- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Megjött apátok!
Ovisbusz után kicsit hintáztunk az udvaron Tavitündérrel és Oroszlánkirályfival.
Tavitündér repült magasra (amennyire lökni mertem) és egy idő után Oroszlánkirályfi bepörgött a hintával, meg úgy alapból is. Volt is összeütközés visítással. Aztán, hogy még arra a maradék kis időre, míg megérkezik az Oroszlánkirály, lekössem Oroszlánkirályfit, aki bőszen reklamált, hogy vele bezzeg nem is foglalkozok, adtam neki feladatot.
- Menj, és nézd meg, hogy megjött-e már apátok! - kértem.
Előreszaladt, majd vissza, hogy még nem jött meg. Ezt még vagy ötször eljátszottuk. Aztán mire az Oroszlánkirály megérkezett és befutott az udvarba, Tavitündér halál komolyan rám nézett és kijelentette:
- Megjött apátok!
Hát...
fel
le
Mostanában kertészkedek és gyerekekre vigyázok, mindegyiknek megvan a maga szakmai ártalma.
Egy időben, amikor öcsém lánya hétévesen hozzám kezdet járni kéthetente és minden alkalommal náthás-köhögős volt, vagy fél éven keresztül sikerült mindig el is kapnom tőle. Aztán edzettebb lett az immunrendszerem.
A héten voltam a doktornőnél receptet iratni nagyanyámnak és közben kértem, hogy nézzen rám, mert kicsit hurutos köhögős lettem és elkapthattam a náthásságot Királyfitól.
Kiralyfival picit többet voltunk együtt, aki vidáman közölte, hogy rámköhögött, pedig éppen akkor nem is. Csak tüsszentett, de az meg jön, mint a cunami, megállíthatatlanul. Ez van. Szakmai ártalom.
Doktornő fél szemmel rám sandított, majd közölte, hogy rámnézett. Fél másodperc múlva pedig rám szólt:
- Vetkőzzön!
- De rég mondtak már nekem ilyet! - vágtam rá vigyorogva, mire az asszisztens azonnal kifeküdt a nevetéstől.
Remélem a kint várakozó 8-10 beteg nem hallott mindent...
fel
le
Mostanában kertészkedek és gyerekekre vigyázok, mindegyiknek megvan a maga szakmai ártalma.
Egy időben, amikor öcsém lánya hétévesen hozzám kezdet járni kéthetente és minden alkalommal náthás-köhögős volt, vagy fél éven keresztül sikerült mindig el is kapnom tőle. Aztán edzettebb lett az immunrendszerem.
A héten voltam a doktornőnél receptet iratni nagyanyámnak és közben kértem, hogy nézzen rám, mert kicsit hurutos köhögős lettem és elkapthattam a náthásságot Királyfitól.
Kiralyfival picit többet voltunk együtt, aki vidáman közölte, hogy rámköhögött, pedig éppen akkor nem is. Csak tüsszentett, de az meg jön, mint a cunami, megállíthatatlanul. Ez van. Szakmai ártalom.
Doktornő fél szemmel rám sandított, majd közölte, hogy rámnézett. Fél másodperc múlva pedig rám szólt:
- Vetkőzzön!
- De rég mondtak már nekem ilyet! - vágtam rá vigyorogva, mire az asszisztens azonnal kifeküdt a nevetéstől.
Remélem a kint várakozó 8-10 beteg nem hallott mindent...
Tegnap cserepet festettünk maradék festékekből kikeverve.
Ma egy kicsit javítanom kell kettő peremét, mert arra már időhiányban nem került sor.
Felmentem a szőlőbe, Gyuribácsi épp metszette a barackfáit. Hosszú nadrágban és pólóban voltam. Rám néz és megszólal:
- Virág, de nyáriasan van!
- Nyár van - vágom rá.
- Magának mindig tavasznak kellene lennie. Mindig szerelmesnek kellene lennie - mondja.
- Az is vagyok! - válaszolom.
- Én is mindig azt vagyok! - dicsekszik.
- Én is!
:D
Aztán megmutattam neki, hogy melyik ágat hagyja meg és melyiket vágja le a fájához, hogy újra be tudjam oltani, mert a tavalyit kikötözte és így letört. Az én oltványaimnak nem kell kötelék, szabadon szeretnek nőni, mint én. Ha kikötözik őket, beletörnek és meghalnak. Ilyen a szerelem is.
Virágzik a mandulafa...
:-)
:-)
:-)
