- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Önmagamnak (is)
Tudjátok vannak ilyen posztok néha, hogy mit üzennél gyermekkori önmagadnak, én még hozzátenném, hogy mit köszönnél meg gyermekkori önmagadnak? Visszafelé üzengetni amúgy kicsit fura és értelmetlen, ha az idő lineális, hacsak nincs mégis időutazás, vagy épp nem hipnoterápián ülnék, szóval egyelőre... de komolyabbra fordítva a szót!
Köszi Kisvirágom, hogy soha nem vetted túl komolyan azokat, akik azt mondták, hogy sosem leszel közepesnél jobb tanuló, mert túl lassú vagy hozzá.
Ha igazán láttak volna, ha érdekelt volna bárkit is, akkor látják azt is az idő előrehaladtával, hogy néha tényleg nehezebb volt, mint másnak, de többnyire inkább az volt, hogy ami nem érdekelt, arra nem voltam hajlandó több energiát szánni, míg ami érdekelt, azt elég volt egyetlen egyszer hallani.
Sose leszek jobb közepesnél - ezzel kb beprogramoztak (volna), hogy gyári munkásnak épp elvegyülhetsz majd az átlagos közepesen rosszak közt, pedig az sem lett volna a világvége, mert nem ...
fel
le
tegnapelőtt a rohammentességet, ugyanis tegnap este jött egy görcsroham, de mentségére szóljon, hogy a lightosabb változat volt, nem altatott be és nem rángatta mindenemet, valamint csak 1 adag jött és nem volt erős sem. Halmoztam az élvezeteket, mert migrén is boldogított, illetve a fülfájás is és a ketyegőm izgága volt, fektemben is rohangált, de mindezt betudom a hidegfrontnak, meg a viharnak, mert amint ideért, akkor erősödött fel minden finomság. Csak végső esetben veszek be fájdalomcsillapítót, de éjjel kénytelen voltam, viszont utána tudtam aludni, megszűntek a fájdalmak és el ne kiabáljam, azóta sem tértek vissza.
Tegnap szinte egyáltalán nem tudtam kajálni, de ma már az is ment, igaz, nem a szokásos bélpoklos módjára. :-D Fater meghozta a Nutridrinket is tegnap, napi 3-at kell innom, szóval azt is legurítottam, plusz két joghurt is lement, meg milánói. Ma már egy fokkal jobb volt a közérzetem és kevésbé voltam Darth Vader, amikor fel kellett állnom, de ma is csak fekve volt ...
fel
le
csak az utóbbi időben nem akaródzott írni.
Történt megint egy váratlan dolog, ugyanis még valamikor a hó' elején hozott a postás egy paksamétát, amiben az állt, hogy az anyám ágáról örökösök vagyunk a húgommal, 3 földterületből örököltünk részt. Anyánk örökölte volna, de ugye mivel nem él, ránk szállt át az örökség. Mivel arról az ágról nagy a család és sok az örökös, így nyilván sok részre oszlik az örökség is, vagyis nyilván senki nem kap földterületet, hanem akkora összeget, amennyit ér az adott rész. Fater már húzta az orrát, hogy "gombokat fogsz kapni". Neki nem mindegy? (Naná, hogy nem, mivel gondolatban valószínűleg már el is költötte azt is, mégha köze sincs hozzá.) Fogalmam sincs, hogy ki után maradtak ránk azok a területek, mert a távolabbi rokonsággal nincs kapcsolatunk. Ugye fater intézheti az ügyeimet és a pénzemet is ő kezelheti, így rápörgött a dologra. Előre látom, hogy bármennyi is lesz, nemsokat fogok látni ebből sem. Egyszer már egy örökségemet felélt, én ...
fel
le
Barka bontja bolyhát. Feltámadás!
Napragyogásban égő virágos rét,
Itt van tavasz legszebb ünnepe, Húsvét,
Öröm, élet zenéje, harangzúgás!
Díszes villő ág hullámzik a szélben,
Szalmabábú ég, száműzve a telet,
Már elindult a húsvéti körmenet,
ételszentelés templom hűvösében.
Húsvét fénye ragyog át zöld ágakon,
Piros festék a hímestojásokon,
Kosárkában hozza nyuszi család.
Készülődik a vidám fiú csapat,
Locsolják a sikongó lányokat,
Terített asztalon kalács, bor, tojás.
/BI/
Bartha Ilona RIP
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
fel
le
Vágyom már
Vágyom már a tavasz üditő illatát,
látni az aranyvessző sárga virágát,
szivárványszínek pompás tobzódását,
érezni a langy esti szellőt, meleget,
testembe sugárzó gyógyító fényeket,
fák ágain kipattanó zöld rügyeket.
Ébredni csicsergős, csókos hajnalokon,
mikor gólyapár tollászkodik az oszlopon,
téli álmából riadó muskátlit a balkonon.
De csak hólé csorog csendben az ereszről
e nagypénteki napon, s a bánatos mennyből
könnyek özöne üzen egy értünk szenvedőről..
Ilona B. T.
RIP
fel
le
Aggódó barátnőimnek a fagykárokról
Vannak dolgok földön, s égen Horatio, amelyek felett nincs hatalmunk. Ha megfeszülünk sem tudunk heteken keresztül megvédeni minden gyümölcsfát, és csak a remény marad, hogy a következő évek talán jobban alakulnak. S még akkor is reménykedünk, ha tisztán látszik, hogy az emberi faj az, amelyik szemlátomást nem akarja megmenteni magát.
