- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Szedtem egy pár virágot az évelőágyamból hadd legyen bent is egy kis kertrészlet, ha már kint olyan esős-sáros idő van, hogy a kertbe nem lehet kimenni tenni-venni. Persze nem árt egy picit pihenni is néha.
Tegnap, ahogy a virágmagokat csomagoltam, olyan vethetnék jött rám, hogy gyorsan le is zártam a ládikát. Azt hiszem, hogy elkezdek gyűjteni egy fűthető kis üvegházra, hogy ne korlátozzon le annyira a tél.
A vonaton, hazafelé beszélgettem egy lánnyal, akinek a szüleinek és a bátyjának faiskolája van és mondta, hogy nehéz lehet, amikor álló nap dolgozni kell. Azt válaszoltam, hogy nem az a nehéz, amikor munka van egy igazi kertésznek, hanem az, amikor itt a tél és bezár a négy fal közé. Még úgy decemberig elmegy, de január végére már eléggé kipihenem magam ahhoz, hogy februárban már bőszen keressem a napfényes ablakokat a palántaneveléshez.
* a virágok a vázában: levendula, évelő kúpvirág, ördögszem
fel
le
Ebéd utáni kajakóma és szieszta után leszállt a sötétség és egy kis kergetőzés az indiai futókacsákkal, macskavacsoráztatás és mosogatás után visszatértem a magszelektáló csatatérré váló ágyamhoz és próbáltam megkeresni a latin nevét annak a különleges Salvia fajtának, amiről magot hoztam.
Először a Látnok zsályára (Salvia divinorum) gyanakodtam a Google képkereső alapján, de mivel azt magról nem lehet szaporítani csak hajtásdugványról... így inkább végigböngésztem az ÖGA kiállításról a képeimet (csak kb 563 fotó közül kellett kikeresni), mert tudtam, hogy ott is lefotóztam, méghozzá a névtáblájával együtt. Salvia patens, vagyis Enciánkék zsálya magom van tehát. Bár a német neve mintha Mexikói zsálya lenne, de nálunk valahogy már Enciánkék zsálya lett. Róla tudni lehet még azt, hogy -5 fokig bírja a fagyokat.
A másik szerelem a Salvia farinacea, vagyis Lisztes zsálya. Most már ezeket is el tudom csomagolni úgy téli álomra, hogy nevesítve van, és így tavaszra nem lesz gond, hogy a ...
fel
le
Így a hét munkáinak levezetéseként egy kis szombati kertészkedés még a beígért eső előtt.
Először is betakarítottam a júliusi vetés eredményét. Mindenből lett egy kevés. Cékla, karalábé, borsó. Sok kicsi sokra megy, nagy fazék borsólevest főztem ma ebédre a zsenge zöldborsóból.
A borsóágyást nem, de a többi négy kis ágyás talaját krajléval (4. kép bal alsó sarkán látható) fellazítottam és borsó került bele két-két széles sorba ágyásonként.
Az ágyások közül háromnál volt fűnyesedékes és forgácsos talajtakarás, a negyediknél nem. Az eredmény így is szemmel látható, pedig ez volt az első szezon talajtakarással. Ami nem volt takarva, abban se giliszta, se élet, csak kemény agyagos göröngyök. A takartnak látványosan javult a talajszerkezete, porhanyósabb, könnyebben széteső, hemzsegtek benne a giliszták a kacsák nagy örömére. Ők is csak azon az ágyáson dolgoztak. Sokkal könnyebb volt fellazítani a talajt is. Szerintem a képeken is látszik.
Utána lezártam őket az alsó udvarba, hogy ...
fel
le
Tegnap gondoltam, h ma pihenőnapot tartok, de aztán csak kimentem egy kicsit, h a szőlő közül kiássam és áttelepítsem a folytonérő málnákat. A pincetető szélére tettem, hogy a beton lefolyóból sáros idő esetén is kényelmesen és gumicsizma nélkül tudjak szedni, amikor szezon van.
A kacsák élvezték a megerősödő napsütés és tisztasági fürdőt vettek. Julcsi, a macska pedig a komposztáló létráját élvezte.
A salátaóvoda tákolmányom sem dőlt még össze és megmaradtak a palánták.
A szomszéd tikjai nem járnak át, amióta ellátom őket tyúkhúrral, ami bőven van a kertben. Talán mégsem szedem ki gyorsan, csak apránként, ahogy eszik. Hiába, a szomszéd kertje mindig zöldebb. Pluszba kapnak még tököt is és nagy kelbimbó leveleket.
A kelbimbót megtámadták a hernyók, de a kacsákkal közösen irtjuk őket. Jövőre kikarózom őket, mert nagyon megdőltek, de most már nem megy, mert eltörne a föld felett közvetlenül. Valamit azért még kitalálok, h ne húzza őket teljesen a földig a súly.
A július végi ...
fel
le
Kenyeret sütöttem a sütőben, jól bemelegít. Kizárólag teljes kiőrlésű lisztből készült.....csak kihagytam a sót és utólag tettem hozzá, most nem tudom, h nagyon szerelmes vagyok-e, vagy egyáltalán nem. :))) Messze van a bolt (10 perc gyalog) és nem volt kedvem elmenni kenyérért, de kell a töltöttkáposztához.
Szedtem egy pár virágot az évelőágyamból hadd legyen bent is egy kis kertrészlet, ha már kint olyan esős-sáros idő van, hogy a kertbe nem lehet kimenni tenni-venni. Persze nem árt egy picit pihenni is néha.
