- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ha kettő lenne belőle, az egyik most útban lenne kifelé a kertbe, hogy megnézze mit művelt az időjárás az elmúlt hét kedd óta a növényeivel, különösen a paprika, paradicsom és a karalábé, ami igényelte volna a törődést. Így csak az égiekre számíthat, ami ugye bizonytalan, mert hiába volt kertváros szívében hatalmas zivatar, felhőszakadás, kint - esetleg - egy csepp eső sem esett. Egy-két öntözésre való legalább, mert ha még annyi se, akkor keresztet vethet a palántáira. Nem először történne meg, de mégis...
Másfél hete "tétlenségre" hiábavaló várakozásra kárhoztatják, szívatják, be nem tartott ígéretekkel van tele a padlása, de igyekszik nem felkapni a vizet, az utolsó pillanatig és bízik abban, hogy a mai napon végre befejeződnek a munkálatok és biztonságosan birtokba veheti a "trónját" rögzítés híján. Percei meg vannak számlálva a szakiknak, mert 9 óra magasságában kezdené elveszíteni a türelmét, de addig még van idő. Amennyiben mégsem jönnének befejezni, amit ...
fel
le
Éppen most kérdezed ezt, amikor pattanásig feszült vagyok? A hatása alatt állok. És még ennek közepette is a versolvasás az egyedüli, ami kissé kizökkent, kikapcsol ebből az állapotból, de mindig ugyanoda lyukadok, azon az egy szón akadok ki, hogy "kőhalom"... De, ha egyszer az.
Egy hete viselem már el ezt a dombot, "kőhalmot" amit a kőművesek kitermeltek a kényesebb, az előszoba és a lépcsőházi strangok körül, alól és ami - szerintük - senkit sem zavarhat, hiszen nem látják a jövő-menő lakók a lifttől. Nem úgy van az!!! Na és akkor mi vajon kik vagyunk, szerintük a kanyarban.. (szomszédokkal együtt, vagy egy tucat...)
A mai nap végén már többet fogok tudni. Dolgoznak az ügyön. De most is az jár a fejemben: "Isten malmai lassan őrölnek..."
fel
le
Többen mondják, hogy baj van a tűrőképességemmel... van benne valami igazság. Hát csodálkozol?
Most értem meg azokat, de már nem először, akik nagy fába vágják a fejszéjüket és akkor is barátságosak tudnak maradni, amikor megszívatják őket a szakemberek, vagy azért, mert ők is udvariasan képesek közölni, hogy hamarosan jönnek, hiszen dolgoznak. Miért is haragudhatnék rájuk, ha egyszer talán hozzám is megérkeznek? Örüljek neki, hogy egyáltalán ide dugták a képüket 9 óra magasságában. De könyörgöm most már fél tizenegy és a beton nemhogy sokára fog megszáradni, de bele se került még a gödörbe.
Isten malmai, hol vagytok?
fel
le
Amit megosztok veletek, az tőlem sem szép mindig, de nem mehetek el mások mellett sem szó nélkül...
Szerettem írni, de már nem tőlem, az írásaimtól folyik a csap, viszont ami ezt kihozta belőlem ismét, talán mert sokan olvassák, és ki ne értené a régiek közül azt a „cikkeink” közé most feltett versnek gondolt üzenetet?!
Megmondom őszintén, engem ma sem hagy hidegen ez a szélsőséges stílusban megfogalmazott megnyilvánulás, mint ahogyan egy éve sem.
Esetenként muszáj szót emelni mások mellett, vagy ellen, szabadon, hiszen nekünk van feltéve. Nem mindegy azonban hogyan adunk elő valamit, ami belülről feszít, kikívánkozik... Az attól függ... Tudja meg valamennyi cikk feltevője, hogy az írás egy fegyver és olyanokat is megbánthatunk vele, akik ezt nem érdemlik... meg különben is. Ne húzogassuk az oroszlán bajszát!
Én itt be is fejezném... Amit akartam azt leírtam pontosan egy évvel ez előtt a naplómban és nem cikként, de úgy tűnik ma is aktuális.
http://www.felesegek ...
fel
le
Ennyire azért nem szeretem a meglepetéseket?! Váratlanul ért kissé, amikor először megláttam. Ez lehetett volna benne a szép, de, ha egyszer nem az volt. Miféle eljárás ez?
Ha előre tudtam volna, akkor talán nem akadok ki ennyire. Nem terveztem, majd valamikor lombhullatás után esetleg sort kerítettem volna rá, hogy a kerítésen túl is lemetszem az eddigre megnőtt orgonafa hajtásait, de nem most. Nem úgy a matuzsálem korú felső szomszédom, az Ede. Ő meg másként gondolta. Egyetlen szerencséje, hogy a mérgem hamar el szokott szállni, nem hallhatta, milyen szitokáradatot zúdítok az elkövetőre.
Helyette, a mérgem csillapodása után jó szokásomhoz hűen, a tettek mezejére léptem. Szerencsémre minden egyes orgonaágat lábbal felém hajította át a kerítésemen és nem tett kárt a csatornámban, se a kerítésemre futtatott trombitafolyondáromban, csak átjárhatatlanná tette átmenetileg a közlekedő területet, de azt viszont nagyon.
Nem így hagytam utoljára, nálam is a rend dominál. Hát nem ...
fel
le
... valami egészen más elképzelésem volt a mai napra, de mára virradóan ez megváltozott. Most sem fogok - mint ahogy eddig sem - kétségbe esni, mert munka az mindig akad bőven.
Meglepetések garmadája ér nap, mint nap, és ki tudja, lehet még a mai nap sem lesz ez alól kivétel.
Lehet még ezt fokozni kérem, gondot okozni, ha az embert sokan körbe veszik. A cél külön-külön mindenkinél adott. Rend a lelke mindennek! De sebaj, mint bátyám annyiszor mondta: Majd megoldjuk!
Szerencsére jól veszem az akadályokat és megedződtem az idők folyamán. Meglepetés minden nap ér. A lelkem rajta, csak a testemmel együtt az erőm tiltakozik néha ellene. Egyre inkább rájövök egy nagy-nagy igazságra, hogy a régi szerszámot lecserélni vétek lenne, mert ha beüt a krach, mindig hozzá fordulunk. Eddig még ez a gondolat és tárgy bevált.
fel
le
Hat óra sincs, maradhatnék még, de kivet az ágy magából. Kialudtam. Nem várom meg, amíg megkondul a harangszó. A mobilban az a jó, hogy képes felébreszteni még az alvókat is akármilyen kellemes lágy a hangja, meg az, hogy még előtte elnémítom.
Csend van. Ilyenkor még alig van mozgás, alszik a nép. Mintha mindenki a másikra lenne figyelmes, pedig szó sincs erről. A piac is csak hatkor nyit, de ott már élet van.. Egyszer már megfordultam.
Hét órakor illik elindulni bevásárolni, előbb nem, amíg az árufeltöltés zajlik. Addig van időm átgondolni, mit is akarok kezdeni a nappal. Két napra kell tervezni, van az vagy három is. Már megint egy ünnep. Muszáj, máskülönben eluralkodna bennem a káosz. Így volt ez régen is, ma sincs másként, még ha nem is sürget semmi és senki. Magamnak vagyok az időbeosztója.
Szép az árufelhozatal, a kínálattal sincs semmi baj. Minden friss, üde, és kívánatos. Csak az a királyság érzete kéreti magát, aminek kísérnie kellene ezt a szép ünnepet.
fel
le