- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Te nem hallod, ez az én csöndem…
Kimondott szó után esőként fejemre
szitál,
hulló levél némaságával arcomba
zihál.
Te nem hallod, ez az én csöndem…
Eltaposott kavicsok hangtalanságában
fáj,
hervadó szirmok könnytelen-gyászával magába
zár.
Te nem hallod, ez az én csöndem…
Madárszárnyak zajtalan-neszében hullik
rám,
Fakuló színek jajgatásában, bennem van
már.
Te nem hallod, ez az én csöndem…
értem, élem, érzem, félem…
… fájom…
Lilyth
fel
le
Zsebembe gyűröm a semmit,
az elszürkült hétköznap-lapokra írt,
üresség komor ,
unalmas betűit.
Ballagok nyűtt élet kabátjában,
görnyedő hátamon.
Megkövesedett szavak
egymáshoz koccannak.
Mögöttem, húzom
fehér koporsóm, benne
gyöngy-fekete
menyasszony ruhám.
Éjjel felveszem, olyankor
fodrából kihúzom vágyaim,
sosem volt-lesz nagy-álmaim.
Kezemben felhőt gyűrök,
lábammal vihart taposok
villámok csattognak dallamot,
a násznép felsorakozott.
Táncba húz kedvesem,
én királyom...
őrök- hű...
gyönyörű ...
magányom.
fel
le
Cseppet parázok. Mi van, ha a doki kibontja a fércelést és széthullok…
Ettől a gondolattól leizgultam a blúzomat, amikor kávéval vettem be a vérnyomáscsökkentőt.
Ing csere. Ám, a félkezes vasalás, úgy sem egyszerű, ha előtte, kiszegezed a kívánt ruhadarabot a vasalódeszkához. Itt jegyeznék meg két lényeges dolgot. Az egyik: a rajzszög sokkal kisebb károkat okoz az anyagban, mint a pillanatragasztó. A másik, hogy minden híreszteléssel ellentétben, a szemránckrém, nem tünteti el az apróbb gyűrődéseket a ruhánkról, viszont maradandó nyomokat hagy rajta.
Indulás előtt még gondosan utánanézek, a statisztikák szerint, a könyökvarrat-szedésben elhunytak száma nulla. Ettől még idegesebb lettem, mert ugye, mindig lennie kell egy első esetnek…
No,béke porcicáimra. Indulok történelmet írni…
Itt a vége, fuss el…
Ha Józsi-bozsi vigasztal, akkor van ok, az aggodalomra. Kollegái szerint a varratszedés nem fáj. Nekik, az enyém, biztos nem. Kedvenc kísérőmet sikítósra idegesítem az úton a „Mi ...
fel
le
Bőbi barátom éjszakai műszakból haza érve, vállalja fuvarozásom. Halkan, hogy fel ne ébresszem, megemlítem neki, hogy ha nem csak a piros lámpáknál alszik el, hanem menet közben is, akkor a kiérkező mentővel hamarabb odaérünk.
Kórház. Vidám zöld-emberkék fogadnak. Tudtam, hogy az ufós verzió fog bekövetkezni. Mindenki egyen-méteres gézbe van öltözve Én is kapok hátul megkötős rucit. A bőrszerkó jobban áll, de udvarias vagyok, átöltözöm. A doki ropogós-barna. Még emlékszik rám, cukorkával kínál. Már nem trüszköl, úgy látszik felépült az Ebolából. Nem cicózik, ágynak dönt. Nekem picit gyors a tempó, de lehet, én vagyok túl romantikus. Kedélyesen csevegünk. Bár engem az ókori Egyiptomi temetkezési szokások jobban érdekelnek, ő, a kórelőzményemre kíváncsi. Ráhagyom. Egy váratlan pillanatban hónaljon szúr egy 10 köbcentis injekcióval. Most érkezett el az idő, hogy bemutassam a Tirolban elsajátított jódli tudományom. Kicsit csalódottnak tűnik, lehet azért, mert csak az emeleti ablakok ...
fel
le
(avagy, a kiborult táska titka)
Lelkem egy nagy női táska…
...hurcolok sok kacatot,benne,
egyszer kiürítem - de jó is lenne.
