- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2022. március 29.-i jegyzet:
Most pont nem, mert még nem dőlt el, hogy a szemem ugrik-e ki, az orrom robban-e le, vagy az agyam (helye) robban-e ki hamarabb a fejemből a nyomástól, gondolom a melegfront buzerál, délután óta boldogít a masszív fejfájás, bár még nem érte el a 10-es szintet. Ezt leszámítva jobb napjaim vannak, mégha délutánra, vagy estére mindig rosszullét is talál meg, de néhány napja tart a jobb közérzet és a jobb erőnlét, roham sem jött 2-3 napja. Eddig nemcsak délután voltam rosszul, hanem egész nap és erőm sem volt, most viszont egy pesti utat is bírnék (persze csak délutánig, amíg kitart a szuflám), csak most nincs lehetőségem interjúra menni.
Fater valamelyik nap már okoskodott és szabályosan lecseszett, hogy minek megyek a terápiára, minek foglalkozom a múlttal? Ha beszélgetne néha velem és ismerne, tudná, hogy nem tudatosan teszem, a tudatalattim dobálja vissza a feldolgozatlan dolgokat. Erre az volt a reakciója, hogy engem hibáztatott, amiért mertek rám ...
fel
le
„Álmot hozó cinkosa az éjszakának,”
tó hullámzása a szerelem szavának.
Fent a csillagok fénye oly sziporkázó,
s a levelek libegése vitorlázó.
Öreg tölgy alatt megbúvó fehér kis pad,
s a zsenge fűből áradó virágillat.
Sok szép emléket őriz e fenséges táj,
lelki békére lelhet, aki erre jár.
Románcok kedvelt, s titkos találka helye,
itt egy bimbódzó kapcsolat lehet rejtve.
Amint éj leplét a pirkadat vezeti,
„kopogtat a Hold, apró lépteit szedi.”
2022.03.10.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Festmény Abdai Róza Holdfény
30 x 40 cm, olaj, vászon, ecset.
Idézet: Mohácsi Detti
fel
le
2022. március 18.-i jegyzet:
nagyon nem akarja, hogy terápiára menjek. Januárban mehettem volna ún. első interjúra, de már nem rémlik miért kellett lemondanom. Múlthónapban is mehettem volna, de indulás előtti este vitt el a mentő a szűnni nem akaró rohamok miatt. (Jellemző a jó időzítés. :-D) Pár nappal később újra jelentkeztem és ma kerestek, hogy csütörtökön kéne mennem, de megint le kellett mondanom, mert szinte csak fekve bírok létezni, legalábbis rövid időt tudok ágyon kívül tölteni, viszont ~ 5 órát kéne utazni. Oké, a távolsági buszon el tudnék feküdni a leghátsó üléssoron (de értelemszerűen azt is csak akkor, ha nem ülnek ott, amit senki nem garantál), viszont a zötyögést, fékezést-gyorsítást, kanyarokat nem bírom, amikor ilyen fos a keringésem, mert mindig ájulás kerülget tőlük, meg rosszul vagyok, így ilyen időszakokban sosem utazom sehová. Az interjú után állítólag beletelik pár hétbe, mire be lehet feküdni, így van arra esély, hogy addigra jobb állapotban lennék (mert ...
fel
le
2022. március 17.-i jegyzetem:
Múltkor megvolt a kontroll szívultrahang, ami szerint stagnál a szívem teljesítménye. Ezt két irányból lehet nézni, én onnan nézem, hogy nem romlott tovább, sőt, állítólag egy kicsit javulhat a kezelés hatására és ezzel elfogytak a jó hírek. Nem hétfőre, hanem mára szólt az időpontom szakorvosi vizsgálatra, mákom van, hogy vasárnap este megnéztem a papírt. A vérnyomásom most alacsony volt, a pulzus szokás szerint magas. Az EKG megint rossz lett, de ez nem meglepő. Elkapott egy nyugalmi helyzeti 140-es tempót, aztán felállított a doki és pillanatok alatt felszaladt 175-ig, viszont a pitvarfibrilláció megint nem mutatta meg magát. Majdnem elájultam, úgyhogy visszafektetett a doki és felemelte a lábaimat. Ezúttal több tájékoztatást kaptam. Elmondta, hogy ICD pacemaker beültetésre lesz szükség (ami ugye nem új hír, csak megerősítette), mert több olyan rizikófaktor is fennáll, amik miatt megmakkanhatok. Egyrészt fokozatosan merül ki a szívem, másrészt ...
fel
le
A hosszú és bolondos ősz lassan véget ér a kertekben. A rendkívül aszályos nyár utáni esős szeptember kinyílásra késztette a kora tavasszal virágzó, rózsaszínben pompázó kikeleti bangitát és a szerényebb téli jázmin is kibontotta sárga virágait, akik meglepve üdvözlik a leköszönő tárnicsloncot.
