- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
nem mentem a pszichológushoz, mert abban a helyzetben nem jót, hanem rosszabbat tett volna a beszélgetés. Mondjuk így sem úsztam meg az őrületet, de legalább közönség nem volt hozzá és pontosan ezért nem mentem. A szégyentől képtelen volnék visszamenni legközelebb, szóval esélyt sem adtam annak, hogy beégjek.
Szokásos állapotkövető rizsa:
Mint mondtam a legutóbbi jegyzetben, épp'hogy sikerült felülkerekedni a kitörni készülő vulkánon, de valameddig (kb. egy hétig) legalább sikerült, mindenféle figyelemelterelést és csúcsrajáratott önkontrollt alkalmazva. Még tegnap is úgy voltam vele, hogy felszívom magam és megyek délután beszélgetni a dokihoz, de a helyzet addigra méggázosabb lett és ahogy fentebb írtam, jobbnak láttam nem fokozni a dolgokat, meg nagyon el tud durvulni a helyzet és Isten ments', hogy bárki lássa-hallja. Azt hittem, hogy majd segít egybenmaradni, ha nem megyek házhoz a pofonért (ami nyilván nem az, de az adott helyzetben annak felelt volna meg, mivel pont abba ...
fel
le
Már egy ideje élhető volt a helyzet, szokás szerint megint nem jártam péntekenként a dokihoz sem, amiért meg is fogom kapni a magamét holnapután, mert elvileg akkor is kéne járni, amikor tudom kezelni a létet. Kb. egy hete már érzem, hogy próbálkozik a poklom, de természetesen és szokás szerint nem adtam át magam neki, hanem minden necces alkalommal igyekeztem/igyekszem azonnal lekötni az agyamat, ami időnként segít is. A gond az, hogy nem mindent és nem is a végtelenségig vagyok képes uralni. Durva mértékű a hangulati hullámvasutazás, csak az a pech, hogy erről a masináról ilyenkor nem lehet leszállni. Random kap el az eufória ok nélkül, ahogy a gyászos hangulat is. Képes ez megtörténni néhány perc különbséggel, de ami ennél is meredekebb, hogy egyszerre is tudom érezni a nagyon nagyfokú boldogságot (már-már valami lebegésszerű állapot, mert totál túlpörög bennem valami) és a mély, meg többmázsás bánatot. Egyik percben folyamatosan dumálok (nekem nem tűnik fel, apám szól rám, hogy ...
fel
le
de meglepően jól vagyok. Nyaranta minden bajom szokott lenni, most viszont alig van panaszom és remélem ez így is marad jódarabig! Tegnap jött a vihar és még az sem okozott panaszt, pedig szokott, jócskán. Szinte egészségesnek érzem magam (leszámítva a ketyegőmet, meg apróságokat, amikre nem adok), étvágyam is van rendesen.
Sokfelé okozott nagy károkat a tegnapi vihar. Felénk annyiról tudok, hogy egy fa kidőlt és leszakított egy vezetéket, ezért ment el az áram az egész utcában. A konyha feletti kéményünk inog, szóval imádkoztunk, hogy ne dőljön le az erősen viharos szélben. Van egy meggyfa a túloldalon, ami veszélyesen meg van dőlve már jóideje, a gyökere körül már púpos a talaj és jó ideje meg is van jelölve, hogy ki kell vágni, de azóta sem történt meg. Tegnap rossz volt nézni, ahogy tekergette a szél, plusz ugye a talaj is puhább volt az esőtől és a fater be is telefonált a Katasztrófavédelemhez, hogy csináljanak vele valamit, mert életveszélyes. Állítólag a diszpécser " ...
fel
le
nem tudtunk beszélni a fogadott Tesómmal és ma - vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így tegnap - írt, viszont megint pont vacsoráztam. -.- Mire végeztem, már nem volt online, mert mennie kellett. Minden este (van, hogy napközben is) fent vagyok az oldalon, ahol elér, erre most elszalasztom, holott a hóhér tudja, hogy mikor tud legközelebb írni. Baromira dühös lettem magamra. Marhára hiányzik és láttam, hogy ez kölcsönös, szóval egyrészt egyből jött az eufória, másrészt nagyon le is törtem. Próbálok arra koncentrálni, hogy írt és ebből töltekezni! Remélem lesz még alkalmunk beszélni!
Még nem érkezett meg a medence, de jó szolgálatot fog tenni, ha olyan forró lesz a nyár, mint amilyet jósolnak. A házban egyelőre élhető a hőmérséklet és egyelőre én sem vagyok nagyon rosszul, sőt, meglepően lightos a helyzet és ez maradjon is így! Hiszem, hogy számít az is, hogy azt 'sugallom' a szervezetemnek, hogy jól kell lennie. Ez önmagában nyilván kevés, de biztos, hogy számít valamennyit.
Ma, ...
fel
le
Nagyjából egy héten belül többen is meglátogattatok. Aki magára ismer, az nem a véletlen műve! Nem kérdeztem semmit, csak úgy kijött belőlük...
