- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Zsó naplója
Azt súgja, Nem!
De én akkor is olyan mondom, olyan lány vagyok. Aki, képes arra, hogy bosszú formájában is akár kárt tegyen. Nem hiszem, hogy nem bírom ki a toleranciát.
Segítség kell, segítsek?! Hát jó volna. De megtette, s varrt belé kötött, egyben arra készülök, hogy a napomat egy sráccal töltsem. Ezen felül fizetne is, sőt jól szórakoznánk...érték teszi az embert erényessé és eredményessé!
fel
le
Nem volna benne sem kétség, sem kérdések ezrei.Remélem, nem kell magyaráznom még évekig. De igen, sajnos. Akkor most pontot teszünk a végére. Mert nem bízom, egyikben sem. Ez a rosszabbik dolgom. Hogy itthon írom, a munkámat. Mert nem adnak érte pénzt, de akkor majd lesznek olyan nyilai Ámornak, amiket kár elsütni, előtte sem ittam. Utána sem fogok. Szóval, ha a bálványokat követjük, vagy imádjuk. Sem imádni, sem tisztelni idegen királyokat nem szabad. Itt lakom már majd 30 éve. Onnan tovább, hova menjek. Elvégeztem a dolgomat, de akkor a legkevesebb vágyam...hogy annyira vigyem, hogy a jövő képeit, amit kis boszorkányok miatt mennyit meg nem tanultam?! Nem váltják be átkaikat, csak ha bajban vannak. Engem pedig oda sodortak a szélére. Még sem lehet, kötetlenül abbahagyni! El sem vagyok tőle kerítve: nem találom Őket! Akkor miért lett volna, bármilyen okom arra...hogy kössek békét! Hallgatom a felvételről: élőben! Ki fogja győzelemre vinni, mert akkor megyek el, ha már itt nem ...
fel
le
Miért? Mert a nevem engem nem határoz meg. Nem betörhetetlen lóval fogsz érkezni. Hanem az ajándék, ott a fa alatt. Szuszog, és ugat...Lehetne ebből akár kétszáz, de nem fogsz addig élni, ill. életben hagyni. Amíg az oszthatatlan Európa miatt akarok, itt maradni...Mindörökre. Talán a tél miatt kell eloszlatni minden kételyt, hogy az ünnep híre jön hamarabb. Mindenki boldog? Mindenki elolvasta? - nem...
Akkor mi a frászt akarsz, hogy a jövő zenéje még mindig arról az emberről ír, aki nem született meg. Mert nem nekem vagy nem nekünk, hanem az asszony szavára, ki ott fekszik szüntelen a szerelmes ágyban, és keresi a két kezével a kenyérre valót...megváltja. Minek? Hogy, amit tönkretett elvegye, és még ráfordít valami energiát még arra is, hogy a többinek, akit nemzett ne legyen elég ideje megváltozni, felnőni...?
Keresem a szót, hogy elmondjam, milyen amikor a kalapács a szívem mélyébe szúrja!
fel
le
Mert annyira fáj, akit nem a kín, hanem az élet gyötör. Rosszabb, minden szeretet, mint a hiány. Nem a kiáltásom nem fogod fel...hanem azt sem, mit rontottam el? Nem kérdezed, hogyan lennék jobb? Egyszer sebzett vad, egyszer unalmas szerető. De mindig, mindig: Kétszínű. Nem fogom elárulni, otthon vagyok. Mert a király nem hiányzik. Csak gyorsan tűnjek el, innen. Láttam is, hogy összepakolok, és nem fogok senkinek sem hiányozni. Nem kapok meg mindent, de mindenem megvan. Az utolsó szava; nem hagy el. Ettől még kapok egy lapot. Piros. Nem értem? Miért kell a színnek a gyásznak lennie. A megváltó könnycseppek kínoznak, mert nincs nálam, az lett...kérlek ne aggódj. Nem akarom, nem kértem az élettől, hogy örök legyen. Annyit, hogy boldog legyen, s ne haragudjon. Mert a tisztelet, a tisztátalan...Lent és fent, ugyanaz! Ennyi
fel
le
Megtanultam nemet mondani. Az első szavam, ez volt. Amit édesanyám tanított nekem. Semmi sem változik. Az állhatatosság nem eredendő, hanem erény. Megtanultam suttogni a szélben, és hallgattam a szívemre. Elmentem, oda...ahol a remény él. Virágaim elhamvadtak, ahol a sírjaim domborultak. Ezek olyan mély és két értelmű parázna gondolatok, hogy ha valaki kútba ugrik, nem biztos, hogy valaki utána veti magát. A hiúság, kifejezetten az ördög utolsó mondata. Mert szereti az összes őt körülvevő álszentet. Ekkor már önmagamon kívül elmondom, az mennyire szeretem a párom, mert két szép szeméért elmegyek akárhova. Csak lássam, mennyire akarom, jóvá tenni hibám...? Egyszer amikor kicsi voltam, még az dalok szelében szálltam. Éreztem, hogy megaláznak azzal, hogy nem hagynak szabadon létezni. Mert meg van kötve a kezem, és nem kapok többet, csak egy napot. Amikor a hold és a nap egy ember öltő után ketté bontja és megtartja az Univerzumot. Elmegyek innen messze, és jövök, amikor megtanultam, mi az ...
fel
le
Amikor születésem órája az karomon volt. Az édesanyám nem tudta minek nevezzen, ezért a bölcsesség és az elmúlt hónapok fáradhatatlan kitartása miatt kaptam, keresztnevem. A lányok angyalok, mondják. Kissé dacosan megnéztem mennyi az idő, és akkor tájban reggel, elgondolkoztam azon, hogy hol maradt angyalom. De a védő szent nem hagyott cserben, és tétován közölte, hogy maradsz aki voltál. Egy lány anyja kebelén. Napok múltak, és kikerültem a Balassa kórházból, ezek szerint még nem kötelező a tündérek csalóka mására készülni, és harcolni a lehetetlen elmúlással. Pedig a születés a teremtés élő koporsója. Bennem megmaradt a régi érzés, hogy a világ a kereszténység előtt is létező valamije, a lelke az élettelen tölgynek, amely alá temetik a vétkest, még mindig is nyitott szemmel járt a halál. Az ítélkező szülő, mely nem tudja még mindig tisztelni szeretni a netovábbját. Amit elért életben, az az, hogy kapzsi és irigy és jószerivel a gyűlöletét marja bele, amiért álmokat látok.
fel
le