- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ma a lányomékkal jöttem haza a munkából, ezért nem voltam túl fáradt ahhoz, hogy az édesség utáni vágyamat valami sütivel csillapítsam. Körülnéztem a konyhában, találok-e valami használhatót, mert mióta a lányom főz sosem tudom, hogy van-e valami otthon. Úgy látom a tyúkok meghálálták a törődést, mert tojás van bőven. Gyümölcs még van a mélyhűtőben, így a világ legegyszerűbb sütije készült el.
Nyolc tojásból kakaós piskóta megszórva vegyes gyümölccsel (málna, szeder, körte, barack). Ha megsült porcukorral meghintjük.
Nem is gondoltam volna hogy ekkora sikere lesz! Pár perc alatt elfogyott. Hát mosogatni ki fog?
fel
le
Csodás nap volt. A napocska ragyogott. A három tündér vidáman játszadozott.
A réten a három barátnő vidáman bújócskát játszott. Lávalány volt a hunyó. A Virágtündér és a Vidámtündér, ők ketten voltak a szabadon kószáló egerek. Amikor Lávalány megtalálta a fa mögött a Virágtündért, a Virágtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettél, majdnem kiugrottam a bőrömből!
És ők ketten keresték a Vidámtündért. A Vidámtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettetek ti ketten!
És végül olyan boldogok lettek, hogy leborultak a fűbe, és annyira mosolygós volt az arcuk, mint a hajnali napsugár.
Lávalány kérdezte:
- Nem játszunk még valamit?
- Jó, de mit? - kérdezte a Virágtündér.
Vidámtündér azt mondta, hogy:
- Megvan! Játsszunk fogócskát!
- Jó, de ki lesz a fogó?
- Hát te, Lávalány!
- Óóóó ne! Már megint én vagyok ebben a szereplő? Miért mindig engem akartok választani? Tán azért, mert ti nem szerettek fogók lenni?
- Hát....., nem egészen így van Lávalány. Mert mindig te győznél és ...
fel
le
Egy hozzászólóm adott egy jó tanácsot. A semmiről... .S, mint sellő. Az unokám egyik kedvenc meséje Ariel és a "Hogyishívják" ami egy közönséges emberi csizma.Számtalanszor megnéztük, és újra meg újra megnevettet minket. És sokat tanulunk belőle.Megbeszéljük közben az élet nagy dolgait is. Például, hogy Triton király csak féltésből tiltja el a lányát a földi dolgoktól és csak azért szigorú vele, mert félti őt. Persze Ariel csak kijátssza apja éberségét és eldugja a csizmát. Szóval van még mit megbeszélni.
Itt ülök a gép előtt és naplót írnék, de semmi nem jut eszembe. A semmiről persze nem sokat lehet írni, ezért összekapom magam és próbálkozom. A hétvégén itt volt az unokám és jól szórakoztunk. A legjobb az volt hogy a lányommal együtt sütit csináltak. A részletek a Virág cikkeiben olvashatók "Kókuszgolyók" címen. Azt mondják, elkényeztetem Vivient, de hát ez a nagymamák kiváltsága. Különben is azt mondta:
- A mama szépen kér, és szót fogadok.
Persze azért általában azt az történik amit ő akar.
Csak az elválás ne lenne ilyen nehéz!
Nézem a híradót és rájövök, hogy nekem milyen jó. Beszélgetek a munkatársaimmal és rájövök, hogy nekem mennyivel könnyebb. Hallgatom a betegtársaimat a kórházban és rájövök, hogy én sokkal kevésbé vagyok beteg. Csak meg kell hallgatni mások gondját-baját és rájövünk, hogy nem a mi életünk a legrosszabb.
Életem két jó része a képen látható.
Ma a lányomékkal jöttem haza a munkából, ezért nem voltam túl fáradt ahhoz, hogy az édesség utáni vágyamat valami sütivel csillapítsam. Körülnéztem a konyhában, találok-e valami használhatót, mert mióta a lányom főz sosem tudom, hogy van-e valami otthon. Úgy látom a tyúkok meghálálták a törődést, mert tojás van bőven. Gyümölcs még van a mélyhűtőben, így a világ legegyszerűbb sütije készült el.
Nyolc tojásból kakaós piskóta megszórva vegyes gyümölccsel (málna, szeder, körte, barack). Ha megsült porcukorral meghintjük.
Nem is gondoltam volna hogy ekkora sikere lesz! Pár perc alatt elfogyott. Hát mosogatni ki fog?
Tegnap túl fáradt voltam ahhoz, hogy átmenjek a lányomékhoz netezni miután megszabadítottam a tyúkjaimat a két legerőszakosabb kakastól.Pedig elég nagy volt a kísértés. Már kezdem megérteni a függőket!
....csak ma németül írtam a Facebookra. Sokat tanultam, csak az a fránya egér nem akar az ujjamnak engedelmeskedni. De ami késik, nem múlik. Azt mondja a lányom, hogy egész nap beszélek most azért nem tudom mit is írjak. Hát lehet benne valami...
Kép: net
Csodás nap volt. A napocska ragyogott. A három tündér vidáman játszadozott.
A réten a három barátnő vidáman bújócskát játszott. Lávalány volt a hunyó. A Virágtündér és a Vidámtündér, ők ketten voltak a szabadon kószáló egerek. Amikor Lávalány megtalálta a fa mögött a Virágtündért, a Virágtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettél, majdnem kiugrottam a bőrömből!
És ők ketten keresték a Vidámtündért. A Vidámtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettetek ti ketten!
És végül olyan boldogok lettek, hogy leborultak a fűbe, és annyira mosolygós volt az arcuk, mint a hajnali napsugár.
Lávalány kérdezte:
- Nem játszunk még valamit?
- Jó, de mit? - kérdezte a Virágtündér.
Vidámtündér azt mondta, hogy:
- Megvan! Játsszunk fogócskát!
- Jó, de ki lesz a fogó?
- Hát te, Lávalány!
- Óóóó ne! Már megint én vagyok ebben a szereplő? Miért mindig engem akartok választani? Tán azért, mert ti nem szerettek fogók lenni?
- Hát....., nem egészen így van Lávalány. Mert mindig te győznél és ...