Rasztás anyuka jött kacsákért és azt mondta, hogy milyen jó, hogy ilyen zegzugos a kert! Hol itt volt valami, hol ott volt valami, pont mint a "gyerekzsenik" szobájában a káosz. Most, mikor kezdenek a beültetett foltok összeérni, lassan egy tökéletesen fejetlen egységet alkot. Mondjuk egy hivatásos kertépítő tuti besírna, de... ez én vagyok.
A második anyám volt, aki talán egy éve volt a kertben, tavaly pont ilyenkor, mert akkor is kiskacsáim voltak, és azt mondta, hogy mennyivel másabb, mint legutóbb. Mennyivel zöldebb! Mennyivel bujább! - nem is gondoltam, hogy anyám pironkodás nélkül kimondja ezt a szót. És megkérdezte a bugás hortenziára mutatva, hogy hogyhogy nekem ilyen virágaim is vannak? És azt is mondta, hogy ő nem tud jól egynyári szarkalábakat fotózni, így ez a poszt kicsit neki is készült.
A harmadik egy szintén ...
fel
le
arra, hogy most sem lesz semmi a Vadasparklátogatásból. Pontosan emiatt legalább nem csalódtam, de azért dühös vagyok. Pénteken délelőtt kiment apám a buszpályaudvarra egy adott időpontban (amit a neten nézett), hogy az - elvileg - akkor Szegedre induló járat sofőrjét megkérdezze, be lehet-e majd rakni a széket a csomagtartóba (mert volt már, hogy megtagadta a sofőr és nem akkor akartunk ezzel szembesülni, amikor már szállnánk fel). Mikor hazajött, kérdeztem, hogy mit mondott a sofőr, erre mondta, hogy a busz meg sem állt. Nem tudom milyen buszt látott elhúzni, vagy mit nézett a neten, de valamit benézett valószínűleg. Mondta, hogy mindegy, mert úgyis másik járattal megyünk, ugyanis kánikulát ígértek aznapra, így a hajnalival megyünk, mert akkor fél 8-kor már Szegeden leszünk, elsétálgatunk mondjuk 2 órát a parkban és még a nagy hőség előtt hazaindulunk. Mondom ja, ha lesz egyáltalán busz délelőtt visszafelé, előbb arról kéne biztosat tudni. Azt mondja megnézi a neten. Mondom ne ott ...
fel
le
Hihetetlen módon tegnap végre megérkezett a faanyag a kutyakennelhez. Jó sokat csúsztunk a várakozás miatt, de mostmár majdnem minden megvan hozzá, majd még a tetőhöz kell anyag, de már el lehet kezdeni építeni. Még jó, hogy áprilisban akartuk elkezdeni... Egy ideig a szar idő is akadály volt, aztán az, hogy a Tüzépen nem volt olyan fajta faanyag, ami nekünk kellett és ugyan megrendelték, de sokára kapták meg. Amint megvan a kutyáké, elkezdjük a macskákét. Ezzel tehát léptünk egyet előre. Pihenek mostanság, de jobb óráimban majd besegítek apámnak az építésben.
Nemsokára érkezik a medence is, de mondtam apámnak, hogy ha így folytatja az időjárás az esőzést, inkább cserélje egy csónakra. Tényleg abbamaradhatna ez az esős idő, mert haladnunk kell a kennellel, meg a jóból is megárt a sok és a termés sem örül már a sok víznek.
Hétfőn mennénk a Vadasparkba, mert jó idő lesz (ha minden igaz), viszont itt jön a hátrafelé tett lépés, ugyanis vacakol a szervezetem. Addigra használható ...
fel
le
Megmakkant a hűtő. Mikor máskor, ha nem nyáron... Most megint lehet elvenni a házfelújításra szánt zsozsóból, mert hűtő mindenképp' szükséges. A folyosóval is kezdeni kell valamit, hogy be tudják hozni a hűtőt, mert pont útban van a támaszték, ami a mennyezetről leszakadni készülő bazinagy vakolatdarabot tartja a helyén. Addig szégyenszemre a szomszéd hűti a kajánkat. Jóban van vele apám, de akkor is gáz.
A befekvős terápiát bebuktam most is, de számítottam rá.
3 hete nem beszéltem a fogadott Tesómmal. Nagyon hiányzik, de biztos, hogy írna, ha tudna.
Ha minden igaz, a most következő héten végre megyünk a Vadasparkba. Fater felébredt, hogy magunkra is kell időt és energiát szánni. Persze csak azért, mert már ő is begolyózik itthon, de mindegy, a fő, hogy kimozdulunk. Remélem az időjárás is kegyes lesz és én sem leszek szarul. El ne kiabáljam egy ideje nincs különösebb gond, szóval jó volna ígymaradni, hogy eljussunk, meg hogy ne vonja el a figyelmünket a rosszullétem, valamint ...
fel
le
Erre a hétre az időjósok elég morcos időt harangoztak be, amit az időjárás nem cáfolt meg,a reggel elég borusan kezdődött.
