- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Szedtem egy pár virágot az évelőágyamból hadd legyen bent is egy kis kertrészlet, ha már kint olyan esős-sáros idő van, hogy a kertbe nem lehet kimenni tenni-venni. Persze nem árt egy picit pihenni is néha.
Tegnap, ahogy a virágmagokat csomagoltam, olyan vethetnék jött rám, hogy gyorsan le is zártam a ládikát. Azt hiszem, hogy elkezdek gyűjteni egy fűthető kis üvegházra, hogy ne korlátozzon le annyira a tél.
A vonaton, hazafelé beszélgettem egy lánnyal, akinek a szüleinek és a bátyjának faiskolája van és mondta, hogy nehéz lehet, amikor álló nap dolgozni kell. Azt válaszoltam, hogy nem az a nehéz, amikor munka van egy igazi kertésznek, hanem az, amikor itt a tél és bezár a négy fal közé. Még úgy decemberig elmegy, de január végére már eléggé kipihenem magam ahhoz, hogy februárban már bőszen keressem a napfényes ablakokat a palántaneveléshez.
* a virágok a vázában: levendula, évelő kúpvirág, ördögszem
fel
le
Ebéd utáni kajakóma és szieszta után leszállt a sötétség és egy kis kergetőzés az indiai futókacsákkal, macskavacsoráztatás és mosogatás után visszatértem a magszelektáló csatatérré váló ágyamhoz és próbáltam megkeresni a latin nevét annak a különleges Salvia fajtának, amiről magot hoztam.
Először a Látnok zsályára (Salvia divinorum) gyanakodtam a Google képkereső alapján, de mivel azt magról nem lehet szaporítani csak hajtásdugványról... így inkább végigböngésztem az ÖGA kiállításról a képeimet (csak kb 563 fotó közül kellett kikeresni), mert tudtam, hogy ott is lefotóztam, méghozzá a névtáblájával együtt. Salvia patens, vagyis Enciánkék zsálya magom van tehát. Bár a német neve mintha Mexikói zsálya lenne, de nálunk valahogy már Enciánkék zsálya lett. Róla tudni lehet még azt, hogy -5 fokig bírja a fagyokat.
A másik szerelem a Salvia farinacea, vagyis Lisztes zsálya. Most már ezeket is el tudom csomagolni úgy téli álomra, hogy nevesítve van, és így tavaszra nem lesz gond, hogy a ...
fel
le
Így a hét munkáinak levezetéseként egy kis szombati kertészkedés még a beígért eső előtt.
Először is betakarítottam a júliusi vetés eredményét. Mindenből lett egy kevés. Cékla, karalábé, borsó. Sok kicsi sokra megy, nagy fazék borsólevest főztem ma ebédre a zsenge zöldborsóból.
A borsóágyást nem, de a többi négy kis ágyás talaját krajléval (4. kép bal alsó sarkán látható) fellazítottam és borsó került bele két-két széles sorba ágyásonként.
Az ágyások közül háromnál volt fűnyesedékes és forgácsos talajtakarás, a negyediknél nem. Az eredmény így is szemmel látható, pedig ez volt az első szezon talajtakarással. Ami nem volt takarva, abban se giliszta, se élet, csak kemény agyagos göröngyök. A takartnak látványosan javult a talajszerkezete, porhanyósabb, könnyebben széteső, hemzsegtek benne a giliszták a kacsák nagy örömére. Ők is csak azon az ágyáson dolgoztak. Sokkal könnyebb volt fellazítani a talajt is. Szerintem a képeken is látszik.
Utána lezártam őket az alsó udvarba, hogy ...
fel
le
Tegnap gondoltam, h ma pihenőnapot tartok, de aztán csak kimentem egy kicsit, h a szőlő közül kiássam és áttelepítsem a folytonérő málnákat. A pincetető szélére tettem, hogy a beton lefolyóból sáros idő esetén is kényelmesen és gumicsizma nélkül tudjak szedni, amikor szezon van.
A kacsák élvezték a megerősödő napsütés és tisztasági fürdőt vettek. Julcsi, a macska pedig a komposztáló létráját élvezte.
A salátaóvoda tákolmányom sem dőlt még össze és megmaradtak a palánták.
A szomszéd tikjai nem járnak át, amióta ellátom őket tyúkhúrral, ami bőven van a kertben. Talán mégsem szedem ki gyorsan, csak apránként, ahogy eszik. Hiába, a szomszéd kertje mindig zöldebb. Pluszba kapnak még tököt is és nagy kelbimbó leveleket.
A kelbimbót megtámadták a hernyók, de a kacsákkal közösen irtjuk őket. Jövőre kikarózom őket, mert nagyon megdőltek, de most már nem megy, mert eltörne a föld felett közvetlenül. Valamit azért még kitalálok, h ne húzza őket teljesen a földig a súly.
A július végi ...
fel
le