Ezúttal nem fagytak el a temetőben a krizantémok, dacolva a barátságtalan köddel büszkén pompáztak a sírokon. Még a paprikák is peckesen tűrték a szitáló esőt a zöldségágyásokban, csak az érzékenyebb paradicsomok adták meg magukat a nyirkosabb éjszakáknak. Azért még elültettem tegnap pár cserepest a földbe, és egy hete már a megkésett tulipánok is föld alá kerültek. Rózsaszínben fognak pompázni a hortenzia, a rózsák és a pünkösdirózsa közt. Látom őket, pedig még sehol sincsenek.
Fafűrészelés közben a fekete macska mellénk hoz egy pórul járt cinkét, és nem érti, miért nem kap dicséretet a jó fogásra, de azért nem sértődik meg annyira, hogy ne falná be. Közben az ökörszemre gondolok, amit a ...
fel
le
2022. március 5.-i jegyzet:
Előrebocsátom, hogy
- nem értek a politikához, ezért lehet, hogy rosszul látok/gondolok dolgokat
- nem akarok vitát generálni sem, nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye
- nem általánosítok sehol, ezért akinek valami nem inge, ne vegye magára.
Ezek tudatában olvassa a soraimat, aki erre jár!
Elkeserítőek, dühítőek és aggasztóak a körülöttünk zajló események.
Putyin atommal fenyeget, ami önmagában is riasztó, főleg ha hozzávesszük, hogy tegnapelőtt felszállt a "Végítélet" nevű repülőgép, ami állítólag ellenáll egy nukleáris háború hatásainak és légi parancsnoki központként szolgál, ha beüt a krach. Vajon miért töltött tegnapelőtt 4,5 órát a levegőben, "gyakorlaton"? (Költői kérdés volt.) Persze "valószínűleg csak fenyegetés", "figyelemelterelés", ami lehet igaz is, de azt kell alapul venni, hogy tényleg be akarja váltani a fenyegetését a csóka. Ha mégis blöff, még mindig jobban járunk és Isten adja, hogy ...
fel
le
2022. március 2.-i jegyzet:
Ebéd után lefeküdtem aludni és arra keltem, hogy furcsán nyávog, erőtlenül. Az alomtálcában feküdt mozdulatlanul és panaszkodott. Odapattantam, de nem reagált rám, csak agonizált. Kivettem, akkor nyávogott párat hangosan, panaszosan, utána már csak nyekergett és látszott, hogy haláltusát vív, mert a nyálkahártyái már fehéredtek, hűlt a teste, a légzése is akadozott, amik láttán apám is azt mondta, hogy valószínűleg perceken belül halott lesz. Ettől függetlenül esélyt akartam neki adni, de arra sem volt idő, hogy az orvoshoz elinduljon vele apám, bár elnézve szerencsétlent lehet, hogy a doki sem tudott volna segíteni. Nem tudni mi történt, még 2 éves sem volt! Mielőtt lefeküdtem még nem volt baja, vagy legalábbis nem látszott. Idegrendszeri károsodás jeleit mutatta (a pupillái tágak voltak, az izmai merevek, megbénultak a hátsó lábai, hányt, zavart volt) és gyorsan meghalt. Míg apám öltözött, hogy viszi a dokihoz, lefektettem az ágyra - nem akartam ...
fel
le
2022. február 22.-i jegyzet:
Itthon vagyok, ma engedtek haza. Kaptam új gyógyszereket, Furosemidet és Kaldyumot, amit előbbi mellett kell szedni. Bő 2 hét múlva vissza kell mennem kontroll szívultrahangra. Jobban vagyok. Az étvágyam ugyan még nem az igazi, de már van. Rohamok is csak frontokkor vannak (ma is volt 2, már itthon), de nem vészesek. A szívtájéki bulik is enyhébbek és a fulladás-köhécselés is. A fronttól szarul vagyok, de gondolom holnapra jobb lesz. Mióta mentálisan jobban vagyok, azóta indult meg a fizikai javulás is. Igaz, nem lehet felhőtlen az öröm, de így is nagy és még bízom a legjobb kimenetelben, meg abban, hogy ami újra megadatott, az nem véletlen és ezért nem is fog elveszni. Az Ildinek sikerült a jogsi, állítólag 7.-én lett meg, szóval még friss, de ő hozott minket haza és kezdőhöz képest nagyon jól vezet. A haramiák nagyon örültek nekem, fejhangon rikácsoltak, amikor meghallották a hangomat. Mindenki követelte a simogatást és az ölbevételt. :-D Persze a ...