Én is-mint gondolom mindnyájan így ünnepek előtt, már egy héttel előtte összeírok egy listát az elvégzendő feledatokról.Persze, senkit nem érdekel, hogy mit főzök, takarítok, van-e a spájzban új papir a befőttek alatt, a bejárati ajtó fölött ott tanyázik-e éppen az ügyeletes pókom, aminek mindig kiteszem a szűrét, de egy félóra múlva egy másik már pont ott van.Szóval nem izgat az én nagy munkám senkit sem rajtam kívűl, de az embernek a vérében van, ha már ünnep jön, akkor takarítani kell..
A listám és az időjárás miatt a mai teendőm a fűvágás az utcán, udvaron, kertben, egyszóval mindenhol, ahol fűlelőhely található. Fel is keltem hajnali nyolckor és megragadtam a fűnyírógépet. A fűvágást két okból nem szeretem. Egy: nem lehet titokban csinálni, kettő: meg kell küzdenem a kutyával. A kutyának ugyanis a fűnyíró a halálos ellensége. Az összes fogával a kerekekbe ...
fel
le
Tegnap délután lepihentünk. Ment a ventillátor, kutyám aludt mellettem, nekem háttal.
Erre hallom, hogy valaki a közvetlen közelben, a szomszédban próbálja berántani a benzinmotoros fűkaszát. Talán Béláink jöttek kaszálni. Hallom, hogy úgy ötödszörre se sikerül, csak rángatja a behúzózsinórt, de nem süvít fel a damil. De béna vagy Béla...
S mikor véletlenül megfordulok a kutya felé... berregett egyet az ajkacskáival. De még egyszer meg kellett hallanom, hogy felfogjam, hogy ő tréfált meg álmában. Ő volt a kaszás!
Nagyjából egy héten belül többen is meglátogattatok. Aki magára ismer, az nem a véletlen műve! Nem kérdeztem semmit, csak úgy kijött belőlük...
Rasztás anyuka jött kacsákért és azt mondta, hogy milyen jó, hogy ilyen zegzugos a kert! Hol itt volt valami, hol ott volt valami, pont mint a "gyerekzsenik" szobájában a káosz. Most, mikor kezdenek a beültetett foltok összeérni, lassan egy tökéletesen fejetlen egységet alkot. Mondjuk egy hivatásos kertépítő tuti besírna, de... ez én vagyok.
A második anyám volt, aki talán egy éve volt a kertben, tavaly pont ilyenkor, mert akkor is kiskacsáim voltak, és azt mondta, hogy mennyivel másabb, mint legutóbb. Mennyivel zöldebb! Mennyivel bujább! - nem is gondoltam, hogy anyám pironkodás nélkül kimondja ezt a szót. És megkérdezte a bugás hortenziára mutatva, hogy hogyhogy nekem ilyen virágaim is vannak? És azt is mondta, hogy ő nem tud jól egynyári szarkalábakat fotózni, így ez a poszt kicsit neki is készült.
A harmadik egy szintén ...
Pennyben egyik pénztáros mondta a másiknak, hogy fáj a feje. Mire közbekotyogtam, hogy:
- Nekem is és másnak is fájt reggel. Telihold is van és jön az eső is. Jó szamár megérzi az esőt. Ezt szoktam mondani.
- Jó szamár megérzi, én is ezt szoktam mondani - válaszolta a pénztáros.
- A tudás nem szégyen! - vágtam rá a fáradtságtól gondolkodás nélkül, nagyon lazán, majd a pénztárosnő hangosan felkacagott.
- Ezt még nem hallottam! - nevetett.
Ma is sikerült valakit megnevettetnem.
- Virág -
Erre a hétre az időjósok elég morcos időt harangoztak be, amit az időjárás nem cáfolt meg,a reggel elég borusan kezdődött.
Én is-mint gondolom mindnyájan így ünnepek előtt, már egy héttel előtte összeírok egy listát az elvégzendő feledatokról.Persze, senkit nem érdekel, hogy mit főzök, takarítok, van-e a spájzban új papir a befőttek alatt, a bejárati ajtó fölött ott tanyázik-e éppen az ügyeletes pókom, aminek mindig kiteszem a szűrét, de egy félóra múlva egy másik már pont ott van.Szóval nem izgat az én nagy munkám senkit sem rajtam kívűl, de az embernek a vérében van, ha már ünnep jön, akkor takarítani kell..
A listám és az időjárás miatt a mai teendőm a fűvágás az utcán, udvaron, kertben, egyszóval mindenhol, ahol fűlelőhely található. Fel is keltem hajnali nyolckor és megragadtam a fűnyírógépet. A fűvágást két okból nem szeretem. Egy: nem lehet titokban csinálni, kettő: meg kell küzdenem a kutyával. A kutyának ugyanis a fűnyíró a halálos ellensége. Az összes fogával a kerekekbe ...
