- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Azt hiszem nagyon meglepett a tegnapi reakciója a fiamnak. Úgy gondoltam, hogy készítek egy kis fincsi levest, meg palacsintát, vanília pudinggal. Azt feltételeztem, hogy ő a pudingot imádja és nem győzi enni.
Tévedtem. Délután mikor hazajött, kérdezte mi a kaja. Mondtam neki leves meg palacsinta. Erre ő: hát akkor nem eszik. Azt nem szereti. Magamban jót mosolyogtam, kicsit válogatós a gyerek, nem egy édesszájú, de azért csak odakacsintottam, hogy van puding is, de ragaszkodtam hozzá, hogy csak a leves után eheti meg.
Erre, mi történt? A fiam a leves mellé ült és 4 tányérral megevett belőle. Mindet megette. Közölte velem, hogy ez nagyon finom és hogy ilyet csináljak sűrűbben. Mondtam oké, de a puding már nem kellett neki, épp csak belenyalt.
Hát ez, irtó jó érzést kelt bennem, mondjuk úgy egy anyának látni, hogy a gyermeke elégedett (legyen az kaja, vagy más) kimondottan felemelő. Még akkor is, ha ez egy egyszerű, hétköznapi dolog. Hát lehet így bánatos az ember?
kép: ...
fel
le
Épp egy perce, egy autó állt meg előttem... fékcsikorgás és egy pasi pattant ki a kocsiból, majd egy nő. Veszekedtek, a pasi határozottan elindult a forgalommal szemben, gyalog. Karjait kicsit széttárta, gondolta majd őt most jól kilapítják. A kocsik megálltak, lassan kikerülték. A nő sikítozott hogy ne, ne, beterelte a pasit a járdára, veszekedtek tovább... aztán a pasi újra próbálkozott. Megint az autók közé rohant, most már rádudáltak, a nője meg ismét sikítozott hogy ne, ne csináld....
Nem tudom megoldás e így zsarolni a másikat, nem tudom mi juttatta ide őket, de ez az irracionális viselkedés csak menekülés. Az embernek vannak olyan pillanatai, amikor szabadulna, ketrecben, vagy csapdában érzi magát, sőt még el is juthat arra a pontra, hogy véget akar vetni neki, de ne már egy másik ember által, egy vétlen, kb csak éppen rosszkor volt rossz helyen valakivel végeztesse el ezt a feladatot. Ha már férfi a férfi és meg akar halni, válasszon magához méltó halált. Tudom ez így morbid. ...
fel
le
Tegnap este a tv közvetítette az Alföldiféle István a királyt. Összességében nagyon tetszett, ötletes bár szokatlan az öltönyös, maffiózós, napszemüveges, gépfegyveres, kommandós megközelítés. Nem vagyok ellene az ilyen átdolgozásoknak, sőt, szeretem az új tapasztalásokat, viszont sajnáltam, hogy (Stóhl András) Koppány karakteréhez képest a hangja nem volt elég hiteles. Mindemellett nagyon jól megragadta a fickó a tipródást szabadság/rabság között (ezt értékelem a legjobban a színészi játékában), mindemellett magához képest nagyon alakított, csak ez ugye énekben cseppet erőltetettnek tűnt innen a tv másik oldaláról. István (Feke Pál) is eléggé tétova jellemnek tűnt, a hezitálás és lelki terhek súlya alatt gyötrődő trónörökös szerepét (már ha ez volt a cél) remekül előadta. Nála a bizonytalanság dominált.
Voltak borzongató jelenetek, egészen felkavaróak, sőt még olyanok is, amiken nagyokat kacagtam. Nagy Feró és Varga Miklós trabis begurulása valami fantasztikus volt.
Azt azért ...
fel
le
Szépen ragyog a reggel, új hétre virradtunk, mosolygós csiklandós ébresztéssel indulunk az iskolába, szerencsém van, a dugóba beszállhattam, viszonylag keveset késtünk, ennek igazán örülök, lusta vagyok hamarabb indulni, miért csodálkoznék, hogy dugó van, közben rádiót hallgatunk, nagyokat nevetek, jó a téma, telefonetyárkodnak, én meg csak kacagok, puszi és ajtó csattan, a fiam robog az iskola felé én meg haza, zsúfolt programunkat megbeszélem anyámmal, majd tanulás, milyen öröm a szóképek stilisztikája.... húh.... vidáman gyújtok rá erre a nótára is, szép nap ez a mai, még akkor is, ha mások dühöngenek, elégedett vagyok, erős és egészséges!!
Mosolygós szép napot mindenkinek!
Ma még ezer lehetőség vár rám, meg egy szülői értekezlet... :S a fiam erdei iskolába megy 3 napra. Hurrá, kicsi szabi mindkettőnknek, de nagyon fog hiányozni!!!
Üdv mindenkinek a föld felett 10 cm-ről! :D
kép:asszem a netről szedtem le....
fel
le