- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ezt a bejegyzést azért írom,mert szeretném,ha világossá válna,hogy miért írok a szeretetről?
Pontosan azért,mert ahogy én is,azt gondoltam,hogy az életem delején meg tudom válaszolni a banálisnak tűnő kérdést,hogy MI a szeretet?
Nos, mondtam valamit,aztán elkezdtem olvasni Leo F. Buscaglia könyvét és már az elején éreztem,hogy valami nagyon hibádzik e tekintetben.
A sok egyéb tanulmányaim és ez a könyv vezetett rá arra,hogy a szakembereken kívül senki nem tudja definiálni helytállóan. Mindenki annyit tud belőle,amit meg,vagy nem tapasztalt meg.
Mindenki annyira magától értetődőnek gondolja és természetesnek,pedig nem az.
Ma már határozottan vallom,hogy tanítani kellene az iskolákban,úgy,mint az önbecsülés kérdését.
Tudom,hogy ezen a felületen sok érett felnőtt olvas és ír, ennek ellenére hiszem,hogy gondolkodásra késztethet mindenkit a jegyzetsorozatom,mert ahogy nekem is,valamennyiünknek új megvilágításba helyezheti ezt az érzést és adhat pluszt a mindennapok szituációinak a ...
fel
le
Már egy jó ideje nem írtam erre a felületre. Sokszor látogattalak benneteket,de nem írtam ide. Valahogy úgy éreztem,hogy a gondolataim nem mindig értek el benneteket vagy nem úgy,ahogy szerettem volna.
Azóta viszont más felületeken sokat publikáltam és azt hiszem megtaláltam azt a témakört,témákat,amelyekről szívesen olvasnak mások.
Gondoltam visszatérek,hátha Ti is megtaláltok a soraimban....
Az első írás sorozatom,amelyet szeretnék veletek megosztani a Szeretet óra nevet kapta.
Megtiszteltek,ha elolvassátok a jegyzeteket.
Köszönöm,hogy itt lehetek és újra,és ismét Veletek!
Ölelés: Herdika
fel
le
Ez a szeptember azzal kezdődött,hogy az én icurka picurka 24 éves lányom útnak indult. Nem ment messzire,csak pár utcával arrébb. Nincs is azzal baj,hogy önállósodni akar, csak ezt minden évben megkezdi szeptemberben és kisidő múlva visszatér.... Már előre tudom,hogy ha jön a szeptember, költözik,mint a gólyák.☺Eleinte aggódtam,hogy hogyan is lesz,ma már csak bólintok,ha elérkezik a mehetnék és amikor visszatér minden ott folytatódik ahol abbamaradt....de mégsem. Mindig egy picivel komolyabb,érettebb nagylányt kapok vissza és ezek a tapasztalások még engem is megfognak. Vajon meddig várhatom és mikor lesz az,amikor már végleg önálló marad?......
fel
le
Ma elkezdődött az a hónap,mely szívemnek nagyon kedves, hiszen ebben a hónapban születtem. De ez az augusztus most nem ezért váratott nagyon magára.
A három lányom közül a középső,immár 5 éve Angliában szorgoskodik és azóta évente csak egyszer látom őt és a vőlegényét.
Tavaly, sajnos akkor jöttek, amikor a párom éppen szívinfarktust kapott,így a látogatásuk alatt egy számomra fontos életért közösen imádkoztunk és engem támogattak, hogy össze ne csússzak.
Ezen a nyáron a látogatásuk különleges alkalom, mert együtt tudunk örülni a találkozásnak a párommal, aki azóta velem együtt lábadozik a traumából, amit nem kívánok senkinek és egybeesik a szülinapommal, így egy apró nyaralással ajándékoztuk meg magunkat és a haza érkező gyermekemet. Boldogság van. <3
fel
le
Egy ideje rákényszerít az egészségem,hogy jobban figyeljek rá. Az első ,amin változtatnom kellett az az étkezésem. Sosem voltam nagy evő, annak ellenére,hogy tetemes súlyfelesleggel rendelkeztem. Sosem foglalkoztam mélyrehatóan az okokkal.
Fiatal voltam,bohém és nem érdekelt az étkezés sem,mint más sem. Éltem, élveztem minden pillanatát. Semmit nem vettem komolyan és nem féltem semmitől. Ma azért teljesen más a helyzet. Egyre tudatosabban étkezem, megválogatom az alapanyagokat, az időpontot, a főzési technikát. Most már valóban nemcsak élek a vakvilágba, hanem próbálom korrigálni az évek alatt felhalmozódott lerakódást.
Az egészséges életmód egy nagyon összetett fogalom, az étkezés csak egy része, hihetetlen jelentőséggel bír," Az ép testben ép lélek" gondolata. Azt tervezem,hogy a tapasztalataimról fogok jegyzeteket készíteni,mind a táplálkozásról,mint az életmódváltás egyéb fontos tényezőiről és persze arról is, hogy hogyan küzd a lelkem is ezzel egy időben.
...
fel
le
Ma komolyan elgondolkodtam ezen a kérdésen. Akaratlanul is részese lettem egy bejegyzésnek,amelynek a beszélgetését nem szándékozom folytatni,de úgy érzem,hogy reflektálnom kell itt a naplómba,elkerülve minden félreértést.
Egy kedves barátom invitált erre az oldalra,mert régebben is olvasott tőlem.
Nagyon örültem a lehetőségnek,mert a motiváció és a pozitív gondolkodás foglalkoztat mostanság,amelyeket az írásaimban is megjelenítek. A saját példámmal igyekszem a témák hitelességét szavatolni,de ennek ellenére nem én vagyok a lényeg. Annak örülnék,ha a hasonló élethelyzetben lévők vagy átélők példát vagy lehetőséget látnának a soraim között és tudnák hasznosítani,ha arra alkalmasnak találják.
Azt látom,hogy van egy írói közösség és van egy olvasói tábor. Ha időm engedi olvasok bejegyzéseket, de elsősorban írni jöttem erre az oldalra.
S hogy mennyit és kiét olvasom,az hadd maradjon az én lehetőségem.
Mindnyájan amatőr írók vagyunk, nem gondolnám,hogy helye lenne azoknak a ...
fel
le