóztál... Nem úgy van az, szerintem csak megtévesztettél... Nem tudhattad, én még mindig észnél vagyok! Jó tanuló vagyok!
fel
le
Vagy én? Azt hiszem végül már mindketten...
"Vége a románcunknak!"... Valóban? "Nem mondod..."
A kezdeti "udvarlási" szakaszban a lehengerlő szövegét hallva, elhűltem néha... miket beszél ez az ember, akit nem is ismerek, ő sem engem..., nem beszélve arról, hogy ezek csak külsőségekre és felületességre jellemző tulajdonságai voltak... majd kinövi - gondoltam, a felét sem hittem el... Próbáltam vele érzékeltetni, hogy ezek mind nem számítanak annyira, szót sem érdemel, egy adottság mindössze... hiába! Elképesztő teljesítményt produkált, szavakban... kifejezésekben... A korkülönbség inkább aggasztott, amiért sokáig hezitáltam... 17 év, nem az én javamra. Nekem ez igenis számít! Őt cseppet sem zavarta, sőt... Ez már gyanús volt! És itt van a kutya elásva, csak nem vettem azonnal észre, nem kellett hozzá sok idő, hogy tudjam, erre "játszik"... Keserű tanulság! Mert igenis, egyedülállóként joggal feltételeztem róla, hogy a szándéka nem éppen ...
fel
le
Mintha csak nekem írta volna..., hogy használjam fel... hát én megpróbálom..
Mintha csak nekem írtad volna... Köszönöm! Lassan érteni vélem, hogy ez az ember, akiről nemrég még valamit hittem, vagy reméltem, nincs jó egészségi állapotban... röviden ennyi... és nem nekem akart ő ártani, pedig megtette, hanem saját magával nincs kibékülve, kudarcot vallott velem szemben és ezt próbálja meg igen csúnya szavakkal "kompenzálni"... Nem tudja, de nem nekem, hanem saját magának árt vele! Nem kicsit, nagyon! A távolból, mert külföldön dolgozik, nagyon ért ahhoz, hogy bűntudatot próbál bennem ébreszteni, hogy ő mennyi áldozatot hoz, milyen áron..., az úton... és ezt hosszasan ecseteli sms-ekben és én ebben akadályozom őt..., sőt minek teszem ki... "idegesítem"... Ne már?!... aminek persze a fele sem igaz, de ő ebbe kapaszkodott bele... és igen csúnya vége lett! Azt mondta, én könnyen navigálok itt a lakásomban, meg ráérek..., de ő ki van téve a közút veszélyeinek... - ...
fel
le
Tegnap a pénztárnál állunk anyácskámmal, mögöttünk egy háromkerekűs idős hölgy a szintén szépkorú barátnőjével és annak feltételezett férjével.
A feltételezett férj morog veszettül a zasszonnyal, adogatják egymásnak az ívet, majd mérgében odébbállt rövid időre.
A szépasszonyka férje helyett is szégyellve magát pillantott ránk bocsánatkérő mosollyal. A szemkontaktust felvéve és a pillanatnyi csendet kihasználva megszólaltam:
- Mi otthon hagytuk a férfiakat.
- Csak a pénzt hoztuk el! - kontrázott rá anyám azonnal, és erre kitört a nevetés.
Nem sokkal később a feltételezett férj visszajött, még mindig mogorván morogva, és a zasszony adta is neki egyből:
- Látod, ők otthon hagyták a férjeiket! Csak a pénzt hozták.
- De akkor mire kellek én??? - így a férj.
- Hogy nézegethesse a jó csajokat! - válaszoltam neki egyből, s erre elmosolyodott - De csak csendben! - tettem még hozzá, mire jókedelyű, mosolygós csend ereszkedett ránk.
A következő percben a ...
Testápolási rutinok? Az miaz?
Ne gondoljatok barlanglakónak, naponta zuhanyzok, s ha 35 fok van, akkor néha napi 4x is. Ha nem trágyázok vagy csinálok nagyok koszos-büdi dolgot, akkor is két-három naponta mosok hajat samponnal és balzsammal, így is úgy nézek ki, mint Merida a bátor kislány. De szeretem, ha tiszta és illatos a testem és főleg hajam, akkor is, ha egy rakoncátlan szénaboglya.
Van szempillaspirálom, amit legalább annyira rapszódikusan használok, mint parfümöt. Amikor eszembe jut. A kézkrémet némileg gyakrabban. De hónaljragasztót, azaz kenőfejes dezodort használok, igaz télen azt sem mindig. Sőt, még Sir Telenítek is! Olykor. És nemrég megvettem életem első nappali arckrémét, mert a nap kicserzi a bőrömet, de legtöbbször este jut eszembe használni, ezért inkább egy éjszakait is veszek. Reggelente nem találkozom a tükörrel, nem nagyon fér bele az időbe.
De! Mégsincs hajápolási-, arcápolási-, sminkelési és kitudja még milyen rutinom. Barlanglakó kőkorszaki ...
A pünkösdi kaszálás után még felsarjadt a sárga vadvirág és virágba is borult a szomszéd egykori legelője. A kerítésen túli, lábon álló legelőben száradnak a fűfélék, de még mindig több élet van benne, mint az utcákon szabályosan nyírt gyepben.
S benned a kérdés hangosan sikoltozik, hogy de miért??? Miért akarjuk ennyire egyértelműen elpusztítani magunkat? Amikor igazából virágozhatnánk is.
Ui.: Esténként fel kell töltenem a tyúkok vizesedényeit, mert egy sün ide jár inni. Alig érte el az alját, mert kevés volt a víz benne.