De visszatérve a kiindulóponthoz... Voltak évek, amikor valamiből nem kaptunk szinte semmit, de abban az évben valami másból viszont nagyon sokat kaptunk. Abban az évben, amikor alig volt gyümölcs, rengeteg zöldség termett. Bár én gyümölcsevő vagyok, szóval ez sovány vigasz, de közben mégiscsak remek dolog, ha a főznivaló megtermelésére tett erőfeszítéseim nem voltak hiábavalóak.
Ami most jobban aggaszt az az, hogy a faluban hiába volt relatív szép idő két napig, és hiába nem fagyott el a szőlősbarack, nem hallottam a döngicsélést a virágzó fa körül. Ugyanakkor a szőlőhegyi kertemből kaptam a hírt, hogy ott ...
fel
le
Félelmetes az emberi agy, olykor aljas és gonosz játékot űz veled. Eltakarod inkább a tükröt is, minek az nekem, hisz látok én – gondolod... De egyszer, minden tükörről lehullik a lepel.
Sötét van. Nincs már Napunk. Csak egy kóbor, szétlopott csillag világít az ég szélen.
– Szégyen – hajtja le a fejét a tükör másik oldalán a fénymás. - Már rég nem az igazságot, csak az igazadat keresed. Észrevetted? Meg is fogod találni, hisz ez a Nap-lopók érdeke, hogy rálelj. A hazugságukra. Rabszolgák vagyunk. Én, veled együtt – pirult bele gazdája szégyenébe a tükörkép. – Hozzád vagyok láncolva. Abban a nekünk csepegtetett félhomályban épp, hogy látjuk egymást. Ez kell, hogy ne olvass, ne írj, ne gondolkozz. Sötétség. A túloldalon a hatalom Mátrix.
- Miért is? - kérdezte magát a fénymás. Kilépve a tükre mátrixából, visszanézett belé, és önmagát látta. Már nem a kinti hasonmása volt. Egy erős ember nézett vissza rá, félelem nélkül az arcán, hittel és reménnyel felvértezve.
Az első útja oda ...
fel
le
Tudjátok metszettem én fákat már húsz évvel ezelőtt is, bár nem a gyümölcsfák eredetileg a szakterületem, de azt vallom, ha valami igazán érdekel, azt képes vagy igazán jól megtanulni. És én a kertben a legjobban a gyümölcsöket szeretem. Az ízletes, zamatos gyümölcsöket egyenesen a fáról enni.
Amikor legelőször Erika néni megkért, hogy metszem meg a barackfáit, már elmerültem a téma tanulmányozásának elméletében, de még nagyon sokat kellett tanulnom a gyakorlatban. És ő ott volt nagyon sokszor és folyamatosan mondogatta, hogy még rövidebbre, még rövidebbre, még mindig sok rajta a bimbó és képzeljem el, hogy az a vékony kis vesszőcske nem bír el annyi termést. És nincs két egyforma fa! Csak nála van öt szőlősbarack, erőszakosabb növekedésű mint a nemesített fajták, kemény kézzel kellett bánnom velük. Voltak fiatalabb és idősebb szőlősbarackjai is. Az a tipikus sárgás-zöld, szőrös héjú és sárga hússal, közepes méret. De! A méretről tudni kell, hogy igenis számít. Minél kevesebbet ...
fel
le
Mint említettem a férfiakról akartam mesélni elsősorban ezzel a rövid sorozatomban, akik hatással voltak rám, ma épp szőlő-kapcsolatosan.
Amikor legelsőnek nagyapámat kértem meg, hogy tanítsa meg nekem a szőlőművelést, azt mondta: - Te ezt nem tudod megtanulni.
A környékünkön kizárólag a férfiak privilégiuma volt a szőlőmetszés, a női szervek csak max kacsolhattak és kötözhettek. Meg szüretelhettek. Én azt ott akkor el is engedtem.
Majd nem telt bele több évbe, és megvettem az első szőlőhegyi birtokot. Tehát vettem egy vegyes borszőlős területet, amelyen a szőlőnek a hozzáértő férfigazdája már akkor két éve meghalt, és a rákövetkező évben az özvegye és a menye metszette, ahogyan tudta. Majd az arra rákövetkező évben metszettem anyámmal én, ahogyan tudtuk. Akkor még nem volt kitől tanulni. Nem fiatalítottunk, csak visszavágtuk rövid csapokra. Nagyjából kordonos művelés volt, rosszat nem tettünk vele. Termett is valamennyit.
Majd, talán a második évben amikor fent voltam ...
fel
le
Akármennyire próbáltak dolgok térdrekényszeríteni az utóbbi időben, nem tudtak, mert a tartásom mindig megmaradt, de történt valami tegnap este, ami viszont egymaga is tudott akkorát ütni, hogy megreccsenjek. Konkrétumokat nem írok, mert nincs jogom hozzá, de valamennyit ki kell mondanom, mert feszít a tehetetlenség és a keserűség. Hajszál híján tragédia történt egy számomra nagyon fontos személlyel és tehetetlen vagyok, mert van az a helyzet, amire nincs gyógyír, szóval bármit mondok, bármennyire támasz vagyok, ezek most nem segítenek. Rengeteg gondolatom van, de nem fejtem ki őket itt, mert azzal az illető magánügyeit sérteném. Ma reggel még mindig tartott az a gondolati és érzelmi 'hibernáció', ami este ült rám, amikor megtudtam, mi történt. Írtam Neki reggel, elkezdtünk a történtekről beszélni és csak annak a hatására tudtam felocsúdni abból a lefagyottságból. Kiborítottak az olvasottak, meg a gondolat, hogy bármikor újra megtörténhet és a vége mégrosszabb lehet. Isten adja, hogy ...
fel
le