- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Tegnap nem történt semmi figyelemre méltó, hacsak az nem, hogy Zé "beb*szcsizott", és hazafelé elkápráztatta a busz közönségét kapaszkodás közben az egyedi csípőmozgásával.
Mostanában kialakítottuk azt a jó szokásunkat, hogy ő, hiába végez hamarabb a munkahelyén, hazajön, kicsit netezik, pihizik, azután felsétál elém, (én este 19.00-kor végzek) és együtt felbuszozunk a kilátóig. Onnan egy nagy sétával legyalogolunk a belvárosba, és úgy csatlakozunk az ismerőseinkhez, akik a Sz*-teraszon iszogatnak.
Tegnap viszont (régi szokásához híven) benn maradt a városban, és mire én beértem, ő már jócskán el volt ázva. Persze, első látásra ez nem látszott rajta, ezért nyugodt szívvel kértem ki neki egy pohár bort, magamnak pedig egy üveg sört. Akkor eszméltem, mikor tüzet kért egy barátunktól, és miután kapott, fejhangon felvisított:
- De, jó faszi, ***(és ide a barátnak tett szexuális célzatú ajánlat következne, ha hű akarnék maradni az eseményekhez:))
Ezután leült egy napernyő ...
fel
le
Tegnap ismét be akartam vásárolni, de rajtam Isten bizony valami átok ül, mert megint nem volt nálam elég pénz.
Mindenesetre erre egyáltalán nem gondoltam, csak pakoltam, raktam a sok cuccot a kosárba. Aztán mikor beálltam a pénztárhoz, akkor jutott eszembe, hogy meg kellene néznem, van-e nálam elég pénz.
Nem volt.
Elkezdtem módszeresen visszapakolni az árut a polcokra, és közben erősen szelektáltam, miről mondhatok le, vagy melyik élelmiszerből vegyek kevesebbet.
A zöldségeket újra mértem, néhány paradicsom, paprika visszavándorolt a kínáló dobozba, de a főzőtökről nem tudtam lemondani.
(Ma már belátom, hiba volt, mert ott aszalódik szegény egy polcon az előszobában.)
A dobozos tejfölök száma is megcsappant, a paradicsompüré is visszakerült a helyére, a fóliás felvágott szintén.
Maradt kétféle kolbász, egy kimért olcsóbb, és egy fóliás leárazott (ha hamarabb lépek a hűtőpulthoz, bizony nem kérem ki a másikat a csemegésnél), a tök, paradicsom, paprika, egy árva fokhagymagumó, ...
fel
le
Tegnap bementem a városba, mert mindenféle sürgős, és fontos dolgot kellett elintéznem.
Elkészült az új, és 15 év után az első szemüvegem, kellett vennem testápolót, alapozónak nevezett kenceficét, és úgy éreztem, hogy már ideje egy nagyobb bevásárlásnak is.
Úgy terveztem, kilátogatok a piacra, veszek mindenféle finom gyümölcsöt, zöldséget, Zé pedig babgulyást rendelt, ahhoz pedig pulykahusit kellett (volna) néznem.
Azért a volna, mert pénzügyileg igencsak elgalloppíroztam magam, és miután kifizettem a szemüveget, a testápolót, és a kenceficét, épp csak 1500 forintnyi összeg maradt a pénztárcámban. Pulykahusira elég lett volna, de az megromlik a melegben, én pedig nem óhajtottam még hazamenni, pénztelenség ide, vagy oda.
Délután 14.00 óra volt, és nekem még volt bő két órám, Zé, életem férfije 16.00 órakor végez a "gyárban", így hívom a munkahelyét.
Miután felhívtam, ő kapásból arra szavazott, hogy menjek haza, 2 óra igencsak hosszú idő, ugyan mit tudnék addig ...
fel
le
Nagyon hideg volt anyunál. Mintha a mandzsúriai pokolba kerültem volna, remegtem egész nap. Nem gondoltam volna, hogy ilyen különbség lehet két panellakás között.
A meleg víz viszont nála szinte forró, - az én otthonomban éppen csak langyos.
Megfürdöm, még van egy kis időm rá munka előtt.
Amikor itthon laktam, mindig sós vízben fürödtem. A konyhaszekrényben van tengeri, jódos, és hagyományos asztali só is. Több zacskóval van felhalmozva, anyu nem kockáztatja, hogy sugárszennyezett sót egyen.
Az asztali nagy szemű mellett döntöttem, az úgyis olyan vacak szürke, de bevittem a fürdőszobába egy doboz tengeri sót is, olyan hófehér, gyönyörű nagy kristályokból állót.
Mintha egy marék hegyikristályt tartanék a tenyeremben.
A víz az asztali kommersztől egy pillanat alatt mocskos lett. Apró szemetek úszkáltak el mellettem a víz felszínén. Mint a tavaszi rügyek ledobott, páncélos, barna ruhája, miután kipattan belőle a bimbó.
Zsizsikek.
Hogy kerültek a sóba? Ki tudja.
Csak ketten ...
fel
le
Tegnap vettem egy csomag Pom-Bart. Nagy betűvel hirdették, akciós. Amúgy nem vettem volna meg, a chipseket mindig csak nézegetem, otthonra meg nagy zacskósat veszek, no name márkájút, sósat. De így jöttek velem a macik az útra, amúgy is olyan helyes, kis zacskónyi csak, pont elég lesz. Vettem még perecet, és kréker mixet, azokat is szeretem.
A maciknak, és más állatokat formázó chipseknek is, mindig a végtagjait harapom le először, és utoljára hagyom a fejüket. A maci esetében tehát először leharapdálom a lábait, majd a két mancsát, végül bekapom a fejét.
Aztán véletlenül leharaptam egyiknek a fejét, szinte nem is gondolkodtam, csak úgy jött.