fel
le
2022. február 17.-i jegyzet:
Igaz, ez fordított, mert amíg ott fentről zuhan lefelé az ember, majd felrántja a gumikötél, addig ezesetben lentről rántott fel, majd visszazuhantam, de már nem abba a mélységbe, ahonnan indultam, meg a felfelé húzó erő hatása is nagyon erős. Nem írhatok le semmi konkrétat, mert megígértem, hogy bizalmasan kezelek mindent, de muszáj letennem ide egy keveset a nyomásból, mert szétfeszít. Nem egyszerű úgy fogalmazni, hogy rejtve maradjon minden, aminek kell. Egyszerre támasztott fel és ölt meg újra a tegnap este; nagyon boldog voltam/vagyok (őszintén, ami nagyon ritka), de a másik felem vergődik különböző okok miatt. Adott egy helyzet, ami mindent visszaadott, de mindent el is vett, azonban hiszem, hogy nem örökre! Mindenkinek vannak vágyai, nyilván nekem is és tegnap az egyik teljesült, mégha csak félig is, de így is rengeteg erőt ad! Bebizonyosodott megint, hogy nem szabad feladni és egyebek is, de azokról sem beszélhetek. Eddig 100%-ot adtam bele a ...
fel
le
„Álmot hozó cinkosa az éjszakának,”
tó hullámzása a szerelem szavának.
Fent a csillagok fénye oly sziporkázó,
s a levelek libegése vitorlázó.
Öreg tölgy alatt megbúvó fehér kis pad,
s a zsenge fűből áradó virágillat.
Sok szép emléket őriz e fenséges táj,
lelki békére lelhet, aki erre jár.
Románcok kedvelt, s titkos találka helye,
itt egy bimbódzó kapcsolat lehet rejtve.
Amint éj leplét a pirkadat vezeti,
„kopogtat a Hold, apró lépteit szedi.”
2022.03.10.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Festmény Abdai Róza Holdfény
30 x 40 cm, olaj, vászon, ecset.
Idézet: Mohácsi Detti
Szavak nélkül
Valóban régen, s ha nem lenne valami ami nagyon elszomoritott, talán hallgatnék.
Vannak akik ismernek, tudják rólam mennyire állatszerető vagyok. Persze semmi túlzás, csak ami jár nekik, megilleti őket.
Állat nélkül sokan élnek, én nem tudok!
Volt két cicám, meg egy posta galambom. Jöttek és én örömmel gondoskodtam róluk ...
Bővebben majd, talán pár nap múlva.
A hosszú és bolondos ősz lassan véget ér a kertekben. A rendkívül aszályos nyár utáni esős szeptember kinyílásra késztette a kora tavasszal virágzó, rózsaszínben pompázó kikeleti bangitát és a szerényebb téli jázmin is kibontotta sárga virágait, akik meglepve üdvözlik a leköszönő tárnicsloncot.
Ezúttal nem fagytak el a temetőben a krizantémok, dacolva a barátságtalan köddel büszkén pompáztak a sírokon. Még a paprikák is peckesen tűrték a szitáló esőt a zöldségágyásokban, csak az érzékenyebb paradicsomok adták meg magukat a nyirkosabb éjszakáknak. Azért még elültettem tegnap pár cserepest a földbe, és egy hete már a megkésett tulipánok is föld alá kerültek. Rózsaszínben fognak pompázni a hortenzia, a rózsák és a pünkösdirózsa közt. Látom őket, pedig még sehol sincsenek.
Fafűrészelés közben a fekete macska mellénk hoz egy pórul járt cinkét, és nem érti, miért nem kap dicséretet a jó fogásra, de azért nem sértődik meg annyira, hogy ne falná be. Közben az ökörszemre gondolok, amit a ...
2022. március 2.-i jegyzet:
Ebéd után lefeküdtem aludni és arra keltem, hogy furcsán nyávog, erőtlenül. Az alomtálcában feküdt mozdulatlanul és panaszkodott. Odapattantam, de nem reagált rám, csak agonizált. Kivettem, akkor nyávogott párat hangosan, panaszosan, utána már csak nyekergett és látszott, hogy haláltusát vív, mert a nyálkahártyái már fehéredtek, hűlt a teste, a légzése is akadozott, amik láttán apám is azt mondta, hogy valószínűleg perceken belül halott lesz. Ettől függetlenül esélyt akartam neki adni, de arra sem volt idő, hogy az orvoshoz elinduljon vele apám, bár elnézve szerencsétlent lehet, hogy a doki sem tudott volna segíteni. Nem tudni mi történt, még 2 éves sem volt! Mielőtt lefeküdtem még nem volt baja, vagy legalábbis nem látszott. Idegrendszeri károsodás jeleit mutatta (a pupillái tágak voltak, az izmai merevek, megbénultak a hátsó lábai, hányt, zavart volt) és gyorsan meghalt. Míg apám öltözött, hogy viszi a dokihoz, lefektettem az ágyra - nem akartam ...
