- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ajtóréseken, sóhajok kíséretében megszökött hajnali álmok dideregnek a téren, házak falainak tövében.
Fellegekbe vágynak, mégis mint úton pörgő ördögszekér- nem űzi, hajszolja, csak viszi őket a szél.
Felkapja- engedi- futni hagyja- megálljt int neki- vigyázva, menedéket adva, fák ágai közé repteti.
Még tél világa- levél nélküli barna ágak egymásba kapaszkodása- madaraknak otthona, s a reggeli csendben ribilliót is kelt, a madársereg rikoltozása a betolakodók ellen.
Majd halkul, s elhal a figyelmeztető zsivaj- nem fészekrabló az új lakó, csak a hajnali emberi álmokat nem fújja semmivé a szél.
Kerékpár suhan, lámpája villog- az úton valami csillog.
A kerék még forog, az ember földre teszi lábát, megáll.
Lehajol, kincsét felveszi, dédelgetve megtörli, zsebébe rejti.
Elveszett- megkerült álmát, az elmúlt tegnapot, az álmokkal- vágyakkal átszőtt új napot, viszi tovább.
Hajnal.
Lány és fiú szapora léptei koppannak a köveken, de a léptek egymásba kulcsolt ...
fel
le
Tegnapra virradó éjjel jó nagy vihar volt felénk is, ami eltartott kora reggelig. Úgy beáztunk az özönvízszerű esőtől, hogy a konyhában ~ 1 cm víz állt, meg az előszobába is folyt be a mennyezeten lévő nagy lyukon át. Csodák csodájára csak egy kisdarab vakolat esett le az újabb ázás miatt, holott vészjóslóan néz ki az a terület. Elvileg nemsokára meg lesz csinálva a mennyezet, de majd akkor hiszem, ha látom. Kárunk 'csak' a beázás lett, meg a jég kilyukasztott 2 sárgadinnyét, szóval egész' jól megúsztuk.
Nem lett semmi a házi kennelből, mert hol az időjárás miatt nem tudtuk építeni, hol az anyagokra kellett várni egy csomót, pedig már majdnem minden meglett hozzá, szóval fater begőzölt és rendelt egyet készen. Persze drágább így, de muszáj kikerülni az udvarra az állatoknak. Ha minden jól megy, talán a most következő héten meg is érkezik a kutyáké, aztán később majd a macskák is kapnak.
Szerdán megy apám Pestre a Gabihoz, mert el kell hoznia tőle cuccokat, meg mennek vásárolni is ...
fel
le
- Iszalag, iszalag, szalag - Emese felém emelte egymáshoz szorított ökleit. A csuklóján zöld indák és levelek, fehér virágok, alig néhány árnyalattal világosabbak a bőrénél.
Növényfetisiszta volt; senki mást nem ismertem, aki ennyire ragaszkodott volna a kedvenc virágaihoz. Mindig akadt nála egy bimbó - hajba tűzve vagy ujjak közt forgatva -, a könyveiben egy-egy lepréselt levél, vagy legalább egy virágmintás borítójú füzet. Aznap a ruhája volt soron: műselyem blúzt viselt, félregyűrt gallérral és fakó margarétákkal.
Felkönyökölt, dekoltázsa villant - a csuklójáról lepattantak az indák -, és nekem szegezte a kérdést:
- Tulajdonképpen miért szebb a virágok népi neve a latin nevüknél, hm?
Gyakran kérdezgetett így, szeszélyesen, egy-két logikai lépcsőfokot átugorva. Mások bolondosnak tartották ezért, hebehurgya kislány-butaságot olvastak a fejére - én viszont úgy véltem, egyszerűen gyorsabban gondolkodik, mint a legtöbb ember.