Tegnap, ahogy a virágmagokat csomagoltam, olyan vethetnék jött rám, hogy gyorsan le is zártam a ládikát. Azt hiszem, hogy elkezdek gyűjteni egy fűthető kis üvegházra, hogy ne korlátozzon le annyira a tél.
A vonaton, hazafelé beszélgettem egy lánnyal, akinek a szüleinek és a bátyjának faiskolája van és mondta, hogy nehéz lehet, amikor álló nap dolgozni kell. Azt válaszoltam, hogy nem az a nehéz, amikor munka van egy igazi kertésznek, hanem az, amikor itt a tél és bezár a négy fal közé. Még úgy decemberig elmegy, de január végére már eléggé kipihenem magam ahhoz, hogy februárban már bőszen keressem a napfényes ablakokat a palántaneveléshez.
* a virágok a vázában: levendula, évelő kúpvirág, ördögszem
Ma reggel hétkor ébredtem és gondoltam, hogy kilencig összekészítek a gyűjtött virágmagjaimból egy csokorra, avagy kertre valót valakinek, akivel virághagymákra cserélem, de bizonyos Julcsi nevezetű leányzó által erősen akadályoztatva vagyok. De most szigorúbb énemet veszem elő és nem hagyom magamat fenntartani, különben délutánig se érek oda a postára, ha így haladok. :))))
Ebéd utáni kajakóma és szieszta után leszállt a sötétség és egy kis kergetőzés az indiai futókacsákkal, macskavacsoráztatás és mosogatás után visszatértem a magszelektáló csatatérré váló ágyamhoz és próbáltam megkeresni a latin nevét annak a különleges Salvia fajtának, amiről magot hoztam.
Először a Látnok zsályára (Salvia divinorum) gyanakodtam a Google képkereső alapján, de mivel azt magról nem lehet szaporítani csak hajtásdugványról... így inkább végigböngésztem az ÖGA kiállításról a képeimet (csak kb 563 fotó közül kellett kikeresni), mert tudtam, hogy ott is lefotóztam, méghozzá a névtáblájával együtt. Salvia patens, vagyis Enciánkék zsálya magom van tehát. Bár a német neve mintha Mexikói zsálya lenne, de nálunk valahogy már Enciánkék zsálya lett. Róla tudni lehet még azt, hogy -5 fokig bírja a fagyokat.
A másik szerelem a Salvia farinacea, vagyis Lisztes zsálya. Most már ezeket is el tudom csomagolni úgy téli álomra, hogy nevesítve van, és így tavaszra nem lesz gond, hogy a ...
Így a hét munkáinak levezetéseként egy kis szombati kertészkedés még a beígért eső előtt.
Először is betakarítottam a júliusi vetés eredményét. Mindenből lett egy kevés. Cékla, karalábé, borsó. Sok kicsi sokra megy, nagy fazék borsólevest főztem ma ebédre a zsenge zöldborsóból.
A borsóágyást nem, de a többi négy kis ágyás talaját krajléval (4. kép bal alsó sarkán látható) fellazítottam és borsó került bele két-két széles sorba ágyásonként.
Az ágyások közül háromnál volt fűnyesedékes és forgácsos talajtakarás, a negyediknél nem. Az eredmény így is szemmel látható, pedig ez volt az első szezon talajtakarással. Ami nem volt takarva, abban se giliszta, se élet, csak kemény agyagos göröngyök. A takartnak látványosan javult a talajszerkezete, porhanyósabb, könnyebben széteső, hemzsegtek benne a giliszták a kacsák nagy örömére. Ők is csak azon az ágyáson dolgoztak. Sokkal könnyebb volt fellazítani a talajt is. Szerintem a képeken is látszik.
Utána lezártam őket az alsó udvarba, hogy ...
Tegnap gondoltam, h ma pihenőnapot tartok, de aztán csak kimentem egy kicsit, h a szőlő közül kiássam és áttelepítsem a folytonérő málnákat. A pincetető szélére tettem, hogy a beton lefolyóból sáros idő esetén is kényelmesen és gumicsizma nélkül tudjak szedni, amikor szezon van.
A kacsák élvezték a megerősödő napsütés és tisztasági fürdőt vettek. Julcsi, a macska pedig a komposztáló létráját élvezte.
A salátaóvoda tákolmányom sem dőlt még össze és megmaradtak a palánták.
A szomszéd tikjai nem járnak át, amióta ellátom őket tyúkhúrral, ami bőven van a kertben. Talán mégsem szedem ki gyorsan, csak apránként, ahogy eszik. Hiába, a szomszéd kertje mindig zöldebb. Pluszba kapnak még tököt is és nagy kelbimbó leveleket.
A kelbimbót megtámadták a hernyók, de a kacsákkal közösen irtjuk őket. Jövőre kikarózom őket, mert nagyon megdőltek, de most már nem megy, mert eltörne a föld felett közvetlenül. Valamit azért még kitalálok, h ne húzza őket teljesen a földig a súly.
A július végi ...
Klassz dolgokat találtam a padláson. Jó dolog a régi padlásokon felfedezni elfeledett dolgokat. Julcsinak is tetszett.
De felfedeztem a régi széntároló valamit is és volt benne egy tyúktojás, már az is ugyanolyan rozsdás volt mint a tároló. Vagyis nálunk is lakott görény.