És akkor eszembe jutott, semmivel sem humánusabb, ha sorban megcsonkítom, mintha hirtelen megölném.
Eszembe jutottak a legyek. Mikor kicsi voltam, kitépkedtem a legyek szárnyát, majd megfürdettem őket a pocsolyában. Mikor már nagyon kapálóztak, kimentettem őket, és hagytam, hogy megszáradjanak a napon.
Utána lecsaptam őket a ...
fel
le
Tegnap ismét be akartam vásárolni, de rajtam Isten bizony valami átok ül, mert megint nem volt nálam elég pénz.
Mindenesetre erre egyáltalán nem gondoltam, csak pakoltam, raktam a sok cuccot a kosárba. Aztán mikor beálltam a pénztárhoz, akkor jutott eszembe, hogy meg kellene néznem, van-e nálam elég pénz.
Nem volt.
Elkezdtem módszeresen visszapakolni az árut a polcokra, és közben erősen szelektáltam, miről mondhatok le, vagy melyik élelmiszerből vegyek kevesebbet.
A zöldségeket újra mértem, néhány paradicsom, paprika visszavándorolt a kínáló dobozba, de a főzőtökről nem tudtam lemondani.
(Ma már belátom, hiba volt, mert ott aszalódik szegény egy polcon az előszobában.)
A dobozos tejfölök száma is megcsappant, a paradicsompüré is visszakerült a helyére, a fóliás felvágott szintén.
Maradt kétféle kolbász, egy kimért olcsóbb, és egy fóliás leárazott (ha hamarabb lépek a hűtőpulthoz, bizony nem kérem ki a másikat a csemegésnél), a tök, paradicsom, paprika, egy árva fokhagymagumó, ...
Tegnap bementem a városba, mert mindenféle sürgős, és fontos dolgot kellett elintéznem.
Elkészült az új, és 15 év után az első szemüvegem, kellett vennem testápolót, alapozónak nevezett kenceficét, és úgy éreztem, hogy már ideje egy nagyobb bevásárlásnak is.
Úgy terveztem, kilátogatok a piacra, veszek mindenféle finom gyümölcsöt, zöldséget, Zé pedig babgulyást rendelt, ahhoz pedig pulykahusit kellett (volna) néznem.
Azért a volna, mert pénzügyileg igencsak elgalloppíroztam magam, és miután kifizettem a szemüveget, a testápolót, és a kenceficét, épp csak 1500 forintnyi összeg maradt a pénztárcámban. Pulykahusira elég lett volna, de az megromlik a melegben, én pedig nem óhajtottam még hazamenni, pénztelenség ide, vagy oda.
Délután 14.00 óra volt, és nekem még volt bő két órám, Zé, életem férfije 16.00 órakor végez a "gyárban", így hívom a munkahelyét.
Miután felhívtam, ő kapásból arra szavazott, hogy menjek haza, 2 óra igencsak hosszú idő, ugyan mit tudnék addig ...
Észrevettem, hogy ITThon (ahol lakom), és OTThon (ahol laktam) is narancssárga fogkefém van.
Vajon, mit mondana erre Freud?
És, mindkét helyen leeszem a hasam fogkrémmel fogmosás közben.
Itthon zöld-fehérrel, otthon fehér-fehérrel.
C'est la vie:)
Nagyon hideg volt anyunál. Mintha a mandzsúriai pokolba kerültem volna, remegtem egész nap. Nem gondoltam volna, hogy ilyen különbség lehet két panellakás között.
A meleg víz viszont nála szinte forró, - az én otthonomban éppen csak langyos.
Megfürdöm, még van egy kis időm rá munka előtt.
Amikor itthon laktam, mindig sós vízben fürödtem. A konyhaszekrényben van tengeri, jódos, és hagyományos asztali só is. Több zacskóval van felhalmozva, anyu nem kockáztatja, hogy sugárszennyezett sót egyen.
Az asztali nagy szemű mellett döntöttem, az úgyis olyan vacak szürke, de bevittem a fürdőszobába egy doboz tengeri sót is, olyan hófehér, gyönyörű nagy kristályokból állót.
Mintha egy marék hegyikristályt tartanék a tenyeremben.
A víz az asztali kommersztől egy pillanat alatt mocskos lett. Apró szemetek úszkáltak el mellettem a víz felszínén. Mint a tavaszi rügyek ledobott, páncélos, barna ruhája, miután kipattan belőle a bimbó.
Zsizsikek.
Hogy kerültek a sóba? Ki tudja.
Csak ketten ...
Tegnap vettem egy csomag Pom-Bart. Nagy betűvel hirdették, akciós. Amúgy nem vettem volna meg, a chipseket mindig csak nézegetem, otthonra meg nagy zacskósat veszek, no name márkájút, sósat. De így jöttek velem a macik az útra, amúgy is olyan helyes, kis zacskónyi csak, pont elég lesz. Vettem még perecet, és kréker mixet, azokat is szeretem.
A maciknak, és más állatokat formázó chipseknek is, mindig a végtagjait harapom le először, és utoljára hagyom a fejüket. A maci esetében tehát először leharapdálom a lábait, majd a két mancsát, végül bekapom a fejét.
Aztán véletlenül leharaptam egyiknek a fejét, szinte nem is gondolkodtam, csak úgy jött.
És akkor eszembe jutott, semmivel sem humánusabb, ha sorban megcsonkítom, mintha hirtelen megölném.
Eszembe jutottak a legyek. Mikor kicsi voltam, kitépkedtem a legyek szárnyát, majd megfürdettem őket a pocsolyában. Mikor már nagyon kapálóztak, kimentettem őket, és hagytam, hogy megszáradjanak a napon.
Utána lecsaptam őket a ...