- A latin nevet a tudósok adják - sóhajtottam azon a ...
fel
le
14.-én lett volna vége a terápiának, viszont a szervezetem nem akart tovább együttműködni. Gondoltam, hogy ezt a pár napot féllábon is kihúzom, mert nem most kezdődtek a gondok és eddig sikerült a terápiákon részt venni, viszont mégis haza kellett jönnöm, mert 2 nap is használhatatlan voltam és nem lehet hiányozni a terápiákról. Remélhetőleg csak az egymást érő frontok nem tetszenek a szervezetemnek, meg a lehűlés aktiválta a Raynaudot és az ugye piszkálja a szívkoszorúeremet is, ezért (is) vagyok azóta szarul, bár nem folyamatosan, ami legalább jó, meg az is, hogy újra melegedés várható és esélyes, hogy akkor újra jól leszek. A kórházból a Gabihoz mentünk egyrészt mert le kellett pihennem, másrészt akartak apámmal vásárolni, meg dumálni, így ma a kora reggeli busszal jöttünk haza. Nagyon örült nekem a bundás csapat és persze kölcsönös volt a viszontlátás öröme. Amint kimegyek a szobából, ezer decibellel nyávognak utánam.
Mint az eddigi két alkalommal, úgy most is az volt az utolsó ...
fel
le
Jövő hétfőn irány haza.
Tegnap délután meglátogatott egy görcsroham, de nem lep meg, mert hidegfront volt, azelőtt meg melegfront. Remélhetőleg stabilizálódnak már valamelyest a légköri viszonyok. Aludtam a roham után majd' két órát, ami nagyon rámfért. Éberebb mondjuk nem igazán lettem tőle, maximum annyival, hogy utána nem akart minden pillanatban leesni a fejem.
A mai meseterápián egy orvosról szólt a mese, aki a szamuráj sereg orvosa volt és összeomlott, látva a tevékenysége értelmetlenségét és elrohant egy Zen mesterhez. A mester megkérdezte, hogy miért ment, mire mondta neki a doki, hogy úgy érzi felesleges a munkája, ugyanis hiába gyógyítja meg a sereg sérüléseit, azok újra és újra visszamennek a csatába, majd ő kezdheti elölről a gyógyítást és már nem bírja elviselni, hogy potyára dolgozik. Erre a mester azt mondta neki, hogy nem az a kérdés, hogy minek van értelme, hanem hogy ő kicsoda, mondta neki, hogy várja meg erre a választ! Az idő telt, hónapokig meditált a doki a ...
fel
le
Régi történet, de még ma is mosolygok rajta...
Ez a mesém abban az időszakban történt, amikor a férjem meghalt, a fiam már kirepült a családi fészekből és én egyedül maradtam. Állandóan búslakodtam, rágódtam az élet igazságtalanságain, szó szerint magamba rogytam. A munkám volt az egyetlen, ami ebből a búskomorságból némileg kizökkentett. A fiam úgy döntött, ez nem mehet így tovább és egy szép nap beállított egy pici szőrgombóccal a kezében, mondván, hogy Kittykéről nekem kell gondoskodni.Ettől az időtől fogva megváltozott az életem.
Imádtam ezt a kiscicát. Amikor esténként a fotel háttámláján púpozott háttal harcolt az árnyékával, mint láthatatlan ellenséggel, majd meg ettem. No és többet sose késtem el, mert reggel mindig felpofozott, időben. Gyönyörű hónapok teltek el, nagy egyetértésben, sose volt vele semmi bajom, első perctől fogva szobatiszta volt, mint egy kiskutya, úgy várt engem nap-mint nap haza.
Ez így ment egészen addig, míg egyszer csak észrevettem, hogy az én ...
fel
le
és egyéni terápián is megint kiborultak páran (meg később is), némelyek megint 'rohamig' (ami valójában csak sírás, de az intenzitása miatt fizikai tünetekkel is jár és azért emlegetik rohamként, mert heves, nincs felette kontrollja az embernek). Én voltam az egyik, aki nem fogott padlót, de kivételesen nem azért, mert vasszigorral fogtam magam vissza (mondjuk a 'rohamot' képtelenség is), hanem le vagyok blokkolva érzelmileg. Kicsit könnyeztem kb. 2 percig, azt' csókolom. Olyan 'rohamokat' nyomtak egyesek, hogy rossz volt nézni (meg hallgatni). Az egyik szobatársam meggyújtotta a cigit a szobában (ami persze nem engedélyezett) és az őrület közben elnyomkodta a karján a cigit. Egy csaj is úgy sírt valamelyik szobában, hogy kihallatszott a folyosóra. Továbbra sem tudok nyitni a többiek felé, így nem igazán beszélgetek (ha kérdeznek, nyilván válszolok azért), de hallottam, ahogy páran beszélgettek és mondták, hogy kemény volt nekik is az egyéni, mert olyanokat hallottak, amik rendesen ...
fel
le
Kos (márc.21.-ápr.19.)
