- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
az ismerkedés a legsimábban úgy zajlik le, ha nem megfelelni akarunk egy kapcsolatban, hanem megélni annak minden pillanatát. nem kell sürgetni az eseményeket, de fel kell vennünk a tempót a történésekkel.
egy-egy órát töltöttem a gyerekekkel, megpróbáltunk együtt enni, együtt játszani.
daniel, a kisebbik fiú, sokat énekel, szereti a számokat és a betűket. a déli alvást könnyedén vettük.
samuel, ő a nagyobbik fiú, értelmes gyermek. kicsit tartózkodó, de majd csak megtalálom az utat a bizalmához.
délután teljesen szabad voltam... szétnéztem a környező utcákon, de nem merészkedtem messzebbre. aztán "moziztam", amibe bealudtam. elmúlt 7 óra mire felébredtem,. farkas éhesen - bár nem tudom nem e két farkas éhsége űzött - e rögvest vacsorázni. hideget ettem, mert vagy hat féle sajt akarta megkóstoltatni magát.
beköszöntem este a "gyerekeimhez", és nyugovóra tértem.
álmodtam: VELED!
fel
le
nem szerettem meg a repülést... odafent nekem semmi bajom, de mire feljutunk meg lejutunk...
hiába ültem az ablak mellé, nem sokat láttam az alattunk elhúzódó tájból, mert ahogy elhagytuk a magyar légteret, sűrű felhő réteg állta kíváncsi tekintetem útját.
esett, na nem nagyon, olyan londoniasan.
teljesen zökkenő mentes volt a találkozásunk főnökeimmel. egy óra autózás után érkeztünk meg a... most mit írjak, hogy a szó fedje, a mondanivalómat: munkahely, kollégium, szállás... otthon.
... sorra bemutatták a helységeket és éppen azokat, akik ott tartózkodtak. szívélyesen fogadtak, de nem bájologva. kaptam egy órát a kipakolásra aztán már be is fogtak "dolgozni": egyedül mentem körbe a nagy házban és bemutatkoztam néhány szóval mindenkinek. a vége felé már nagyon sietnem kellett, mert 7 órakor vacsora van.
a szakácsunk egy olasz "fiú". mivel nekem először a két rám bízott gyereket kell megvacsoráztatnom, megbeszéltem vele, hogy csak később jövök. igazából ezt ő ...
fel
le
pénteken volt az utolsó - hivatalosan utolsó - munkanapom... ma még van egy kis elintézni valóm, aztán irány Haza...
megint otthon, de csak egy rövid ideig. a következő hétvégén már kezdek Essex-ben.
nagyon izgatott voltam, amikor megkerestek leendő munkaadóim. nem is gondoltam, hogy mindössze két hét alatt kell elintéznem mindent a munkába állásomhoz... ami nem határidő volt, de annyira akarok menni, hogy magamat biztattam: gyorsan, gyorsan.
mire vállalkozok - már megint?!?!
... most nem Afrikába megyek, mégis az onnan hozott emlékek kavarognak a fejemben.
... kérdezget mindenki: hogy? miért? meddig? ... és?
... igen a kérdések olyan sok félék, kérdezgetnek mindenről; mindenki másképp, másról - ami őket érdekli.
... a sokféle kérdésre, pedig egyszerűen csak azt tudom válaszolni: csak.
nekem mindig is szükségem volt a kihívásra. nekem mindig is kellett a lehetetlent látnom. nekem nem elég a munka szükségszerűsége, mert én a munkámban mindig a célt kerestem.
most is így van. ...
fel
le
kedves élet!
elfogadom, hogy az élethez vezető utat végig kell járnom ahhoz, hogy megismerhessem mindazt, amit nekem szántál. a fizikai és szellemi megismerés tapasztaláson keresztül vezet. felismertem, hogy ebben a létben én vagyok minden, minden ami van. én vagyok a jó és a rossz, én vagyok a szép és a csúf. a jóságom mögött rejtőző alantas vágyak teszik igazán emberivé a létemet.
tehát, én vagyok itt az élmény. minden körülöttem a díszlet.
köszönöm, köszönöm, hogy vagyok. a szívem tele van szeretettel és hálával mindazért, ameddig az életem terjed.
... mert az életem mutatja meg azt a magasságot és mélységet, ami által itt lehetek. kihívások és elvárások, fájdalmak és reménységek, mosolyok és rácsodálkozások... mind-mind azért vannak, hogy én lássak és érezzek. érezzem, hogy a létemért teszem magamévá az érzelmeket. az ismétlések csak fokozzák az élmények erejét és segítenek minden alkalommal magasabbra jutni az emberi lét útján.
vajon mikor jutok olyan magasra, hogy a szél ...
fel
le
csalódás.
ízlelgetem ezt a szót. milyen érzés csalódottnak lenni... ??? nem gondolom, hogy feltétlenül negatív élmény... hiszen van benne valami békés. vége van a kételynek, lezáródott egy bizonytalansággal teli időszak.
persze, fenntartással kell kezelnem ezt a nyugalmat, mert a kiegyensúlyozottság nem jár együtt vele.
megnyugvással tölt el, hogy vége van a kétkedésnek. ugyanakkor sajnálom azt az energiát, amit elpazaroltam, amíg nem láttam be, hogy a csalás csak egy egyszerű megtévesztés.
jó lenne tudni, mit gondol a másik oldal: Ő, aki csalt. Ő is csalódott? ha igen, önmagában vagy áldozatában?
nem gondolom, hogy létezik a hazugság igazságra szomjazás nélkül. tehát, a csaláshoz is kell az becsületesség. de ha nem lenne becsületesség, nem merülne fel senkiben a hamisság...
... és a folytonosság nem engedi felülkerekedni a két végletet. keressük az igazságot és ha már rátaláltunk óvjuk meg. ez alatt azt értem, hogy ne használjuk fel a bűnösök ellen. őrizzük és tanulságul ...
fel
le