- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ez a Karácsony is pont úgy telt el, mint az utóbbi években, fiaméknál.
Körülültük az asztalt, ettünk és nem keveset!
Néztem a családot és az jutott az eszembe; amikor a fiam kicsi volt, mindig testvért szeretett volna. Nem adatott meg, egyke maradt és csonka családba nevelkedett. Nagyon nem szerettem, ahogy az egyszülős gyerekeket nevezték. Amikor családot alapított, kétségem sem volt afelől nagycsaládosok lesznek. Gyönyörü, okos, dolgos felnőtt gyerekek mind az unokák, két fiú és két lány és a kis babóca a dédunoka, aki mindenkinek bearanyozza a napját.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt így megélhettem!
Én magam bizakodva nézek a jövő év felé, ennél csak jobb lehet, mint a mostani év!
https://youtu.be/1N3oFW1Kbd4
fel
le
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Az elmúlt egy hónap sok-sok kutyás oldal látogatásával, menhelyek regisztrálásával telt.
Igen, ha valaki éveken keresztül kutya társaságában élt, az mindig is fog kötődni hozzájuk.
Számomra, mondjuk úgy; furcsa, hogy a mentett, jobb sorsra érdemes kutyákat, olyan kitételekkel akarják örökbe adni, amit nem tudok elfogadni.
Az első kitétel, 18 és 60 év közöttiek fogadhatnak örökbe. Ugye 60 fölött már alkalmatlan az ember arra, hogy gondoskodjon egy rászoruló állatról. (Meg fél lábbal a sírba van! Idős kutyát ajánlottak, mondván talán lesz időnk még egymásra!)
Nos, ha ne adj Isten megfeleltem volna az első feltételnek, jött a többi. Többszöri látogatás, sétáltatás, kis ajándék, hogy szokjuk egymást. Ha eddig eljutottunk volna, az addig felmerült költségek megfizetése következett volna, ami nem kis összeg.
Majd jött volna a (család)látogatás, megfelelőek-e a körülmények az örökbe fogadható kutyának. (Olvastam cikket arról, hogy minden ...
fel
le
Valahogy semmisem úgy működik, ahogy kellene.
Mi beoltattuk megunkat, mert pici dédunokám fontos nekünk.
Azt szoktam mondani én vasból vagyok, viccnek szántam, velem ne is kezdjen a vírus. Tavaly menyem megbetegedett, kemény időszak volt mindannyiunknak, de hála' azon is túl jutottunk. Majd oltott-oltatlan családtagok és ismerősök is megbetegedtek, minket ismét elkerült.
De, vajon miért kell egyre jobban kiélezni a helyzetet az emberek között, azáltal, hogy mindenki keményen beszól a másiknak, mindegy milyen témában!
Egyszerű a képlet, idegesek az emberek sok minden miatt és a stresszt ott és úgy vezetik le, ahogy éppen tudják.
Én bármennyire szeretnék beszólni, mindig visszafogom magam, mert amúgy sem vagyok hozzászólós fajta.
Legyen ma is szép napunk.
Ja, ha valaki nem érzi jól magát miért nem tud orvos elé jutni?
Esetleg, ha COVID-os, kijelölt helyre, időpontra kell elmenni, akár más városba. A mozgásképtelenekhez megy a szűrőkocsi, legalábbis ezt hallottam.
fel
le
A magán tulajdon védelme, valahogy az emberek tudatában elveszett!
Általában úgy gondolkodnak az én házam, az én váram és ott az tehetnek amit csak akarnak.
Így történthet meg sok minden, ami számomra érthetetlen.
Elkényelmesedtek az emberek, ami nem szolgálja senki egészségét.
Én folyamatosan azért küzdök, másokat is erre bátorítok, ültess minél több zöldet a környezetedbe.
Persze nem mindenki lakik kertesházas övezetbe, de az erkélyek is számos lehetőséget adnak.
Magam részéről fa és fa és megint fa, évelők, mert a léleknek és a testnek is felüdülést jelent. Tudom egy fecske nem csinál nyarat, de sokan vagyunk akik hasonlóan gondolkozunk. Igen kiülős kertet akarok és meg is fogom valósítani; történjen bármi.
Ilona kertjét csodáltam mindig, ahogy kiült a kertjébe és kint kávézott, a cigizését már nem.
Persze nem ítélem el, de nem is értem, hogy ahol fák voltak, árnyat adtak, miért kellett kiírtani, helyette térkő és megint csak térkő, csúfítja az amúgy remek ...
fel
le
Valóban régen, s ha nem lenne valami ami nagyon elszomoritott, talán hallgatnék.
Vannak akik ismernek, tudják rólam mennyire állatszerető vagyok. Persze semmi túlzás, csak ami jár nekik, megilleti őket.
Állat nélkül sokan élnek, én nem tudok!
Volt két cicám, meg egy posta galambom. Jöttek és én örömmel gondoskodtam róluk ...