A szerelemben hol a csillagokban, hol a pokolban érezheted magad, de ahhoz, hogy ez megváltozzon, legelőször is, saját magadnak kell megváltoznod, megtanulni elengedni, s visszakapni, soha nem birtokolni.
Bika (ápr.20.-máj.20.)
Míg saját kényed-kedved szerint élnéd az életed, ne feledkezz meg azokról, akik hozzájárulnak jódolgodhoz. A közeljövőben nemkívánatos ismerősök látogatása nyomoríthatja meg a kedvedet.
Ikrek (máj.21.-jún.21.)
Megeshet, hogy olykor szeretnél kábult pillangóként szédelegni a szerelemtől vagy valami szertől, de a józanságnál és a tiszta pillanatoknál jobb nincs, még ha olykor nehéz is józanul elviselni az életet.
Rák (júni.22.-júl.22.)
Talán vágynál valami izgalmasabbra vagy nagyobb kihívásra, de mi lehet nagyobb kihívás, mintsem a meglévő kapcsolatodban újra és újra feléleszteni a tüzet, ha úgy érzed, ellaposodni kezd?
Oroszlán (júl.23.-aug.22.)
Elmérgesedhet a viszonyod a kollégáiddal, s jó ha figyelsz, hogy ...
fel
le
Elsősorban nyilván magamnak firkálok, azonban ha valami másvalaki(k)nek is a hasznára válhat, akkor duplán éri meg leírni, így talán ezzel a poszttal is segíthetek amellett, hogy dokumentálom magamnak a dolgokat.
Tegnap kaptam meg a tesztek eredményét és azok - meg az egyéni terapeuta véleménye - alapján a 18 sémából szinte az összes aktív nálam, ami komoly, mert tavaly még csak a fele volt aktív, ergo vagy nem volt helyes az az eredmény, vagy ennyire elcsesződtem mostanra.
Nagyvonalakban elmagyarázták nekünk a sématerápia elején, hogy mi a 18 séma és mik az okaik, hogy értsük mi miből fakad, meg hogy idővel felismerjük az aktiválódásukat és majd a tanult módokon reagáljunk rájuk, de mivel harmadszor vagyok itt, ezért van amit már tudtam róluk magamtól is. Magamnak későbbi viszonyítási alapként jegyzem fel, melyek aktívak jelenleg.
- Elhagyatottság/instabilitás séma (aktív)
Az az érzés, hogy az embert nem szereti, nem támogatja a környezete (sokunké valóban rideg és nem támogató), ...
fel
le
felment bennem a pumpa, mert felhúzott a doki. Miután lehiggadtam felfogtam, hogy az érdekemben történt a szembesítés. Ha már itt tartok; a komfortzóna fogalma a terápián felejtős és persze ez elmélyíti az ember szorongását, mivel a biztonságérzetnek lőttek, viszont nyilván ez is az ember érdekét szolgálja, mert a világ sem idomul hozzánk, nekünk kell(ene) megtanulni illeszkedni bele. Akár egyetlen mondattól is oda a bizalmam, szóval eldurrant az agyam és mondtam hogy hazamegyek. Azt mondta a doki, hogy ha nem működöm együtt és nem tartom be a szabályokat (kimegyek az ülésről), akkor tényleg távoznom kell, amit gondoljak át, mert nem véletlenül vagyok itt, pláne harmadszor, nyilván szükségem van a segítségre, amit nem fogok megkapni, ha kirúgatom magam, szóval gondolkodjak! Forrt az agyvizem és nem tudtam gondolkodni, aztán lassan észhez tértem és magamra lettem rohadtul dühös, hogy ennyire elcseszett vagyok! Tombolni tudtam volna az öngyűlölettől, a bűntudattól és attól az iszonyatos ...
fel
le