- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Hatodik nap:
Pakolás, búcsúzkodás, néjegykártya csere, s a döbbenet, hogy vége az irodalmi tábornak. Azért jutott idő egy jó kis beszélgetésre, egy kis sétára.
Már sokadjára, de eszembe jutnak a gyermekeim, akikkel telefonon és néha interneten tartottam a kapcsolatot. Hangjukban még mindig nyugalom, de hiányt érzek. Tudom, mi lehet az. Már csak 12 óra, és otthon leszek.
Hazaérkezve vettem észre, hogy mennyire szükségük volt nekik is egy kis önálló életre. Azóta egy hangos szó sem hangzott el.
Teljesen kicserélt engem nemcsak a helyváltozás, hanem az is, hogy igen értékes és szeretetreméltó emberek között töltöttem el hat napot.
Hiszem, hogy a környezet nagyon is kihozza az emberből a jót, de sajnos a rosszat is.
Nekem az előbbit adta az Ég, kihozták belőlem a kellemest, a jót, a szépet.
Köszönöm nekik, magamnak!
:)
fel
le
Ötödik nap:
Már benne van a levegőben nemcsak a hidegfront, hanem az is, hogy ez az utolsó egész nap, melyet együtt tölthetünk.
Délelőtt a még fel nem fedezett utcákat, meg nem tekintett szobrokat, templomokat látogattam meg.
Kora délután pedig ismét a felkészülésre koncentráltam. Sokáig gondolkodtam, hogy melyik írásomat adjam elő, de aztán a bőröndömben megbúvó 60 saját készítésű szatyrokra, táskákra gondoltam, s a "Kékfodros táska története"-re esett a választás. Mikor vége lett a felolvasó estnek, mindenki kapott egy-egy táskát ajándékba. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy olyannyira örültek ajándékomnak, mely igazán meglepetésként ért mindenkit.
Végül vacsora után kezdődött a búcsú táncest.
:)
fel
le
Hatodik nap:
Pakolás, búcsúzkodás, néjegykártya csere, s a döbbenet, hogy vége az irodalmi tábornak. Azért jutott idő egy jó kis beszélgetésre, egy kis sétára.
Már sokadjára, de eszembe jutnak a gyermekeim, akikkel telefonon és néha interneten tartottam a kapcsolatot. Hangjukban még mindig nyugalom, de hiányt érzek. Tudom, mi lehet az. Már csak 12 óra, és otthon leszek.
Hazaérkezve vettem észre, hogy mennyire szükségük volt nekik is egy kis önálló életre. Azóta egy hangos szó sem hangzott el.
Teljesen kicserélt engem nemcsak a helyváltozás, hanem az is, hogy igen értékes és szeretetreméltó emberek között töltöttem el hat napot.
Hiszem, hogy a környezet nagyon is kihozza az emberből a jót, de sajnos a rosszat is.
Nekem az előbbit adta az Ég, kihozták belőlem a kellemest, a jót, a szépet.
Köszönöm nekik, magamnak!
:)
Ötödik nap:
Már benne van a levegőben nemcsak a hidegfront, hanem az is, hogy ez az utolsó egész nap, melyet együtt tölthetünk.
Délelőtt a még fel nem fedezett utcákat, meg nem tekintett szobrokat, templomokat látogattam meg.
Kora délután pedig ismét a felkészülésre koncentráltam. Sokáig gondolkodtam, hogy melyik írásomat adjam elő, de aztán a bőröndömben megbúvó 60 saját készítésű szatyrokra, táskákra gondoltam, s a "Kékfodros táska története"-re esett a választás. Mikor vége lett a felolvasó estnek, mindenki kapott egy-egy táskát ajándékba. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy olyannyira örültek ajándékomnak, mely igazán meglepetésként ért mindenkit.
Végül vacsora után kezdődött a búcsú táncest.
:)
Negyedik nap:
Mondanom sem kell, hogy elfáradtam. Azonban ez egy nagyszerű érzés. Délelőtt elmentem a helyi Marcipánmúzeumba, ahol fantasztikus alkotásokat tekinthettem meg, persze marcipánokból.
Délután felmentem a közeli Kálvária dombra, amely megközelítése sem volt elég egyszerű dolog. Közben dörgött, villámlott, fújt, de megúsztam szárazon.
A látvány fentről igen fenséges volt.
Este, míg a szúnyogok meg nem éheztek, a fogadó előtt beszélgettünk.
:)
Harmadik nap:
A délelőtt pihenéssel telt el, de én a nyakamba vettem a várost, hisz 1986-ban voltam legutóbb ebben a csodás városban.
Azután pihenéssel töltöttem el az időt, majd készültem a délután kezdődő városi Könyvtárban megrendezett felolvasó estre, ami majdnem három órás volt. Olyan előadókkal áldott meg az Ég bennünket, hogy igen sokszor éltük át a katarzist.
Este ismét sétával fejeztük be a napot.
:)
Utólag írom a naplómat, mert akkor nem volt módomban közel lenni a nethez.
Megérkeztem egy irodalmi táborba, ahol, mint elsőként, azaz idegenként olyan szeretettel fogadtak, hogy fel sem ocsúdtam azóta sem.
Öt nap kikapcsolódás - Megérte!!!!!
Vacsora előtt minden résztvevő bemutatkozott egy-egy írásával.
Nekem sikerült a többieket az egyik refrémmel megírt versemmel bevonni a közönséget is a felolvasásomba.
Esténként a Bécsi Kapu Étterem ételeit fogyasztottuk el.
Mondanom sem kell, hogy a szobánk a kőszegi várra nézett.
Mögöttünk meg az Alpokalja. Minden együtt volt, hogy mint alföldi vándor ámulatba essek.
:)
