- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Egy héttel előtte. Ez a történet szempontjából lényeges. Négyen ülik az asztalt. Ez az eset megértéséhez szükséges. A fiú, a nő, a lány és én. Meg még Valaki. Akit nem hívtak. Hallgatok, és figyelem lesütött szemmel, ahogy az Ötödikről tárgyalnak. Néha tudni kell beszélni, néha tudni kell nem beszélni. Halottat nem láttam még csak a televízióban. Most sem látom. Pedig itt van. Ő is szívja a füstöt, Ő is issza az almalevet. Él, de már halálra van ítélve. Hogy mit szeretett volna itt az Ötödik, nem tudom. Milyen célokkal jött közéjük, azt sem. Neve? Nincs. Itt ül az asztalnál. Én is ülök vele egy asztalnál, és még sem tudok róla semmit. És soha nem is fogok. Egy héttel előtte. Ez a történet szempontjából már lényegtelen. Egy hét múlva ment be a lány az Ötödikkel, de már nélküle jött ki.
Az Anyámat ismertem. Az Ötödiket nem. De most mégis olyan egyformák nekem, hiszen egyikükről sem tudom, hol van.
fel
le
Néha kiáltanunk kell! Nem szabad elfelejtenünk, ahogy először felsírtunk. Ahogy az első levegő ottmaradt a tüdőnkben, úgy kell megőrizni ezt is. Régóta akartam ordítani már, de nem ment. Próbáltam otthon magányos magányomban, mégsem jött ki, csak valami olyan, ami máshol is kijöhet a testemen. Erőszakoskodtam, de nem. Éreztem, hogy valamikor ki fog szakadni egy hang belőlem. Szombat délután volt, s a barátnőmmel elbeszéltünk egymás mellett. A kezemben lévő piros gumimaci cukrok a falhoz csapódtak, a kezem a bezárt ajtó kilincshez, és egy obszcén mondat kíséretében, kijött belőlem a Hang. A hang, amely itt volt bennem, de nem tudott kiszabadulni. Aztán a tisztulás könnyei kísérték, meg némi oldó remegés a lábujjtól, a köldökön át a fejig, és vissza, nagyjából ezen az úton. Majd valami elszakadt, szerencsére nem a torkomban, hanem bennem. Fellépett némi üresség. Egy napig éreztem a mellkasomban egy szorítást, aztán elmúlt, hiszen nem volt már neki mit szorítani, mivel a góc eltűnt. ...
fel
le
Minden este. Minden este imádkozom azért, hogy amiért Te imádkozol, az legyen. Nekem ez egyértelmű. Ahogyan az is, hogy Anyámtól vagyok. És az is, hogy nem tudom, hol van most. Téged küldött. Küldött Téged. Az Isteni szeretet része vagy és az is a Te részed. Ott vagy. Ahogy a kávés bögréért nyúlok, ahogy a kulcsot előveszem, a homokórában, a szemem sarkában, a csokoládéban, amit Neked veszek. Itt vagy a betűk között. Annyira szeretlek, hogyha, ki kellene lépned sem kérném, hogy várj reám…
fel
le