Elmerülök , emlékeket túrok,
ezek itt kedvenc zenéim,
dallá lett szív-húrok.
Van itt néhány hazug szó,
-átlátszó-
papírra , lett írva.
Ó, könnycseppek !
Vajon,ki és miért sírta?
Púder, no ezt sokat hallottam,
mi haszna tagadni ,
én is eleget használtam.
-Rúzs- szívecske,
tükörre rajzolva,
-már nem is emlékszem
arra, aki adta.
Lássuk csak,ezek mik,
Jaj… tűnő illatok,
kutatok ebben ,
kicsit válogatok.
Könnyű-tavasz,
virág szagú,
ez, meg egy régi tél,
halványan-szomorú.
Hmm… tüzes nyáréjek,
mámor-parfümfelhő,
szeptemberi sóhaj,
el, nem feledhető.
Bárányfelhő-zsebkendő.
-Habos fodraiba
bármi elrejthető.
Összetört szívek,
- egyik a sajátom…
...a másikat…
... őszintén sajnálom.
Barátok titkai,
ezt itt ,békén hagyom,
jó helyen vannak ,
senkinek sem adom.
Bántó szavak,
tévedés-métely,
nektek is van még itt,
egy ...
fel
le
Majdnem híres énekes lettem.
Hétfő. Hajnali 8 óra 4 perc… Moszkvától 2758 kilométerre, Németország egy eldugott kis falujában arra ébredek, hogy viszket a fülem. Vagy eső lesz, vagy egy pók bitorolja a hallójáratom. Rovarmentes vagyok, viszont az égből ömlik az áldás. Feltámadok. Konyhai csendélet, az éjjelmosogató manók, ma sem jártak itt. Kezdek kételkedni a létezésükben. Lehangolódom, mint Beethoven zongorája. Bánatomban epret eszek. Egy eltévedt darázs orvul lesmárol…, hogy az a…Angelina Jolis-ra harapta szám a kis dög. Diszkrétnek tűnő ordítozásomra a szomszéd felrohan. Mire felér, más csak hümmögéssel tudom megnyugtatni szegény idegbeteget. Ő, az elviselő szomszéd. Kicsit még pityereg, amikor magamra hagy. Nincs időm sajnálkozni, edzenem kell. Még 3 nap és kedvenc testrészemen folytonossági hiányt produkálnak. Egy perc alatt félkezes zokni felhúzó bajnokká avatom magam. Hurrá, tovább jutottam! A nadrággomboló VB-re, még gyúrnom kell. Laza félóra alatt fogytam 30 deka vizet, és ...
fel
le
Tíz, kilenc, nyolc, hét.
Szóval még 7 nap. Már csak 7 nap? De én már, a mi lesz hogyha állapotában vagyok. Ha valaki véletlenül nem tudná, műtétre várok. Vár a fene. Még az orvosok nem döntötték el, hogy könyökinfarktusom van, vagy fertőző távolba nézésem. Az agyamban, minden alternatíva megfordul, a műtéttel kapcsolatban. Nézzük az első verziót! Elegánsan a műtőasztalra ájulok a félelemtől,- egyébként minden verzió így kezdődik - és kecsesen kirúgom a szikét a doktor kezéből.
Ettől majd ihlet szállja, meg és szaggatott vonallal metszi fel kedvenc testrészem, majd bajor kredencmintákat farigcsál hófehér csontocskáimba. Rosszabbik esetben, Dr. Jakyll és Mr. Hyde mint vendégprofesszor működik közre.
Esetleg a Pataki Attilás változat történik meg. Sejtelmes félhomály, a terem ufó lámpája diszkréten felrobban. Majd két malac arcú, rovar lábú, szürke idegen pattan elő, hogy visszaszerezzék az implantátumot, amit 0 és 8 hónapos korom közti időszakban, ők, ültethettek a könyökömbe. Ott ...
fel
le