Bővebben majd, talán pár nap múlva.
Ez a Karácsony is pont úgy telt el, mint az utóbbi években, fiaméknál.
Körülültük az asztalt, ettünk és nem keveset!
Néztem a családot és az jutott az eszembe; amikor a fiam kicsi volt, mindig testvért szeretett volna. Nem adatott meg, egyke maradt és csonka családba nevelkedett. Nagyon nem szerettem, ahogy az egyszülős gyerekeket nevezték. Amikor családot alapított, kétségem sem volt afelől nagycsaládosok lesznek. Gyönyörü, okos, dolgos felnőtt gyerekek mind az unokák, két fiú és két lány és a kis babóca a dédunoka, aki mindenkinek bearanyozza a napját.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt így megélhettem!
Én magam bizakodva nézek a jövő év felé, ennél csak jobb lehet, mint a mostani év!
https://youtu.be/1N3oFW1Kbd4
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Az elmúlt egy hónap sok-sok kutyás oldal látogatásával, menhelyek regisztrálásával telt.
Igen, ha valaki éveken keresztül kutya társaságában élt, az mindig is fog kötődni hozzájuk.
Számomra, mondjuk úgy; furcsa, hogy a mentett, jobb sorsra érdemes kutyákat, olyan kitételekkel akarják örökbe adni, amit nem tudok elfogadni.
Az első kitétel, 18 és 60 év közöttiek fogadhatnak örökbe. Ugye 60 fölött már alkalmatlan az ember arra, hogy gondoskodjon egy rászoruló állatról. (Meg fél lábbal a sírba van! Idős kutyát ajánlottak, mondván talán lesz időnk még egymásra!)
Nos, ha ne adj Isten megfeleltem volna az első feltételnek, jött a többi. Többszöri látogatás, sétáltatás, kis ajándék, hogy szokjuk egymást. Ha eddig eljutottunk volna, az addig felmerült költségek megfizetése következett volna, ami nem kis összeg.
Majd jött volna a (család)látogatás, megfelelőek-e a körülmények az örökbe fogadható kutyának. (Olvastam cikket arról, hogy minden ...
Valahogy semmisem úgy működik, ahogy kellene.
Mi beoltattuk megunkat, mert pici dédunokám fontos nekünk.
Azt szoktam mondani én vasból vagyok, viccnek szántam, velem ne is kezdjen a vírus. Tavaly menyem megbetegedett, kemény időszak volt mindannyiunknak, de hála' azon is túl jutottunk. Majd oltott-oltatlan családtagok és ismerősök is megbetegedtek, minket ismét elkerült.
De, vajon miért kell egyre jobban kiélezni a helyzetet az emberek között, azáltal, hogy mindenki keményen beszól a másiknak, mindegy milyen témában!
Egyszerű a képlet, idegesek az emberek sok minden miatt és a stresszt ott és úgy vezetik le, ahogy éppen tudják.
Én bármennyire szeretnék beszólni, mindig visszafogom magam, mert amúgy sem vagyok hozzászólós fajta.
Legyen ma is szép napunk.
Ja, ha valaki nem érzi jól magát miért nem tud orvos elé jutni?
Esetleg, ha COVID-os, kijelölt helyre, időpontra kell elmenni, akár más városba. A mozgásképtelenekhez megy a szűrőkocsi, legalábbis ezt hallottam.
A magán tulajdon védelme, valahogy az emberek tudatában elveszett!
Általában úgy gondolkodnak az én házam, az én váram és ott az tehetnek amit csak akarnak.
Így történthet meg sok minden, ami számomra érthetetlen.
Elkényelmesedtek az emberek, ami nem szolgálja senki egészségét.
Én folyamatosan azért küzdök, másokat is erre bátorítok, ültess minél több zöldet a környezetedbe.
Persze nem mindenki lakik kertesházas övezetbe, de az erkélyek is számos lehetőséget adnak.
Magam részéről fa és fa és megint fa, évelők, mert a léleknek és a testnek is felüdülést jelent. Tudom egy fecske nem csinál nyarat, de sokan vagyunk akik hasonlóan gondolkozunk. Igen kiülős kertet akarok és meg is fogom valósítani; történjen bármi.
Ilona kertjét csodáltam mindig, ahogy kiült a kertjébe és kint kávézott, a cigizését már nem.
Persze nem ítélem el, de nem is értem, hogy ahol fák voltak, árnyat adtak, miért kellett kiírtani, helyette térkő és megint csak térkő, csúfítja az amúgy remek ...
Van az úgy, van bizony és egyre többször,
próbálod a gondolataidat mélyre relrejteni,
senki ne lássa, még te magad se, mert az
emberekbe vetett bizalom eltűnt.
Minden nap van új a nap alatt, csak meg kell találni ...
Kicsikém tavaly itt hagyott, de Bogika a kis keverék kutyus itt van helyette.
A kutya hűséges társa az embernek!
